A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 18. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez, és a magyar ügyvédi kérdéshez (Folytatás.)

72 A JOCT szabályszerűen jelentetett be és a kir. főügyész az ítéletnek azt j az intézkedését is megjelölte, mely ellen perorvoslatá: érvényesíteni kivánta, annak Írásban való indokolása pedig a Bp. szerint nem kötelező, és a Bp. 439. §.-nak megfelelően alkalmazandó 421. §. értalm. elégséges, ha a perorvoslattal élő annak okait a főtárgyaláson szóval kijelenti, amint azokat a koronaügyésznek helyettese a tárgyaláson ki is fejtette. Az a körülmény tehát, hogy a kir. főügyész semmisségi panaszát írásban nem indokolta, a perorvoslat visszautasítására szolgáló perrendszerü okot nem képez, s ennek visszautasítását az a körülmény sem indokolja, hogy a kir. ítélőtábla vádlottnak felmentésénél a Bp. 326. §. 2. p.-ját idézte; mert a mint ítéletének indokaiból kitűnik, a kir. ítélőtábla tévesen fogta fel a blk. 222. §. rendelkezését, mikor az e §. 2. bek.-ben meghatározott reábirásra való törekvés kellékéül Ítélete szerint fenyegetés, ajándék, parancs, reábeszélés, a vagy az akarat elhatározására befolyást gyakorló olyan alkatelemeket is kíván, melyek nem hogy a btk. 222. §-ba ütköző vétségnek, hanem még a btk. 69. §. l.-ső p.-ban meghatározott felbujtásnak sem képezik múlhatatlanul kellékeit; mert a hamis tanuzásra való reábirásra törekvés vétsége bizonyítottnak tekintendő, mihelyt megállapítható, hogy vádlott oly magatartást tanúsított, mely elegendő arra, hogy a tanuk a vádlottnak érdeke, célja és szándéka szerint valljanak. Ezeknek előrebocsátása után most már csak az a kérdés, vájjon a kir. ítélőtábla fogadott-e el valóknak oly tényeket, melyek ;\ btk. 222. §. 2. bek.-ben meghatározott vétség tényálladékát állapítják meg ? mert a kir. főügyész által használt perorvoslat érdemleges elbírálásánál a kir. itélő tábla által valóknak elfogadott azok a tények szolgálnak alapul, melyek a Bp. 437. §. l.bek. ben foglalt rendelkezésénél fogva a kir. Kúria határozatára nézve irányadók, már pedig a kir. Ítélőtábla ítéletében a következő tények állapíttattak meg, u. m. 1. valótlan, hogy néh. N. Márton 1899 máj. 26-án Hódoson bekövetkezett halála előtt P. János, M. J., B. J., B. J.-né és B. János mint tanuk előtt végrendeletet alkotott, 2. N. Ákos vádlott csak N. Márton halálának hirére érkezett meg Hódosra, amikor tehát N. Márton már nem élt, és vádlott N. Akos a nevezett tanuk jelenlétében, kiket e célból a befüggönyözött sötéi szobába behívott, N. Mártonnak az ágyban fekvő hullája fölé hajolva, elváltoztatott hangon mondta el a végrendeleti rendelkezéseket, hogy t. i. N. Márton ingó és ingatlan vagyonát keresztfiainak, nevezetesen Ákosnak és Mártonnak, a vádlott két fiainak hagyja, továbbá hogy házvezetőjének Sz. J.-nénak 20,000 frtot, M. J. uradalmi igazgatónak pedig 4,000 ftot hagy, és hogy az egész birtokot N. /-ikos vádlott kezelje életfogytáig. 3. N. Ákos vádlott az ekként elmondott végrendelkezést B. J. vádlott által írásba foglaltatta, B. J., M. J., B. Istv., B. l.-né és B. János vádlottak által aláíratta, és 1889. máj. 29-én ezek a vádlottak, mint tanuk a végrendeletnek fennebb megjelölt tartalmát a következő 4. p. szerint, a kaposvári kir. jbiróságnál jkvbe mondották, dacára annak hogy néh. N. Márton ezt a szóbeli végrendelkezést nem tette. Azután P. János vádlott a kaposvári kir. tszék előtt foganatosított előzetes tanúkihallgatáskor 1900. okt. 30-án eskü alatt azt a valótlan vallomást tette, hogy a néh. N. Márton 1889. máj. 26-án reggel a már ismertetett végrendelkezést megtette, 4. valónak fogadta el a kir. it. tábla azt is, hogy N. Ákos vádlott utasítást és uli költséget adott M. József vádlottnak, hogy P. J., B. Istv., B. J.-né és B. János vádlottakkal menjen be Kaposvárra a kir. jbirósághoz a végrendeletre vonatkozó vallomástétei végett és való, hogy az e tekintetben M. József vádlotthoz intézett felszólítás folytán azok M. József vádlottal tényleg Kaposvárra mentek, ahol valamennyien N. rtkos vádlottal találkozva, vele együtt mentek a kir. jbirósághoz s ott a végrendelkezés megtörténtének tanúsítására vonatkozólag jkv. vétetett fel, ugyanis N. Ákos vádlott a néh. N. Márton koholt szóbeli végrendeletét a kir. jbiróság által hivatalos okiratba foglalta. Minthogy pedig a kir. itélő tábla által valóknak elfogadott fennebbi tények megállapítják, hogy N. rtkos vádlott hagyatékát képező ügyben, tehát a polgári ügyben P. J., M. I., B. Istv., B. l.-né és B. János vádlottársait a néh. N. Márton nevében koholt végrendelkezésnek bizonyítására, azaz hamis tanuzásra törekedett reábirni; mert ez a törekvés a nélkül is, hogy a szándék szavakban is kifejezésre találna, concludens cselekményekkel is elkövethető, a mint azt a vádlott tanuk által jól ismert és előttük helyzeténél fogva tekintélylyel bíró földbirtokos vádlott a fennebbi pontok alatt körülirt magatartásának és eljárásának bekövetkezett eredménye tanúsítja. Ebből nyilvánvaló, hogy N. Ákos vádlottnak a tennebbi tényekre fektetett vád alapjául szolgáló tette idézte elő s eredményezte a vádlott tanuknak ^ hamis tanuzásra reábirását, mely tette ennélfogva a btk. 222. §. 2. bek.-be ütk. s ennek első tétele alá eső hamis tanuzásra való reábirásra törekvés vétséget képezi. Ezek szerint tehát a kir. főügyész által N. Ákos vádlott felmentése miatt a Bp. 385. §. 1. a) p. alapján használt semmisségi panasz alapos; mert a kir. Ítélőtábla a btő törv.-nek megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazta, mikor a nevezett vádlott terhére a valóknak elfogadott s fennebb felsorolt tények dacára nem állapította meg, hogy N. Ákos vádlott hamis tanuzásra törekedett reá bírnia tanuként szerepelt vádlott társait. De alapos a kir. főügyésznek a felebbviteli főtárgyaláskor előterjesztett az az indítványa is, hogy N.Ákos vádlott a btk. 222. §.-ba ütk. 5 rbeli vétségben mondassák ki bűnösnek azon az alapon, hogy öt tanút törekedett hamis tanuzásra csábítani illetőleg reábirni, midőn őket a kir. jbirósáehoz kihallgatás végett elé állította, mert a tett előterj jesztés a vád keretébe eső tényekre van alapítva, s mert ezek szerint N. Ákos vádlott a btk. rendelkezését nem csak egyszeresen, hanem a tanuk számához képest ötszörösen sértette meg, vagy is a terhére megállapított 5 vétséget követett el, ez pedig a btk. 96. §. tekintete alá eső anyagi halmazatot képezi. Mindezeknél fogva a kir. ítélőtáblának ítélete a semmisségi panaszszal megtámadott részében a Bp. 385. §. 1. a) pontjában megjelölt anyagi semmisségi okból a Bp. 437. §. 3. bek. érteim, megsemmisítendő és N. Ákos vádlottra nézve a rendelkezés szerint a törvénynek megfelelő Ítélet volt hozandó. A büntetés kiszabásánál vádlottnak büntetlen előélete enyhítő körülményül, ellenben a többszörös anyagi halmazat, úgyszintén az is súlyosítóul mérlegeltetett, hogy a vádlott terhére megállapított vétségek által fölöttébb nagy értékű vagyon volt veszélynek kitéve. A csak 6 napig tartott vizsg. fogságnak a vádlottra kiszabott büntetésbe való beszámítása a vizsgálati fogság rövid tartamánál fogva mellőztetett, stb. Vádlottnak az a tette, hogy mint hatóságilag engedélyezett zálogüzlettulajdonos a birtokában levő ingó tárgyakat nagy tömegekben alzálogba adta s azokat a zálogbaadó felekkel megállapított időre ki nem váltotta, a sikkasztás bűntettét raegállapitja. A m. kir. Kúria (1904 március 22. 2,715/904. sz. a.) A semmisségi panaszok elutasittatnak. Indokok: A kir. tábla ítélete ellen vádlottak a BP. 385. §. 1. a) pontja alapján amiatt, mert az a cselekményük, hogy az elzálogosított tárgyakat alzálogba adták, bűncselekmény tényálladékát nem állapítja meg, jelentettek be semmisígi panaszt. Minthogy azonban a kir. tábla azokat a tényeket fogadta el valóknak, hogy B. K. vádlott, mint hatóságilag engedélyezett zálogüzlettulajdonos a birtokában levő ingó tárgyakat nagy tömegben alzálogba adta s azokat a zálogbaadó felekkel megállapított időre ki nem váltotta, ekként a tulajdonosokat megfosztotta attól, hogy saját tárgyaikat az 1884. évi XIV. t.-c. 13. §-ában foglaltak betartása mellett kiválthassák; ;ovábbá, hogy B. K -né vádlott a zálogbavett tárgyaknak nagy mennyiségben történt alzálogba adásánál szándékosan közreműködött: s minthogy ezek a tények a büntetendő cselekmény tényálladékát megállapítják, s ekként e kérdésben a kir. tábla a Btk. megfelelő rendelkezését nem alkalmazta tévesen: az alaptalan semmisségi panaszokat elutasítani kellett. Kivonat a Budapesti Közlöny-böl. Csődök : A rózsahegyi rsziíknél Szlabej Testvérek liptószenrmiklósi cég ellen, bej. jun. 1, fsz. jun. 30, csb. Dluhovics Béla, tg Singer József dr. Pályázatok; A beregszászi tszéknél birói áll. máj. 7. (91) A szegedi tszéknél aljegyzői áll. máj. 10. (93) — A temesvári tszéknél aljegyzői áll. máj. 12. (96) — A budapesti IV. ker, járásbíróságnál albirói áll. máj. 13. Kúriai és táblai értesitések. Kérdezősködő t. előfizetőinket kérjük, hogy a kérdet! ügyek fölterjesztésének időpontját és a felek nevét pontosan közöljék velünk. Másképp azok felkutatására — sajnálatunkra — nem vállalkozhatunk Brassó B. D. Brendörfer—Brendörfer Í87 904. sz. előadó. Töttössy) ápr. 27, hh. rmv. — Eger U. J. dr. Nyilvántartatni a kitűzést csak ugy lehet, ha a Kúria iktatóhivatalát tetszik ezzel direkte megbízni. A megtörtént elintézésről mtnk is szoktunk értesítést adni. — Jászapáti V. S. dr. Tóth— Turupuly (1606/1903 sz. elöa. Derecenyi ápr. 22, mv. — Mármarossziget U. D. dr. Domahidy — Ruszka érk. 3590/VJ04 p. sz. a. előa. Illés Jenő, n. e. — Mezőkövesd R. D. dr. (vada—Kada ápr. 29. hh. a miskolci tszék ítélete. — Nagybecskerek A. E. dr. [avurek-v. ü (1,229 —1223 902, v, előa. Tolnai) még nincs elint. Nezsider P. B. dr. Eberl-Kincstár érk. 3608 904 p. sz. a. előa. Sárvi Szabó, n. e. — Székesfehérvár H. R. dr. Hajós (Herceg) — Salcher érk. 30/904. v. sz. a. előa. Grecsák, n. e. — Szobránc Sz. J. Dankó—Grünfeld érk. 18U6/904 p. sz. a. előa. Fráter, n. e. Kir. közjegyzőhelyettes helyet óhajt változtatni ; teljes gyakorlattal, helyettesnek ajánlkozik. Cime a kiadóhivatalban. Budapesti öreg ügyvéd pénzzel rendelkező ügyvédjelöltet vagy Írnokot társul felfogad (Bővebb felvilá gositás Fodor B. ügyvédnél, József-körut 31.) Közjegyzők, ügyvédek, nemkülönben jelöltek gyorsari jutnak eredményhez a JOG hirdetései utján. A rozsnyói kir. közjegyzői irodában a közjegyzőhelyettesi állás betöltendő; előnyben részesül azon pályázó, aki a német és tót nyelvekben legalább némileg jártas. A dárdai kir. közjegyző helyettest keres. A szerkesztésért felelősek : Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V , Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3. PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOWOAJA BUDAPESTEN.