A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 18. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez, és a magyar ügyvédi kérdéshez (Folytatás.)

A JO 71 A m. kir. Kúria: A kir. tábla Ítéletének megváltoztatása mellett a kir. törvényszék ítélete hagyatik helyben indokaiból és azért, mert a részvények névértékének vitássá sém tett teljes bt fizetése az eredetben bemutatott részvények tartalmával igazolva van. tl904. márc. 10-én 1,069/1902. sz.) A csődnyítás kérdésében annak az elbírálásánál, vájjon a panaszlott tartozásai vagyonát felülmulják-e. vagy sem, közöm bös az, hogy a panaszlott váltókötelezettként milyen minőségben >zerepel és váltótartozásai erre való tekintet nélkül tartozásai köze egész összegükben felveendők, s e tekintetben nem jöhet számításba az sem. hogy panaszlott á kifizetett összegeket váltoelözöitól behajtani jogosult, mert azok az összegek, melyek ezen az uton a panaszlott vagyonát a jövőben esetleg szaporítani fogják, jelenlegi vagyonállapotának megítélésénél figyelembe nem jöhetnek. A budapesti kir. itélö tábla: (190'». február 9. 319/904 v. sz. a.) Az első bíróság végzését helyben hagyja. Indokok: Panaszlott beismeri, hogy a besztercebányai káptalannak 6,250 K-val, bbányai takarékpénztárnak 400 K-val adósa és emellett B. K.-val együttesen összesen 117,845 K 63 f., W. M.-val együttesen 13,912 K 78 í. és P. E.-vel együttesm 5,013 K váltóadóssága van. A váltóadósok a váltó minden birtokosa irán .áb n egyetemlegesen lévén kötelezve és ebből folyóan a váltóbirtokos jogosítva lévén a váltókötelezettek bármelyikétől az egész váltóösszeg megfizetését követelni: annak az e helyütt döntő kérdésnek az elbírálásánál, vajon a panaszlott tartozásai vagyonát felülmulják-e, vagy sem ? közömbös az, hogy a panaszlott váltókötelezettként milyen minőségben szerepel, és váltótartozásai erre való tekintet nélkül tartozásai közé egész összegükben felveendők s e tekintetben nem jöhet számításba az sem, hogy panaszlott a kifizetett összegeket váltóelőzőitől behajtani jogosult, mert azok az összegek, melyek ezen az utqn a panaszlott vagyonát a jövőben esetleg szaporítani fogják, jelenlegi vagyonállapotának megitélé-énél figyelembe nem jöhetnek. Önként következik ezekből az is, hogy e helyütt nem lehet döntő az sem, vájjon a panasz lottat terhelő váltókövetelések azoknnk vagyonából, akik a panaszlottal szemben váltókötelezettségben állnak, behajthatók-e vagy sem ? s igy a panaszlottnak az az érvelése, hogy váltótartozása B. K, W. M. és P. E. adósok vagyonából behajtható, figyelembe nem jöhet, annyival kevésbbé, mert ezen érvelés helyességét megdönti az a körülmény, hogy a B. K. ellen folyamatba tett s a kir. Ítélőtábla által a mai napon 320. v. szám alatt elintézett csődnyitási ügy iratai szerint a csőd B. K. panaszlott ellen jog erősen el van rendelve. Kétségtelen ezekből, hogy panaszlott tartozásai vagyonát messze túlhaladják, még abban az esetben is, ha ingatlan vagyonának nem a panaszos által kimutatott 58,068 K, hanem a panaszlott által a 2. /. a. bizonyitvánnnyal igazolni kívánt 73,358 K. az értéke s minthogy panaszlott beismeri, hogy több hitelezője van s a csődöt kérő hitelezőit sem biztosította, minthogy ekként a közönséges csőd összes előfeltételei feníorognak; és minthogy ezek szerint az elsőbiróság a csődöt panaszlott ellen a csődtörvény 84. §-a alapján helyesen rendelte cl: ennélfogva az elsőbiróság végzését az itt felhozott indokoknál fogva helyben kellett hagyni. Sem a közjegyzői okirat, sem az annak alapján végrehajtást elrendelő határozat a csődtörvény 134. íj ába:-] megjelölt bírói határozat és bírói egyesség fogalma alá nem esvén, az érintett végrehajtást rendelő határozattal szemben a tömeggondnok a követelés valódiságát megtámadhatja. — A hozomány ellenkező megállapodás hiányában — első sorban csak abban a minőségben követelhető vissza, amelyben az a férjnek átadatott, és ennélfogva a nő az ingókb61 állo hoz jmány értékét csak az esetben jogosult a férj kötelezettségeibe lépett csődtömegtől követelni, ha a hozományi ingók a férj által saját céljaira elidegenittettek illetve elhasználtattak, vagy azok a csődtömegbe felvétettek. A. m. kir. Kúria (1904. március 8. 1,554/903. sz. a.) A kir. tábla Ítélete helybenhagyatik. I n do kok: Felperes a kereseti követelés valódiságának megítélését azon alapon kéri, hogy ő a közte és férje, a közadós között kötött s közjegyzői okiratba foglat házassági szerződés 2. pontja szerint készpénzben 2,000 frt, ruha-, fehérnemű és egyéb ingókban pedig 1,000 frt becsértékü kiházasitási tárgyakat, mint hozományt vitt férje, a közadós házához; s minthogy e szerződés 9. pontja értelmében férje vagyonából összes hozományára nézve bármikor kielégítést követelhet, a kir. közjegyzőkről szóló 1874: XXXV. t.-c. 111. §-a alapján ugy készpénzbeli, mint ingókból álló hozománya kielégítése tekintetéből a szerencsi kir. járásbíróságnál 6,000 K erejéig még a csőd megnyitása előtt férje ingó vagyonára kielégítési végrehajtás elrendelését kérte, ameiy el is rendeltetett, s minthogy férje, a közadós ezen határozat ellen kifogással nem élt, az jogerőre emelkedett; az ingókból álló hozományának becsértéke címén érvényesített s a tömeggondnok által a felszámolási tárgyaláson kifogásolt 1,000 frt s 114 K végrehajtási költség követelése tehát jogerős birói határozaton alapulván, az a csődtörvény 134. §-ának utolsó bekezdése értelmében a tömeggondnok által érvényesen megtámadható sem volt. Ezen alapon azonban a kereseti követelés valódisága meg nem Ítélhető; mert sem a közjegyzői okirat, sem az annak alapján hozott végrehajtást elrendelő határozat a csődtörvény 134. §-ában megjelölt birói határozat és birói egyezség fogalma alá nem esvén, az érintett végrehajtási határozattal szemben a lömeggondnok a kifogás megléteiére jogosult; továbbá, mert az említett kereseti jogalap szerint a jelen esetben nem készpénzből, hanem ingóságokból álló hozományról lévén szó, tekintve, hogy a hozomány — ellenkező megállapodás hiányában — első sorban csak abban a minőségben követelhető vissza, amelyben az a férjnek átadatott, felperes az ingókból álló hozomány értékét csak az esetben volna jogosult a férj kötelezettségeibe lépett csődtömegtől követelni, ha kimutatná vagy azt. hogy a hozományi ingók a férje által saját céljaira elidegenittettek, illetve elhasználtattak, vagy azt, hogy azok a csődtömegbe felvétettek; felperes azonban sem az egyik, sem a másik körütményt ki nem mutatta, sőt a felperesi G. J. tanú vallomásából az állapitható meg, hogy a hozományi ingók a felperes rendelkezése alatt maradván, azok felett ő maga rendelkezett. Bűnügyekben. Az a körülmény, hogy a kir. főügyész semmisségi p&naszat írásban nem indokolta, a perorvoslat visszautasításai a szolgáló perrendszerü okot nem képez s ennek visszautasítását az a körülmény sem indokolja, hogy a kir. ítélőtábla vádlottnak ft 1mentésenél a Bp. 32b. ij. 2- p.-át idézte : mert a mint ítéletének indokaiból kitűnik, a kir. Ítélőtábla tévesen fogta fel a btk. 222. §. rendelkezését, mikor az e §. 2. beU.-ben meghatározott reábírásra való törekvés kellékéül ítélete szerint fenyegetcajándék, parancs, reabeszéiés vagy az akarat elhatározására befolyást gyakorló olyan alkatelemeket is kivan, melyek nem liogyabtk. 222. S-ba ütk. vétségnek, hanem meg a btk. 69. 5. 1. p.-ban meghatározott felbujtasnak sem képezik múlhatatlanul kellékeit; mert a hamis tanuzásra való reábírásra törekvés vétsége bizonyítottnak tekintendő, mihelyt megállapítható, hogy vádlott oly magatartást tanúsított, mely elegendő arra, hogy a tanuk a vádlottnak érdeke, célja és szándéka szerint valljanak. A kir. Ítélőtábla által valóknak elfogadott tények megállapítják, hogy vádlott hagyatékát képező ügyben, tehát polgári ügyben vádlott társait koholt végrendelkezésnek bizonyítására, azaz hamis tanuzásra törekedett reabirni, mert ez a törekvés a nélkül is, hogy a szándék szavakban is kifejezésre találna, concludens cseleKményekkel is elkövethető ; ebből nyilvánvaló, hogy vádlottnak a tényekre fektetett vád alapjául szolgáló tette idézte elő s eredményezte a vádlott tanuknak a hamis tanuzásra reá birásat, mely tette ennélfogva a btk. 222. §. 2. bek-be ütk. s ennek első tétele alá eső hamis tanuzásra való reábírásra törekvés vétségét képezi. A m kir. Kúria (1904. ápr. 6—7-8-án 3,169. sz. a.) köjokirathamisitás bűntettei és lopás büntette miatt vádlott N. Ákos, közokirathamisitás és hamis tanuzás büntette miatt vádlott P. János és közokirathamisitás büntette miatt vádlott M. József es tsai elleni bűnügyében következőleg itélt: A kir. főügyész semmisségi panaszának hely adatván, a kir. it. tábla ítéletének a N. Ákos vádlottra vonatkozó hamis tanuzásra való reábírásra törekvés vétségéről rendelkező részében a B. P. 385. §. 1. a.) p.-ban megjelölt anyagi semmiségi okból a B. P. 437. §. 3 bek. szerint megsemmisíttetik, — N. Ákos vád ott bűnösnek nyilvánittatik a btk. 222. §. 2. bek. alá eső s ennek első tétele szerint büntetendő 5 rbeli hamis tanuzásra való reábírásra törekvés vétségében, melyet az által követett el, hogy a néh. N. Márton hagyatéki ügyében P. }., M. J., B. J.-né, B. Jánost arra törekedett reá birni, hogy a bíróság előtt azt a hamis vallomást tegyék, miszerint néh. N. Márton a K. kúthoz tartozó H. pusztán 1899. máj. 26-án reggel 6—7 ora között akként végrendelkezett, hogy összes ingó és ingatlan vagyonát N. Áko.< vádlottnak 2 fiára Ákosra és Mártonra hagyja, ugy az egész vagyont h láláig N. Ákos kezelje, de köteles lesz ebből a vagyonból Sz. J.-nénak 20,000 frtot, M. Józsefnek pedig í,000 frtot kifizetni, — s ezekért a vétségekért N. Ákos vád ott a btk. 222. §. 2. bek.-ntk 1. tétele alapján a btk. 96. §., 97 §. idézésével összbüntetésül 1 évi fogházra, továbbá a btk. 102 S. idéz ésével 15 nap a. végreh. terhével fizetendő, behajthatlans.íg esetén mindenik vétségért a btk. 53. §. érteim. 10 napi fogházra átváltoztatandó 200 K., összesen tehát 50 napi fogházra átvált. 1,000 K. pénzbüntetésre ítéltetik stb. A vizsg. fogság által a vádlottra kiszabott büntetésből semmisem vétetik kitöltöttnek Indokok: A kir. főügyész a kir. itélő táblának ítélete ellen a btk. 222. §. rendelkezésének N. Ákos vádlottal szemben való téves n^m alkalmazása miatt a B. P. 385. §-ának 1 , p. alapján használt semmisségi panaszt jelentett be, mely a koronaügyész részérői fentartatott. E perorvoslat érdemleges elbírálását megelőzően a kir. Kúria azzal a kérdéssel foglalkozott, vájjon alapos-e védőnek a kir. Kúria előtt tartott tárgyaláson előterjesztett az a kifogása, mely a semmisségi panasz visszautasítását célozza. Ugyanis a védő e semmisségi panasz visszautasítását két okból kérte: először azért, mert a kir. főügyész semmisségi panaszát írásban nem indokolta: másodsorban pedig azért, mert a kir. iiélő tábla N. Ákos vádlottat a B. P. 326. §. 2. p. alapján mentette fel bizonyíték hiányában és erre nézve a kir. Kúria a B. P. 437. §. első bek.-ben foglalt rendelkezésénél fogva a kir. ítélő tábla megállapításához kötve lévén, ebben az esetben a kir. ítélő táblának Ítélete ellen semmisségi panasz nem érvényesíthető. Azonban a kir. Kúria ugy találta, hogy a védőnek kifogása a felvetett kérdést illetően nélkülözi a törvényes alapot, és ebből folyóan a kir. főügyésznek semmisségi panasza elfogadandó volt; inert ez a perorvoslat a Bp. 430 §.-ban idézett 390. §. rendelkezésének megfelelően a semmiségi ok kellő megjelölésével