A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 17. szám - A bünvádi perrendtartás és a szabadalombitorlás

A JOG 131 tetendö az államtól, mint magánjogi alanytól. Más az állam, midőn törvényt hoz, rendelkezik, parancsol, vagy tilt, és más, midőn eh'd, vesz, cserél, stb. Egy szóval más az állam, mint souverain, mint a historiailag fejlődött szerves erők egyesülése általi megvalósítója az emberiség céljainak, és más az állam, mint fiskus. Ez utóbbi minőségében az állam épp ugy tekintendő csupán magánjogi személyiségnek, mint bármely más tesrület vagy egyesület, mely mint magánjogok alanya, jogi fikció folytán magánjogi személyiséggel bir.> (Anyaggyüjtemény II. k. 869 1.) Világos a törvény szövegéből, de még inkább az idézett indokolásból, hogy a törvényhozó az államvasuti hivatalnokokat a közhivatalnok fogalma alá vonni nem akarta. A Kúria ennek dacára az 58. számú teljes ülési határozatában kimondotta, hogy az államvasuti tisztviselő által hivatalos hatáskörében elkövetett sikkasztás hivatali bűntettnek minősitendő és a462. §. szerint büntetendő. Nézetünk szerint ez a kiterjesztő magyarázat csak a legszorosabban alkalmazható, csakis azon jogterületen, amelyen azt a Kúria megállapította. Nem alkalmazható a sztrájkolok cselekményeire különösen azért, mert azok, mint fentebb kifejtettük a Btk. 434. és 436. §-aiban meghatározott önálló bűntetteket képeznek. A hivatali kötelesség megtagadásának a Btk. 480. és 481. szakaszaiban meghatározott esetei a vasúti tisztviselőkkel szemben éppen a 434. és 436. §-ok speciális intézkedései folytán sokkal súlyosabb megtorlásban részesülnek, mert az ő ilyen jellegű cselekményeik az élet és vagyonbiztonságra nézve nagymérvű veszélyt okoznak. Jeleztük fejtegetéseinkben a szoros jogi álláspontot, amely szerint a törvény alapján a sztrájkolok cselekményei elbirálandók. A méltányosság azt kívánja, hogy a törvény szigorát ne alkalmazzák. Erre egyetlen mód a teljes királyi kegyelem: a pertörlés. A bűnvádi perrendtartás és a szabadalombitorlás. Irta FAZEKAS OSZKÁR dr„ budapesti ügyvéd. Uj bűnvádi perrendtartásunk nyomán támadt vitás kérdések közül — bizton mondhatni — egyetlen egy sincsen, amely oly élesen és következményeiben oly súlyosan kontrovers volna, mint az a kérdés, hogy a bűnvádi prttás rendelkezései miképen hozhatók összhangba a szabadalmi törvénynek a szabadalom-bitorlás kihágása esetén követendő eljárást szabályozó rendelkezéseivel ? A dogmatikus jog azért hagyja a jogászt e kérdésben minden iránytű nélkül, mert a törvényhozás minden tényezője ugy az 1896: XXXVI. t.-c-nek, mint az azt életbeléptető 1897 : XXXVII. t.-c-nekmegalkotásakor egyszerűen megfeledkezett a szabadalmi törvény létezéséről és elmulasztott a két törvény rendelkezései között szükséges összhang megteremtéséről gondoskodni. Ennek a még a mi viszonyaink között is különös jelenségnek magyarázatául, nem mentségéül szolgálhat, hogy a bűnvádi perrendtartás javaslatának az országgyűlés elé való terjesztésekor, 1895. május hó 4-én, a szabadalmi törvény csak törvényjavaslat alakjábán feküdt a képviselőház előtt s minthogy annak a törvénytárban még nyoma nem volt, az uj bűnvádi prttás alkotói előmunkálataik alatt azzal nem találkozhattak, s mi sem természetesebb, mint hogy arra a javaslat szövegezésénél figyelemmel nem is voltak. Iga? ugyan, hogy a bűnvádi prttás országgyűlési tárgyalása alkalmával a szab. törvény már meg volt hozva, azonban a tanácskozásnak az a megszokott processusa, hogy a törvényhozó testületek a tárgyalás alapjául szolgáló törvényjavaslat előttük fekvő szövegéhez fűzik megjegyzéseiket és kifogásaikat, azt eredményezi, hogy kiviteli és részletkérdések ilyenkor már alig vetődnek fel és inkább csak általános szempontok szoktak a felszólalók szeme előtt lebegni. így történt, hogy az illetékes tényezőknek nem jutott eszébe a bűnvádi perrendtartás javaslatának benyújtása és tárgyalása közti időben törvényerőre emelkedett szabadalmi törvényt figyelembe venni s az arra való tekintettel szükséges é vált pótlásokat és különleges intézkedéseket javaslatba hozni Hogy azután a bűnvádi pts. életbeléptetéséről szóló I törvény meghozatalakor is ugyanebben a mostoha sorsban részesült a szabadalmi ügy, nézetünk szerint, nagyrészt annak a sajátos körülménynek tudandó be, hogy a szabadalmi ügyekben az érdekelt felek képviselete nem jogilag képzett kezekben, t. i. nem az ügyvédség kezében nyugszik s igy a magánjogi és büntetőjogi törvényhozásnak máskülönben kétségtelenül éber faktora — t. i. az ügyvédi kar — elmulasztotta azt az ellenőrzést és befolyást gyakorolni a szaksajtó utján, amelyet hasonló horderejű más törvények megalkotásánál rendszerint nem szokott mellőzni. Ez az anomália csak akkor kezdte szélesebb körök figyelmét magára vonni, amikor a bpesti kir. büntetőjárásbiróság! nak, illetve a büntetőtörvényszéknek gyakorlata határozott ! irányt vett az eddigi eljárás félretétele felé. Egy bpesti ügyvédnek egy konkrét eset tollat adott a ; kezébe1) és ekkor fordult csak a közfigyelem e kérdések felé s foglalkozott azzal a koronaügyészség is, a jogegység érdekében alkalmazandó jogorvoslat szempontjából. Majd Baumgarten Izidor dr. koronügyész-helyettes tollából egy alapos tanulmány jelent meg e kérdésről,2) amelyre mintegy válaszul szolgál Szegheö Ignác dr. kúriai bírónak cikk-sorozata az Ügyv. Lapja 19.3. évi szeptember 5. és 12-én megjelent 36. és 37. számában «Eljárási kérdések szabadalombitorlási ügyekben» cimmel. Egy elméletileg igen érdekes, gyakorlatilag pedig rendkívüli horderejű kérdésről van itten szó. A kérdés ugyanis valójában ugy áll, hogy a magyar szabadalmi jogintéz nény, a büntető jogvédelem mai állapotát tekintve, egyáltalán komolyan veendő jogintézmény-e vagy sem ?! Ez a nagy kérdés nemcsak a magánosok érdekeit érinti I közvetlenül, hanem fejletlen iparunkat talpra áliitani igyekvő | ipari politikánk céljait tekintve, kulturális és közgazdasági i haladásunk létérdekét is és e kérdésnek miként való eldőlése | nagy mértékben befolyásolja azt a felfogást, amely az előrehaladot| tabb Nyugat országaiban hazánk jogállapotainak rendezettségéről és Magyarországnak a szó igaz értelmében jogállam mivoltáról el van terjedve. Szabadalmi jogunk körül ugyanis a külföld nagyobb mértékben van érdekelve, mint maga a belföld. Előfordul ugyan a jogélet más terén is, hogy külföldi állampolgárok vagyoni érdekeinek sorsát, magyar bíróságok a magyar jog szerint döntik el, mert ingói és ingatlanai, követelései vagy lebonyolítás alatt levő jogügyei gyakran vannak a külföldieknek is Magyarországon: ámde a jogélet más ágában nem igen találkozunk azzal a jelenséggel, hogy egy jogintézménynek védelmében részesülő vagyonértékek túlnyomó részben a külföldiek tulajdonát képezzék. A szabadalmi jog terén pedig ez a sajátságos állapot forog fenn, mert a magyar szabadalmaknak legfölebb csak egy ötödrésze képezi magyar állampolgárok tulajdonát, több mint négyötöd része külföldiek tulajdonában van. Azt mondottuk fentebb, hogy magának a szabadalmi jogintézménynek komoly számbavehetősége forog kérdésben. Ez magyarázatra szorul. A bűnvádi pts-t a birói gyakorlat ugy értelmezi, hogy a szabadalmakból folyó jogosítványok ellen irányuló bűncselekmény, az úgynevezett szabadalombitorlás kihágása tekintetében legfelsőbb felebbviteli fórumként az ország 64 törvényszéke bír hatáskörrel. Ha ez a gyakorlat törvényes, akkor 64 féle elv és jogfelfogás szerint, a tapasztalat és judiciumnak oly mérve mellett állapítják meg bíróságaink a szabadalom oltalmát, amilyet a birói hatáskört megállapító törvényeink csak igen kis jelentőségű ügyeknél — a vagyoni bűncselekményeknél egyáltalán nem — találnak elegendőnek. Ha feltehetnők is, hogy az anyagi igazság kiderítésének oly garanciáját nyújthatják a törvényszékek, mint amilyet az ország legfőbb bíróságának tapasztalatban gazdag és judiciumban érett ítélkezése biztosit, akkor is oly mérvű jogbizonytalansággal jár hatvannégy független bíróságnak bíráskodása, hogy az abban kifejezésre jutó felfogások chaosában elvész minden bizonyosság a létező jog elvei felől. A jogbizonytalanság a jogélet szilárd gerincét pusztítja el. amelynek híján annak egész teste összeomlik. De ha ez igaz a jogélet bármely ágában : százszorta nagyobb súllyal bír ez az igazság éppen a szabadalmi jogviszonyok terén Nem csak azért, mert itt gyakran igen nagy mérvű vagyoni érdekek forognak kockán, nem is éppen csak azért, mert a bizonytalanság egyaránt károsítja az aktive és passive érdekelteket és mert a magánérdekek kereteit messze túlhaladja a szabadalmi intézmény sorsa, amelyet a judikatura irányit, hanem főképen azért, mert a jogélet ezen ágában az egyik fél — t. i. a passive érdekelt — tetszés szerint választhatja meg a helyi illetékességgel biró bíróságot. A bitorló ugyanis egyszerűen azt teszi fórum delicti commissivé a 64 tszék közül, amelytől a legkedvezőbb eredményt várhatja, mert hiszen a bitorló az előállítás üzleti telepévé — a legtöbb esetben — az ország bármely helyét teheti s nyugodtan gyárthatja pl. Baranyában egy szabadalom ellenére azt, amit Ungban a büntetőbíróság betiltott. Ha mármost meggondoljuk, hogy az esetek legtöbbjében — minthogy nem durva gonosztevőről, hanem furfangos és óvatos konkurrensről van *) K o h n Jakab dr.: Ügyv. Lapja 900. aug. 5-iki 34. szám. *) Jogállam: 1902. évi IV. füzet. A kodifikált büntetőjog és a külön törvények.