A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 17. szám - A bünvádi perrendtartás és a szabadalombitorlás

A JOG szó — igen subtilis distinctiókon múlik egy-egy ügy eldöntése : tisztában leszünk azzal, hogy — ha valaki jól kutat — csaknem minden esetben fog egyet a 64 alsóbiróság között olyat találni, amely reá nézve kedvező felfogást követ s annak területén — egy uj neme az exterriorialitásnak ez — nyugodtan bitorolhatja a más szabadalmát. A szabadalom tartalmát tevő kizárólagosság tehát csak akkor valóságos, értéke csak akkor komoly, ha e kizárólagosság oltalma az egész ország területére nézve, — a legfelsőbb fokon, — egyetlen egy bíróság kezébe van letéve. Csakugyan nincs oly ország, amely a szabadalombitorlási ügyeket ne egy legfelsőbb bíróságra bizta volna s a mi szabadalmi törvényünket tartalmazó 1895. évi XXXVII. t.-c. is ezt tette, midőn az 55. §-ban a szabadalombitorlás tekintetében hatályon kivül helyezte az 1883. évi VI. t.-c. 7. §-ának a Kúriához való felebbvitelt korlátozó rendelkezéseit. A birói gyakorlat ma mégis az, hogy a kir. törvényszékeké a végső szó ezekben az ügyekben s e birói gyakorlat az uj bűnvádi perrendtartáson alapszik. Hogy szolgálhat-e a bűnvádi perrendtartás ily praxis alapjául, ezt kívánjuk itten vizsgálat tárgyává tenni. Baumgarten Izidor már emiitett cikkében szembeállítja a szab. törvénynek a bitorlási ügyekben követendő eljárásra tartozó különleges rendelkezéseit a bünv. pts. relatív általános szabályaival és kimutatja, hogy azok között lényeges ellentétek vannak. Nem ismételjük tehát itt ezt a szembeállítást, csupán rövid áttekintést adunk a teljesség kedvéért. A szab. törvény 50. §-a kötelezővé teszi a büntetőbíróságra nézve, hogy amennyiben a leírás értelmezése körül vita támad és a bíróság szakértő kihallgatását találja szükségesnek, a szabadalmi hivatal véleményét kikérje. Ellenben a bünv. pts. 7. §-a szerint a büntetőbíróság maga határoz a köz- vagy magánjogi előkérdésekben. A szab. törv. 52. §-a szerint a sértett felet a magánjog szerint megillető kártérítés fejében a büntetőbíróság az ítéletben a fennforgó összes körülmények méltatásával, szabad meggyőződése szerint 20,000 koronáig terjedhető kártérítési összeget állapithat meg. Ezzel szemben a bűnvádi pts. 439. §-a szerint a büntetőbíróság a tettest kártérítésben csak akkor marasztalhatja, ha a jogosult személye és a jogosultság iránt semmi kétség, a kárösszeg pedig biztosan meghatározható. A szab. tötv. 53. §-a jogot ad a sértett félnek arra, hogy az utánzott tárgyakra és azok előállítási eszközeire még az ítélet meghozatala előtt zárlatot, külön őrizet alá vételt, sőt közelebbről meg sem jelölt oly intézkedések foganatosítását kérhesse, amelyek a büntetendő cselekmény ismétlését megakadályozhatják. Az erre vonatkozó kérvényt a bíróság azonnal köteles elintézni és a kért intézkedések elrendelésének az az egyedüli kelléke, hogy a bitorlás ténye valószínű legyen. A bíróság belátására van bízva ez intézkedések elrendelését és feloldását a sértett, illetve a terhelt által leteendő biztosítéktól tenni függővé. Ezek az intézkedések, a bűnvádi pts.-nak a foglalásra, a házkutatásra, valamint a zárlatra vonatkozó intézkedéseivel, — különösen a személyes szabadság és a házi jog védelmének szempontjait tekintve, — szintén nagy mértékben ellentétesek. Az általános szabályok szerint a lefoglalandó tárgyak kiadására harmadik személyek csak pénzbüntetés alkalmazásának terhével szoríthatók, míg az 53. §. ily megszorítást nem ösmer és az ott emiitett tárgyak, bárhol, bárkinek a birtokában legyenek is, lefoglalhatók. Oly intézkedéseket, amelyek a bűncselekmény ismétlését megakadályozni alkalmasak lennének, a pts, általános szabályai egyáltalán nem ösmernek. A szab. törvény 54. §-a szerint abban az esetben, ha a bűnvádi eljárás folyama alatt oly előzetes kérdés merül fel, amely a szabadalom-megvonási vagy megsemmisítési per utján döntendő el: a büntetőbíróság az eljárást felfüggeszti és a szab. hivatal előtt záros határidőn belül megindítandó keresetre hozott határozat megérkezését bevárja és azt saját határozatának alapjául veszi. Ez a rendelkezés is világos ellenkezésben áll a bűnvádi pts. emiitett 7. §-ával, amely szerint más hatóságnak előzetes magánjogi kérdésekre vonatkozó határozata a büntetőbíróságra a büntethetőség tekintetében nem kötelező. A szab. törvény 55. §-a azt az általános tételt állítja fel, hogy a szabadalombitorlás kihágására nézve, amennyiben jelen törvény intézkedést nem tartalmaz, a kihágási ügyekben követendő birói eljárás szabályai alkalmazandók. Megállapítja a kihágási ügyek soronkívüliségét és a felebbviteli hatáskör tekintetében ugy intézkedik, hogy az 1883: VI. t.-c. 7. §-ának a másodbirósági ítélet elleni további felebbvitelt l<oilátozó intézkedése ezekben az ügyekben nem nyer alkalmazást Végül az 56. §. 2. bekezdése szerint abban az esetben, ha a szabadalmak megszerzése, átruházása stb. körül valamely bűncselekmény tényálladéka állapítható meg, a büntetőtörvényeknek intézkedései és a szabadalmi törvénynek szabadalombitorlásra vonatkozó intézkedései elkülönített eljárás mellett alkalmazandók. Ily ügyek egyesítését és együttes ítélet hozatalát (bünv. pts. 19. §.) a szab. törvény tehát ki akarta zárni. II. Kérdés, hogy a szabadalombitorlás kihágásában követendő bűnvádi eljárásnak ma hatályban levő szabályait ezek vagy amazok képezik ! ? E részben a szabadalmi törvény rendelkezéseiből kell kiindulnunk, mert ez az a speciáltörvény, a mely a büntetendő cselekményt ugy anyagi jogilag, — a tényálladék tekinretében — mint a követendő eljárás tekintetében különleges tendelkezéseivel körülírja. E törvénynek már említett 55, §-a kimondja, hogy a szabadalombitorlás kihágására nézve a kihágási ügyekben követendő birói eljárás szabályai alkalmazandók — de csak annyiban, amennyiben a szabadalmi törvény intézkedést nem tartalmaz. Az 1896. év március hó 1-én hatálybalépett tehát a szabadalmi törvénnyel oly törvényhozói akarat, amely oda irányult, hogy a szabadalombitorlás kihágásának bűnvádi uton való üldözésénél a büntető biró első sorban a szabadalmi törvénykönyvet üsse fel és annak intézkedéseit és különleges eljárási szabályait alkalmazza és csak azután, csak oly eljárási kérdésben, amely a törvényben nincs szabályozva, vegye alkalmazásba az általános eljárási szabályokat. A jogszabályoknak ilyen complementár visszonya a dolog természetéből folyik, mert a speciál-törvény azért keletkezik, hogy a különleges tárgy különleges kezelését megállapítsa. Minthogy azonban a törvényhozás erre a kihágásra nézve nem állapította meg a különleges eljárásnak egy teljes rendszerét: meg kellett jelölnie azokat a jogszabályokat, amelyek az eljárásra nézve mindazon pontok tekintetében irányadók, amelyekről maga a szab. törvény nem gondoskodott. A helyzet tehát 1896. március 1-én az volt, hogy a kir. járásbíróságok a hatáskörükbe utalt szabadalombitorlás kihágásának elbírálásánál, kötve voltak a szab. törvénynek fent elősorolt összes különleges rendelkezéseihez. így a leirás értelmezése, a kártérítés, a zárlat és másnemű biztosítási intézkedések, a megsemmisítési vagy megvonási perben hozott határozat bevárása, az ügyek egyesítése stb. tekintetében. A felebbviteli fórumok tekintetében, — hatályon kivül lévén helyezve az 1883. évi VI. t.-c. 7. §-ának korlátozó intézkedése, —• a kir. Kúria volt hivatva a másodbirósági ítélet ellen közbetett felebbvitel elbírálására, tekintet nélkül arra, hogy anyagi jogszabálysértés forog-e fenn vagy sem, és hogy a 7. §. 1. és 2. pontjában emiitett feltételek fennforognak-e vagy sem. Minden egyéb tekintetben azonban az 1880. évi XXXVII. t.-c. 44. §-ában foglalt felhatalmazás alapján 2,265/1881 sz. a. augusztus 15-én kibocsátott igazságügyminiszteri rendeletben foglalt eljárás szabályai voltak alkalmazandók, mert ezek voltak «a kihágási ügyekben követendő birói eljárás szabályai)). Ez a jogállapot 1900. évi január hó 1-éig, az 1896. évi XXXIII. t.-c. hatálybalépte napjáig, változatlanul fennállott, azt minden tényező igy magyarázta. Miféle változást hozott hát az uj bűnvádi perrendtartás ?! Kétségtelen, hogy «a kihágási ügyekben követendő birói eljárás szabályai)) lényegesen megváltoztak s kérdés merülhet fel, vájjon a szabadalmi törvény hozatala idején és életbeléptekor hatályban volt eljárási szabályok, — amelyekre e törvény utalást tartalmaz, — avagy az évek multán azok helyébe lépett uj eljárási szabályok alkalmazandók most már e bitorlási ügyekben ? A szabadalmi törvénynek már emiitett 55. §-a általános utalást foglal magában a kihágási ügyekben követendő birói eljárás szabályaira s nem jelöl meg egy bizonyos törvényt ily szabályok jogforrása gyanánt. Már e formából kétségtelen, hogy az általános eljárási szabályokra való utalás nem inkorporativ, hanem csak konformizáló jellegű. A törvényhozó akarata nem arra irányult, hogy szabadalombitorlási ügyekben, tekintet nélkül a beállható változásokra, örök időkre az éppen fenálló általános eljárási szabályok szolgáljanak irányadóul ; ily célzatot semmiféle legislatio nem igazolna. Ellenkezőleg a törvényhozó a különleges joganyag természetének megfelelő, sajátos eljárási szabályokat magába a törvénybe vette fel és az 56. §. eme rendelkezése kifejezésre juttatja azt az akaratát, hogy egyéb eljárási kérr'.ések körül