A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 17. szám - A vasúti sztrájk és a büntetőtörvény

130 A JOG iratot a miniszterelnökhöz, mint belügyminiszterhez és az igazságügyminiszterhez s ez által vegye célba a nevezett törvényjavaslat 12. §-ának oly módosítását, amely szerint a községi jegyzők magánmunkálatai törvényhozásilag (ognak szabályoztatni. A kifejlett élénk vitában részt vettek Révész Ernő (Szabadka), D i et r i e c h dr. (Székesfehérvár), T u r c s á n y dr. (Besztercebánya), H1 a t k y Endre (Nagyvárad), W e g m a n Ferenc (Szeged), Fenyvesi Soma (Marosvásárhely], B a r a c s Marcell, S t e r n Samu, Okolicsányi Géza és Nagy Dezső (Budapest) Az utóbbi nem találta az ügyet kellően elkészítettnek, ennélfogva indítványozta annak napirendről való levételét azzal, hogy utasíttassák a budapesti ügyvédi kamara a kérdés további tanulmányozására s a kiegészítendő anyag alapján uj munkálat készítésére, amelyet előzőleg a vidéki kamaráknak küldjön be véleményezés végett és csak azután tegye meg javaslatát. Hivatkozott a pár évvel ezelőtti ügyvédi gyűlésen felmerült eszmék egész sorozatára, melyeket az előadói munkálat alig érint. Erre S z i v á k Imre elnök kijelentette, hogy nézete szerint végzetes hiba lenne, ha az ügyvédi kar ebben a kérdésben állást nem foglalna. Évtizedek óta eszleljük a viszásságokat. A Kérdés teljesen meg van érlelve s nincs semmi ok a halasztásra. Az értekezlet az elnök álláspontját tette magáévá. Elhatározták, hogy a miniszterekhez feliratot intéznek s az előadót megbízták annak szövegezésével, egyúttal bizottságot küldöttek ki a végleges szövetkezés végett, melyben P a p p József dr. titkár, Balog Arnold, Nagy Dezső, H 1 a t k y Endre, S t e r n Samu, Révész Ernő, B a r a c s Marcell, D i e t r i c h, Fenyvesi S., Wegmann, Stehlo (Eperjes) és Zakariás (Brassó) ügyvédek foglalnak helyet. A szövegező bizottság hétfőn délelőtt 10 órakor tartja ülését és ugyanaznap 11 órakor előterjeszti munkálatát az országos kamarai értekezletnek. Az emlékiratot azután küldöttség viszi a miniszterelnök és az igazságügyminiszter elé. Az értekezlet ezzel véget ért. Hétfőn délben 12 órakor nyitotta meg S z i v á k Imre elnök a folytatólagos ülést s bejelentette az értekezletnek, hogy a miniszterelnök és az igazságügyminiszter fél kettőkor fogadja az országos értekezlet küldöttségeit. Továbbá azt az indítványt terjesztette elő, hogy az értekezlet egy korábbi határozatához képest, intézzen az értekezlet a képviselőház ügyvéd tagjaihoz egy bizalmas felhívást, hogy a községi jegyzők munkadijára vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásai során a felpanaszolt sérelmek orvoslásáról gondoskodjanak. Ezután felhívta Gr a b e r Károly dr. budapesti választmányi tagot, hogy ismertesse meg annak a feliratnak a tartalmát, amelyet a küldöttség a minisztereknek át fog nyújtani. Gráber dr. felolvasta nagy gonddal készült s az ügyvédek sérelmét tárgyilagosan felölelő felterjesztését, amelyben felhívja a miniszter figyelmét, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatból kihagyandó a 12. §., miután ez nincs összefüggésben a jegyzők fizetésrendezésével, ha pedig ez meg nem történhetnék, oly módon egészítessék ki eredetileg a 12. §., hogy a kormány szabályozza azt a jogterületet, amelyen a jegyzők is végezhetnek magánmunkálatokat. ' Az értekezlet általánosságban és részleteiben elfogadta az előadó jvaslatát s Szí vák bejelentette, hogy a ministerelnökkel s az igazságügyminiszterrel tárgyalt a szóban forgó kérdésekről s a miniszterelnök azt mondta, hogy ő maga veszi kezébe a szabályozást és pedig rendeleti uton az 1900. évi 20. t.-c-ben foglalt felhatalmazás alapján fogja rendezni a községi jegyzők magánmunkálatait, azt azonban már most is mondhatja, hogy a jegyzőknek szigorú kizárását a magánmunkálatok körébőljelesen a telekkönyvi ügyekből, nem tartja lehetségesnek, mert igaz ugyan, hogy ha ügyvéd vagy közjegyző végzi, jobb lenne, de ez az eljárás drága. (Mozgás.) Ugy látszik, hogy P 1 ó s z igazságügyminiszter is feladta korábbi álláspontját s a miniszterelnök felfogásához csatlakozik, amely a perenkivüli eljárást olcsóbbá akarja tenni. (Mozgás.) Hiába, most már elkéstünk, a javaslat sorsa, mire mi a miniszterek elé érünk, el van döntve. Ezek után az ügy és közérdek nevében köszönöm a kartársak buzgalmát s biztosítom a kamarák küldötteit, hogy a budapesti ügyvédi kamara mindenha a kartársi érzetet fogja ápolni s ezentúl is élére áll annak a mozgalomnak, amely az ügyvédek vitáiis érdekeinek megóvását célozza. Dr. Wei sz (Kolozsvár) megköszöni azértekezlet nevében a budapesti ügyvédi kamara elnökének azt a buzgalmat, amelylyel az országos értekezlet tanácskozásait vezette s azt a meleg kartársi szeretetet, amely megnyitó és búcsúzó szavaiból kiáradt. Éljen az elnök! (Lelkes éljenzés és taps.) Zakariás dr. (Brassó) a vidéki kartársak nevében Nagy Dezső dr.-nak, aki a javaslatot előterjesztette s Vass József dr. és Gráber Károly dr. előadóknak mond köszönetet. Az elnök indítványára az értekezlet az előadóknak jegyzőkönyvi köszönetet szavazott s ezzet véget ért az országos értekezlet. Az országos értekezlet küldöttsége hétfőn délután két órakor tisztelgett Tisza gróf miniszterelnöknél s P 1 ó s z Sándor igazságügyminiszternél a képviselőházban. Mindkét helyen Szivák Imre mutatta be a küldöttség tagjait s ő nyújtotta át a minisztereknek az országos értekezlet által elfogadott azt a javaslatot, mely az országos ügyvédi nyugdíjintézet felállítását tervezi s azt a felira: tot, amelylyel az ügyvédek a községi jegyzők magánmunkálatainak szűkebb körre való szorítását kérték. Plósz miniszter kijelentette, hogy elvben nincs kifogása a nyugdíjintézet felállítására vonatkozó javaslat ellen, az elvekkel egyetért, de a részletekre fenntartja magának az elhatározást. A jegyzőknek dolgában pedig maga is szükségesnek látja a szabályozást, az élesebb határvonalat, ezt azonban a gyakorlati élet követelményeihez képest kell felállítani. Gróf T i s z a István miniszterelnök elvben nem ellenzi a községi jegyzők magánmunkálatainak megszorítását s őszre már abban a helyzetben lesz, hogy az 1900. évi XX. törvénycikkben foglalt felhatalmazással élve, azt rendeleti uton életbeléptethesse. Gondja lesz arra, hogy a rendelet a szigorúbb ellenőrzést tegye lehetővé, s reméli, hogy idevonatkozó rendeletei az ügyvédek s a jegyzők sérelme nélkül lesznek végrehajthatók A miniszterek barátságosan elbúcsúztak a küldöttség tagjaitól s ezzel véget ért a fogadtatás. A vasúti sztrájk és a büntetőtörvény. Irta dr. OLÁH DEZSÓ bpesti ügyvéd. Gazdasági és jogi következményeit tekintve, páratlan horderejű vállalkozás a vasúti alkalmazottak sztrájkja. Csakis a szenvedély pillanatnyi fellobbanása, a mozgalom erőszakos elnyomására tett kísérletek keserítették el annyira a vasutasokat, hogy a józan megfontolást félretéve, — az államot, hazájukat és polgártársaikat végtelen károsodásnak, magukat pedig a büntetőtörvény megtorlásának és a teljes anyagi romlásnak kitegyék. Megmérhetetlen a kár, melyet a sztrájk minden órája okoz. Termelő és fogyasztó egyaránt károsodik; a termelő nem juthatván a piacra, különösen a napi fogyasztásra szánt cikkei megromlanak, értéküket veszítik; a fogyasztó, áru hiányában, nem fedezheti szükségletét, vagy a legjobb esetben csak lényegesen fokozott árak mellett. A postai forgalom megakadása különösen kereskedőknél és iparosoknál száz és száz existencia tönkrejutását okozhatja. Nem is akarjuk felsorolni a kártérítési kötelezettség százféle változatait, melyek az államvasutakat mint fuvarozási vállalatot sújtani fogják. De igenis foglalkozni akarunk azzal a rendszabáiylyal, melyet a kormány a parlamentben felvetett és a melyet, mint a lapok hirei mutatják, követni is szándékozik: a sztrájkolok büntető uton való üldözésének kérdésével. A büntetőtörvénykönyvnek két fejezete jöhet e kérdés elbírálásánál tekintetbe A büntetőtörvény XXXIX. fejezete igen súlyos büntetési tételekkel védi a vasúti forgalom biztonságát. A Btk. 434. §-a szerint: «Aki vaspályának, gőz- vagy más hajónak vagy ezekhez tartozó tárgynak szándékos megrongálása által a vasúton vagy hajón levő személyeket, vagy árukat veszélynek teszi ki: a közveszélyü megrongálás bűntettét követi el és öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő*. Ezen bűntettnek két lényeges tényálladéki eleme van: 1. vaspályának, vagy ezekhez tartozó tárgynak szándékos megrongálása; 2 hogy a megrongálás a vasúton levő személyeket vagy árukat veszélynek tegye ki. Ellenben nem szükséges az, hogy veszély tényleg bekövetkezzék; fennforog a bevégzett bűntett már akkor is, ha a szándékos megrongálás a veszély előidézésére alkalmas. A lapok tudósításai szerint a vasutasok Rákostól Budapestig az összes jelzőlámpákat eloltották, sőt a beleket bslőlük kiszedték. Ezen művelet kétségtelenül olyan, mely a 434. §. tényálladékát megállapítja, bár a tényleges veszély nem következett be, mivel a vonatokat a rákosi pályaudvaron feltartóztatták. Ezen deliktum oly súlyos jellegű, hogy még az enyhítő 92. §. alkalmazása mellett is a legcsekélyebb büntetési tétel a félévi börtön. Ugyanezen súlyos büntetéssel sújtja a 436. §. azt, aki a vaspályán vagy ennek közelében levő személyeket vagy arukat a szabályszerű jelzés szándékos elmulasztása vagy szándékos hamis jelzés által veszélynek teszi ki. Minden forgalmi tisztviselő és minden őr, aki a tegnapi napon szolgálatban volt és állomását elhagyva az uton levő vonatoknak az előirt jelzését elmulasztotta, elkövette ezen büntettet. A Btk. enyhébb intézkedéseket tartalmazó 438. §.-a nem jöhet tekintetbe, mert kétségtelen, hogy a sztrájkolók tudva és szándékosan cselekedtek, cselekményük mulasztásnak semmiképpen sem minősíthető. Nagyon természetes, hogy ezen cselekmények elkövetői vagyoni kártérítéssel is tartoznak és ellenük az államvasutaknak pl. az uton maradt áruk megromlásáért fizetendő kártérítési összegek erejéig regressusa van. Ez a vagyoni felelősség még amnestia esetén is lenn fog maradni. Sokkal enyhébb jellegűek a Btk. XLII. fejezetének 480. és 481. §§-ai, amelyekre a miniszterelnök parlamenti felszólalásában utalt és ezeknek a sztrájkotokkal szemben való alkalmazását lehetetlennek tartjuk. A büntetőtörvény XLII. fejezete ugyanis hivatali és ügyviteli bűntettekről szólván elöljáróban a 461. §-ban adja a közhivatalnok fogalmának meghatározását: «Közhivatalnoknak tekintendők azok, kik az állam közigazgatási vagy igazságszolgáltatási, vagy valamely törvényhatósági vagy községhatósági teendőjének teljesítésére hivataluknál, szolgálatuknál vagy különös megbízatásuknál fogva kötelezvék: úgyszintén azok is, akik az állam, törvényhatóság, vagy a község által közvetlenül kezelt közalapítványoknál, kórházaknál, tébolydáknál mint felügyelők orvosok, hivatalnokok vagy szolgák vannak alkalmazva. A kir közjegyzők szintén közhivatalnokoknak tekintetnek* A szakasz intencióit teljesen megvilágítja a büntető törvény javaslatának miniszteri indokolása, illetőleg ennek következő passzusa;«Az állam mint uralkodó, kormányzó és jogszolgáltató fenhatóság, megkülömböz-