A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 16. szám - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Folytatás

A. v/OO 63 s miután e vallomást, abból az okból, mert a tanú felperesnek perbeli képviselője, aggályosnak tekinteni nem lehetett, annak mint részbizonyitéknak a kiegészítésére felperesnek a póteskü Ítéltetett meg stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1903 április 28. 356/1903. v. sz. a.) következő i télét e t hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiroság ítéletét annyiban, amennyiben a kir. törvényszék a felperes részéről az 1901. évi augusztus hó 19. napját megelőző időre igényelt kamatot nem itélte meg, felebbezés hiányában nem érinti, egyebekben pedig helybenhagyja. Indokok: A kir. törvényszék ama tényállítás tekintetében, hogy a W. és társa cég a kereseti követelés kifizetését elvállalta, helyesen itélte meg felperesnek az Ítéletben szövegezett pótesküt és ezt a tényállást a póteskü letétele, vagy le nem tétele szerint helyesen vette bizonyítottnak vagy bizonyittatlannak és az elsőbiroság ítéletének ide vonatkozó indokait a kir. ítélőtábla is elfogadja. Ehhez képest helyben kellett hagyni az elsőbiroság ítéletét, mert a póteskü letétele esetében bizonyítva lesz, hogy a W. és társa cég, melynek egyedüli tulajdonosa W. Lajos volt, a kereseti követelés kifizetését magára vállalta: és mert alperes cég, melynek jelenleg W. Béla a tulajdonosa, a perben beismerte azt, hogy a felperessel szerződött volt cégtulajdonos W. Lajos halála után a W. és társa céget annak activáival és passiváival együtt átvette és felhozta ugyan, hogy a könyvek állása szerint vette át az üzletet, azt azonban határozottan nem is állította, hogy az átvételkor kifejezetten kikötötte volna, hogy csakis a kereskedelmi könyvekbe bejegyzett tartozásokat veszi át és hogy e tekintetben az elöbbeni üzlettulajdonossal határozott megállapodásra lépett és a tartozások tekintetében vállalt felelősséget az üzlet tartozásainak csupán egy részére korlátozta volna, ennek hiányában pedig a cég tartozásainak az üzlet átruházásakor történt átvállalása, a K. T. 20. §-a értelmében, alperes felelősségét megállapítja az átvételt megelőzően a céget terhelt tartozásokért, habár azok esetleg a könyvekbe bejegyezve nem voltak is. A m. kir. Kúria (1901. febr. 11-én 1,054/V. 1903. sz. a.) következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbiróság ítéletének ama rendelkezése, amellyel az alperes cég a felperesi cégnek S. Mór személyében megítélt póteskü letétele esetére a felperes cég részére 3,344 K. 04 f. tőkének, ennek 1901. aug. hó 19-étől járó 5°/o kamatának és 244 K. perköltségnek megfizetésére köteleztetett, megváltoztattatik és felperes cég követelése ezen részével is — és igy egészben elutasittatik és arra köteleztetik, hogy alperes cégnek 15 nap alatt és végrehajtás terhe mellett 200 kor. perbeli és 147 kor. 57. fili. két izbeni felebbezési költséget fizessen. Indokok: Felperes az alperes cég tulajdonosa néhai W. Lajos által állítólag elvállalt kereseti követelés kiegyenlítését az alperes cég jelenlegi tulaldonosától azon az alapon követeli, mert ez mintáz üzlet átvevője egyúttal ennek akkor fennállott összes kötelezettségeit is átvállalta. Alperes beismerte ugyan, hogy az üzlet átvételével együtt annak üzleti könyveiben kitüntetett kötelezettségeit is átvállalta, tagadta azonban azt, hogy a keresetileg érvényesített követelést is átvállalta, mivel az átvett üzlet könyveiben feltüntetve nincsen. A K. T. 20. §-a rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy az üzlet átvevője a cég eddigi kötelezettségeiárt nem minden esetben, hanem csak akkor és ugy felelős, ha és amennyiben ennek kötelezettségét is magára vállalta. Ebből pedig okszerűen folyik, hogy az üzlet átvevője jogosítva van annak eddigi kötelezettségeit csak részben vagy bizonyos feltételek mellett és koriátok közt is átvállalni, mely esetben őt a kötelezettség csak oly módon és mérvben terheli, amely módon és mérvben ő a kötelezettséget átvállalta. Minthogy pedig felperes alperes tagadásával szemben bizonyítani meg sem kísérelte, hogy utóbbi az üzletnek az átvétel előtt fennállott kötelezettségét feltétlenül és korlátlanul átvállalta, tehát azon tartozásait is, a melyek annak üzleti könyveiben feltüntetve nem voltak; minthogy továbbá felperes nem tagadta és igy beismerte az alperesnek azt az állítását, hogy a keresetbe vett követelés, illetve annak megfelelő tartozás az átvett üzlet könyveiben elő nem fordul, bizonyittatlan maradt az a perdöntő körülmény, hogy az alperes cég ezt a követelést is átvállalta és igy felperes keresete jogos alappal nem bir; miért is a vitának a követelés fennállására vonatkozó az a része, hogy néhai W. Lajos ennek a cégnek kifizetésére magát kötelezte-e, mármost közömbös lévén, ennek eldöntését mellőzve: mindkét alsóbiróság Ítéletének az alperest feltételesen marasztaló rendelkezésének megváltoztatásával, felperest kereseti egész követelésével feltétlenül elutasítani kellett. ^ Felperes teljesen pervesztes lévén, az 1868:LIV. t.-c. 251. H "feJ™ébfn ugy a perbeli, valamint az azzal egy tekintet alá eso felebbezési költségnek viselésére is kötelezendő volt. Bűnügyekben. á, ,atM,nth°gy vádlo« egyik hitelezője követelésének fedezetére arukat engedett át, már tudnia kellett, hogy fizetésképtelen állapot ban volt; minthogy továbbá tudta azt is, hogy a fizetésképtelenség beállta után. egyik hitelezőnek kielégítése a többi hitelező vagyonjogi sérelmével jár s hogy az árukészlet egy részének elvonása által az összes hitelezők követelésének aránylagos kielégítésére aJapul szolgáló vagyonát csökkenti, ennek tudata pedig a többi ki nem elégített hitelező megkárosításának célzatát átfoglalja • mindezeknél fogva vádlottnak fennt jelzett vádbeli tette a bt>t. 414. §. 3. p.-ban meghatározott csalárd bukás bűntettének mir.den alkotó elemét kimerítvén, azt e szerint kellett minősíteni. A nyitrai kir. tszék mint btö bíróság (1902 nov. 19-én 8,823/B. sz. a.) csalárd bukás büntette miatt vádolt E. I. Gyula és N. Izidor elleni bűnvádi perében következőleg it élt : E. I. Gyula vádlottat bűnösnek mondja ki a btk. -416. §. 2. p.-ba ütköző vétkes bukás vétségében, melyet az által követett el, hogy Vágujhelyen 1900 jul. 1-én s 1901 márc. 12-ig fennállott üzletében keresk. könyveket, jóllehet a törvény azok vezetésére kötelezte, nem vezetett s ezért a btk. 416. §-a alapján a btk. 92. §. alkalmazásával 15 nap s végreh. terhével fizetendő s behajthatatlanság esetén 10 napi fogházra változtatandó 200 K. pénzbüntetésre itéli stb. N. Izidor vádlottat az ellene a btk. 411. §. 3. p.-ba ütköző csalárd bukás bűntettének a btk. 69. §. 2. p. szerinti bünrészessége cimén emelt vád alól a bp. 326. §. 1. p. alapján felmenti. Indokok: A főtárgyalás adataival beigazolást nyert a következő tényállás: E. I. Gyula V.-Ujhelyen 1900 jul. 1-én rőfös és rövidáruüzletet nyitott 1,800 K. készpénz tőkével, melyből 600 K. saját megtakarított pénze volt, J,20U K. pedig édes atyjától kapott kölcsön. 1901 január hóban tartozásai esedékessé lettek, mire vádlott hitelezőinek, nevezetesen 1900 február eső felében M. testv. cégnek, 1901 márc. 14-én a magyar textilipar r. t.-nak fizetést teljesített, febr. 15-én pedig N. Izidor kereskedővel, aki a jelzett napon mintegy 700 K. követelésének fedezésére, biztosítási végrehajtást foganatosított, akkép egyezett ki, hogy N, Izidor E. boltjában levő árukból követelését fedezi olyképpen hogy a követelés erejéig árucikkeket visz el azzal a feltételiéit hogy abban az esetben, ha E. tartozását az áruk elszállitásátó számítandó 14 nap a. kifizeti, N. az árukat visszaszolgáltatja. NIzidor az egyezség értélmében 1901 febr. 12-én, az egyes árucikkek értékének E.-el való közös megállapítása után, Követelése és jár. fedezésére árukat E. boltjából a saját bolti helyiségébe elszállított s azután az árukat magánál tartotta. E. I. Gyula üzletének fennállása idejében keresk. könyveket nem vezetett, csupán egy jegyzékbe vezette be azon vevőket, akik nála hitelben vásároltak. A csődnyitás a kir. tszék mint csődbíróságnak 3,582. sz. végzésével 1901 márc. 12-én lett elrendelve. E. I. Gyula cselekvő vagyona a beszerzési ár szerint 2,922 K. 98 fill , a csődleltározásnál felvett becsérték szerint 1,931 K. 70 f. értéket képviselt, mellyel szemben szenvedő vagyona 3,961 K. 71 fill. bejelentetett és 1,313 K. 88 f. be nem jelentett követelésből áll. A közvádló E. I. Gyula vádlott ellen a btk. 414. §. 3 p.-ba ütköző csalárd bukás bűntettében való bünrészesség miatt emelt vádat. I. r. vádlott a váddal szemben azzal védekezik, hogy hitelezői kielégítése tárgyában tett intézkedései és fizetésében arra törekedett, hogy tartozásait kielégítse, üzletét fentartsa, hogy ekként abban a helyzetben maradjon, hogy hitelezőivel szemben még fennálló kötelezettségeinek megfelelhessen, hogy pedig ezt a célját el nem érhette, annak okát II. r. vádlott azon eljárásában véli feltalálni, hogy követeléseinek fedezésére beleegyezése nélkül a követelést nagyban meghaladó áruját boltjából elszállította. II. r. vádlott védelmére azt hozza fel, hogy az általa elszállított áruk értéke követelését meg nem haladta s jogos érdekeinek védelmében járt el akkor, midőn az egyezséget, melyet E. ajánlott fel, elfogadta. A kir. tszék tekintettel arra, hogy G. I. S. P. és Sch. I. tanuk esküvel megerősített vallomásával beigazolást nyert, hogy E. I. Gyula a N. Izidor által vezetett végreh. alkalmával attól való félelmében, hogy boltját becsukják, igen zavart volt, s tekintettel arra, hogy G. I. és Sch. I. tanuk vallomása szerint E. I. Gyula az egyezség megkötésével a bolt bezárását akarta elkerülni, amiből nyilvánvaló, hogy az egyezség megkötésében nem E. részére való előnybiztositás, hanem üzletének fenntartása vezérelte, — s tekintettel arra, hogy E. I. Gyula, P. H. dr. és S. B. dr. tanuk vallomása szerint a csőd elrendelése előtt állapotát a bécsi <Hitelezők védő egyesületével* közölte s arra törekedett, hogy a hitelezők követelésének kielégítését biztosítsa s ennek folytán közvetlenül a csődnyitásról való értesülése előtt is fizetést teljesített, — E. I. Gyula ténykedésében nem látja a hitelezők megkárosítására irányuló szándékot, mely a vád tárgyát képező bűncselekmény lényeges alkatelemeit képezi. De tekintettel arra, hogy vádlottnak az ügy adataival teljes összhangzásban levő beismerése szerint ő keresk. könyveket nem vezetett, — s figyelembe véve azt, hogy habár cégét a keresk. cégek jegyzékébe be nem jegyeztette, az üzletnek minőségét és forgalmát véve tekintetbe, keresk. könyvek vezetésére köteles volt, a kir. tszék a btk. 416. §. 2.-ba ütk. vétkes bukás vétségében találta bűnösnek, miért az emeit váddal szemben ebben mondta ki bűnösnek. A büntetés kimérésénél enyhítő körülmenynek vétetett vádlott büntetlen előélete s fennállott üzletében való járatlansága, s tekintettel arra, hogy súlyosító körülmény íel nem merült s igy a jelen cselekményre meghatározott fogházbüntetés legkisebb mértéke is tulszigoru volna, a kir. tszék a btk. 92. §-át alkalmazta. A kir. tszék N. Izidor II. r. vádlottat, tekintettel arra, hogy az I. és II. r. vádlott között az 1901 febr. 12-én létrejött egyezség, több tanuk vallomása szerint, E. I. Gyula I. r. vádlott kezdeményezésére, kölcsönös