A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 16. szám - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Folytatás

62 A JOG nek a megfizetésére, illetve az Ítélet jogerőssé emelkedése utáni időkre nézve, a teljesítési kötelezettség biztosítására, azon ismét nem vitás tőkerészletet helyezzék I—IV. r. alperesek bírói letétbe, amelynek kamatai, a teljesítés készpénzbeli egyenértékének készpénzben megfelelnek, stb. A pécsi kir itélő tábla (1903, feb. 5én 2,323/6. sz. a.) az elsöbiróság Ítéletének nem feíebbezett részét nem érinti, egyéb felebbezett részében pedig megváltoztatja, ielperest keresetének a kir. tszék által megítélt részével elutasítja stb. Indokok: A keresetlevélhez, A a. másolatban csatolt szerződés l, 1. p, szerint felperes az I. sö II od Ill-ad és VI ed r. alperesek jogelődjétől a nemesi birtokot képező üszöghi uradalmat vette meg, a me y uradalom alatt a szerződő feleknek a szerződésben kifejezésre jutott akarata szerint a felek az uradalomnak a szerződésben felsorolt részeit kívánták érteni; ugyancsak átvette felperes az eladótól az eladott ingatlanokhoz, tehát az üszöghi uradalomhoz kapcsolt kegyurjogokat és terheket. Felperes maga elismervén azt, hogy az üszöghi uradalom dologi terhét képezi az olaszi plébánosnak és a hásságyi r. k. iskolának évenkint kiadandó 8—8 öl fa, őt terhelte a vétel szerződés kitételeivel szemben annak a bizonyítása, hogy ő nem üszöghi uradalmat, hanem annak csak egyes részeit vette meg, vagy hogy habár a vételtárgya az üszöghi uradalom volt is, a szóban forgó járandóság kiszolgáltatását ő teherként át nem vállalta. Felperes azonban ezeknek egyikét sem bizonyította. Igaz ugyan, hogy az I—IV-r. alperesek beismerése szerint is az üszöghi uradalomhoz tartozó egyes ingatlanokat felperes nem vette meg; ez a körülmény azonban tekintettel arra, hogy magát az uradalom fejét, üszöghi pusztát, felperes vette meg; tekintettel továbbá arra, hogy a vételszerződés szerint felperes az üszöghi uradalommal járó terheket az eladótól átvállalta, és hogy ebből folyólag mind azok a terhek, melyek magához az üszöghi uradalomhoz, nem pedig különösen annak valamely, a felperes által meg nem vett részekhez voltak csatolva, a vételszerződésnél fogva felperesre átszállottak, a felperes kötelezettségén mit sem változtat. Állította ugyan felperes, hogy a vétel megkötésekor ő neki nem volt tudomása erről a peres kegyúri teherről és hogy ezt a terhet az eladó elhallgatta, ez a körülmény azonban azért nem ok az I—IV. r. alperes marasztalására, mert felperes válasziratában beismerte, mikép az uradalmi számadásokat a vétel megkötése előtt megnézte s válasziratában nem tagadta az elleniratba foglalt azt az alperesi tényállítást, hogy az uradalmi számadásokban ez a fajárandóság mint kiadás fel volt véve, mert továbbá a felperes által állított ama tény, vaiósága esetén, nem a kereseti kérelem teljesítésére, hanem legfeljebb a vételár aránylagos leszállítására szolgálhatna okul abban az esetben, ha eladó a vételszerződés 7. p.-ban a szavatosságot a zálogjogok kivételével minden más teher tekintetében ki nem zárta volna. Ebből az okokból felperest az elsőbirósági ítélet felebbezett részének megváltoztatása mellett keresetével teljesen elutasítani, stb. kellett. A m. kir. Kúria (1904 febr. 9-én 4,665/P. sz. a.) A községi iskolaszék elnöke, az iskola jogi képviseletére hivatva nincs, s igy a hásságyi közs. iskola képviseletében M. E. iskolaszéki elnök szabálytalanul vonatott perbe; tekintve azonban, hogy a keresetben a nevezett iskoia köteleztetése kérve nincs, következésképpen azzal az iskola jogai nem érintetnek; de különben is a M. E. iskolaszéki elnök által Radó A. dr. ügyv. részére kiállított meghatalmazást, az iskola perbeli képviseletére hivatott községi bíró is aláírván, s ez által a M. E. által előterjesztett perbeli védelmet elfogadván: a szabálytalan perbeidézés által elkövetett hiba részint olyan lényegtelen, mely a képviseletnek jogaira befolyással nincs, részint helyrehozottnak veendő, ennélfogva ez a perbeli szabálytalanság a pernek érdemben megbirálására akadályul nem szolgál. Ezt előre bocsátva a másodbiróság Ítélete helyben hagyatik indokaiból és azért, mert az üszöghi uradalomnak az egyházlátogásról (canonica visitatio) felvett okiraton alapuló kötelezettsége mint dologi teher, annak világos átvállalása nélkül is átszállott felperesre mint az uradalomhoz tartozó ingatlanok legnagyobb részének, köztük az uradalom fejének (caput honorum) megvevőjére, ha csak ki nem mutattatik, hogy a dologi kötelezettség az uradalomhoz tartozott azokat az ingatlanokat terhelte, melyek az előbbi tulajdonos birtokában maradtak, vagy erről harmadik személyek birtokába mentek át. Jelen esetben az, hogy az üszöghi uradalmat terhelő, az olaszi r. k. plébános, s a hásságyi iskola részére évenkint 8—8 öl fa kiszolgáltatásának kötelezettsége, az üszöghi uradalom alkatrészéhez tartozott olyan ingatlanokhoz volna kötve, melyeket eladó vagy magának visszatartott, vagy harmadik személyeknek adott el, kimutatva nincsen. E kötelezettség tehát nem terhelhet mást, mint az uradalom fejének mindenkori birtokosát, mivel ellenkező esetben teljesen hiányoznék a dologi tehernek leglényegesebb tárgya, agyis a terhelt dolog. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A K. T. 20. §-a rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy az üzlet átvevője a cég eddigi kötelezettségeiért nem minden esetben, hanem csak akkor és ugy felelős, ha és amennyiben ennek kötelezettségét is magára vállalta. Ebből pedig okszerűen folyik, hogy az üzlet átvevője jogosítva van eddigi kötelezettségeit csak részben vagy bizonyos feltételek mellett és korlátok közt is átvállalni, mely esetben őt a kötelezettség csak oly módon és mérvben terheli, amely módon és mérvben ő a kötelezettséget átvállalta. A budapesti kir kereskedelmi és váltótszék, mint kereske' delmi birósag (1902 nov. 21. 78,209/1902.) Bauer Mór ügyvéd által képviselt F. Károly és társa cég felszámolásban felperesnek, Scheimann Emil ügyvéd által képviselt W. és társa cég alperes ellen, 3,344 kor. 04 fill. tőke és jár. iránt indított perében nyilvános ülésében következő Ítéletet hozott: Ha felperes S. Mór felszámoló személyében pótesküt tesz arra, hogy közte és néhai W. Lajos közt az A) alatti szerződéssel szabályozott alkalmi egyesülés megszűnte után szóbeli megállapodás jött létre arra nézve, hogy W. és társa cég az alkalmi egyesülést terhelő veszteségből az A) alatti szerződés alapján felperesre eső 1,672 frt 02 krajcárt is magára vállalja és ezt az összeget felperesnek kifizeti, viszont pedig felperes a W. és társa céget az A) alatti szerződésnek reá nézve terhes kötelezettségei alól kibocsátja, abban az esetben köteles alperes a kereseti 3,344 korona 04 fillér tökét, ennek 1901 aug. 19-től 5°/o kamatát és 244 kor. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni. Érdekében áll felperesnek a póteskü letétele iránt készségét az Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 nap alatt bejelenteni és a pótesküt a kitűzendő határnapon belül letenni, mert különben felperes keresetével elutasittatik és köteles 200 korona perköltséget 15 nap a. végrehajtás^terhe mellett alperesnek megfizetni. Indokok: Nem vitás, hogy felperes és a W. és társa cég egymással az A) alatti szerződést kötötté : és hogy e szerint a nevezett két cég a felperes áruinak értékesítése végett egymással alkalmi egyesülésre lépett oly kikötéssel, hogy a közös üzlet befejezése után mutatkozó nyereségben vagy veszteségben felperes 45°/o, a W. és társa cég 55°/o-al fog részesedni. Nem vitás, hogy a közös üzlet 3,715 frt 59 kr. veszteséggel záródott, hogy ebből felperest 1,672 frt 02 kr., a W. és társa céget 2,043 frt 54 kr. terhelte. Nem vitás, hogy az A) a. szerződés kötésekor a közös üzlet folytatása alatt és a közös üzlet befejezése után is a W. és társa cég alatt folytatott üzletneK egyedüli tulajdonosa W. Lajos volt és nem vitás, hogy ezt az üzletet W. Lajosnak a kereset beadása előtt bekövetkezett halála után W- Béla átvette és azt az előbbi cég alatt folytatja. Felperes a közös üzlet befejezése után mutatkozó veszteségből őt terhelő 1,672 frt 02 kr. megfizetését követeli a W. és társa cégtől azon az alapon, hogy szóbeli megállapodás jöti létre a W. és társa cég alatt folytatott üzlet akkori egyedüli tulajdonosa W. Lajos és a felperesi cég felszámolója S. Mór között arra nézve, hogy a W. és társa cég a felperest terhelő 1,672 frt 02 kr. veszteséget is magára vállalja és ezt az összeget felperesnek kifizeti, minek ellenében felperes a W. és társa céget az A) alatti szerződésnek rá nézve terhes kötelezettségei alól kibocsátja. Alperes azt adta elő, hogy felperest ő ellene kereseti jog nem illeti meg, mert a felperes állítása szerint vele szóbeli megállapodásra lépő W. Lajos elhalván, ennek W. és tsa cég alatt folytatott üzletét, az alperesként perbe idézett W. Béla ugyanazon cég alatt az activákkal és passivákkal együtt átvette ugyan, de ezt a könyvek alapján tette, a könyvekbe pedig a kereseti tartozás bevezetve nincs. Alperesnek ezt a kifogását figyelembe venni nem lehetett, mert alperes beismeréséből kétségtelen, hogy az alperesként perbe vont W. Béla, W. és társa céget ennek a cégnek activáival és passiváival átvette, ily körülmények között az a vélelem, hogy alperes a cég összes tartozásait, tehát a kereseti tartozást is átvállalta. Ezzel a vélelemmel szemben pedig alperest terhelte a bizonyítás arra nézve, hogy ezt a kötelezettséget csak a könyvbeli követelésekre korlátozta, az a követelés pedig a könyvekben elő nem fordul. De ezeket a körülményeket alperes nem bizonyította. Alperes tagadta a szóbeli megállapodás létrejöttét és azt vitatta, hogy a megállapodás létre nem jöhetett, mit bizonyít szerinte: 1. az a körülmény, hogy felperes előzőleg 23,240/901. sz. a. ugyanazon követelést a közös üzlet befejezése után alperes által készített mérlegszámla alapján perelte, amely pert azonban, mivei a számla nem nyereséget, hanem veszteséget tüntetett ki, letette. 2. Az a körülmény, hogy szerinte az A) alatti szerződésben a közös üzlet befejezése esetére nem is volt valamely terhes kötelezettség W. és társa cég terhére megállapítva. Az 1. alatti körülményt illetőleg az a döntő, hogy a szóbeli megállapodás lére jött-e és semmiképp sem tekinthető az ellenkező beismerésének s azért a bizonyítás megengedését nem zárja ki az a körülmény, hogy felperes előbb a mérleg alapján perelt. A 2. alatt felhozott kifogás pedig alaptalan; mert az A) alatti szerződés XII. pontja szerint az alkalmi egyesülési viszony megszűntével a W. és társa cég tartozott volna a szerződésben meghatározott egységárak mellett átvenni, a W. és társa cég ezt azonban meg nem tette, jóliehet B. Lipót tanú vallomása szerint 20—25,000 forint értékű áru maradt a közös üzletből eladatlanul. A szóbeli megállapodás igazolására felhívott és kihallgatott B. Mór tanú határozottan vallotta, hogy a szóbeli megállapodás az ő jelenlétében létrejött oly módon, amint azt felperes állítja