A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 16. szám - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Folytatás

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 16. számához. Budapest, 1904 április 17. Köztörvényi ügyekben. A községi iskolaszék elnöke, az iskola jogi képviseletére hivatva nincs. Az uradalomnak az egyházlátogatásról icanonica visitatio felvett okiraton alapuló kötelezettsége mint dologi teher annak világos átvállalása nélkül is átszállott felperesre, mint az uradalomhoz tartozó ingatlanok legnagyobb részének, köztük az uradalom fejének (caput honorum megvevójére. — hacsak ki nem mutattatik, hogy a dologi kötelezettség az uradalomhoz tartozott azokat az ingatlanokat terhelte, melyek az előbbi tulajdonos birtokában maradtak, vagy erről harmadik személyek birtokába mentek át. A pécsi kir. tszék (1902 július ló-én 10.059/P. sz. a.) Jo b s t L. dr. ügyv. ált. képv. G. Antalnak, Fekete M. ügyv. ált. képv. B. Sarolta és 3 tsa alperesek elleni, jogvisszony megállapítása ir. r. perében következőleg itélt: A kir. tszék felperes keresetének helyt ad és kimondja, hogy felperes a Bécsben 1894 jul. 3-án a néh. özv. B G.-vel az «üszöghi uradalom> egy részének megvételére vonatkozólag kötött A) a. szerződéssel, az üszöghi uradalmat terhelő azon kötelezettségét, hogy az olaszi r. kath. plébánia, valamint a hásságyi községi iskolának évenként 8—8 öl tűzifát kiszolgáltatni köteles, — személyes tartozásként magára nem vállalta, mihez képest az olaszi r. kath. plébánia, «visita canonicaja» által nevezett plébános és az üszöghi uradalom között szabályozott jogvisszonynak, j valamint az üszöghi uradalom azon kötelezettségének, hogy a hásságyi községi iskola részére évenként 8 öl tűzifát kiszolgáltatni köteles, érintetlen hagyásával mégis B. megye közigazg. bizottságának 236. sz. határozatával az üszöghi volt uradalom képviseletében, ez irányban felperes kötelezettségi visszonyainak erre való I jogerejüleg történt megállapításának figyelembe vételével 15 nap, különbeni végrehajtás terhe mellett kötelezi L IV. r. alpereseket éspedig üszöghi és mocsgói B. Sarolta tsait mint néh. özv. B. Gusztávné örököseit az ettől örökölt és a B. '.-val igazolt, a nekik átadott 347,211 frt. 30 k. örökségük értéke erejéig, hogy az örökhagyó helyett ezen kötelezettségek teljesitésének évi készpénzbeli egyenértéke fejében 1894- jun. 1-től kezdodőleg az ítélet jogerőre emelkedéséig évi 256 K-át egyetemleg megfizessenek; azonfelül pedig még arra is, hogy feiperes ezen kötelezettségének teljesithetése és biztosithatása céljából ezen Ítélet jogerőre emelkedésétől 15 nap alatt 7,314 K. 29 fill. tőkét bírói letétbe helyezzenek; feljogosítván felperest, ugyanezen alpereseket pedig kötelezi annak tűrésére, hogy ezen összeg letéti kamatait felvehesse, stb., felperest ezt meghaladó keresetével elutasítja, stb. Indokok: stb. A kir. tszék az A. a) szerződés, továbbá az 1902 jun. 28. és köv. napjain felvett póttárgy, jkv.-höz F. H, I. a. hiteles tkvi kivonatok, G és E. '/. a- '—IV. r. által kifejezetten valódinak elismert szerződések tartalmából megállapította, hogy a felperes által megvett ingatlanok az üszöghi uradalomnak csak egy részét képezték, s hogy ebből folyólag nem áll I—IV. r. alperesek azon védekezése, hogy felperes az egész üszöghi uradalmat megvette. A dolog ily állásában eldöntendő kérdés volt az, hogy vájjon az olaszi r. kath. plébános és a hásságyi községi iskola évi 8—8 öl fajárandósága oly természetű reál, dologi terhet képez-e, amely akár a szerződés rendelkezése, akár pedig a dolog természeténél fogva kizárólag felperest terheli. Nem kétséges az, hogy a jelzett és a <canonica visitátión> alapu'ó szolgáltatások a B. a; tartalmából kitetszőleg az üszöghi uradalmat az ő egészében terhelik, s mint dologi terhek, annak minden egyes alkatrészén feküsznek, kétségtelen tehát, hogy ha a nevezett jogosultak V. és VI. r. alperesek, a íajárandóság kiszolgáltatásáért nem felperest, hanem B. E. és G. mint a Gusztáv- J müvei ingatlanoknak vevői, avagy I. IV. alperesek, mint az E. , a-ban felsorolt ingatlanok tulajdonosai ellen fordultak volna, ) tekintve, hogy az ezeknek tulajdonába került ingatlanok az F. H. I. [ a. szerint csakúgy alkotórészei az üszöghi uradalomnak, mint afelpe- I res által megvett és az A) a.-ban felsorolt ingatlanok — nevezettek | ezen fajárandóság kiszolgáltatására éppúgy kötelezve lettek, illetve ! kötelezendők lettek volna, mert ez irányban az a körülmény, hogy felperes a k. kővári 36. sz. főtkvben foglalt ingatlanokból éppen azt a részt birja, vagy vette meg, amelyek között az <üszöghi puszta* és <major> néven bekebelezett gazdaság is létezik, a kötelezettség kiszolgáltatása vagy teljesítésére nézve irány- j adó egyáltalán nem lehet. A közigazgatási hatóságok jogerőre j emelkedett határozatai által tehát a felperes és I—IV. r. alpe- ( rések közötti jogviszony eldöntve nem lett, de az A) a. szerződés '< I. 3. p-ból sem következik felperes azon kötelezettsége, hogy a kérdéses terheket I—IV. r. alperesek jogelődje helyett átvállalta, ! mert a fentiek szerint nem lévén kétséges az, hogy felperes az üszöghi uradalomnak csak egy részét vévén meg, a szerződés azon kitétele alatt, hogy az A)-ban felsorolt és a vétel tárgyát képező ingatlanokhoz tartoznak még a patronátusi jogok és más hasonló jogosítványok és terhek — csak azon patronátusi jogokra és csak azon ezen jogokkal járó kötelezettségekre terjednek ki, amelyek felperest valóban megilletik. Peres felek között nem vitás, hogy felperest csakis az egerághi és bodonyi r. kath. plébános bemutatási joga illeti meg, a szerződés azon kitétele alatt tehát, hogy az ingatlanokkal járnak a patronátusi jogok, csakis ezek a jogok voltak érthetők, mert I—IV. r. alperest akár az olaszi r. kath. plébániára, akár a hásságyi közs. iskolára nézve bármiféle jogosítványok megilletnék, s figyelemmel már arra, hogy az A) a. szerződés hivatkozott pontjában a kötelezettségek a jogokkal szembeállitvák, a dolog természete szerint az átvállalt kötelezettség másra, mint az egerághi és bodonyi r. k. plébániákra nem vonatkozhatott. Bizonyítást nyert ez abban is, hogy az E) a. csatolt s I—IV. r. alperesek által a póttárgyalás alkalmával nem kifogásolt sőt kifejezetten valódinak elismert szerződés tartalmából, jelesen annak az I. c) p.-ból nyilvánvaló, hogy I—IV. r. alperesek jogelődje az üszöghi uradalomhoz tartozó, annak kiegészítő részét képező gusztávmüvei pusztát és több birtokot, amelyek a szt. Istváni, gerdai és h. falvai határban feküsznek, ugyancsak kegyúri jogokkal és minden egyéb kötelezettségek és jogosítványokkal és terhekkel adta ugyancsak el, és I—IV. r. alperesek a póttárgyalás során el is ismerték, hogy B. E. és G. vevők ezen patronátusi terheket valóban viselik is. Figyelemmel mármost arra, hogy ezen szerződésben sem nyert kifejezést az, minő kegyúri terhek tehát azok, melyeket B. E. és G. köteles viselni, nem lehet kétséges az, hogy akkor, amikor I—IV. r. alperesek elismerik, hogy nem lett megmondva a szerződés kötésekor, miképp az olaszi r. kath. plébánia és a hásságyi községi iskola az üszöghi uradalomtól a már többször emiitett szolgáltatásokat követni jogosult, amikor maguk sem állithatják, hogy ezen szolgáltatások teljesítésére felperes vállalkozott, nyilvánvaló, hogy felperes a fenti tényállás mellett nem tekinthető olyannak, mint aki a fenti kötelezettség teljesítését magára vállalta. Azon az I—IV. r. alperesek által felemlített körülmény, hogy az üszöghi uradalomnak 1894. év előtti számadásai, melyek ma már nem léteznek, felperes rendelkezésére állottak s hogy ő azokat betekinthette s azok tartalmából a kérdéses kötelezettségek természete, minősége és mennyiségére nézve m-ggyőzödést szerezhetett, — felperesnek a kötelezettségét még meg nem állapítja, mert ha a kérdéses uradalmi számidásokból ki is derült volna az, hogy az üszöghi uradalom patronátusi kötelezettségéből folyólag az olaszi r. kath. plébániának es Hásságy község iskolájának 8—8 öl tűzifát szolgáltatott ki, figyelemmel arra, hogy felperes az üszöghi uradalomnak csak egy részét vette meg, s hogy a patronátusi jogok csak az egerághi és bodonyi plébániákra nézve illetik meg, hogy a G. szerint B E. és G. is vettek át pátronátusi terheket minden közelebbi meghatározás nélkül, azonkívül ezen alperesek jogelődje fenntartotta még tulajdonjogát több oly értékes ingatlanokra nézve is, melyek pld. a biszei határban mintegy 1000 holdra menő és éppen erdőt képeznek, és amelyek ismét további eladásnak képezték tárgyát, kétségtelen akkor, miként azt I—IV. r. alperesek be is ismerik, hogy az A) a. kötésekor a szerződő felek kifejezett akarata nem is irányult arra, hogy felperes ezen terheket átvállalja, ezért az A) a. ezen kötelezettségnek az átváltoztatására alapul nem szolgálhat. Ami pedig végül az A) a. szerződés 7. p,-ban foglalt azon kijelentését illeti I—IV. r. alpereseknek, hogy jogelődjük az eladás tárgyát képező ingatlanok fizikai mibenléte avagy hiányai tekintetében szavatosságot nem vállalt, az az adott esetre nem vonatkozik, mert a jelen per tárgyát nem a vétel tárgyát képező ingatlanoknak valamely fizikai állapotából, avagy hiányaiból folyó kártérítési kötelezettség teljesítése, hanem egy oly elhallgatott dologi teherért nyújtandó kárpótlás képezi, amely dologi terhet felperes át nem vállalt. Ily körülmények között a kir. tszék bizonyítottnak találta, és ki is mondotta, hogy az A)-val felperes ezen dologi tehernek teljesítésére magát nem kötelezte; mégis azonban, mert a közig, hatóságok felperesnek ebbeli kötelezettségi jogát az egész üszöghi uradalom képviseletében jogerejüleg már megállapították, s miután a kir. tszék ezen nem hatáskörébe tartozó határozatokat felül nem is bírálhatja, a vitás jogvisszony elintézéséül, — tekintettel arra, hogy alperesek nem tagadták, hogy a közig, határozatokban nem említett azon körülményt, hogy felperes az olaszi r. k. plébániának az 1894. évre járó 8 öl tűzifát kiszolgáltatta és hogy azért a készpénzbeli ellenértéket helyesen számította fel; tekintettel arra, hogy tagadva ugyancsak nem lett, hogy felperes ugy a már megítélt időkre, de azóta is ebbeli kötelezettségét teljesiti is; tekintve, hogy ezen kötelezettség teljesitésének egyenértékéül felszámított összeget alperesek ugyancsak nem kifogásolták; mindezek alapján a kir. tszék felperes keresetének oly értelemben adott helyt, hogy az általa eddig kifizetett és illetve ez ítélet jogerőre emelkedéséig teljesítendő kötelezettségek készpénzbeli, nem vitás egyenértéké-