A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 1. szám - A newyorki jogi élet

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 1. számához. Budapest, 1904 január 3. Köztörvényi ügyekben. A házasság érvénytelenítésére irányult m;gtá nadá sn ak határideje az i8o,4:t.-c. 57. §. szerint 1 esztendő s ez a hitáridő a 145. §. érteim, a törvény életbeléptetésétől vagyis 1895 okt. i-től illetve az 57. §. c) p. esetében attól a naptól szunitandó, amely napon a házastárs a tévedést vagy megtévesztést felismerte. A kolozsvári kir. tszék (1903 márc. 3-án 2,123/903 sz. a.) Mihály József dr., ügyv. ált. képv. W.Adolfnak, Gajzág ó M. tiszti főügyész mint gondnokált. képi. F. Emília ellen házasság megtámadása ir. perében következőleg i télt: W. Adolf és F. Emília kózött Kolozsvárt 1882. nov. 26-án az izr. hitv. hitelvei szerint kötött házasság az 1891-: XXXI. t.-c. 54. §. c) p. alapján érvénytelennek nyilvánittatik stb. Indokok: Felperes a házasságot két jogalapon : tévedés és megtévesztés miatt megtámadja. A tévedés azon alapul, mert alperes a házasságkötéskor a nemi részek képződési hibája miatt állandóan képtelen volt a házassági tartozás teljesítésére és ezt nem tudta, sem a körülményekből nem következteth.tte. A megtévesztés abban áll, mert alperes elhallgatta, eltitkolta, hogy havitisztulása soha sem volt, mellyel természetszerű összefüggésben van a nemzőszervek hiányossága és az elmebeli állapot rendetlensége s igy felperest lényeges személyi tulajdonságára vonatkozóan megtévesztette. A kereset rendén előadja, hogy a házasságkötéskor azt hitte, hogy egy teljesen egézséges nőt vesz feleségül, azonban mindjárt az esküvő után nején nagyfokú izgatottság vett erőt, mely érzéki csalódásokban nyilvánult, s midőn a házassági tartozás teljesítésére felhívta, nagy ingerültségbe és izgatottságba jött, a legnagyobb erővel magától eltaszította s igy nem volt azon helyzetben, hogy vele valósággal közösüljön. Ezen nagyfokú izgatottsága miatt a házassági tartuzás teljesítése által nem akarván neje állapotát súlyosítani, várt, abban a reményben, hogy állapota javulni fog. Azonban neje állapota rosszabbra fordult, sőt 1896. évben az elmebaj teljes erővel kitört rajta és idült tébolyodottság okából az 1,962/900 sz. ítélettel gondnokság alá helyeztetett s jelenleg is a kolozsvári elmegyógyintézetben van elhelyezve. Betegségének okát keresni kezdette s 1902. augusztusban megtudta, hogy nejének soha sem volt havitisztuiása. Ezen körülményekről előbb nem volt tudomása, mert neje azt előtte eltitkolta es hozzátartozóitól sem hallotta. Ennek következtében nejét Sz. D. dr., tanár által megvizsgáltatta, a vizsgálat alapján kiderült, hogy alperes méhe teljesen fejletlen, a nemzó'szervek fejlődése veleszületett elmaradottságit mutat, a belső nemző részek hiányos fejlődése működésre alkalmatlanná teszik azokat s ebbe magyarázható, hogy alperesnek hószáma soha sem jelentkezett. Az adott orvosi vélemény szerint alperes a házasság tulajdonképpeni céljának a nemi részek képződéshibája miatt meg nem felelhet, s annak hiányos fejlettsége laikus áital fel nem ismerhető s miután a nemzőrészek ezen állapota veleszületett, a házasság kötésénél is fenn állott. Ezenfelül megvizsgáltatta felperes alperes elmeállapotát is, illetően L.K. dr., egyet, tanár által eszközölt megfigyelés és vélemény érteim, a betegség tünetei az időszakos erős izgalmakkal párosult idült tébolyodottság kórismérvének megállapításához vezetett és alperes erősen degeneráltnak találtatott. Ezen degeneráltság testi tüneteihez tartozik a nemi szervek fejlőtlen volta is, miből valószínűvé válik, hogy ez utóbbi és az elmebántalomra való hajlandóság közös okból: az elfogultságból származott. A fjnjelzett betegségi állapotok megállapítása és orvosi vélemények a kereseti Cs. és H. a. bizonyítványokban foglaltainak. Tekintve, hogy a tárgyalás során alperesi gondnok és a házasságvédő az érvénytelenségi ok fenforgását elismerték s a kihallgatott orvos szakértőtanuk vallomásaikban a jelzett bizonyítványokban foglaltak valóságát bizonyították, megállapítottnak kellett találni, hogy az adott esetben a H. T. 54. §. c. p-ban meghatározott érvénytelenségi eset fenforog, miből tolyóan a jelzett jogszabály alapján a házasság érvénytelennek volt kimondandó. A Ht. 55. §-ára alapított megtévesztés kizártnak találtatott, mert ilynemű állapotnak a nő részéről a házasságkötés ideje előtt való közlése a női szeméremmel ellenkeznék. Elévülés nincs, mert a bizonyított tényállás szerint elfogadható felperes azon állítása, hogy ő ezen állapotról csak 1902 aug. havában nyert tudomást, ekként a H. T. 57. (j-ban előszabott 1 év a keresetindításig le nem járt. stb. A kolozsvári kir. Ítélőtábla (1,383 sz. a. 1903 ápril. 28-án) Az elsőbiróság Ítélete hivatalból felülvizsgált abban a részében mely szerint a házasság érvénytelennek van nyilvánítva, indokainál fogva helybenhagyatik; egyebekben érintetlenül marad. A m. kir. Kúria (1903 nov. 3-án 4,166. sz. a.) Mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával, felperes keresetével elutasittatik stb. I n d o k o k: A házasság érvénytelenítésére irányult megtámadásnak határideje az 1894. XXXI. t.-c. 57. §. szerint 1 esztendő s az a határidő a 145. §. érteim, a törvény életbeléptetésétől vagyis 1895 okt. 1-től, illetve az 57. §. c) p. esetében attól a naptól számítandó, amely napon a házastárs a tévedést vagy megtévesztést felism erte. Minthogy pedig a per adatai alapján az a körülmény meg nem állapítható, hogy felperes a neje iránt tanúsított kíméletes magaviselete folytán csak 1902. aug. hóban volt alkalma nejének azt a testi fogyatkozását felismerni, amely fogyatkozás miatt az 1882. nov. 26-án kötött házasságnak érvénytelenítését az 1884:XXXI. t.-c. 54. §. c) p. alapján kérelmezte, az 1902. dec. 22-én elkésetten beadott keresetével, — felperest mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával elutasítani kellett. A telekkönyvi bevezetésben elkövetett mulasztás a rangsor elsőbbségét el nem enyészteti és annak ugyanazon rangsor hatályával bejegyzése, illetve a hiányos foganatosítás kiegészítése 3-ik személyekkel szemben és a hibás bejegyzéstől számított 3 éven belül kérvényi uton eszközölhető. A verseci kir. jbiróság (1902 dec. 10,374. sz. a.) a nszebeni ált. takptárnak I. Z. Áron elleni végrehajtási ügyében következőleg végzett: A tkvi hatóság elrendeli a verseci 2,089. sz. tjkvben C. 18. sorsz. a. 10,017/898 sz. végz. folytán foganatosított bejegyzésnek kiigazítását akként, hogy a nszebeni ált. takptár javára C. 12. sorsz. a. bekebelezett 2,000 frt követelésből 138 frt 34 kr. résztörlesztésének bekebelezését s annak kitüntetését rendeli el, hogy a nevezett tőkekövetelésből még 1861 frt 68 kr járulékkal együtt fenn áll stb. A temesvári kir. ítélőtábla (1902. márc. 24-én 3,004. sz. a.) az elsőbiróság végzését megváltoztatja és a kérvényezőt a 10,017/898 sz. végz. és az annak alapján eszközölt bejegyzés kiigazítása iránt előterjesztett kérelmével elutasítja. A folyamodásban előterjesztett annak a kérelemnek, hogy a kérvényező a felfolyamodó költségeiben marasztaltassék, a kir. it. tábla helyt nem ad. Indokok: A tkvi rts. 168. §. szerint a tkvi hatóság kiigazíthatja ugyan a határozataiba, illetve az azok alapján eszközölt tkvi bejegyzésbe becsúszott hibákat, azonban az érdekelt felek beleegyezése nélkül nem változtathatja meg kiigazítás utján a feleknek kiadott és jogerőre emelkedett végzéseit. Minthogy az első bíróságnak 10,017 sz. az ügyfeleknek szabályszerű módon kézbesített végzése, sem a kérvényező sem más érdekelt fél részérői jogorvoslattal meg nem támadtatván, az jogerőre emelkedett, és minthogy a felfolyamodó a kért kiigazításnak elrendelését a felfolyamodásban felhozott okokból ellenezte: az első'biróság végzését megváltoztatni és a kérvényezőt a jelzett kiigazítás iránt előterjesztett kérelmével elutasítani kellett. Tkvi ügyekben mint peren kivüli ügyekben költségnek az ellenfél terhére való megállapításának, illetve az ellenfélnek költségben való marasztalásának helye nem lévén, a felfolyamodásban előterjesztett ily irányú kérelemnek hely adható nem volt. A m. kir. Kúria (1903 okt. 28-án 5,012. sz. a.) A II. bíróság végzése megváltoztattatik és az 1. biróság végzése hagyatik helyben azzal a helyesbítéssel, hogy 137 írt 32 kr. a résztörlés és nem 138 frt34 kr. és hogy a fenmaradó tőkeösszeg nem 1861 frt 68 krt, hanem 1862 frt 68 krt. tesz. Ind okok: Helyes a II. bíróságnak azaz álláspontja, hogy a tkvi hatóság az érdekelt felek beleegyezése nélkül a tkvi. rendt. 168. §-a szerint a már meghozott és a feleknek kézbesített és jogerőre emelkedett végzését meg nem változtathatja. A fenforgó esetben azonban nem a végzés megváltoztatásáról, hanem arról van szó, hogy a tkvi hatóságnak 10,017. sz. végzése a törlésre vonatkozóan egy részében nem foganatosíttatott. Ugyanis a tkvi hatóság id. végzése szerint a verseci 2,089. tjkvben C 12. sz. a. a nszebeni ált. takptár javára bekebelezett 2,000 frt tőkéből a törlést azzal rendelte el, hogy 1,862 frt 68 kr tőke továbbra is fenmarad, ennek a foganatosítása azonban elmulasztatott, a végzésből pedig nyilvánvaló, hogy a törlendő összeg megirója 138 frt helyett 1,138 frtot tévesen Íratott és ha a tkvvezető a végzésnek azon részét is foganatosítja, hogy a 2,000 frtból 1,862 frt 68 kr. továbbra is fennmarad, kétségtelenül kitűnik, hogy a törölt összegnek kitett számszerű 1,138 frt összege téves. Minthogy pedig a telekkönyvi bevezetésben elkövetett mulasztás a rangsor elsőbbségét el nem enyészteti és annak ugyanazon rangsor hatályával bejegyzése illetve a hiányos foganatosítás kiegészítése 3-ik személyekkel szemben és a hibás bejegyzéstől számított 3 éven belül kérvényi uton eszközölhető; felfolyamodó W. I. javára pedig az 1,017/18. sz. törlés azon 3 éven belül 10,627/400. sz. a. jegyeztetett be a M. D. részére 15 tsz. a. bekebelezett zljogra a tulajdonijog: a törlésnek kiegészítését és ehhez képest való kiigazítását tűrni tartozik. Ennek folytán a II. biróság végzésének megváltoztatásával az I. biróság végzése volt helybenhagyandó, mindazonáltal azzal a