A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 1. szám - A newyorki jogi élet

2 A JOG helyesbítéssel, hogy J37 frt 32 kr a törölt összeg, mert ha 2,000 trtból 1,862 frt 68 kr, fenmarad, ugy a résztörlés helyes számítással 137 frt 32 kr és nem 138 frt 34 kr stb. Az eladónak szerződésadta ama joga, hogy az eladott árura a vételár teljes kifizetéséig fentartotta tulajdonjogát, és hogy ennek megtörténtéig azoknak elszállítását megakadályozni jogosult, anyagi tartalmánál fogva alkalmas arra, hogy a vevő által harmadik személynek tovább eladott, de tényleg még át nem adott, s ez utóbbinak tartozása fejében lefoglalt áru a foglalás alól feloldassák. (A m. kir. Kúria 1903 október. G 229/903. sz. a.) Az igényper egyedül azt tárgyazza, hogy az igényelt ingó a foglalás alol felmentetik, következően az igényperben hozott itélet hatálya kizáróan arra a foglalásra terjed ki. amely foglalás alul az igényelt dolognak felmentése annak az igénypernek tárgya volt, miből jogilag következik, hogy ha egy vagy több előbbi foglalásból kifolyóan indított igényperben a lefoglalt ingókra vagy azok egy részére egy harmadik személy tulajdoni igénye meg is ítéltetett, az nem áll útjában annak, hogy ugyanazon ingokra egy ujabb foglalásból kifolyóan támasztott igényperben egy harmadik tulajdoni igényt érvényesíthessen. (A m. kir. Kúria 1903 október 8. G. 239/903. sz. a.) Az 1884. évi XVI. törvény 49. s-a szerint a színmüvek nyilvános előadásának kizárólagos joga a szerzőt illeti meg ; az 53- §• a jogosult fordítót is saját fordításának nyilvános előadása tekintetében nem a szerzővel, hanem csak más harmadik egyénnel szemben részesiti védelemben. Ennélfogva megállapittatott a szerzői jog bitorlása az ellen, aki nem a szerzőtől, hanem csak a fordítótól szerezte meg a színmű előadási jogát. (A m. kir. Kúria 1903 szeptember 29. 5,332/902. sz a,) Az itélet indokai ellen is van helye felebbezésnek, ha az indokokban valamely peres fél jogaira sérelmes és nyilván ügydöntő lényeges kijelentés foglaltatik. Ha a fél, áki a perben más alapon pernyertes lett, nem él az indokolásban foglalt ezen, rá nézve sérelmes kijelentés ellen felebbezéssel, ezen kijelentésben megnyugodottnak és az illető kérdés jogerősen eldöntöttnek tekintendő, s igy annak elbírálásába a felebbezési bíróság nem bocsátkozhatik. Ilyen ügydöntő kijelentés az, hogy a váltón levő aláírás valódi. (A m. kir, Kúria 1!!03. október 23 1,248. sz. a.) A kereseti összeg csekély részében marasztalt alperest a kir. Kúria az egész perköltségben marasztalja, mert még a megítélt összeget sem akarta megfizetni. (A m. kir. Kúria 1903 okt. 28. 1,767. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Ha igazoltnak vétetik is, hogy a kereseti váltó eredetileg mint űrlap oly más — állítólag megrendelési — jegynyomtatvánnyal volt is összefüggésben, amelytől csak utólagosan választatott el : mégis tekintettel arra, hogy a kereseti váltó szövegében a «váltó» szó nyomtatva előfordul ás az alperes tudta, hogy váltóaláirásról van szó, mert azt tanú neki megmagyarázta : e ténykörülményekkel szemben alperesnek a váltónötelezettség vállalása iránti akarathiányra alapított, a felperes által tagadott kifogása, mint be nem bizonyított, sőt megcáfolt kifogás figyelembe nem vehető. A kassai kir. tszék mint váltóbiróság (1902. szept. 3-án 4,975/P. sz. a.) Kemény B. dr. ügyv. ált. képv. G. Adolf és fia cégnek, B a s s ó J. dr. ügyv. ált. képv. K. Istvánné elleni 100 K. ír. váltóperében következőleg ítélt: 1902. jan. 16-án 402. sz. a. som. végzés hatályának fenntartása mellett tartozik alperes a Sz.-Németiben 1901. aug. 29-én 100 K.-ról kiállított váltó alapján mint elfogadó, a kereseti 100 K. összeget 10 K. 04 f. már megállapított som. végzési és a felmerült 35 K. 20 f. perk. felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Kifogásaiban és a per során azt vitatta az alperes, hogy a kereseti váltót nem a felperesnek, hanem varrógép vételárának biztosításául adta, minthogy azonban azon jogügylet, melynek biztosítására a kereseti váltó W. Ign. részére átadatott, hatálytalanná vált, mert a vételi ügylettől kikötött jogánál fogva alperes visszalépett, és a varrógépet W. Ignácnak visszaadta, a fedezetül és biztosítékul adott váltó alapján alperes ellen jogok nem származhatnak, s ekként a kereseti váltó nem érvényesíthető. Azt vitatta továbbá még az alperes, hogy a vételi ügylet megkötése alkalmával nem váltót, hanem megrendelő levelet akart aláírni, s a _kereseti váltónak aláírása az ő megtévesztése folytán következett be, a mennyiben ő váltói kötelezettséget vállalni nem akart. Minthogy azonban a kereseti váltóhoz a felperes forgatmány utján jutott, s a váltóads a váltó érvényesithetésre fektetett kifogása felperessel mint jóhiszemű harmadik személylyel szemben nem érvényesíthető, ama további kifogásainak valósága pedig, hogy a kereseti váltó megtévesztése folytán keletkezett, a menyiben alperes nem váltót, hanem megrendelő levelet akart aláírni, — W. Benjámin tanú vallomásával megcáíolást nyert: ezeknél fogva, minthogy alperesnek első sorban emiitett kifogása a váltótörvény 92. §-a értelmében — utóbbi kifogása pedig mint bizonyittatlanul maradt, s illetve megcáfolt — figyelembe vehető nem volt, alperest a som. végzés hatályban tartásával, az itélet rendelkező része értelmében elmarasztalni kellett, stb. A kassai kir. ítélőtábla (1902 november 18-án 8,908/902. sz. a.) az első bíróság ítéletét a perbeli képv. dijak megállapítására vonatkozó részében fentartja, felebbezett érdemi részében azonban megváltoztatja, az 1902. jan. 16-án 402. sz. som. végzés hatályon kívül helyezése mellett G. Adolf és fia cég felperest keresetével elutasítja, s arra kötelezi, hogy K. Istvánné alperesnek 65 K. 24 f. stb. költséget stb. megfizessen, stb. I n d o k o k: A peresített váltó külalakja mutatja, hogy az a kereskedelmi forgalomban szokásos és általánosan ismert olyan váltó, a mely vételi ügyletek közvetítése alkalmával a szerződési feltételeket tartalmazó nyomtatott szövegű megrendelő levél kiegészítő részét képezi, s azzal ugy összefügg, hogy az iratban foglalt vételi feltételek elfogadásával az okirat alsó részén levő váltó űrlapot írja alá a vevő. Már ebből a körülményből is nyilvánvaló, hogy a felperesnek, a ki a kereset külzetén mint kereskedő cég van feltüntetve, a váltó birtoka megszerzésekor nem lehetett kétsége az iránt, miként a kereseti váltó egy ilyen megrendelő levélről szakittatván le, — az nem egy önállóan elválalt váltói kötelezettségnek, hanem egy adás-vételi ügyletnek a folyománya, már pedig a váltó ilyen rendeltetése magából az okirat külalakjából kitűnvén, az azt ebben a nyilvánvaló tudatban megszerzett. 3-ik birtokos, a váltó mint forgalmi érték tekintetbe vétele mellett is, — a kereskedelmi üzleti forgalomban megkívánt bizalom és jóhiszemnél fogva tartozik a váltó kiállítására alapul szolgált ügyletnek a közvetlen szerződő felek között létrejött feltételeiről is magának kellő tájékozást szerezni; mert a ki az ilyen természetű váltót e nélkül a tájékozás nélkül szerzi meg, nem tekinthető oly 3-ik jóhiszemű birtokosnak, a kivel szemben a váltóadóst az eredeti birtokossal szemben közvetlenül megillető ügyleti kilogások érvényesíthetők nem volnának: nem tekinthető pedig a felperes cég annál kevésbé, mert ő a perbeli adatokból kitetszően a váltó eredeti birtokosa W. Ignáccal egy községben lakvánf és igy üzleti ágát is nyilván ismervén, a váltónak reá történt forgatása alkalmával épen ugy módjában állott kellő tájékozást szerezni, a mint ezt a váltó beperlése után válaszirati előadása értelmében meg is tette. Ily körülmények között tehát, a midőn a váltó birtokának a megszerzése nyilván a váltóadós alperes kijátszására vezet, és a mely szerzési mód minőségénélfogva birói oltalomban nem is részesithető, felperes céggel szema ben az alperes mind ama kifogásokat sikerrel érvényesítheti, melyek őt a vételi ügyletből kifolyóan az eladó, s a váltót átru házott eredeti birtokossal szemben megilletik. Minthogy pedig a per során eskü alatt kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítva van az: miként az adás-vételt közvetített W. Benjámin tanú eskü alatti vallomása szerint a peresített váltó ellenértékéül szolgálandott és tényleg 3 hónapi próbára adott varrógépet az alperes mint hasznavehetetlent az eladó W. Ignácnak visszaadta s a mig a felperes cég nem is vitatja azt, mintha a nevezett eladó az árut a vevő alperesnek visszaküldte, avagy pedig ennek a további rendelkezésére tartaná magánál, másrészt Sz. tanú azt is igazolja, hogy az eladó W. Ignác azzal vette vissza a gépszerkezetet, hogy azt megvizsgáltatja s ha nem lehetne kijavítani, a helyett más gépet fog adni, a mely igéretét be nem váltván, később a gép állványát is visszavitte az'alperes; minthogy továbbájkétségtelen az, miszerint a kereseti váltó érvényesítésének a feltételét a kikötött érték, vagyis a vétel tárgyát képezett varrógép kiszolgáltatása képezte, de kétségtelen az is, hogy az alperes a váltónak ezt az ellenértékét meg nem kapta, a miből tehát okszerűen folyik, hogy a váltó kiállításának alapul szolgált vételi ügylet teljesedésbe nem is ment, ennélfogva az alperest a kereseti váltó alapján fizetési kötelezettség a felperes cég irányában sem terheli, mihez képest az első bíróság ítéletének a megváltoztatásával a som. végzés hatályon kívül helyezendő, a felperes keresetével elutasítandó, s mint pervesztes a költségek megfizetésére is kötelezendő volt. A váltói akarat hiányára alapított alperesi kifogás mérleglése, ugy helyt álló volta, valamint a váltó elj. szab. rend. 21. §. rendelkezése szempontjából ezek után a per eldöntésére közömbös levén, ennek a kérdésnek az érdemére a kir. it. tábla ítéletében ebből az okból nem terjeszkedett ki A m. kir. Kúria (1903. november 12-én 97/v. sz. a.) a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítélete hagyatik helyben azzal, hogy az első bíróság által megítélt perköltségen felül az alperes még további 15 K. 40 f. felébb, költséget köteles a I. bíróság ítéletében megszabott jogkövetk. terhe a. felperesnek megfizetni, stb. Indokok: A II. bíróság ítéletének megváltoztatása mellett az első bíróság ítéletét kellett helyben hagyni az abban felhozott indokoknál fogva és azért: mert ha igazoltnak vétetik is, hogy a kereseti váltó eredetileg mint űrlap oly más — állítólag megrendelési — jegynyomtatvánnyal volt is összefüggésben, a melytől csak utólagosan választatott el; mégis tekintettel a jelen esetben arra, hogy a kereseti váltó szövegében a «váltó» szó nyomtatva előfordul, és a felperes által felhívott W. Benjámin tanú szerint az alperes tudta, hogy váltóaláirásról van szó, mert azt tanú neki megmagyarázta: e ténykörülményekkel szemben alperesnek a váltókötelezettség vállalása iránti akarathiányra alapított, a felperes által tagadott kifogása, mint be nem bizonyított, sőt megcáfolt kifogás figyelembe nem vehető. A felebbezés sikerre nem vezetvén, annak költségei megfizetésére alp. mint pervesztes az 1868: LIV. t-c. 251. §. alapján kötelezendő volt.