A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 16. szám - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Folytatás

126 A JOG A részletkérdések terére lépve, sürgős revisiót illetve kiterjesztést kiván: A compensatio. A büntetőtörvénykönyv 275. §-a fakultatív jogot ad a bírónak, hogy a kölcsönös, nyomban visszonzott becsületsértés esetében a bűnösség kimondása mellett vádlottakat a büntetés alól felmentheti. Az intézkedés azon alapul, hogy a sértések között levő causalis nexus, azok súlyosságának egyformasága, a helyzet és viszonyok enyhítő esélyei, különösen vádlottak erkölcsi nívója elkerülhetővé teszi a büntetés alkalmazását, illetőleg lehetővé teszi azt, hogy a két deliktum egymást paralisálva a megtorlás nulláját adhassa ki. Ebben az esetben ugyanis a magáninditványra üldözhető deliktum, a bűnösség kimondása által, hivatalból való megtorlásban részesül, a bíró az elkövetett injuriát a bűnössé deklarálás által megbélyegzi, a magánsérelmet pedig a kölcsönösség és nyomban viszonzás folytán paralisáltnak tekinti. A compensatio egészséges és humánus tételeit, nem az osztrák és egyéb külföldi törvénykönyvek intézkedéseitől elkápráztatva, hanem bűnügyi analisisem eredményeképpen, a könnyű testi sértés vétségére is kiterjesztendőnek tartom. Mert a primitív nép erkölcsi gondolkozásában sokkal nagyobb deliktum a becsületsértés, mint a könnyű testi sértés. A koponyabeverés : a duhajkodás szükségszerű folyománya, amelyet ha a sértett hasonló módon fizet, egész bonhomiával mondja : Nem maradtunk adósságban ! De a verbálinjuna, a szóbeli meggyalázás esetén a bizonyítás óriási apparátusát kívánja produkálni. Beidézteti az egész falut, debattál, agitál, könyörög és sir, csakhogy a becsülete sértőjét büntesse a törvény, míg a könnyű testi sértésnél ba tagadásban van is a vádlott, az argumentálása nagyon szűkszavú és ingadozó, sőt a sértett panasza is csaknem ! izárólag polgári téren marad és a költségek megfizetésének beajánlása esetén megenyhül. Ezért kell tekintenünk az életet és mellőznünk a büntetést ott, ahol az erkölcsi jogrend jelentékeny sérelme nélkül elkerülhető. Feltételes elitélés : Régi óhajtás, az egész nemzetközi humánismus nagy, hatalmas érdeke és egyszersmind a büntetés erkölcsi hatásának legfontosabb tekintélyemelő és félemlitő eszköze lenne, ha a büntető kódex támaszpontot adna az ember érzésével, analisisével működő birónak, hogy a csekély sulyu dehktumoknál és különösen az úgynevezett mérsékelt beszámithatóságu tetteseknél az első büntetés htlyett birói tekintélyének szigorával, atyai érzésének melegével elitélés helyett dorgálást alkalmazna. Itt van a végtelenül kényelmes megoldási mód. Mondja ki a törvény, hogy a 12 évét meghaladott, de 16 esztendőnél nem idősebb tettesnél, ha még büntetve nem volt, a Btk. 85. §-ának 4. pontja alapján vétség miatt alkalmazott rendőri büntetés helyett, mely szervezetlen administrációnk miatt, nagyrészt és túlnyomóan ugy is csak fogház, a bűnösség kimondása mellett vádlott szigorú birói dorgálásban, esetleg a törvényes képviselő beidézése mellett az ennek adandó fegyelmi utasításban részesüljön. Minden argumentálásnál ékésszólóbban sürgeti ezt a reformot egy a praxisomban nemrég előforduló eset. A járásbíróság lopás vétségével vádolt 15 éves suhancot a Btk 85. §-nak 4. pontja alapján lopás vétsége miatt 2 napi elzárásra ítélt. Az elitélt belép a cellába és az első kérdés, amivel az őrhöz fordult az volt : Hol a mérték, hadd álljak reá! Lehet, hogy a gyerek pajkossága tört elő belőle, de kérdem : micsoda erkölcsi romlottság és cinizmus tog kifejlődni az ilyen tettes egyéniségében, akit nem oktatnak, nevelnek, hanem csak csukatnak. Tudjuk nagyon jól azt is, hogy a javítóintézetek csekély száma és dimensiója nem engedi, hogy ezeket a csira-proletárokat ott elhelyezzük teljes számmal és azért ezeknél a tetteseknél a biró mint erkölcsi tanítómester az igazság ékesszólásával és nem átallom kimondani: póseával is sokkal nagyobb morális eredményeket lenne képes dorgálással felmutatni, mint rögtöni büntetéssel. A culposus bűncselekmények közül a i Btk. 425. £-ába ütköző tüzvészokozás vétségével a legsajátosabb aberratiót mutatja fel a gyakorlat. A cselekmény tényálladéki eleme az úgynevezett vétkes gondatlanság, a culpa lata folytán létrejött tűzkár. A bűnösség megállapithatásához apiirmtiv életberende- | zés mellett gyakorolható praeventiv óvatosság elmulasztása szükséges. A leggyakoribb eset, midőn a szülők távoliétében a gyermek leveszi a szekrény tetejéről a gyufát, játszik vele, a ház elég, a tényvázlat ily értelemben felvétetik, az ügyészségi megbízott indítványoz ; a vádlott kijelenti hogy ő munkás ember nem tehet róla, ha a 4 éves gyermeke a tűzzel játszik, az ügyészségi megbízott elejti a vádat és a bíróság természetesen beszünteti az eljárást. Mármost kérdem : Mit csináljunk ezzel a tórvényszakaszszal ? Egyike a praxisban leggyakrabban előforduló deliktumoknak és szerintem a íönnebb vázolt esetben feltétlenül fennforganak a ténybeli ismérvek és mégis a vádlott azon, mivel sem motivált állítása, hogy a szekrény magas volt, elegendő a vád elejtéséhez, illetve a felmentéshez. Abból hogy a közvád képviselői : a kir. ügyészségek, sem pedig a koronaügyész ezen bűncselekmény sorsát, — mely pedig gyakoriságúnál fogva a kriminalstatistikában igen tekintélyes számot képvisel — teljesen figyelmen kivül hagyják, azt következtetem, hogy annak létjogosultsága felől elitélő vélemény uralkodik, ez esetben pedig vagy kihagyandók, vagy másképp fixiKvandók a tényálladéki elemek, de a mai gyakorlat minden tekintetben komikus hatást kelt. (Folytatása következik.) Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Irta ÖDÖNFI MIKSA dr., budapesti ügyvéd. (Folytatás.*) A Btkv. I46 §-ába ütköző hűtlenségnél feltétlenül kérdés tárgyává teendő annak második részében foglalt minősítés, hogy vájjon «azon célból tette-e közzé a tudósítást, hogy az a közönség tudomására jusson, vagy nem.» A Btkv. 142—I4J. §-ába ütköző hűtlenségre való felhívásnál, mely a Btkv. 149. §-a értelmében sajtóvétséget képez, minden esetben ugy a vád, mint a védelemnek kötelessége a szigorúbb minősítésű, vagy pedig enyhébb minősítésű hűtlenség tekintetében külön kérdést intézni olyképp, hogy a főkérdés arra irányul: bünös-e az ezen szakasz szerint büntetendő hűtlenségre irányuló s a 134. §. értelmében sajtó utján elkövetett felhívás bűntettében stb., stb • kisegítő kérdés : aha nemn stb., — e kérdésben a könnyebb minősítésre vonatkozó kérdés írandó körül. A Btkv. 14g. §-a értelmében sajtóvétséget képezvén a Btkv. 144. §-ába ütköző hűtlenségnek mind a nyolc esetére vonatkozó, a Btkv. 134. §-a szerint nyilvános és egyenes felhívás, természetes, hogy ha ez a sajtóvád tárgya, minden egyes esetre külön-külön és más és más lesz a felteendő kérdés. A Btkv /5Ó3. §-a értelmében sajtóbüntettet, illetve vétséget képez minden, a Btkv. 134. §-ában körülirt módon sajtó utján intézett vagy terjesztett felhívás, mely a Btkv. IV.-ik fejezetében körülirt lázadások bármelyikére irányul. Ez esetekben természetesen a főkérdésbe belefoglalandó, hogy a 152—157. §-okban jelzett lázadások melyikére irányuló felhívásra vonatkozik a vád, továbbá, hogy nemcsak lázadás előidézésére irányuló szövetségre szólt-e a felhívás; ezenkívül azonban a főkérdésben tényként felveendő, hogy vájjon ezen felhívás folytán követtetett-e el, vagy kiséreltett meg a támadás, miután csak ez esetben képez sajtóbüntettet olykép, hogy a sajtóbüntettel vádlott mint felbujtó, tehát a tettesekkel egyenlő büntetéssel sújtandó ; ebből természeteseti következik,hogy ezen sajtódeliktumnál feltétlenül kell az eredmény tekintetében kisegítő kérdés — miután ez esetben a Btkv. 158. §-ának 2. pontja értelmében, csak 6 hónaptól 2 évig államfogházzal büntethető sajtóvétségről van szó. A Btkv. i/i. §-ába ütköző sajtóbüntett vagy vétségnél szintén vagy a főkérdésbe, vagy a kisegítő kérdésbe felveendő, hogy eredményesnek tekinti-e az esküdtszék a felhívást, vagy sem ? Miután az esetben, ha az esküdtbíróság azt állapítja meg tényként, hogy a bűntett, vagy vétség a felhívás folytán követtetett el, a sajtóközleményért felelős személy a törvény kifejezett rendelkezése értelmében, mint felbujtó, ellenesetben pedig csak két évig terjedhető államfogházzal és 2,000 ftig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető. A többi, ehelyütt fel nem sorolt sajtóbüntettek és vétségek tekintetében rendesen csak főkérdés intéztetik, mely főkérdés a bpts 574 §-ának megfelelően szerkesztendő. Pl. a Btkv. 172. §-ába ütköző izgatásra vonatkozólag a főkérdés feltétlenül a következő : • Bünös-e X. Y. mint szerző (felelős szerkesztő, kiadó) abban, | hogy a Budapesten megjelenő Pesti Hirlap cimü politikai napilapnak 1902. évi . . . hó . . . napján megjelent 180-ik számában • Öljétek le a katonaságod cim alatt, nevének aláírása nélkül, nyomtatvány utján közölt cikknek a vádiratba foglalt következő szavaival (e helyütt jönnek a vádiratnak inkriminált kifejezései) a polgárokat a katonaság osztálya ellen gyűlöletre izgatta ?» Hasonló módon írandó körül minden egyes sajtó delicl *) Előző közlemény a 15. számban.