A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 16. szám - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Folytatás

A JOG 127 tumnál maga a főkérdés. Azon esetekben pedig, amelyekben a tőkérdésre adott nemleges felelet után, kisegítő kérdés adandó lel az enyhébb minősítésre is. a fő és kisegítő kérdések következőkép alakulnak : Rágalmazás és becsületsértésnél a főkérdés következő lesz: • Bűnös e X. Y. vádlott a rágalmazás vétségében, mint szerző (felelős szerkesztő, kiadó) abban, hogy Pesti Hirlap cimtí Budapesten megjelenő politikai napilapnak 1903 évi . . hó . . napján megjelent 180-ik számában Nyiltíér cim alatt B. aláírással megjelent cikkében N. N. törvényszéki bíróról azt állította, hogy az igazságot pénzért osztogatja, azért járhat gummiradleren a lóversenyre> ? Kisegítő kérdés az esküdtek nemleges felelete esetében, és feltéve természetesen, hogy a valódiság bizonyítása nem sikerült-. «Ha nem... bünös-e X. Y. a becsületsértés vétségében stb. stb.» ugyanazon szöveggel. Ez lesz tehát a kisegítő kérdés azon eshetőségre, ha a rágalmazást, mint ténybeli állítást az esküdtek nem találják teljesen beigazoltnak, de vádló reméli, hogy a kifejezésekben s illetve a vádlott közleményében az esküdtek becsületsértést találnának mégis. Más. kétfélekép minősítendő sajtóbüntett vagy vétségnél, a kérdés legtöbbször az eredmény bekövetkeztére vonatkozván, a kérdésbe az eredményre vonatkozó alkotó elemek feltétlenül felveendők. így a Btkv 171. §-ába ütköző izgatás esetén a főkérdés körülbelül következőkép alakul «Bünös-e X. Y. vádlott az izgatás vétségében azért, mert a Pesti Hirlap cimü Budapesten megjelenő politikai napilapnak 1903 évi . . hó . napján . . számában ((Pofozzátok fel» cim alatt névtelenül megjelent nyomtatvány utján közölt cikknek következő szavaivá (itt a szöveg idézendő) egyenes felhívást intézett arra, hogyl sértett ellen becsületsértés követtessék el s minthogy nevezett tényleg e közlemény megjelenése utáni napon, rendes sétája közben megtámadtatott ily szándékkal, eredményes volt-e ezen felhívás.» A kisegítő kérdés «Ha nem. bünös-e stb. stb. . . bár a felhívás eredménytelen maradt?» Teljesen praeciz schemákat minden egyes bűntettre, vagy vétségre felállítani nem lehet, mert ezt a helyzet s viszonyok irják elő. E tekintetben a döntő szempontok, mint már jeleztük a bprts 574. §-ában vannak körülírva. Ezeken kívül tekintettel kell lennni arra, hogy a kérdésekben körül legyen írva a tett, a mely; az eszköz, (nyomtatvány, rajz, kép, cikk, könyv, stb.; amelylyel az elkövettetett ; a mód, ahogyan ; a hely, ahol elkövettetett és az idő; amidőn az elkövetés történt, végül a sértett személye és a törvényes fogalom belefoglaltassék a főkérdésbe.* Ha tehát a főkérdés, bár a Bpts 574. §-ában megjelölt kellékeket, mint sajtóügyekben az esküdtekhez intézendő kérdések kellékeit teljesen kimeríti, némi hiányt mutatna, az azon módon pótlandó, hogy az ügy egyszer s mindenkorra res judicatát képezzen minden tekinteben. A kisegítő kérdés ugyanezen kellékeknek megfelelően kell, hogy szerkesztve legyen, ezzel a bevezetéssel «ha nem», vagy bizonyos esetekben, «ha igen» — és a főkérdésben foglalt alkatelemeken kívül különösen kiemelve azon kritériumokat, melyek a Btkv értelmében az enyhébb minősítést idézik elő. V. Elnöki fejtegetés (charge-resume). Egy igen fontos része az esküdtbirósági eljárásnak az u. n. elnöki fejtegetés. Már több ízben jeleztük, hogy Angliában az elnöki fejtegetésnek megfelelő u. n. charge, a tárgyalás befejezése után a vezető elnöknek, mind az ottani visszonyok mellett nagy tekintélyű elsőrendű országos hirü jogásznak, quasi tanácskozása az esküdtekkel, melyben őket a tény- és jogkérdésben bizonyos mértékben kitanítja, mielőtt a vétkest vagy nem vétkest kimondják. Jeleztük azt is, hogy Angliában az egész eljárás menete alatt, a biró nem avatkozik bele a tárgyalás menetébe, hanem a legszorosabb értelemben véve a felek tárgyalnak. Itt tehát a charge nincs is bizonyos határok közé szorítva, hanem a biró fejtegetéseket, megbeszéléseket folytat az esküdtekkel, olyant, amilyent jónak lát, lévén ő az egész eljárás menetén egészen pártatlan, aminek legjobb jele, hogy ezen fejtegetés után az esküdtek nem is vonulnak vissza, hanem csendes tanácskozás után ott az ülésteremben mondják ki a guilty-t vagy non guilty-t. Az esküdtszéki intézmény áthozatalával, ezen elnöki fejte*) Nem képez semmiségi okot az esküdtbíróság elnökének amaz eljárása, hogy a kérdések megállapítása után az azokhoz való hozzászólás iránt a védő által kifejezett kívánságot megtagadta. Megsemmisíttetett az esküdtbíróság ítélete, mert a bíróság, a Bp. 328. §-ának 2. bekezdésében foglalt világos rendelkezése ellenére, elmulasztotta megjelölni ítéleti indokaiban azokat a súlyosbító és enyhítő körülményeket, melyekre ítéletének a büntetés kiszabásdta vonatkozó részét állapította (Kúria 1901. anuár 8-án 101. sz. a.) getés átment a kontinentális államokba is. resumé nevet nyert a francia büntető eljárásban s ezen név alatt nyert létjogosultságot az európai perrendtartásokban. Ámde a francia jellegű perrendtartásokban az elnöknek, mint emiitettük, inquisitorius vizsgálóbírói funkciója is van. Nemcsak vezeti a tárgyalás menetét, hanem befolyást is gyakorol arra ; felolvastatja mindazon okiratokat, melyeket szükségesnek lát s nem egyszer megesett, hogy a fejtegetés által bizonyos impressiót disputált be az esküdteknek. Epen azért a francia Code d'instruction ciiminel mintájára készült bűnvádi perrendtartások legtöbbje vagy mellőzni volt kénytelen a resumét vagy strikte megjelölni az elnöki fejtegetés körét, sőt Belgiumban már az 1831-iki pts., és magában Franciaországban az 1881. novella azt törölte is. Ezen előzmények alapján es annak tapasztalatain okulva, Bptsunk is a középmértéket igyekezett eltalálni. Kitanitás nélkül hagyni az esküdteket teljesen nem lehetett, mert egyrészt ehhez 1867. óta szokva voltak sajtóügyekben, másrészt egyszerre nyervén bírói funkciót, a közbüntettek egy óriási tömkelegében bizony kitanitás nélkül nehezen tudnák a helyes verdiktet megtalálni és igen gyakran tévednének. De gondoskodni óhajtott a törvényhozás arról is, hogy az elnök az esküdteket véleményükben ne befolyásolhassa. Éppen azért a Bpts. körülírja 363 ik §-ának második pontjában a resumé (mégis csak igy kell neveznünk) — elnöki fejtegetés — határát, azt mondván : « Az elnök tehát csak feladatukat magyarázhatja meg az esküdteknek és működésük körét irja körül, továbbá megmagyarázza nekik a jogi kérdéseket és az alkalmazandó törvényeket, továbbá megmagyarázza nekik azon szempontokat, amelyek döntök a vád tárgyává tett bűncselekményeknél és ezekre való tekintettel a feltett kérdésekre. Imperative irja azután elő, hogy fejtegetésében nem szabad véleményt nyilvánítania sem a bizonyítás eredményére, sem a bizonyítékok mérlegelésére nézve-> Az az elnök, ki a törvény eme rendelkezéseit betartja, nem esik a francia elnökök hibájába és jó szolgálatot tesz az esküdtszék intézményének, mert az esküdtek kioktatva és feladatuk teljes tudatában vonulhatnak vissza tanácskozási termükbe. Ámde a törvény óvatosságában még tovább ment és bárha határozottan előírja, hogy az elnököt fejtegetéseiben félbeszakítani nem szabad, viszont megadja a feleknek azt a jogot, hogy ha és amennyiben azt látják, hogy az elnök fejtegetése során tulment a jogkörén bármily irányban, kívánhatják, hogy az elnöki fejtegetésnek a jogi kérdésekre vonatkozó része, jegyzőkönyvbe foglaltassák. Ez igen fontos, — minthogy a feleknek joguk van gyorsíró alkalmazását is kérni: a tárgyaláson módjuk van hites gyorsíró által jegyzőkönyvbe vétetni minden szót, melyet az elnöki fejtegetés használt s ha ebben sérelem van, az semmiségi panasz utján orvosolható s ez az egész eljárás megsemmisítését vonhatja maga után. (Folytatása következik.) Belföld. A szabadkai ügyvédi kamara jelentése az 1903. évről. Bíróságunk — bár a hetvenes évek bíróságával összemérve kétségtelenül nagy haladást tett — nem áll hivatásának magaslatán, — konstatálja a jelentés. Ez állítás bizonyításául hivatkozik ama tünetre, hogy a magyar ált. polg. törvénykönyv kritikai feldolgozásában a magyar birói kar tagjai csak nagyon szegényes mértékben vettek részt. Annál súlyosabb ez a baj, mert a polg. törvénykezési rendtartás hivatása magaslatán álló birói kart föltételez. A rossz díjazás, eladósodás, titkos minősítés okozta hanyatlás javulását csak a jogi oktatás reformja mozdíthatja elő. A rázkódtatás nélkül való reform elérésére kívánatos volna, hogy a bírák előbb ügyvédi gyakorlatot folytassanak. Sürgős a büntetőtörvény novellája, az uj bélyegtörvény, a rendőri hatóságok és a végrehajtói intézmény államosítása. Óhajtandó a törvényszünet visszaállítása. Gondoskodni kell arról, hogy a törvényismeret elterjedjen a legszélesebb körben, olcsó állami kiadványok utján (a Reichsgesetzblatt mintájára). Az ügyvédség hivatása iránt való érzék eltompult, bíróságainkban általános a törekvés, hogy az ügyvédi munka ne részesüljön kellő díjazásban. Ez I. Napóleon jogpolitikájára emlékeztet, aki «az ügyvédek nyelvét óhajtotta volna kivágni, hogy a kormány, a hatalom ellen ne használhassák.* így beszél a jelentés a jogszolgáltatás hiányairól. Amit az ügyvédség terén mutatkozó hiányokról mond, abban az állításban kulminál, hogy az ügyvédség Magyarországon többé nem kenyéradó hivatás. A helyi jogszolgáltatást ugy jellemzi, hogy az alsóbiróságokra bizott minden oly rendelkezés tekintetében, amely ellen jogorvoslatnak nincs helye: a közönség és az ügyvédi kar nagyon ki van szolgáltatva a biróság szeszélyének, önkényének és kíméletlenségének. A statistikai adatokból megemlítjük, hogy a kamara létszáma 1903. végén 258 ügyvédből (szaporodás 7) és 176 jelöltből (szaporodás 18) állott. 24 fegyelmi vizsgálat közül 17 fejeztetett be. A jelentésen végigvonul az a magvasság, amit már megszoktunk ettől a kamarától, (hl.)