A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 16. szám - A bírósági segédszemélyzet és a fizetésrendezés

124 A JOG Nem lehet jogorvoslattal élni a csődbíróságnak következő határozatai ellen : a) melylyel a csődbiztostól a megbízást megvonja s uj csődbiztost nevez ki (94. §.). b) ideiglenes csődválasztmány kinevezése ellen (96. §.), c) külön vagyonkezelő gondnok kinevezése vagy elmozdítása ellen (98. §.), d) a csődválasztmány megválasztása körül felmerült aggályokat elintéző határozat ellen, (106. §.) e) a csődhitelezők általános és kényszeregyességi szavazatjoga tárgyában hozott határozat ellen (144. és 206. §§.), f) oly határozat ellen, melylyel a csődbíróság ingatlanok nak a felszámolási határnap előtt leendő eladását reedeli el, (156. §,) g) az oly határozat ellen, melylyel a csődbíróság a csődhitelezőknek vagy a közadósnak a kezelésnél előforduló visszaélések miatt emelt panasza tárgyában intézkedik. (157. §.) h) a csődbíróságnak a csődtörvény 160-§ értelmében felhatalmazást adó határozata ellen, (160. §). i) a csődnek a közadós kérelmére és a hitelezők beleegyezése folytán történt megszüntetése ellen, ha valamennyi hitelező szabályszerűen volt megidézve (167. §.), j) a csődbíróságnak abban a kérdésben hozott határozata ellen, hogy készittessék-e az első osztályú követelések tekintetében formaszerü felosztási terv vagy sem? (181. §.) és k) az oly határozat ellen, melylyel a csődbíróság a csődbiztost a kényszeregyességi eljárásban némely hiányzó alakszerűségek pótlására utasítja (216 §. V. ö. a 219 §-al). Korlátozva van még a jogorvoslat a kényszeregyességnél annyiban, hogy a csődbíróságnak a kényszeregyességet jóváhagyó határozata ellen csak azok a hitelezők élhetnek felfolyamodással, akik az egyességet kifejezetten el nem fogadták. Ellenben az egyesség jóváhagyását megtagadó végzés ellen felfolyamodással a közadóson kívül azok a hitelezők élhetnek, akik az egyességet kifejezetten nem ellenezték (219. §.). A felebbezés, igazolás és semmisségi per mint rendkívüli és a felfoiyamodás mint rendes jogorvoslati eszközök a bírói egyesség jellegével bíró kényszeregyességből eredhető joghátrányok elhárítására rendelvék. Minthogy azonban a csődbiztosnak is jelentékeny natásköre van; minthogy továbbá a csődbiztos ebben a hatáskörben számos jelentékeny érdeket közelről érintő intézkedéseket tehet s minthogy végül a csődbiztos ügyköre nem szorosan vett birói, hanem inkább előkészítő és kisegitő funkció, az ő intézkedései ellen is enged a csődtörvény jogorvoslatot, de ez a jogorvoslat nem felfolyamodás, hanem az előterjesztés. A csődbiztos rendelkezései ellen az érdekeltek részéről beadott előterjesztés a csődbírósághoz intézendő. A csődbíróság határozata ellen minden további jogorvoslat kizárásával felfolyamodásnak van helye a másodbirósághoz (81. §.). Az előterjesztés beadásának határideje nyolc nap (1881: LIX. t.-c. 55. §.). Egyéb tekintetben az előterjesztés, mely a csődbiztos intézkedése ellen irányuló rendes jogorvoslati eszköznek tekintendő, korlátozva nincsen. A bírósági segédszemélyzet és a fizetésrendezés. Irta D. GY. dr., ügyvéd, jbir. aljegyző. Aki a bírósági segédszemélyzet — értve ez elnevés alatt a joggyakornokokat — aljegyzők és jegyzőket — jelenlegi helyzetét jsmeri, az bizonyára igazat ad nekem abban, hogy ezek jelenlegi helyzete, rangfizetés és működési kör tekintetében egyáltalán nem felel meg sem qualificatiójuknak, sem jövő hivatásuknak és az is igaz, hogy a bírósági segédszemélyzet tagjainak sokkal rosszabb helyzetük van, mint a hasonló, sőt jóval kisebb qualificatióju többi állami tisztviselőknek. Előre bocsátom, nem akarok, nem szeretek panaszkodni és nem szívesen emelek szót a fizetés miatt, mert én a fizetést — mihelyt az existentia biztosítva van, — mellékesnek tartom és sajnálatra méltók előttem azok az államtisztviselők, kiket ugy a zsurnalisztikából mint a jogi szakirodalomból kizárólag a fizetés j kérdése érdekel és sokaknak e kérdés egész rögeszméjükké vált, | ugy; hogy egyéb thémáról nem tudnak eszmecserét folytatni, de miután a segédszemélyzet ügye van legelhanyagoltabb állapotban, hivatva érzem magam e kérdés felvetésére. A fizetés rendezésnél kik lettek ugy sújtva, mint éppen ők? Éppen az aljegyzők kerültek abba a helyzetbe, hogy teljesen egyenlősítve lettek a csekély képesítéssel bíró írnokokkal. Eddig az aljegyző, ha ugyanazon rangosztályba volt is beosztva, mint az írnok, legalább egy valamivel elébb volt, mert az irnok XI. fizetési osztály 3-dik, mig az aljegyző onnan 2-ik fokozatában kezdte meg hivatalos működését, ha e csekély megkülömböztetés nem is felelt meg a qualificatio és működési körök közötti nagy ellentétnek, mégis némi erkölcsi elégtétel gyanánt szolgált. Ezután együtt kezdik meg pályafutásu- 1 kat és párhuzamosan haladnak. Mig a többi államtisztviselők a fizetésrendezés által, ha rangba esetleg visszaestek is, de fizetésben mindannyian emelkedtek, addig egyedül az aljegyzők, kik XI. fizetési osztály 1. fokozatába bejutottak, de még 4 évet be nem töltöttek, voltak abban a szerencsétlen helyzetben, hogy rangban visszaestek, anélkül, hogy kárpótlásul bármit is kaptak volna. Pedig ők talán legjobban rászorultak volna, hisz jó részük nős, több gyermekes családapa és mint birójelöltek már társadalmilag is sokkal magasabb positiót foglalnak, mint az ugyanazon rangosztályba beosztott Írnokok, sőt jóval csekélyebb fizetésük dacára, képesítésük és műveltségüknél fogva ugyanazon társadalmi osztályhoz tartoznak, ugyanaz a positiójuk, mint a bíráknak, ami természetes is, mert köztük úgyszólván csak korkülömbség van. A bírósági segédszemélyzet részéről a szaksajtóban, ezek dacára, ritkán hallani panaszt. Ennek oka jórészt az, hogy ez állást mindenki átmenetinek tekinti, amelylyel nem is érdemes foglalkozni, pedig ez állás a mai előléptetési viszonyok mellett éppen nem átmeneti, még azokra nézve sem, kik a birói qualificatiót kellő időben megszerezték és a helyzet folyton rosszabbodni fog, mert a fizetésrendezés is csábitólag fog hatni s az ügyvédi pályáról és a közszolgálat más ágaiból is tömegesen tódulnak az államszolgálat felé. Aki a birói pályára lép, ma már 1—2 évig is díjtalan joggyakornok, 2—3 évig díjas joggyakornok, 4—5 évig aljegyző, 1—2 évig jegyző, így csak közepes számítást véve is, közel 10 évi szolgálat után lehet birói — nb. albirói álláshoz jutni. Természetes, hogy ekkorára az illető 28—30 éves korra jufván, — kénytelen megnősülni, — sőt 2—3 gyermekkel is dicsekedhetik, mielőtt a birói állás révébe juthatna. Kevés vigasztalás tehát a lealázóan csekély fizetés és méltánytalan rangbeosztás fejében, hogy állásuk csak ideiglenes és szép jövőnek nézhetnek elébe. A fizetésrendezéssel kapcsolatosan kilátásba lett helyezve, hogy a vizsgázott aljegyzők jegyzőkké lesznek kinevezve; az azonban mind ez ideig kilátás, mig mások reménye valósággá vált. Még a törvényjavaslat is oly különösen van szövegezve, hogy tetszés szerint értelmezhető, ugy hogy a jegyzői kinevezés a miniszter discretiójától, az ország pénzügyi helyzetétől és sok más körülménytől is függ, ugy, hogy az is lehet, hogy marad minden in statu quo ante. Alig is hihető, hogy a javaslat kétes szövegezése azt akarná kifejezni, hogy a bírói qualificatióval biró aljegyzők ipso facto valamennyien kineveztessenek jegyzőkké, hanem egy részük, de az a kérdés mennyi, kis részük-e vagy nagy részük és hogy a kinevezés bizonyos feltételektől, vagy a miniszter discretiójától fog-e függeni, mert a kettő között nagy a külömbség. A dolog sokkal komolyabb jelentőségű, semmint gondolnók, mert a segédszemélyzet tagjaiban nem alsóbb rendű államtisztviselőket, hanem leendő bírákat kell nézni. Már a katonáéknál is kiváló gond fordittatik arra, hogy a tisztjelöltek tisztek társaságában éljenek s így a birójelölteknek is a bírák, egyszóval juristák társaságában kell élniök, csekély fizetésükkel — ha esetleg magán vagyonuk nincs, velük lépést tartani alig képesek. Mi ennek az eredménye ? Egy részük, t. i. akik a művelt társaságtól vissza nem vonulnak, adósságot csinál; hogy ez mily veszedelmet rejt magában, felesleges bővebben fejtegetni. Vannak, akik mellékfoglalkozást keresnek, pl. instruktoroskodnak. Ez is káros és nagyon visszaveti az illetőt előmenetelében, mert az állás betöltésében egész munkaerejére szükség van. Más részük, hogy a bevétel és kiadás közötti helyes arányt megtalálja, lemond a társadalmi életről és teljesen visszavonul, vagy alacsonyabb társadalmi osztályba sülyed, esetleg bele is házasodik az iparos osztályba. Ez utóbbi eset talán még károsabb az előbbinél. A szűk látkörrel biró, társadalmilag lesülyedt biró, birótársai és az ügyvédek részéről folyton csak a kicsinylést, lenézetést érzi, illetve érezni véli és ebből kifolyólag örökös súrlódás és kellemetlenségek származnak. Ujabban mindinkább rendszerré kezd válni a díjtalan joggyakornokoskodás, ugy, hogy aki birói pályára lép, 1—2 évig díjtalanul kell szolgálni. Azt hiszem mindenki tudja, érzi, hogy ennek mily messze kiható következményei lesznek. A birói pályára csak a vagyonosabbak, illetve csak azok léphetnek, kik némi tartaléktőkével rendelkeznek, a szegények el lesznek zárva a birói pályától, bármilyen tehetségesek legyenek, vagy bármily hivatást is érezzenek e pályára. De visszatérve a fizetésrendezés kérdéséhez, véleményem szerint a tisztviselői fizetés összege mindenkor az állam pénzügyi helyzetétől függ, ez financiális kérdés és a fizetés mértékére nem lehet absolut mértéket felállítani, de a fizetésnek relatíve igazságosnak kell lenni. Nem lehet kétségbevonni, hogy a kormányt jóakarat vezette és a javaslat az államtisztviselők jó nagy részének hasznára van. Azonban egy nagy hibába esett, nagyon igazságos akart lenni és éppen ez által nagy igazságtalanságot követett el. Ez a minden tekintet nélküli egyenlősítés szembeszökő hibája a javaslatnak. Szem elől tévesztette a javaslat szerzője A r i s t o t e 1 e s örök érvényű axiómáját : «E g y e n 1 ő n bánni anem egyenlőkkel épp oly igazságtalan, mint nem egyenlően bánni az egyenlőkké l.> A fizetésrendezésnél a qualificatio, működéskor, társadalmi positio nem vétetett kellően figyelembe. Arról nem is beszélek, hogy az