A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1904 / 14. szám - Miért kell a bírákat jobban honorálni? (Befejező közlemény)
A J létszáma a VIII. f. osztályba tartozókká! egyenlő, nálunk azokból csak 254 van a VII. fizetési osztályban és 892 a VIII-,k fizetési osztályban. Ebből pedig még az is folyik, hogy midőn Ausztriában az Adjunctus és Raths secretár valamint a járásbiró körülbelül 12 évi szolgálat után, tehát rendesen 3b'—38 éves korában jut a VII. f. osztályba s ott 10 év alatt vagyis 46—48 éves korában a b,000 koronás fizetési fokot éri el, nálunk az albirák és alügyészek kb. 6—8 év után jutnak a VIII. fizetési osztályba mint törv. vagy járásbirák, illetve ügyészek 3,600 K. fizetéssel, további 5 év után pedig a 4,000 koronás fizetési fokot érik el, de ebben azután legalább 10 évig, sőt jövőre valószínűleg tovább is benmaradnak az 50 éves életkoron tul, mert — ha csak a sehol sem lehetséges és még a harctéren sem előfordult, minden fokozatos előléptetési rendszert arculütő s csupán fiscális szűkmarkúságból a bírósági szervezetbe erőszakolt, — fiatal strébereknek mézes madzagul szolgáló és őket elkábító monstruosus sistema segítségével : mely szerint pl. segédtitkárt osztálytanácsosnak, őrnagyot ezredesnek lehetne kinevelni — a VIII. f. osztályból lakpénzzel együtt 2,700 korona összjárandóság, tehát majdnem 70u „ jövedelem emelkedéssel a VI. f. osztályba mint táblabírák elő nem léptetnek — részükre előbb nem nyilik apertúra a 20°'o-os VII. fizetési rokkant osztályba. Az eltérés tehát a hazai törv. és járásbirák valamint ügyészek, vagyis a bírói kar zömében az osztrákokétól a lakpénzilletményen kívül évi 2,000 k„ vagyis a fizetés 33 illetve 50° „ ka. Hozzá járul még ehhez az a körülmény is, hogy nálunk az életviszonyok határozottan drágábbak, mint Ausztriában; továbbá, hogy nálunk a fényűzés és kényszeruraskodás. valamint a hajlandóság többet költeni, mint amennyi a rendes jövedelem, sokkal nagyobb mint ott. Annak illustratiójául. hogy nálunk az állami alkalmazottaknak s azok közt a minden mellékkeresettől kizárt bíráknak jövedelme, hogy aránylik a más állampolgárokéhoz, arra elég egy-két példa: A törvényszéki épület és Kúriai palota közelében egy négyemeletes bérháznak I. emeletén lakik egy kávés, a II emeleten egy ügynök, a III. emeleten egy ügyvéd, a IV. emeleten egy kúriai bíró. A vagyontalan, de családos e. f. bírák ily luxust nem űzhetnek s a külvárosban vagy még távolabb tisztviselőtelepeken laknak, megtakarítani evvel sem bírnak semmit, de szerezni mégis valamit, t. i. a télen nyáron át használt villanyos vagy vicinális vasúton alapos rheumát. amellyel majd nyugdíjaztatásuk után elszórakozhatnak. Hogy a vidéki élet ma már nem olcsóbb, mint a fővárosi, azt tudják mindazok, akik mindkét helyen huzamosabb ideig laktak. Ehhez hozzájárul, hogy a kényszeruraskodás és repraesentálási kötelesség vidéken nagyobb mint a fővárosban. A falusi járásbirótól megkívánják, hogy a társaságban szereO G 109 peljen és mindenféle közadakozáshoz hozzájáruljon. Repraesentálási pótlékkal — mint milyen pl. a postahivatal-főnöknek van — nem rendelkezik és örvendhet, ha a számvevőség nem köt a nyakába az év végén számadási nehézményt és avval járó fizetési téritményt. E mellett veszekszik csordultig az administratióval és a kimutatásokkal, mialatt az, amit a szorosan vett jogszolgáltatástól megtanult, szép-lassan kipárolog. Gyermekeit, ha helyben kiképeztetheti, szerencsés; de azon helyek száma, ahol középiskola nincs, aránytalanul nagyobb. Egyetemre, akadémiára, szóval felsőbb tanodába gyermekeit csak ritkán adhatja, kivéve, ha magánvagyonnal bir. Leányát férjhez adni még ritkább szerencse ! Ez a magyar biró élete és sorsa. Ily apparátussal tartjuk fenn az igazságügyi közszolgálatot. Ebből áll a magyar birói kar függetlensége és evvel haladunk a culturában! Méltán kérdezheti tehát a magyar biró, hogy miért van ő páriának degradálva az állami alkalmazottak közt, miért van azok sorában, magasabb qualificatiója és terhesebb szolgálata dacára, a VII. f. osztály jáiandóságaitól ugyszólva kizárva s miért kell neki a VIII. f. osztályban fizetése legnagyobb idejét eltölteni, midőn — eltérőleg a többi állami alkalmazottaktól, — minden képzelhető mellékkeresettől el van zárva 5 Az elemi és polgári iskolai tanitó, ha akarja, privát órákkal megkétszeresitheti járandóságait és ha collegáját betegség, vagy más okból szabadságolják, a helyettesítési órákért külön honoráriumot kap. A pénzügyi fogalmazó és titkár annyit utazik hivatalosan, hogy ezzel járandóságait legalább 50° '„-kai fölemeli. Az erdész, gazdasági tiszt, . nérnök, orvos, kincstári ügyész stb. végezhet magán munkát külön díjazásért. Még az adóhivatali tisztnek is elnézik, hogy hivatalos órán kivül pl. egy pénzintézetben a könyvelést végzi; mindezek részt vehetnek nyereségre irányuló alkalmi vállalatokban, szóval kereshetnek és szerezhetnek a rendes járandóság mellett, —csak a biró van mindebből kizárva és ha vagyona van, azt forgassa a legóvatosabban — nemcsak azért, hogy azt el re veszítse — hanem főleg, hogy a gscháftelés hirének ódiumát magára ne vonja. Magyarország hitele az utolsó 30 évben tetemesen emelkedett. Ez nemcsak a gazdálkodási haladás és nagyobb adófizetési képesség, de az igazságügy külföldön elismert fokozott megbízhatóságának is az érdeme. így a magyar biró hazája culturális haladásának egy lényeges tényezője. A bélyeg- és jogilleték-jövedelem hatalmas forrását leginkább az igazságszolgáltatás táplálja és e szerint a magyar biró a magyar állam eme bevételének legerősebb motorja. Ha összehasonlíthatjuk Magyarország bélyeg- és jogilleték jövedelmének 1875. és 1900. évi bevételi tételeit, az ugyanazon ellátása és ruházá^a most már az állam gondját képezte és megfelelő foglalkoztatásukra is került a sor. Gondoskodtak továbbá megbízhatóbb őrszemélyzetről. Ha ujabb építkezésekre nem is került nyomban a sor, mégis a legszükségesebb átalakításokról nem feledkeztek meg. Várni kellett az építkezésekkel addig, mig a helyzet kellően tisztul és a bűnvádi eljárás iránt végleges megállapodás jön létre. Addig pedig idegen segélyt vettek igénybe. A nagyobb időre terjedő szabadságvesztésre itélt férfi rabok a horvát lepogLvai fogházba, később a szlavon-Brod, O-Gradiska várbörtöneibe és Zágráb valamint Ragusa katonai helyőrségi börtöneibe, — a női foglyok a zágzábi női fogházba szállíttattak. Ez természetesen, még tömeges rabelszállitás esetében is. tetemes költséggel járt. A női foglyokra nézve ezen elszállítás még ma is fennáll, ellenben a férfi raboknál megszűnt. A bródi és gradiskai helyőrségi börtönök egészségtelenek voltak. Lepoglava pedig a bosnyákokat és hercegovinaiakat csak korlátolt számban fogadhatta be. Viszont a török időből való kerületi tszéki börtönök adaptálása sem használt sokat. Gondoskodni kellett tehát egy országos letartóztatási intézetről és a kerületi törvényszékek börtönei csak a vizsgálati foglyok és a rövid tartamú szabadságvesztésre ítéltek letartóztatásáraszolgáltak. Az ily központi fogház építése mellett még pénzügyi szempontok is szóltak, — első sorban a szállítási és élelmezési költségek megtakarítása, amelyeket Horvátországnak kellett fizetnie : továbbá a rabmunkának kihasználása, élelmezésük és ruháztatásuknak ezen jövedelmekből való fedezése. Közelfekvő volt a progressiv büntetésvégrehajtás behozatala, amint ez Lepoglavában 'Iauffei igazgató vezetése alatt oly fényesen bevált. Déleurópában az isoláló rendszer még hosszú évtizedeken át nem alkalmazható. A délszláv hosszú időn át tartó magánelzárásra nem alkalmas ; elfásul vagy idegessé, izj gatottá válik, ellenben fokozatos elbánás mellett szellemi és lelki ereje előnyösen fejleszthető. Szerző szerint azonban a progressiv rendszernek elfogadása annak humánus jellegében rejlik. Az occupatio első évtizedeiben a büntető jogszolgáltatásnak még a törvény teljes ; szigorával kellett alkalmaztatnia. A büntetés végrehajtásánál kellett viszont utólag meggyőződniük^ hogy jó kézbe vannak adva. Joggal fel lehet tételezni, hogy a boszniai központi fogház lényeges alkotó elemévé vált az ország pacificatiojának és culturális haladásának. Tauffer vezette az előmunkálatokat. Egy hónapig Boszniában tartózkodott és ennekutána kimentő jelentést tett a közös pénzügyministernek. Első sorban Serajevot, másodsorban Zenicet ajánlotta a létesítendő központi fognáz helyéül, — ez utóbbit a minister el is fogadta. A fogház 675,620 K. költségelőirányzat mellett 626 rablétszámra volt tervezve, — tényleg azonban jóval többe került. 1895 tavaszán hozzáfogtak az építkezéshez, melyet Tauffer személyesen vezetett; 1886 július 16 án a fogház igazgatójává kineveztetett és azt 1891 ápril 18. bekövetkezett haláláig vezette. Tervbe volt véve még egy női fogháznak és egy ifjú • bűnösök részére való letartóztatási helynek a felépítése. Egyelőre ennyit. Lesz még alkalmunk egy másik cikkben j e jeles munkára visszatérni és a részletekből is egyetmást közölni. Ezt annál is inkább, mert a börtönügy iránti érdeklő| dést nálunk erősen fejleszteni kell. hogy hazánk e téren is a kulturállamok sorába lépjen és magát Bosnyákország által tul ne szárnyaltassa. r. I.