A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 1. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez

G A JOG az állami es egyéni egoizmust lehetőleg legigazságosabban és leghumanusabban kiegyenlíti, habár az ítéleti jog nem is mindenben fedné a pozitív törvény minden betűjét. Ezt pedig a bíróság kötelességszegés nélkül teheti meg, mert a törvényes intézkedések átlagos, sokszor képzelt emberi viszonyok és cselekedetek alapul vétele mellett hozatnak és ez alapul vett átlagos emberi viszonyok és cselekedetek az életben talán egyetlenegy esetben sem konkrétizálódnak. Ma már csak a naiv lelkek hiszik és vallják, hogy a pozitív törvény az igazi jogot és az igazi igazságot tartalmazza, melynek végső következménye a pozitivisztikus imádásban való elmerülés. E pozitisztikus imádásban való elmerülés a legveszedelmesebb a tisztultabb jog érvényesítésére, egy mindinkább megfelelő, humánusabb birói gyakorlat elérésére, ez szül'a hivatalnok-biróságot, mely az életet a hivatalos szoba ablakán keresztül nézi, mely az ügyvédben ellenséget lát és a hatalmak egyensulyositásának nagyszerű játékába bepillantani nem képes. Ily szomorú viszonyok közt az ügyvéd hivatása kétszeresen fontos és kétszeresen nehéz. Ily körülmények közt az ügyvédnek csakugyan az ellen kell küzdenie, hegy a birói ítélet ne hatalomszóvá és a birói gyakorlat s eljárás ne önkénnyé fajuljon. Az ügyvéd akkor csakugyan a segélyre szorulók s üldözöttek védője és a bírák ellenőre. A pozitivisztikus imádásban való elmerülés a létező jogot és törvényt érinthetetlennek és megváltoztathatlannak tartja, a létező törvényt minden körülmények közt betűje szerint alkalmazni legfőbb kötelességének ismeri és minden igazibb és humánusabb jog elérésére irányuló törekvést, mint revoluciót elitéi. A pozitivisztikus imádás egy mély hegyszakadék aljában egy kicsinyke göröngy csiszolásában elmerül és eszmekörének izoláltsága nem képes őt a hegytetőre felvinni, ahonnan a lét megszámlálhatatlan jelenségeit áttekinthetné és a maguk összefüggésében átérthetné Ebből a pozitivisztikus imádásban való elmerülésből származik azután az a téves felfogás, hogy az ügyvéd hivatása a bíróságnak az igazság kiderítésében segédkezni s abban közreműködni. Kérdjük, miféle igazság kiderítésében hivatása segédkezni s közreműködni az ügyvédnek ? Abszolút igazság nemcsak el nem érhető, de fel sem ismerhető, mert az abszolút igazság a jelenségek körén kivül esik. Tehát miféle igazságról van szó ? Talán az állami egoizmus által vallott igazság érvényesítésében közreműködni az ügyvéd hivatása? Hisz az állatni egoizmus által vallott igazság éppoly egyoldalú, mint az egyéni egoizmus, sőt lehet, hogy nem egy esetben az előbbi által vallott igazság kevesebb erkölcsi tartalommal bir, mint az utóbbi. De ha ez volna az ügyvéd hivatása, akkor az ügyvéd az állam érdekében működnék és a pozitív törvény magyarázatában és alkalmaztatásában szigorúan az állami egoizmus felfogására kellene helyezkednie, de akkor az egyéni egoizmus, az egyén által vallott s lehetséges, hogy az adott esetben nagyobb erkölcsi tartalommal biró igazság, teljesen védtelen maradna. De éppen ezt nem akarja a modern jogállam, sőt éppen a modern jogállam az egyéni egoizmus bizonyos határok közt való érvényesülésének lehetőségét akarja. De mire való is volna az államnak, az ügyvéd segédkezése és közreműködése ? Sokkal nagyobb hatalom és hathatósabb eszközök állanak rendelkezésére az államnak a maga által vallott igazság érvényesítésére, semmint, hogy az ügyvéd működésében rejlő hatalomra rászorulna, mely hatalom tisztán szellemerkölcsi. Azért is tegyünk le ezen ósdi és meglehetős naiv felfogásról. Az állam az egyén kedveért van s nem megfordítva az egyén az állam kedveért. Természetes, hogy az álhm csak egoisztikus: alapon állhat fenn, mert minden létező egoizmuson alapszik, de az állami egoizmusnak csak annyiban van létjogosultsága, amennyiben az egyéni egoizmus érvényesülésének lehetőségét ki nem zárja. Téves az a tétel, hogy az állam az erkölcsi szabadság feltétele és ez által az erkölcsiség feltétele, mert hisz a szabadság a jelenségek körén tul van és annál inkább emberi intézmények körén kivül esik. Ellenkezőleg az állam oly kevésbbé irányulhat az egoizmus ellen, hogy az állam éppen a saját érdekét jól felfogó, rendszeresen eljáró, általánosító és minden egyént összefoglalni törekvő egoizmusból ered és egyedül arra való, hogy az egyéni egoizmusnak szolgáljon. Az állam azon helyes feltételezés mellett alakult meg, hogy tiszta erkölcsiséget, vagyis azt nem lehet követelni, hogy mindenki puszta erkölcsi okokból járjon el igazságosan és jogosan, mert ha ez lehetséges volna, ugy az állam fölösleges és szükségtelen volna. (V. ö. Schopenhauer : Die Welt als Wille und Vorstellung.) Tehát nem az egoizmus ellen, hanem egyedül az egoizmus káros következményei ellen alakult az állam, amely következmények az egoisztikus egyének sokaságából származnak és egymás jólétét zavarják. Ezt az egyéni jólétet lehetőleg biztosítani, a különböző egoisztikus irányokat lehetőleg igazságosan s humánusan kiegyenlíteni. - célja az államnak. Az apa lopva elégíti ki éhező gyermekeinek gyomrát és ezáltal bű itetendő cselekményt követ el. Az állam által vallott igazság tartalma a tulajdon megvédése. Elismerjük mindnyájan igazságnak; egész közgazdasági berendezkedésünk, a tőkegyűjtés és a jólét elérhetése ezen alapszik. A tolvaj apa által vallott igazság pedig, hogy éhező gyermekeit minden áron kielégíteni kívánja, a fajíentartási ösztön mindennapi, bár antiszociális jelensége. Kinek az igaza igazabb? De e sokaknak talán tulszentimentálisnak tetsző példa mellé sorozzuk azt a másikat, amidőn egy elvetemült gonosztevő a törvényszéki dráma hőse, kitől mindenki elfordult, kire a halál vár és ki senkitől szánalmat nem remélhet. Ugy az előbbi, mint az utóbbi esetben az ügyvéd hivatása lesz, a legújabb szociológia tanait felfejtve, rámutatni e földön nyüzsgő, itt-ott szeretettől, rendesen gyűlölettől és önzéstől hajtott embereknek egymáshozi relációjára, miszerint ama nagy, ma még sokak lelkében még csak derengő igazság belátása érvényesüljön, hogy valamint a tőkegyűjtés és az anyagi jólét megszerzése igen kis részben az egyéni munkának érdeme, hanem a társadalmi köteléknek eredménye, éppúgy a bűntettes cselekménye nem egészben, sokszor talán igen kis részben gonoszságának folyománya, hanem a legnagyobb részben bűne a társadalomnak. Az ügyvéd hivatása lesz oda törekedni, hogy az államnak minden egyént összefoglalni törekvő egoizmusából a konkrét esetben szereplő egyén se közösittessék ki teljesen és e törekvésnek az lehet az eredménye, hogy a tolvaj apa fel fog mentetni, az elvetemült gonosztevő is szánalomra fog találni. Az egyéni egoizmus hathatósabb érvényesülhetése és megvédhetése iránt érzett szükségesség alkotta meg például az esküdtszék intézményét is. Az egyén érdekeinek érvényesítése és az egyéni védelem az ügyvéd feladata és hivatása. De nem az alacsony rugókon alapuló, egyéni érdek szolgai érvényesítése vagy megvédése hivatása az ügyvédnek, hanem azon egyéni érdekek érvényesítése és megvédése, melyek az ujabb szociológia tanainak teljes átértésén, az emberek egymáshozi relációjának egy magasabb szempontból való felfogásán és az emberi intézmények tökéletlenségének és a folytonos progresszió szükségességének belátásán alapulnak. A folytonos progresszió szükségességének belátásából származik azután az ügyvédség jogfejlesztő törekvése és hivatása. Haeckcl Ernő, a hires jenai professzor Die WeltriUhsel cimü munkájában azt mondja, hogy «valamint mi a 19. századnak a természet megismerése és annak gyakorlati kihasználása tekintetében való előhaladására jogos önérzettel tekintünk, ugy egy egész más és kevésbbé örvendetes kép tárul elénk, ha mi kulturéletünk más, nemkevésbbé fontos vidékét vesszük szemügyre. Ha a jogszolgáltatás terén körültekintünk, ugy senkisem fogja állithatni, hogy az igazságszolgáltatás mai állapota az ember és a világ megismerésével lépést tart. Nem múlik el hét — úgymond — hogy ne olvasnánk olyan birói ítéletet, amely felett a józan ész elcsodálkozik)). Egy másik tudós, Wctllace Alfréd pedig azt mondja, hogy «a fizikai tudományban és annak gyakorlati érvényesítésében tett csodálatos haladással összehasonlítva kormányzatunk rendszerét, az igazságszolgáltatást, nemzeti nevelésünket és egész szociális s erkölcsi berendezésünket, azt találjuk, hogy mindezek a barbárság állapotát tüntetik fel». A kellő műveltségi és erkölcsi magaslaton álló, a hierarchikus nyomástól ment, nevelésénél és foglalkozásánál fogva a pozitivisztikus imádásban való elmerülés ellen védett ügyvédség, szociális és erkölcsi berendezkedésünk hátramaradottságát és félszegségét hivatása teljesítésében nap-nap után tapasztalja és érzi. Az egyén érdekeinek érvényesítése és az egyéni védelem közepette tapasztalja azt a disharmoniát, amely kulturális életünk egyik vidéke előhaladottságának a másik vidék hátramaradottságában mutatkozik. Ennek az igazságnak felismerése adja meg az ügyvéd munkásságának azt a tenort, hogy nemcsak különleges ügyvédi hivatásában, de a közélet más terén való működésében is mindenütt az igazibb és humánusabb jogot, a progressziót keresse és annak érdekében s érvényrejutásáért munkálkodjék. Ennélfogva az ügyvéd, működésében és eljárásában nemcsak egy fontos ^ényező a bíráskodásban megnyilatkozó főhatalom egyensúly ositásában és ezáltal az alkotmányosság s a közszabadsági jogok érvényesítésében, hanem munkás a jog fejlesztésében, nemesítésében, az igazabb és humánusabb jog elérésében. A magyar ügyvédnek a büntetőjog és bűnvádi eljárás, a házassági jog és eljárás, a gyermekek s szülők közti viszony rendezése, a közigazgatás jogilag rengeteg miveletlen vidéke, a rendőri bíráskodás stb. erre bő alkalmat nyújt. Hazánk közigazgatása legnagyobb részében a vármegyék az alkotmánynak úgynevezett védbástyáinak kezében van. Ez ma már szálló igévé vált egyesek politikai vagy csa^ád; célokra használják fel és szá*-