A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 1. szám - A newyorki jogi élet

A JOG 7 ezren öntudatlanul utána mondják.Pedig csupán a vármegyei életet ismerő tudja csak, hogy minő maradiság, mekkora rendiség fészke ez a védbástyája az alkotmánynak, ahol az egyén érdeke és védelme még mindig a rendi alkotmány szellemében nyer kielégítést. Az egyéni egoizmusnak, az egyén érdekeinek és védelmének, valamint a haladásnak, az igazabb és humánusabb jognak s fe'fogásnak bajnoka az ügyvéd, azért is egy igazán liberális, sz:goruan alkotmányos és a haladás alapján álló kormány mindenkor nagyra fogja tartani az ügyvédséget és annak a szükséges magas színvonalon való megtartása és fejlesztése különös gondoskodása tárgyát fogja képezni. Egy politikailag érett, szabadságszerető és közszabadsági jogaira féltékeny nemzet pedig polgárai érdekei érvényesítésére s védelmére egyedül alkalmas intézményt fog látni az ügyvédségben és a kormányoknak az ügyvédség gyengítésére netán irányuló törekvése a nemzet e tudatából származó ellenállásán mindenkor hajótörést fog szenvedni. Azért is egy nemzet politikai érettségének és szabadságszeretetének fokmérője ügyvédsége magas színvonalának, függetlenségének, tekintélyének s nagyrabecsülésének méive. (Folytatása következik.) Külföld. A newyorki jogi élet. A Revue de droit international et de legislation comparé egyik legutóbbi füzetében tmile Stoquart érdekes ismertetésé^ cdja a new-yorki jogi életnek. Az ismertetés szerint az Egyesült-Államokban az elsőfokú bíráskodást az u. n. Supreme Court gyakorolja, mely mint egyes bíróság jár el. Tagjai választott túrák, kik évi 17,500 dollár fizetést húznak, (circa 90,000 korona) a másodfokú bíróság tagjai 7,500 dollárral kisebb fizetést húznak; a cikkiró szerint ennek az intézkedésnek az indító oka az, hogy az első bíró, mivel egyedül jár el, többet és nagyobb felelősség mellett dolgozik, mint a hármas-tanácsban működő másodfokú bíró. A legmagasabb bírói (órum a washingtoni szövetségi törvényszék. Az elsőfokú biró 14 évre választatik, a választásra óriási befolyást gyakorol az úgynevezett Bar Association, az amerikai ügyvédi kamara; mert egyrészt senki sem választható bíróvá, ki nem működött hosszú ideig mint ügyvéd, másrészt a szokásjog folytán a kamarának prezeníacionális joga van; és ritka kivétel, hogy a kamara listáján jelölt egyének meg ne választassanak. Igen elmésen jegyzi meg a cikkiró: a kamara befolyása által a biróválasztás nem lesz a politikai küzdelem martalékává. íme egy nagy nép, mely ki tudja javítani a szokás által saját törvényeinek hibáit. Az amerikai ügyvédi kamara nem az állam által felállított intézmény, hanem semmi más, mint az ügyvédek egyesülete önnön akaratukból. Az ügyvédséget bárki gyakorolhatja, ki a törvényszék kebeléből kiküldött 3 tagu bizottság előtt a vizsgát letette, tekintet nélkül arra, hogy tagja-e a kamarának vagy sem. Azonban az ügyvédek igyekeznek arra, hogy a Bar-ba bejussanak, mert tekintélyüket igen emeli, hogyha nevük mellett a Bar Association tagja cimet használhatják. Az ügyvédek kötelességét a perrendtartás 511. §-a élesen meghatározza. A §. szövege a következő: Az ügyvédnek kötelessége: 1. Megvédeni az Egyesült-Államoknak, illetve annak az államnak, melyhez tartozik, alkotmányát és törvényeit. 2. Illő tisztelettel viseltetni a törvényszék és magisztrátusok iránt. 3. Ne tanácsolja olyan per megindítását, illetve folytatását, mely nézete szerint nem igazságos, illetve nem lojális. (Kivévén a politikai deüktumokat). 4. Ügyének győzelme érdekében csak olyan eszközöket alkalmazzon, melyek nincsenek ellentétben az igazsággal és ne törekedjék sohasem a bírót a hamis tényelőadásokkal vagy mesterkélkedésekkel tévedésbe ejteni. 5. Bármily áldozat árán is megőrizni a hivatalos titoktartást. 6. Ellenféllel szemben tartózkodjék mindennemű személyeskedéstől; úgyszintén a tanukkal szemben is, kivévén, midőn a személyeskedést az igazság érdeke követeli. 7. Ne bátorítsa a felet oly per indítására, illetve folytatására, melyet egyes-egyedül a szenvedély indokol. 8. Ne utasítsa vissza tisztán személyes okokból egy elnyomott, illetve egy védelem nélkül álló személy ügyét. Mindezek az intézkedések pedig a cikkiró állítása szerint nem verba et voces. Az amerikai ügyvédi karnak reputációja ennek következtében igen nagy; a már említett biróválasztáson kívül, így pl. a törvények alkotása körül a kar óriási tevékenységet fejt ki, az utolsó időben pl. a csődtörvény alkotása tisztán az ügyvédek fáradozásának köszönhető. Elolvasva S t o q u a r t érdekes cikkét, végig gondolva a magyar ügyvédség sorsát és szerepét, be kell vallanom, némi irigyléssel tekintek a tengerentúli ügyvédek felé. . . . Wittmann Ernő dr. (Páris.) Nyílt kérdések és feleletek. Bonyodalrrak a perköltségnek kölcsönös beszámítása körfii. A. ügyvéd perelhető követeléssel bír B. ügyfelével szemben. — B. Amerikába utazván, barátja C. elvállalja tartozását s kötelezi magát A. nak a kielégítésére záros határidő alatt. Időközben A. B.-ért még egy pert visz, mely az első bíróságnál elvesz vén, a II. és utolsó bírósághoz A. által felebbezve lett. Ezen perben felperes B., alperes D. C. ki B. által vagyonának kezelésével megvolt bízva ugyan, de nem a folyamatban levő per iránti rendelkezéssel is, mint vagyonkezelő jogosítva érezte magát arra, hogy D.-től, ki B.-nek ingatlanait megvette, a hátralékos vételárt felvegye. Ilyen körülmények közt, midőn egyrészt a fizetési határnap közeledik, másrészt a felebbviteli tárgyalás már ki van tűzve, az ezt megelőző napon megjelenik C. és D. — A. irodájában ügyük rendezése végett. A. kijelenti, hogy fizetést csak ugy fogad el, ha költségeit D. magára veszi. Ekkor fizetés történik: D. fizet C-nek s A. szerint A nak is költségeit, C. pedig fizeti A.-nak elvállalt tartozásait, levonva a D. által fizetett költségeket, melyek mint B.-t illetők ennek tartozásába beszámíttatnak, ilyen értelemben kap nyugtát A.-tói C. — C. B.-vel összeveszvén,perli most többkiadisaira s ezen kiadások közé számítja a D.-t terhelt költségeket is, melyek a neki A. által adott nyugtában mint D. által fizetve vannak feltüntetve, következőképpen B.-nek fel nem számithatók. A. mint tanú az előadottakat esküvel megerősíti, D. esküszik, hogy soha költséget el nem vállalt. — Kérdés: Lehetséges-e tanuk hiányában A.-nak igazának érvényrejuttatása s ha igen, milyen módon a D.-nek igazat adó birói döntéssel szemben ? Egy vidéki ügyvéd. Irodalom. A Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület (Union Internationale de Droit Pénal) közleményeiből a XI. kötet első füzete a következő érdekes tartalommal jelent meg (Berlin, 19Ű3. Guttentag kiadása): 1. A Nemzetközi Btőjogi Egyesület alapszabályai. 2. Tagok névsora. 3. Büntetőtörvényhozás (Venezuela, Luxemburg, Honduras, Brazília, Skótország). 4. A szentpétervári büntetőjogi kongresszus (1902. szept. 17—20). 5. Az Egyesület központi irodája. 6. Ennek ülése. 7. Pénztári jelentés 1902-ről. 8. Uj tagok. A füzethez terjedelmes függelék csatlakozik, mely az 1902 évi norvégiai büntető-törvényeket közli, elsősorban a katonai büntetőtörvénykönyvet és bűnvádi eljárást amely 1902. május 22-én lépett életbe. — Érdekes tudnunk, hogy az Egyesületnek 72 magyar tagja van (elnök Hódossy Imre). A foiyóiratot Liszt helyett ujabban Ernst R o s e n f e 1 d berlini törvényszéki biró szerkeszti. Vegyesek. Teljes ülés a Kúrián. A kir. Kúria polgári szakosztályai 1904. évi január hó 19-ik napján (kedden) d. e. 10 órakor teljes ülést tartanak, melyben megvitatás és eldöntés alá kerül a kovetkaző vitás elvi kérdés: Per esetén melyik szerződő felet terheli a vagyonátruházási jogügylet után kirótt illeték az esetben, ha erről a jogügyletre vonatkozó szerződésben rendelkezés nincsen? Előadó: Németh Lajos, a kir. Kúria bírája. Ügyvédi irodában irodavezetői minőségben alkalmazott ügyvédjelöltet, ki fontosabb teendőkkel van megbízva, egy havi felmondás illeti meg. így határozott a napokban a budapesti kir. törvényszék felebbezési tanácsa D. 145/903. sz. a. A gyógyszerész felelőssége. A párisi Tribunal correctionnel de la Seine egy párisi gyógyszerészt, aki orvosi rendelés nélkül nagyobb mennyiségű morfiumot adott el egy hölgynek, nemrég arra kötelezett, hogy 5,000 franknyi kártéritést^fizeísen az emiitett hölgy férjének. Mostanában —mint a L'Árgus irja — hasonló per fog lefolyni a saint-fiouri polgári törvényszék előtt. 1902 augusztus havában Augort-le-Lugurt község egyik haszonbérlőját megmérgezte egy Verniére Jean nevű béres, akit az esküdtszék 1903 május havában élethossziglan való kényszermunkára ítélt. Verniére sztrichnint adott be a gazdájának, a mérget pedig — állítása szerint — Bonnabaud massiaci gyógyszerésztől szerezte be, mégpedig mindenféle felhatalmazás vagy recept nélkül. Az esküdtek előtt a megvádolt gyógyszerész tagadta Verniére állításának igaz voltát. Mindamellett Boyer örökösei 20,000 franknyi kártérítést követelnek a nevezett gyógyszerészen, mert —^nézetük szerint — rokonuk halálának ő volt a közvetett okozója.