A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 8. szám - Japán alkotmányáról

K2 A JOG alkotmánnyal együtt alkotott e törvények, mintegy annak megvalósítására szolgáltak. Japánban is, miként annak idején Poroszországban, kísérletet tettek a nép egyes osztályainak gyüléseztetesével, mielőtt a kormányzásban az összes nép (minden rendű és osztályú) részvételét végérvényesen kimondották. Mutsu -Hito 1867 óta uralkodik; elévülhetetlen érdemeket szerzett magának, mert anélkül, hogy erőszakkal csikarták volna ki tőle az alkotmány-reformot, saját belátásából, önszántából csinálta azt meg. Ott is volt konzervatív párt, amely minden radikális újításnak ellene szegült. Csodával határos, hogy Japán nem esett át semminemű nagyobb megrázkódtatáson, mely minden hirtelen keresztülvitt reformot követni szokott. Ezt a nép szellemi érettségének tudhatjuk be, s amidőn alkalma nyilt ezt kimutatni, országa európai nivóra emelkedett. Ugyanis 1895ben háborúba keveredett Kínával, s a háború a mennyei birodalom leveretésével végződött. Most meg alkalma lesz az oroszok elleni háborúban kimutatni nagy intelligenciáját. Japán alkotmányát porosz mintára alkotta. íto gróf, kit a császár 1898-ban már másodszor bízott meg a kabinet megalakításával, Németországban tanulmányozta az alkotmány szervezetét; ezzel összefüggésben az országgyűlést, s mindazon intézményeket és törvényeket, melyekből az alkotmány össze van szőve., A porosz alkotmányt az 1871 április 16-iki proklamáció szerint vette át. 11 ó grófnak segítségére voltak a Japánban élő németek, kik szülőföldjük intézményeit ismerve, támogatták a nagy államtérfiut. Innen van az, hogy sikerült ugy megalkotni az uj törvényeket, hogy ellentmondásokba nem keveredett: innen, hogy nem volt egy rész sem az általa benyújtott tervezetben, melyet ne értett volna Ito gróf jól tudta, hogy az a nép, amely közel kétszáz évig elzárkózott a nyugoti civilizációtól, amely gyűlölt minden ujitást, nem fogja befogadni mindazt, amit nyugaton magától értetődőleg elfogadtak. Tudta jól, hogy változtatás nélkül nem ültetheti át a Poroszországban érvényben levő s az alkotmányhoz tartozó törvényeket. A nép szelleméhez képestínémely törvényt átvett, ugyan, de a nemzetének szokásaihoz és gondolkodásához alkalmazta. Különösen a pénzügyi törvények tekintetében volt kénytelen ezt tenni; szolgai utánzást nem tűrtek; nem állhatnak fent ugy, mint az európai modern alkotmányos államokban. Mint minden emberi mtí, ugy ez sem lehet tökéletes. Az egyes részekben levő eltéréseket csakis az magyarázza meg, hogy nem lehetett mindenben a teljes alkotmányosságot érvényesíteni. Azáltal, hogy az alkotmánytörvény 67. §-a azt mondja, hogy a tényleges kiadásokat, melyek az alkotmány szerint a császárt megillető jogokon, vagy amelyek törvényes elhatározásokon alapulnak, végre azon kiadásokat, melyeknek teljesítése a kormány törvényes kötelezettsége, a kormány közreműködése nélkül az országgyűlés el nem utasíthatja, sem meg nem változtathatja. Ez a paragrafus egyik legjelentékenyebbike az alkotmánynak, mert a parlament budgetjogát illuzóriussá teszi. E szakasz a parlamentet a pénzügyekben a kormány ellenőrzése alá helyezi. Kényszert sem alkalmazhat a kormányra az országgyűlés, mert ha nem szavazza meg a budgetet, a kormány az előző évi költségvetést veszi irányadóul. (71. §.) Az államfő a császár, kit a felség (Helka) cim illet meg. Kívüle a császárnét, a császárné nagyanyját és anyját illeti meg; a császári ház többi tagjait a császári fenség (denka) cim illeti. A trónt a házi törvények szerint a császári ház férfitagjai öröklik; a császár halála után azonnal trónra lép az örökös. Méltóságának külső jelvénye: a tükör, kard és drágakő. A japánok dinasztiájukat Jimu, az első császártól származtatják le, ki ismét Amaterasu napistennő leszármazottja. E családból való leszármazás kétséges, (!) annál is inkább, mert a japáni császárok gyakran lemondtak a trónról, s ha nem volt gyermekük, adoptáltak fiutódot. így nem egyszer szakadt meg a család egységes leszármazása. A trónöröklés a primogeniturán alapszik. A császár személye szent és sérthetetlen. E tétellel megindul azon tételek sorozata, melyek minden konstitucionáüs államban egyformán előfordulnak. A császár szentsége nem egy az Isten kegyelméből való kifejezéssel, mert ha isteni eredetű a család, nem kell nekik az uralkodáshoz Isten kegyelme. A császár, valamint a császári ház többi tagjai ellen elkövetett bűncselekményeket szigorűbban büntetik. A család tagjai ki vannak véve a köztörvények szabványai alól. Polgári ügyekben ezek a tokiói tartományi főtörvényszék elé tartoznak. A császár az államhatalmat az alkotmány korlátain belül gyakorolja; a souverainitás képviselője nem a parlament, hanem a császár. Japánban az a nézet, hogy a souverainitást nem önjogánál fogva gyakorolja, hanem azzal a parlament ruházza öt fel. A gyakorlat arra mutat, hogy ez kierőszakolt nézet. A törvényt a császár az országgyűléssel együtt hozza. A császárt illeti a törvény kihirdetésének és elkészítésének joga, s a törvények hatályba léptét ő rendeli el. A törvényjavaslatot, melyet az országgyűlés mindkét háza elfogadott, a császár az országgyűlésnek legközelebbi ülés-szakáig kihirdetni köteles. Hiányos ezzel is a konstitucionáüs szervezet, mert ha a császáré szakasznak nem tenne eleget, kényszeríteni nem lehet rá. A császár joga: az országgyűlést egybehívni, megnyitni, berekeszteni és elnapolni, valamint a képviselőház feloszlását elrendelni. A peerek háza nem osztható fel. Szükség esetén, ha az országgyűlés nincs együtt, a császár rendeleteivel törvényerővel intézkedik. Az ily körülmények között kiadott rendeleteket a később összejött országgyűlésnek jóvá kell hagynia, különben hatályukat vesztik. Japán a pénzügyeket illetőleg is ismer császári szükségrendeleteket. (3 határozza meg a kormányzat összes ágainak szervezetét; kinevezi, elbocsátja polgári és katonai hivatalnokait, megállapítja jövedelmeiket, ha az alkotmány kifejezetten nem rendel mást. Ily kivétel a bírónak állásától való felfüggesztése. Ugyanazon okból történhetik csak, mint nálunk, t. i. ha vagy bűncselekmény miatt ítélték el, vagy fegyelmi uton mozdítják el. A császár a szárazföldi hadsereg és tengerészet főparancsnoka. A szárazföldi hadsereg és tengerészet létszámát a császár határozza meg, ugy a szervezetét is. Tehát a második sarkalatos törvény hiányzik a japán alkotmányból. A császár üzen háborút, ő köt békét és szerződéseket Ő hirdet ostromállapotot Ő ajándékozza a nemesség különböző fokozatait, kitüntetéseket és rendjeleket. Japánban 1867-ig három rangosztály volt, úgymint: nemes (kazoku), lovag (shizoku) és polgár (heimin); a mai nemesség öt klasszisból áll: úgymint: herceg (Herzog kö), Fürst, melyre nekünk nincs kellőleg megjelölő szónk, gróf (haku), vicomte (shi), báró (dan). A császár kiváló férfiaknak haláluk után is adhat nagyobb rangot. Ő rendeli el az amnestiát, elengedheti és átváltoztatja a büntetést, rehabilitálhat. A régens a császár jogait ennek nevében gyakorolja. Kormányzó alkalmazásának esetei ugyanazok, mint Poroszországban és nálunk. A kormányzóság alatt az alkotmány és császári házitörvény nem változtatható meg. Japánban nem szólhatunk állampolgárságról, hanem csak alattvalókról, miután a japáni alkotmány nem egybefoglalása az egyes polgárok rész-souverainitásának. Az alattvalók egyenjogúsága el van ismerve; a nemességnek nincsenek előjogai, csakis az urakházának tagsága kivétel. 11 o gróf ugy akarta a törvényt szövegezni, hogy japáni hivatalnok csak japáni alattvaló lehet; de ez a gyakorlatban megdőlt, mert a hivatalokban számtalan idegen van, nem is számítva a meghívott szak- és tudós férfiakat. Viszont az idegen, ha japáni szolgálatba is lépett, nem nyeri meg az ő értelmükben vett honpolgárságot, tehát alattvalóságot. A japáni alattvaló adót fizet kivétel nélkül. Az idegenek oly arányban fizetnek adót, mint azt a hazájukkal kötött szerződések szabályozzák. Szabad a költözködés; idegenre nézve csak az ujabb idő óta szabad, azonban telket és birtokot ezek ma sem vásárolhatnak. A császári ház tagjainak a császár engedélyét kell kikérni, ha Japán határát el akarjak hagyni. A személyes szabadság, a tulajdon szentsége, a vallásés sajtó-szabadság azonos más alkotmányos államok szabadságával. A jogszolgáltatás alattvalókra nézve olyan —• ma — mint a külföldire nézve. Régebben az idegenek felett hazájuk konzula itélt japáni törvények szerint, ma az idegenek felett is japán bíróságok ítélnek odavaló jog szerint, de viszont élvezik a japáni jog teljes oltalmát. Senki sem vonható el illetékes birájától. Az illetékességet a törvény rendezi. Az alattvaló lakásába behatolni, vagy házkutatást tartani, annak beleegyezése nélkül nem szabad. Minden alattvaló szabadon vallhat és követhet bármely hitet, amíg a közbéke és a biztonság, továbbá kötelezettségeinek teljesítésébe nem ütközik. Japánban három uralkodó vallás van, u. m. a sintu vallás, mely igazi politeizmus, a buddhaismus, végre a Konfuciusé, melyek közül államvallás a sintu. E szektát nem illeti meg a hit, vagy vallás fogalom, mivel ez erkölcstant nélkülöz. A sintoizmus az ősök tisztelésében áll. Szólás- és sajtó-szabadsága van az alattvalóknak a törvény korlátain belül. Egyesülési és gyülekezési joguk is van. Kérelmezhetnek az alakiságok kellő megtartásával és az országgyűlés mindkét háza elfogadhatja a petíciókat. A katonaságra nézve ugyané jogok állanak fenn, ha a katonai rendeletekkel nem ellenkeznek. Az 1872. és 1889. évi törvények szerint a védkötelezettség általános. Az egyéves önkéntességi intézmény Japánban is fennáll. A törvényhozó testület két házból áfl. Képviselőházból (sungün) és az urak-, azaz peerek-házából; a peerek házának tagjai: 1. acsászári ház 20 évnél idősebb férfitagjai. 2. A 25 évnél idősebb hercegek és márkik (11 herceg és 28 márki). 3. Azon 25 évnél idősebb grófok, vicomteok és bárók, kiket rendtársaik 7 évre megválasztanak oly arányban, hogy egy rangosztály tagjainak legfeljebb </6 részét küldheti a peerek házába (összesen van 80 gróf, 355 vicomte és 29 báró). 4. Azon 30 évnél idősebb személyek, kiket a császár kiváló szolgálatok elismerése fejében élethossziglan a peerek házának tagjává nevezi ki. 5. Az egyes közigazgatási kerületek 15 legtöbb adót fizető polgára által 7 évre választottak, kik legalább 30 évesek és kiket a császár e minőségben megerősít. A peerek házának összesen 300 tagja van. Japán ugyanis 3 fura (tartományra), u. m. Tokió, Kyotó és Ozakafu, valamint 42 kénre (kerület) oszlik. Az urakháza elnökét és alelnökét a császár kabinet-rendelettel nevezi ki. Retek Péter Kornél, budapesti tszéki joggyakornok.