A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 6. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában

A JOG 45 éltekének helyettesítésére szolgál. A megsemmisült termés gyümölcseinek elkülönítésével tehát, ezen helyettesítés alapján, egyenlő tekintet alá es:k a megsemmisülés folytán járó kártérítési összeg esedékessé válása. (Vége következik.) Belföld. A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Jan. 30-án. A képviselőház igazságügyi bizottsága Hodossy Imre elnöklésével folytatta a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ügyvédi képviseletről rendelkező, sokat vitatott 95. szakasz tárgyalása volt napirenden. Rabár Endre rövid íölszólalása után Ballagi Géza határozottan helyeselte a javaslatot, meri az ügyvédség helyzetén javitó eszközöket az ügyvédi rendtartásban kell megvalósítani Veszter Imre azt mondjj, hogy az ügyvédi kényszer csak ott megokolt, ahol az igazságszolgáltatás érdeke föltétlenül megkívánja és éppen ezért még a javaslatban tett kivételeket is meszszemenőknek tartja. Barta Ödön szerint az ügyvédi képviseletre, amely a jó jogszolgáltatás egyik biztositéka, szükség van azért is, hogy az ügyvéd ellenőrizze a felek tényeit és a biró működését. A jogszolgáltatás méltósága, úgymond, nem engedi meg, hogy a kereskedő szabadon választhassa meg azt az embert, akit képviselőjeként a bírósághoz küld. Holló Lajos elfogadja a 95. szakaszt Szivák Imre ugy találja, hogy a miniszter nem mutatott közeledést az ügyvédi kar jogos kívánalmai iránt. A végletekig kitágított birói jogkör mesterségesen összezsugorított ügyvédi képviselettel szemben veszedelmes a közszabadságra. Ezután Plósz Sándor igazságügyminiszter szólalt lök Sziváknak arra az állítására, hogy az ügyvédi kar helyzetének javítására telt indítványok az ö részéről merev visszautasításra találtak, megjegyzi, hogy a vita elején már kijelentette, hogy a fölmerült kívánságokat, nevezetesen, hogy a váltópörökben ügyvédi kényszer hozassék be, hogy az ezer korona értéket meghaladó pörökben is ügyvédi kényszer legyen, hogy a kereskedelmi meghatalmazottak fogalma tüzetesebben meghatároztassék, nem tekinti olyanoknak, amiktől a javaslat sorsa függ. Ilyennek tekintené például azt, hogy a járásbirósági eljárásban minden pörre nézve ügyvédi kényszert hozzunk be. Ezt nem venné lelkére. A többi kérdések tekintetében azonban nem csinál kabinetkérdést és azokat nyilt kérdéseknek tekinti, tehát nem állitható az, hogy ő ezeket a kívánságokat mereven visszautasítja. De engedjék meg neki is, hogy meggyőződését szabadon nyilváníthassa. Megjegyzi ezúttal is, hogy a javaslat 95. szakasza lényegében megegyezik az 1893. évi XVIII. törvénycikk 7. szakaszával, a mely akkor kompromisszumnak köszönte keletkezését és amelynek a javaslatba való fölvételét éppen az ügyvédi kar, nevezetesen a budapesti ügyvédi kamara kívánta. Igaz, hogy az ügyvédség most ez ellen a szakasz ellen küzd és károsnak tartja és ebben az értelemben nyilatkozik is, de ő meg van győződve arról, hogy a javaslat a közönség érdekét kielégíti. A javaslat álláspontja a magyar jogfejlődéssel is megegyezik. A magyar jog soha sem volt az ügyvédi kényszer mellett. Nem ismert ügyvédi kényszert sem az 1840-iki váltótörvény, sem az 1861 -iki eljárás, éspedig még a rendes pörökben sem. Csak az 1868-iki perrendtartás hozta be azt osztrák nyomon, de ez a perrendtartás is egészen tág körét engedte a meghatalmazottaknak, mert közjegyzői meghatalmazás meilett bárkit megbízhatott a fél a képviselettel. Csak az 1893. évi XVIII. törvénycikk korlátozta a meghatalmazottaknak szabad megválasztását és ezt a korlátozást tartja fönn a javaslat is. A szóbeliség nem árt az ügyvédi keresetnek. Mutatja ezt a sommás eljárás alapján szerzett tapasztalat, amely szerint ez az eljárás nemcsak nem ártott, hanem használt az ügyvédségnek, például a fölebbező eljárásbin való tevékenyebb és intenzivebb ügyvédi közreműködés következtében. A teljes szóbeliség érvényesülésével az információt föltétlenül és szigorúan meg kell tiltani. A nyilvános tárgyalás mellett ezt nem lehet megtűrni. Az ügyvédi képviseletet erősen honorálja a javaslat azzal, hogy szabad ügyvédet vallani kivétel nélkül és hogy az ügyvédi képviselet költségét a fél ellenfelétől is mindenesetre megkapja. De kényszerintézményt nem akar fölállítani. Hogy a fölebbező eljárásban nem-ügyvéd meghatalmazott képviselete nincs megengedve, az elsőbiróságnál ellenben igen, nincs ellenmondás, mert a fölebbező bíróságnál más a helyzet. Az elsőbiróságnál sokszor igen egyszerű dolgok fordulnak elő, például csak egy nyugta fölmutatásával kell igazolni, hogy a követelés ki van fizetve. Nem lehet belátni, hogy miért ne küldhesse el ezért a személyes megjelenésben akadályozott féi a bírósághoz nem-ügyvéd meghatalmazottját és mért legyen kénytelen talán lakóhelyétől távoleső helyre személyesen elmenni vagy oda az ügyvédkeresés végett is befáradni. A fölebbezésnél azonban már jogos az a követelmény, hogy vagy jelenjék meg személyesen a fél, aki a tényállást tökéletesen ismeri, vagy ügyvéd jelenjék meg annak helyébe, aki jogi védelmet nem tud előterj.szteni. Nem lát abban semmi helytelenséget, hogy a testvér testvérét és a pörtárs pörtársát képviselhesse. Ha a testvér egy háztartásban él, együtt lakik a féllel, kár lenne elzárni attól, hogy képviseletével megbízhassa; ha pedig nem lakik együtt, akkor úgysem fogja megbízni. A kereskedelmi törvény szerint a meg'nata'mazoli a főnök fölhatalmazása alapján jogosítva van pör folytatására, de ez még nem dönti el azt a kérdést, hogy megjelenhet-e a bíróság előtt személyesen; jus postulandit a kereskedelmi törvény nem ad, azt tehát a perrendtartásban kell szabályozni. Márpedig a dolog természetéből folyik, hogy ha a kereskedő a kereskedelmi meghatalmazott utján lép a világgal érintkezésbe, nagyon helytelen lenne ezt a képviseletből kizárni. Hiszen gyakran az a kereskekedelmi meghatalmazott jobban tudja a tényállást, mint maga a főnök, mert ő kötötte az ügyletet. Attól, hogy Ausztriából jöjjenek ide osztrák kereskedősegédek idegen viszonyok közé tárgyalni, nem kell tartanunk. Helyes az az eszme, hogy a gazdatiszt csak az általa vezetett gazdaság körében és kereskedelmi meghatalmazott csak az üzlet körében fölmerült ügyekben járhasson el a gazda, illetőleg a főnök képviseletében, de nem lehet figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy ezzel nehezen tisztázható uj kérdést viszünk az eljárásba, amely esetleg külön bizonyitó eljárást tevén szükségessé, elhúzásra különösen alkalmas lesz. Zavarra adhat ez alkalmat például olyan esetben, amikor a gazdát ugyanannak a számlának alapján a gazdaság számára és a személyes szükségletére vásárolt áru vételáráért porlik, amikor a számla egyik tételére nézve eljárhatna a gazdatiszt mint meghatalmazott, a másik tételére nézve ellenben nem; úgyszintén nem járhatna el akkor sem, ha nem a gazdaságból fölmerült viszonkeresetet támasztaná az alperes, holott a keresetre nézve eljárhatna, mert az a gazdaságból fölmerült ügyre vonatkozik. Nincs ellenvetése az ellen, hogy a fejezetnek cime Meghatalmazottak legyen. Ezek után az elnök előterjesztést tett a kérdések föltevésére nézve. A fejezet címének kérdésében a fejezet letárgyalása után lehet csak dönteni. Először szavazás alá kerül a 95. szakasz általános elve, azután a részletek. Az általános elv elfogadása nem zárja ki azt, hogy a fölvetett összes részletekben a bizottság a javaslattól eltérjen. Az elnök előterjesztésének elfogadása után a bizottság kimondotta, hogy az ügyvédekről és a meghatalmazottakról nem kell külön fejezetben rendelkezni, továbbá egyhangúlag elfogadta a 95. szakaszban kifejezésre jutott azt a két általános elvet a mely szerint a járásbirósági eljárásban személyesen vagy meghatalmazott utján járhat el a fél és meghatalmazott rendszerint csak ügyvéd lehet. A két elvre nézve teendő kivételeknek és az erre vonatkozó indítványoknak tárgyalását a következő ülésre halasztotta a bizottság. A budapesti kir. közjegyzői kamara f. hó 2-iki közgyűlésén Rupp Zsigmond elnökölt, akiknek rövid üdvözlő beszéde után Charmant Oszkár titkár terjesztette elő a kamara multévi működéséről szóló jelentését, amely felöleli a közjegyzői intézményt érdeklő fontosabb jelenségeket is. Kiemeli a jelentés az igazságügyminisztériumhoz intézett fontosabb felterjesztéseket, amelyek egyike a kötelező doktorátus és az államvizsga eltörlése és a decentralizálás ellen foglalt állást, egy másik felterjesztés a perrendtartási javaslat 320. §-a ellen irányul, amely az ellenbizonyítást közjegyzői okirattal szemben is korlátlanul megengedné. A felmentvények megadása után a kamara a jelentést helyeslőleg tudomásul vette. Róth Zsigmond dr., kétrendbeli indítványát további intézkedés végett kiadták e kamarának. Ez indítványok egyike volt az, hogy a kir. járásbíróságok által beszedett közjegyzői bírságok a közjegyzői kamarák rendelkezésére bocsáttassanak, a másika pedig célozza, hogy a kamara az örökösödési eljárás dolgában észlelt mindazon sérelmeket és hiányokat tanulmányozza, és e részben az igazságügyi kormányhoz felterjesztést intézzen, amelyek törvényhozási működés nélkül is rendelet utján orvosolhatók. A választásokra került most a sor. Rupp Zsigmond kérte kartársait, hogy az elnöki állással most mást tiszteljenek meg, de a közgyűlés nagy többséggel újra őt választotta meg a kamara elnökéül. Kamarai rendes tagok lettek: Charmant Oszkár dr, W e i n m a n n Fülöp dr., Jakab Géza és Z i m á n y i Alajos; póttagokul megválasztattak: Görgey István és Kiss Aladár. Rupp Zsigmond ujabbi megválasztásában általános bizalmat és működése iránti megelégedettséget látván, ugy a maga, mint a megválasztott kamarai tagok nevében köszönetet mondott, aztán az ülést berekesztette. A közjegyzők országos egyesületének f. hó 2-iki közgyűlésén Zi mányi Alajos elnökölt. Zi mányi nagyszabású elnöki megnyitójában a kir. közjegyzői kar mai helyzetével foglalkozva, ecsetelte a karra nézve hátrányos s immár elavult közjegyzői díjszabást s ennek megváltoztatását sürgette. C o 11 e 1 y Géza dr., pénztáros terjesztette elő az egylet pénztári jelentését. E szerint az egyletnek jelenleg 57,793 korona a vagyona, ez összegből azonban 50 000 korona átutaltatott a közjegyzői nyugdíjintézet alapja javára. Jakab Géza újpesti körjegyző számolt be ezután a közjegyzők nyugdíjintézetének megalakításáról. Az egylet multévi közgyűlése mondotta ki a nyugdijegyesület megalakítását s erre a célra vagyonából 5Ö,G00 koronát átengedett alapnak. A nyugdíjintézet január elsején már megkezdte működését; vagyona 70—71,000 koronára rug. Végül Jakab Géza két indítványt terjesztett elő. Az egyik az volt, hogy az egylet alap zabályai a nyugdíjintézet alapszabályainak megfelelőleg módosíttassanak. A másik pedig, hogy a járásbíróságok által beszedett s az állam-