A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 6. szám - Fehér rabszolgakereskedés

46 A JOG pénztárba beszolgáltatott közjegyzői bírságok tekintetében, amelyek a királyi közjegyzői kamarákat illetik meg, az ország összes kamarái felszólittassanak arra, hogy e bírságokat fizettessék vissza az állampénztárból s adják oda a nyugdíjintézetnek. Mindkét indítványt a közgyűlés elfogadta. Este fél 9 órakor a budapesti és vidéki közjegyzők társasvacsorára gyűltek össze a Vadászkürtszálló különtermében. A Magyar Jogászegylet január 31-iki ülésében Szakolczai Árpád dr. bpesti ügyvéd nagyérdekü előadást tartott a szabad akarat érvényesüléséről a polgári törvénykönyv tervezetében. Kifejtette, hogy az egyéni akarat szabad érvényesülésének sokkal erősebb korlátai vannak a valóságban, a mindennapi életben, mint azt a magánjogi törvények szerkesztői fel szokták tételezni, s hogy a polgári törvénykönyvek nem nyújtanak e korlátozások ellen elegendő oltalmat akkor, amikor a kényszert, megtévesztést és tévedést a jogügyletek megtámadhatóságának okaiul elismerik. Rámutatott ezután előadó a polgári törvénytervezet amaz egyes részletintézkedéseire, amelyeknek célja az, hogy az egyéni szabad akarat érvényesülését a tévedés, kényszer és megtévesztés határain túlmenő oltalomban részesítsék; és arra az eredményre jutott, hogy a polgári törvénykönyvbe fel volna veendő oly értelmű szabály, hogy megtámadható minden jogügylet, amelyet valamelyik fél oly kényszerítő körülmények és okok hatása alatt kötött meg, amely okok fennforgása nélkül ezt a jogügyletet semmi esetre sem kötötte volna meg. Az előadás nyomán a felvetett kérdés felett élénk vita fejlődött ki, melynek során Meszlény Artúr dr., bpesti törvényszéki jegyző rámutatott a magánjog fejlődésének arra az irányára, hogy az mind kevésbé és kevésbé ku atja az ügylctkötő felekben a motívumot, az inditó okot, amely őket az ügylet megkötésére bírta és hogy mindinkább a megtett nyilatkozatra, mint kötelező kijelentésre fekteti a súlyt; kimutatta, hogy az előadó javaslata általános alakban meg nem valósitható, mert sértő eredményekre vezetne, ellenben az egyes részletekben alig lehet elég messze mennie a törvényhozónak az elv megvalósításában. Baumgart en Nándor dr. ügyvéd csatlakozott Meszlény álláspontjához s hangsúlyozta a forgalom érdekének fontos voltát és azt, hogy a polgári törvénytervezet számos helyen megvalósította az előadó által felállított követelményt. D o m b o v á r i dr. Schulhof Géza ügyvéd felszólalása után Barna Ignác dr. az igazságügyminiszterium törvényelőkészítő osztályához beosztott kir. táblai bíró mutatott rá a törvénytervezet u z s o r a-p aragrafusára, mely az uzsora fogalmát a pénzkölcsönről minden oly szerződésre kiterjeszti, amelyben szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt feltűnő aránytalanság mutatkozik és amelylyel az egyik fél a másiknak könnyelműségét, tapasztalatlanságát, fiatal korát hihasználni igyekszik és ebből azt a következtetést vonta le, hogy a tervezet e kérdésben elmehet odáig, ameddig a forgalom érdekeinek komoly veszélyeztetése nélkül elmehetett. — Az előadó zárószava után az ülésvéget ért. Külföld. Fehér rabszolgakereskedés. Feuilloley G. párisi semmitőszéki ügyvéd, a Szt.-Pétervárott mult ősszel tartott nemzetközi büntetőjogi kongresszus alkalmával : «Communication sur la traité des Blanches» cím alatt egy érdekes felolvasást tartott, melynek főbb részeit a ^Bulletin de l'union internationale de droit pénal» most megjelent X. k. 2. füzete nyomán az alábbiakban közöljük. A kicsapongás és a prostitúció — úgymond — minden időben és minden országban létező bajok. Következményei azok az emberi természet gyarlóságának, a tudatlanság, nyomor, a nő különös életviszonyainak és azon lehetetlenségnek, hogy az sok esetben magát munkájából fenntarthassa. Azonban a rossz nevelés, — kiváltképp a szegényebb sorsuaknál, — valamint a férfiak önzése és perverzitása is fontos tényezői a nő sülyedésének. A kerítés, mint a kicsapongásnak egyik következménye, ősidőktől fogva volt a művelt népek öröke. A latin guny- és bohózatirók megismertetik velünk a hanyatló Róma leno cini u m-ának mivoltát. Napjainkban a prostitúció céljából gyakorolt nő -üzérkedés teljesen átalakult. A helyi baj nemzetközivé vált ; a kéjelgések szállítói mindenfelől toborzanak nőket, hogy őket áru gyanánt,— szülőföldjüktől jó messzire elszállíthassák. És ez a fehér rabszolgakereskedés, mely a szegény áldozatokra nézve a rabszolgasággal határos állapottal végződik. Nem nehéz ezen társadalmi seb súlyosbodásának okait kifejteni. A közlekedési eszközök könnyű volta és a népek mind bensőbb érintkezése, ezen tisztátlan iparágnak oly lendületet adlak, mely többé nem tagadható és melynek fejlődése lépést tart a népek kereskedelmével és csereösszeköttetéseive). Másfelől itt is érvényesült a kereslet és kínálat törvénye. Azon mérvben, hogy a nyilvános házak birtokosai bizonyos vidékek hölgyeit egyre nagyobb számmal kívánták, azon szerencsétlenek ára is egyre növekedett, akik hol önként, hol csábító Ígéretek folytán hazájuktól elszakadtak. A legsilányabb külföldre szállított nő is, keritőjének í—500 fr. hasznot hajt és nem ritkák azon esetek, hogy fiatal leányok szállítása Tran.szválba, Délamerikába vagy Oroszország legtávolabb eső városaiba a lelketlen kufároknak fejenkjnt 2,000 fr,-nál többet hajtott, Vonzódva az ily nyereségek csalétke által, ezen kentők — kezdetben csak titkon — valóságos nőtoborzó ügynökségeket szerveztek. Később — büntetlenségük által nekibátorodva es annak tudatában hogy a törvényhozások nem büntetik a megtörténtök alkalmával még csak lappangó bűncselekményeket — a teljes nyilvánosság elé léptek és alig leplezik már bunos műveleteiket. Ma tehát a nő valóságos kereskedelmi cikké fajult es a leányvásár a civilizált világban és annak szégyenére éppoly jövedelmező iparággá fajult, mint egykor a fekete bőrüekkel űzött rabszolgakereskedés Afrika szárazföldén. * A sokáig rosszul tájékozott és közömbös közvéíemény végre mégis mozogni kezdett. Angliáé az érdem, hogy először mutatott rá ezen iszonyú és fájdalmas társadalmi seb szégyenére és veszélyeire. Az 1885-ben alakult «National vigilance association* elnökének: a westminsteri herceg erélyes ösztönzésére, szüntelenül utalt a kormányoknál a közös veszélyre és egyúttal közreműködött egész Európában a nők és fiatal leányok védelmére szolgáló egyesületek alakításánál. Az egyesület titkára: Coote Sándor, 1899 június havában létesítette Londonban az első nemzetközi kongresszust és alapját vetette a különféle országok kiküldöttei közmegegyezésének. Az ugyanez évi szeptember havában Bu lapesten ülésezett «nemzetközi büntetőjogi kongresszus> a leánykereskedést is napirendjére tűzte és kimondotta a szükségét annak, hogy minden ország büntető törvényhozása egyező büntető határozatokat hozzon azok ellen, okik csalárd, erőszakos uton, vagy a hatalommal való visszaéléssel és más kényszerítő módon egy asszonynak vagy leánynak prostitúció céljából való csábítását eszközli k.> 1900. évi március havában a francia kormány kezdeményezte a nemzetközi diplomatikus értekezlet egybehivását, melynek célja volt a leánykereskedés elnyomása tárgyában legjobban érdekelt kormányok megegyező eljárását biztosítani. Ezen értekezleten 15 európai és amerikai állam volt képviselve. A Párisban 1902 július 15—25-ig tartott ülésekben a híres Berenger szenátor elnökölt. A francia kormány által előterjesztett programm a törvényhozási intézkedéseket, az eljárási és illetékességi szabályokat, és végül az adminisztratív és rendőri intézkedéseket tartalmazta. Alapos megvitatás és megrostálás után és minden tisztán elméleti kérdésnek gondos elkerülésével, a tisztán gyakorlati és minden civilizált államra nézve nélkülözhetetlen intézkedések két diplomáciai okmányba foglaltattak. Az első — törvénykezési — megegyezés kifejti a bűntett természetét és részletezi azon büntető határozatokat, melyeket minden megegyező állam köteles saját törvényhozása elé terjeszteni, hogy az abból nemzeti törvényt csináljon. Egy záró jegyzőkönyv kifejti még azon szellemet is, mely a megegyezésben visszatükr iződik és hangsúlyozza, hogy ezen határozatok csak minimumot képeznek, — minden egyes államnak szabadságára hagyatván teljesebb és szigorúbb intézkedéseket megtenni. A második, adminisztratív megegyezés azon adminisztratív és rendőri intézkedéseket tartalmazza, melyeket minden állam külön létesíthet a nélkül, hogy azokat a törvényhozás elé vinnie kellene. Ezen megegyezésnek első és második szakasza szószerint a következő: 1. szakasz : Büntetve lesz mindenki, aki azon célból, hogy mások szenvedélyét kielégítse, egy nőt vagy kiskorú leányt — bár beleegyezésükkel is, kéjelgés céljából elcsábít, elragad vagy elterel (embauché, entrainé ou detourné) — akkor is, ha azon különböző cselekmények, melyek a törvény áthágásának (infraction) konstitutív elemét képezik, különböző országokban mentek véghez. 2. szakasz: Büntettetik az, aki más szenvedélyének kielégítése végett, csalárd vagy erőszakos módon, hatalmával, való visszaéléssel (abus d'autorité), vagy a kényszernek bármily más módjával egy nőt vagy kiskorú leányt kéjelgés céljából csábított, elragadott vagy elterelt, akkor is, ha ezen jogsértés alkotóelemei különböző országokban követtettek el. D r e y fu s Ferdinánd, a francia kiküldött, a használt kifejezéseket ekképp értelmezi: c s á b it a n i (embaucher) annyit jelent, mint a nőt vagy a leányt a prostitúció felé indítani (engager) vagy vonzani (attirer); elragadni (l'entrainer) annyi, mint őt magával vagy maga után vinni (l'emmener avec soi ou aprés soi); elterelni (la détourner) annyi mint ot jogellenesen köréből kiragadni (Tenltver illicitement á son milieu). Éppoly szabatos a törvénysértésnek (l'inlraction) egybefüggő es nemzetközi determinációja. A cselekmény nem fejeződik be szükségképp egyetlen egy állam területének határain belül. Csak az által, hogy az eljárás mindenütt megindítható, ahol a törvénysertest alkotó folytonos cselekmények bármelyike végbement, vált a nemzetköz, megtorlás hatályossá. Záró-jegyzőkönyvében az értekezlet mindazonáltal azon kivánatát fejezi ki, hogy a megegyező államok oly intézkedést vegyenek fel saját törvényekbe, mely a «ne bis in idem> elvének a büntetés tekintetében megfelel. A kiskorú nő törvényesen beleegyezésre képtelennek vélelmeztetik A kento tehát akkor is lesz büntetve, ha a kiskorú ennez szabad es határozott beleegyezésével hozzájárult. V.szont büntetlen marad ha áldozata nagykorú és ő vele szemben sem csalárd, sem erőszakos módon, sem fenyegetőleg nem járt el. bizonyara igen fontos és megbízható — megkülönEzen