A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 5. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában

38 ból elkövetett bűncselekmény miatt nem volt elitélve, alig lehetne; ennek a vizsgálata sok bonyodalommal jár. A húszéves életkorra nézve megjegyzi, hogy a meghatalmazottként való eljárásra csak az előadó-képesség, a posztulációra való képesség szükséges es bizonyára nincs rendén az, hogy a mai eljárás szerint egy ^ 15 éves asszony képviselheti férjét a bíróság előtt, de a 20 éves jogászfiu az anyját nem. Simonyi-Semadam Sándor szabálynak az ügyvédi képviseletet tekinti, amely alól szükség szerint kivételeket lehetne tenni az ügyvédi kényszer mellőzésével. így általában a sommás perekben lehet mellőzni az ügyvédi kényszert. Itt azonban ismét kivételt tenne az ügyvédi kényszer érdekében a váltóperekre nézve, mert azt, hogy ma túlnyomó részben egyszerű váltóügyek kerülnek a bíróság elé, főként annak tulajdonítja, hogy a felperesi ügyvéd az ügyet megvizsgálja, mielőtt a bírósághoz viszik. A kereskedelmi meghatalmazott képviseleti jogát összeg szerint, például 200—300 koronát megnemhaladó értékű perekre korlátozná. A meghatalmazottól a 24. életév betöltését kívánná meg. Visontai Soma kiemeli, hogy az ügyvédi testület nem magántestület, hanem köztestületnek tekinthető, amely az államkormány által belevonatván a törvénykezés rendjébe, azzal szorosan összefügg. A kormánynak léhát a törvénykezés rendjének megalkotásakor az ügyvédség sorsán is javítania kell, éspedig annál inkább, mert annak a célnak az elérésére, hogy az igazságszolgáltatás olcsó lrgyen, az állam a maga részéről a bélyegilleték leszállításával semmit sem tesz és csak akkor áll elő az olcsóság elvével, amikor azt az ügyvédi érdek érintésével kell érvényesíteni. Általában nem akarja korlátozni azt, hogy a járásbirósági eljárásban a fél személyesen eljárhasson, de ezt csak a szóbeli előadásokra kellene megengedni. Az ügyvédi kényszer kérdésében akként kell a határvonalat meghúzni, hogy Írásbeli beadványokat csak ügyvéd adhasson be. A váltóperekben a felperesre nézve az ügyvédi kényszert ő is szükségesnek tartja. A kikötéses perekre nézve Szivák véleményéhez csatlakozik. Issekutz Győző általánosságban elfogadja a 95. § t. Előadja azokat a részleteket, amelyekben a 95. §-tól eltér. Indítványozza nevezetesen, hogy nem-ügyvéd meghatalmazott írásbeli beadvány beadására ne legyen feljogosítva; hogy a felebbezési eljárásban ügyvédi kényszer hozassék be; hogy a kereskedelmi meghatalmazott ne, hanem csak cégvezető bírjon képviseleti joggal. A szakasz utolsóelőtti bekezdését nem fogadja el, mert e mellett megeshetik, hogy valamely szilenciumos ügyvéd, vagy nyugdíjas irnok letelepszik a járásbíróság székhelyén, ott valóságos zugirászati praxist szerez és ezzel az ügyvédnek odajutását s megakadályozza. Január 28. Mandel Pál helyteleníti a 94. §-t, amely szerinte az ügyvédi kart az értelmileg arra nem termett laikus elem versenyének szolgáltatja ki. Fontos a nemzeti éidek szempontja is. Az ügyvéd apostola lenne a magyar nyelvnek a vegyesnyelvü vidékeken, ahol vagy költséges tolmács segítségével tárgyal a bíró, vagy maga is kénytelen idegen nyelvet használni. B e r n á t h Béla a cimre nézve nem talál kifogásolni valót. Lehetne talán meghatalmazottak és ügyvédek helyett «képviselet» a nőkérdésnek fundamentális része, amely nélkül a nőkérdést megoldani nem lehet!» Ez igaz, helyes. De hát nem a kereszténység helyezte a nőt a nemis álmodott legmagasabb polcra ? Nem annak szelleme biztosította számára, a lovagkor romantikájában csúcspontját érő védelmet ? Vessünk egy pillantást a nő helyzetére a civilizált keresztény országokban, s látni fogjuk, hogy a nő társadalmi és magánjogi védelme a civilizációval, s a keresztény gondolkodással á!l egyenes arányban ! Ismeri-e a tisztelt cikkíró azt a mindinkább nagyobb és nagyobb arányokat öltő társadalmi mozgalmat, tudományos és gyakorlati téren egyaránt mutatkozó áramlatot, amely tavaly Németoiszágban a Vera cimü társadalmi irányregény nyomában megindult ? Ez a mozgalom ma még csak erkölcsi, de maholnap szociális jelentőségű is lehet. Azt célozza, hogy a «teremtés arab ne átdorbézolt aranyesztendők és orvosi rekonstrukció után üljék meg nászéjüket a <tgyengébb nemmeln ! És ha a cikkíró panaszkodik, hogy a nő fizikai szüzességének esetleges hiánya miatt a HT. 55. §-a alapján nincs helye a házasság megtámadásának, miért ne léphetnének föl a nők is hasonló kívánsággal az «erősebb nemi> ellenében? Ennyiben válaszolok röviden (de talán komolyabban, mint érdemelné), Kontúr Béla dr.-nak kétségkívül érdekes és szellemesen megirt, nögyüTólettöl visszhangzó cikkére. Ahol a házassági vagyonjoggal tárgyilagosan foglalkozott, ott megtarthattuk mi is az objektív, tudományos hangot ; de a hol nőgyűlölete társadalmi szentesitelt és szociális erővel biró intézményeket támadott, ott akarva-nemakarva fel kellett vele vennünk a harcot, mert vannak minden jogrendszernek olyan erkölcsi természetű alapelvei, amelyeket sem megtámadni, sem támadás esetén védelem nélkül hagyni nem szá'bad. kifejezési használni, de szerinte a cím teljesen fedezi a gondolatot. Az ügyvédség nagy, általános igazságügyi érdekeket szolgál s azon kell lennünk, hogy tekintélyét fentartsuk. Ügyvédi szempontból is föltétlen haladást mutat ez a javaslat és a szakaszt elfogadja. Vancsó Gyula éppen a jelen törvény rendelkezéseitől várja részben az ügyvédek helyzetének orvoslását. Az ügyvédi kényszer alkalmazását szóló csak a felebbviteh eljárásban látja némileg indokolhatónak. A paragrafust általánosságban elfogadja, egyes stiláris módositványait pedig Írásban csatolja. Neumann Ármin hangsúlyozza, hogy a javaslat bizonyos tekintetben kedvezőbb az ügyvédekre nézve, mint akár a német, akár az osztrák perrendtartás, mert az utóbbi törvények szerint a fél ott, ahol nem köteles magát ügyvéddel képviseltetni, bárkivel képviseltetheti magát, holott a javaslat szerint ez a képviselet szűkebb körre szorítkozik. Már az általános vitánál történt utalás arra, hogy nálunk ügyvédkérdés létezik, amely hangosan követeli, hogy a törvényhozás alkalomadtán egyetlenegy törvényhozási aktusnál se téveszsze szem elől. Igaz, hogy ezt a kérdést a perrendtartás keretében gyökeresen megoldani nem lehet, hanem elsősorban az ügyvédi rendtartás radikális reformja szükséges, de azt mindenesetre követelni lehet és kell, hogy ez a kérdés peres-eljárási intézkedésekkel még jobban el ne mérgesítessék. A mapyar ügyvédi kar évtizedek óta küzdött a szóbeliségre alapított eljárásért azért is, mert annak meghonosításától saját erkölcsi és anyagi regenerációját várta és most, amikor vágya a megvalósításhoz közeledik, az uj eljárás csak ujabb sérelmeknek képezi kutforrását. A javaslat ugyanis az egyes bírósági hatáskört nemcsak a modern törvényekhez, hanem az eddigi eljáráshoz viszonyítva is tetemesen kitágított hatáskörrel szemben, az ügyvédi kényszert az egész vonalon elejti. Az igazságügyi miniszter szerint azon elvnek áttörése, hogy az ügyvédi kényszernek csak a társasbiróság előtt van helye, szépséghiba volna. Ámde a peres eljárás nem mathematikaí probléma, mely az utolsó konzekvenciáig kielégíteni kell, hanem az élet követelményeinek a kielégítése és ha nem szépséghiba az, hogy a javaslat az ügyvédi kényszert a társasbiróságok előtti eljárásnál számos esetben elejti, nem kell tekintettel lenni arra sem, ha az ellenkező elv a járásbíróságoknál áttöretik. Habár tehát fontos indokok szólnak a mellett, hogy az egyesbirósági hatáskör kiszélesítessék, ez nem történhetik az ügyvédek jogos igényeinek sérelmével, különösen akkor, ha ezen sérelmek egyszersmind az igazságszolgáltatás érdekeit is sértik. Kívánja tehát elsősorban azt, hogy a váltóügyekben a járásbíróságok előtti eljárásban is meghonosittassék az ügyvédi kényszer és hogy azokban az ügyekben, amelyek prorogáció utján kerülnek az egyes bíróságok elé, szintén kimondassák az ügyvédi kényszer. A 95. §-t illetőleg a 2. pontban kidomborítandó az az eszme, hogy az ott megnevezett személyek csakis azokban az ügyekben képviselhessék a felet, amelyek hivatásserü foglalkozásukkal kapcsolatosak. Sághy Gyula az ügyvédi kart tiszteli és közérdekű tevékenységét ő is méltányolja, de itt csak a jogszolgáltatás érdekét veheti tekintetbe és nem támogathat olyan törekvést, amely a javaslatot az ügyvédi megélhetés szempontjából fogja fel.Hei n tz Hugó az ügyvédi kar függetlensége szempontjából nem tart azokkal, akik az ügyvédi kényszert kiterjesztik, hanem a javaslat mellé áll, amely ezt a kényes kérdést igen szerencsésen oldja meg. Bizony Ákos nem tartja a cimet szabatosnak. Vagy «Meghalalmazotf:ak> vagy <Ügyvédek és egyéb meghatalmazottad cimet kellene adni a fejezetnek. Zboray Miklós az ügyvédi tekintély emelése érdekében minden perben szükségesnek "tartaná az ügyvédi kényszer behozatalát, de ha ez nem lenne keresztülvihető, akkor a nem-ügyvéd meghatalmazottak képviseleti jogát kell tetemesen korlátozni és azt csak a legszűkebb rokoni körre szorítani. Fabiny Teofil egészben véve helyesli a javaslat elveit, különösen azt a rendelkezését, hogy a járásbíróság előtt a fél minden perben személyesen jár el. Helyesli azt is, hogy meghatalmazott rendszerint csak ügyvéd lehet s az utóbbi szabály alól csak kevés kivételt szabad tenni. A meghatalmazottban a 24éves kort kívánná meg. Értekezlet az ügyvédi körben. A budapesti ügyvédi kör választmánya elhatározta, hogy az ügyvédeket érintő kérdéseket a köröszszejovetelein megbeszéli. Az első nagyon népes értekezlet jan. 22-én este volt az Ügyvédi Kör helyiségeiben. Ahitelezőivédegylet, incasso-es egyéb behajtási irodák kérdéseinek megvitatása került szóba. A kérdés előadója S t e r n Sámuel dr. ügyved, kamarn, választmányi tag volt, akinek fejtegetése oda konkludált, hogy a védegyletekben szervezett ügyészi állás az ügyészeknek ki ejtett működése szempontjából összeférhetetlen az ügyvédi anassai, mert sérti a kar tekintélyét és sérti a kar többi tagjainak exisztenciális érdekeit. Bírálgatta elsősorban azt. hogy a csődbejelentéseket egyedül az intézeti ügyész végezheti, ami sérti a ei es az: ügyvéd közötti szabad viszonyt s a kliens-szerzés í»™h 63 -3Z ezekre vonatkozó díjszabásra fennálló paktumban az ügyvédi munka értékének csökkentése nyer kifejezést, nitlTSe °VfbbÍ fű'yam*n szóvá tette az úgynevezett rabattfiLÍ yCk eSvenesen immorálisak, mert ha a fél, aki a tZftSt' °SSZ!g tekintetében megállapodásra jutott s ezt nem a Z iw uS nem a telJesités egész összegében fizeti, ellene llStl- ny°mban m^inditja a pert s így az alig lábra álló gazdaság, exisztenciát ujabb fizetésképtelenségbe kergeti. Ilyen