A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 5. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában

A JOG 39 peiek az intézeti ügyész kezében egyrészről a kliens-szerzés összes ismérveit foglalják magukban, másrészt diszkreditálják az ügyvédi kart. Az előadó megemlítette azt is, hogy a védegyletek támogatják a zugirászatot, éspedig az által, hogy problematikus exisztenciáknak egyeztetői minőségben való szereplését lehetővé teszik és az ezek által készített jogi okmányokat elfogadják, holott ilyen okmányok készítése egyedül és kizárólag jogot tudó és jogot ismerő ügyvéd dolga. Immorális létjogosultságuk van az úgynevezett incasso-irodáknak, melyeknek tulajdonosai legtöbbször semmi erkölcsi garanciát sem nyújtanak. Az ily irodák ügyészei méginkább vétenek az ügyvédi tisztesség ellen, mert az ügyvédi megbízás bizalmon alapul, holott itt a tél az irodával áll összeköttetésben és nem tart ügyvédet s mert kész-kiadások ellenében elvállalja a kétes követelések behajtását. Ügyvédi ] szempontból nem lehet eléggé helyteleníteni azt az eljárást, hogy az ügyvéd vállalja el e pörök vitelének rizikóját, mert ilyen pörvitel mellett az ügyvéd tisztességgel meg nem élhet s a behajtható követelésekbtn kell keresnie kárpótlást a behajthatatlan követelések perelése körül kifejtett tevékenységeért. Véleménye sztrint gondosan eljáró és tisztességesen gondolkodó kereskedő nem támaszthat ügyvédjével szemben ilyen követelést, mert épp ugy mint a kereskedőt megillető árujáért annak vételára, megilleti az ügyvédet is a kifejtett munkájáért a díjazás. Indítványozza tehát, hogy az Ügyvédi Kör irjon a kamara választmányához, hogy tegye ezen irodák működését vizsgálat tárgyává s vizsgálatának eredményét terjeszsze az ügyvédek plénuma elé. A második felszólaló N y i r i István dr. volt, ki a fuvarlevél-felülvizsgálati irodákat ugyanilyeneknek tekinti s ezeket a választmány figyelmébe ajánlja. G y ó n g y ö s s y József ügyvéd szól meg a kérdéshez s azután az idő előrehaladott volta miatt S z o h n e r Lajos dr., a kör elnöke, a vita folytatását elhalasztotta. Nyilt kérdések és feleletek. Amiről a törvény nem rendelkezett. (Adalék a S. E. 52-ik §-ához.) Felkérem a birói és ügyvédi kar tagjait, hogy az alábbi fölötte érdekes kérdésben és egyúttal arról is nyilatkozzanak — vájjon előfordult-e már gyakorlatukban hasonló eset és ha igen: mily módon nyert az elintézést? Az eset röviden a következő. A. felperes pert indit B. alperes ellen 200 K meg nem haladó tőke és jár. ir. Az elsőbiróság marasztaló Ítéletet hoz és azt a S. E. 117. §-ának 3. p. alapján, tekintet nélkül a felebbezésre, végrehajthatónak nyilvánítja. Alperes az Ítéletet megfelebbezi, egyúttal azonban felperesnek a végrehajtás elkerülése végett (a dolog lényegén nem változtatna azon körülmény sem, ha a végrehajtás elrendeltetett és foganatosíttatott volna is), a tőkét és jár. kifizeti. A felebbviteli tárgyalás előtt peres felek, akiknek több hasonlótermészetü perük van folyamatban, megegyeznek, abban, hogy a jelen pert addig, mig a felebbviteli bíróság az előző perekben nem döntött, szüneteltetni fogják és ez okból a felebbviteli tárgyaláson egyikök sem fog megjelenni. így is történt; a felek időközben teljesen megfeledkeztek ezen perükről, és az ekképp, a S. E. 52. §-ának végpontja alapján, az elmulasztott tárgyalástól számítandó 3 év elteltével megszűnt. Csak ezen 3 év eltelte után jut eszébe B-nek, hogy néki egy szünetelő, mostmár megszűnt pere van és a dolgon akképp vél segíthetni, hogy A. ellen a fenti tényállás előterjesztése mellett, tartozatlan'fizetés címén pert indit, — az általa A. kezéhez kifizetett tőke és jár. erejéig. Állítsuk most egymásmellé a pro és kontra szóló jogi érveket, melyek alapján a törvény által ez esetben teljesen magára hagyott bírónak (mert a törvény ezt az esetet nem provideálta) döntenie kell: I. Az uj kereset mell e 11 szóló érvek : 1. A per szünetelése mindkét peres félnek közös ténye volt. Ennek folytán A. nem hivatkozhatik B.-nek esetleges mulasztására és a fatális 3 évből alperesre háruló, res judicata természetű jogkövetkezményekre. 2. Amint B.-re nézve, ugy A.-ra nézve is teljesen megszűnt a per folyamatbanléte és evvel együtt hatályonkivül van helyezve az elsőbirósági, a felebbezés folytán amugyis feltételessé vált Ítélet és ennek a végrehajthatóságra vonatkozó intézkedése. Per nem létezvén, nincs többé Ítélet és így nemis létezik többé kényszerítő ok a fizetésre. A teljesített fizetés tehát egy többé nemlétező Ítélet folyománya lévén, tartozatlan fizetéssé válik és ezért jogosan visszakövetelhető. 3. A felebbvitt itélet csak akkor bir koercitiv jelleggel, ha az a felebbviteli bíróság által is helyben lesz hagyva és jogerőre emelkedik. Ezen időpontig ennek csak hipotetikus, feltételes jelentősége van, mely természetszerűen megszűnik, ha a felebbviteli biró nem jut vagy nem juthat azon helyzetbe, hogy ezen Ítéletet megerősítse. Ezen a S. E. 117. §-ának 3. pontja mitsem változtat, mert a per megszűntével megszűntek annak összes premisszái és konzekvenciái is. Ebből pedig önként következik, hogy az, ami egy feltételesen hozott és a per megszűnése folytán többé nem létező itélet alapján teljesíttetett és az ellenfél jogtalan meggazdagodását maga után vonta, — visszatéritendő. II. Evvel szemben állanak az e 11 e n k e z ő álláspontot vitató következő érvek: 1. Az elsőbirósági itélet és a felebbvitel eljárás közt a cezúra esete forog fenn. Az elsőbiró ítélete addig áll fenn, mig az a felebbviteli bírónak ujabb módosító ítéletével hatályon kivül nem lesz helyezve. Ezt támogatja éppen az idézett 117. §. is, amely az elsőbirósági Ítéletet végrehajthatónak is nyilvánítja. Ezen itélet és végrehajtási jog pedig fennáll addig, amig annak létalapja ujabb megváltoztató felsőbirósági itélet folytán meg nem dől. Alperesre nézve tehát az elsőbirósági itélet már a res judicata jellegével bir, mivel az többé perorvoslattal meg nem támadható, hatályonkivül nem helyezhető. Ebből folyólag a teljesített fizetés sem gazdagodás, sem tartozatlan fizetés jellegével nem bir, mert immár jogerőssé vált Ítéleten alapul és igy — perújítás esetét kivéve — nem revindikálható. 2. Az 52. §. végpontjának a törvény rációja szerint csak az lehet az értelme, hogy az állam a per foiytatására további jogsegélyt nem nyújt, de nem az, hogy megnemdöntött birói tények is a felek mulasztása folytán hatályon kivül helyezetteknek tekintessenek. Praesumtio juris et de jure, hogy a birónak minden jogi ténykedése mindaddig fennáll (és még maga az eljáró biró által sem módosítható), — mig azt az illetékes felsőbb fórum nem módosítja, illetve hatályonkivül nem helyezi. Márpedig a jelen esetben a felebbviteli biró nemis jutott abba a helyzetbe, hogy az elsőbirósági Ítélettel szemben bármi állást foglaljon. 3. Veszedelmes precedens nyílnék abból, ha birói határozatok szünetelés által hatályukból kiforgattathatnának. Ez ütköznék a kontradiktórius eljárás alapelveibe is, — mert itt a pervesztes fél, ellenfele hozzájárulása és megkérdeztetése nélkül, perjogi előnyökben részesülne, — viszont a pervesztes fél elesik azon bíróságilag biztosított jogától, hogy az elsőbiró feltételes Ítélete a másodbiróság által feltétlennek és jogerejünek nyilvánittassék. Elesnék tehát önhibáján kivül egy lényeges garanciájától, mert hiszen ugy a felebbezés előterjesztése, mint a szünetelésnek idejekoráni megszakítása kizárólag csak a pervesztes félnek érdekében áll, — holott a pervesztes fél ugy az ítéletbe, mint méginkább a teljesített fizetésbe belenyugodott és a maga részéről az ügyet befejezettnek tekinthette, aj:t tovább is bolygatni fölöslegesnek és szükségtelennek tartotta. 4. Azon érv, hogy a per megszűntével az i t é 1 e t is megszűnt, — azért sem fogadható el, mert a törvényhozó bizonyára gondoskodott volna arról, hogy ez a törvényben kifejezésre is jusson; nékünk a törvényt sem pótolnunk, sem kiegészítenünk, sem a törvénybe olyasmit bele magyaráznunk nem szabad, amit az expressis verbis nem rendel. Márpedig sem a S. E., sem más törvény nem tartalmaz oly intézkedést, mely egy törvényes uton hozott ítéletet más, mintáz illetékes fölöttes bíróságok ténykedése áital hatályonkivül helyeztethetne. A másodbiróság — alperes mulasztása folytán — nem rendelkezhetett az ügy érdemében, a per tehát olybá veendő, mintha alperes nem is felebbezett volna. 5. A per megszűnik akkor is, ha az itélet jogerőre emelkedik; a S. E. 52. §-nak azon kifejezése «a per megszűntnek tekintendő* nem involválja egyúttal azt is, hogy az előző birói tények és ítéletek hatályukat vesztik; ezt ezen kifejezésnek grammatikai értelme is kizárja. Ebbe tehát beleolvasni azt, hogy az elsőbirói itélet semmis és hatályonkivül van helyezve, nem lehet, nem szabad. Ez ütköznék a jogbiztonságba. 6. Perújítás megengedése által gondoskodott a törvény a biró vagy a félnek mulasztása által okozott sérelmek orvoslásáról, — a condictio indebiti tehát ily esetben igénybe nem vehető. Éppúgy nem érvényesíthető az oly esetben, midőn a visszvégrehajtás ki van zárva. Quid juris et consilii ? Melyike a két álláspontnak a helyes ? Alfa. Irodalom. Adalékok a magyar kereskedelmi törvény revíziójához. Irta B e d ő Mór dr. Szerző a küszöbön álló jogreformok előtt a kereskedelmi jognak néhány és éppen legfontosabb és legnehezebb részét veszi boncolás alá. Különös figyelmet érdemelnek a kereskedőkről, az üzletátruházásról s a kereskedelmi ügynökökről szóló fejtegetések. Kiadja P o 1 i t z e r Zsigmond és Fia cég. Ara 2 korona. A magyar telekkönyvi rendtartás gyakorlati használatra. Irta H u f József ügyvéd, II. kiadás. E nagy mértékben bővített II. kiadás az elmélet és gyakorlat legújabb haladásával lépést tartva, mindkettőnek legújabb eredményeit feldolgozza. Alkalmas kútfőt talál e jelen munkában ugy az elméleti mint a gyakorlati jogász, mert bár, mint a szerző a mű címében is kiemeli, gyakorlati használatra készült a munka, mégis megtaláljuk a gyakorlat és az ezt kiiérő kritika mellett a szerző álláspontjának elméleti igazolását is. Szerző a jog ezen terén oly számos vitakérdés álláspontjait ismerteti és a külömböző külföldi törvényhozások mellett a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét is bírálatának tárgyává teszi. A magyar telekkönyvi rendtartás mellett mindenhol kiemeli szerző az erdélyi telekkönyvi rendtartás eltéréseit, mely a Királyhágón tul az osztrák polgári törvénykönyvvel egyetemben hatályban lévén, jogéletünknek egy tetemes alkatrészét képezi. A függelékben a telekkönyvi rendtartásra és jogra vonatkozó összes szabályok és rendeletek ismertetve, magyarázva és egymással összh ngba vannak hozva. A könyv 534 lapra terjed. Politzer Zsigmond és Fia cég adta ki. Ára 7 korona.