A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 5. szám - A kézbesités a polg. perrendtartási javaslatban

36 A JOG elmüleg jelentik ki, hogy ők a kézbesítő közeg által a kötelező megjelenésre utasíttattak. Mindez természetesen, különösen az írni-olvasni nemtudó és a magyar nyelvet nemértő felekkel történik meg, de fájdalom, hazánkban ilyenek nagyonis sokan vannak. Kétségtelen tehát, hogy mai kézbesítő közegeink nem képesek feladatukat teljesíteni. De hogyis kívánhatjuk a műveltség nem valami magas íokán álló falusi kisbirótól vagy esküdttől, hogy megértse és a féllel megértesse, mit jelent az a vádirat ellen beadható kifogás. Hiszen még a gyakorlott fővárosi kézbesítők ellen is sok panasz merül fel. Belátta a kézbesítés fontosságát a polg. perrendtartási javaslat tudós megalkotója is, midőn azt nagy körültekintéssel a 32. §-ban szabályozza. De ezen szakaszok olvasásakor aggályaim támadtak az iránt, hogy a bennök foglalt rendelkezéseket a mai kézbesítő gárda képes lenne megérteni és szabatosan foganatosítani. A kézbesítések közvetítője, irányítója, felügyelője a javaslat szerint a bíróság jegyzője. (150., 152.. 167., 168., 175., 180. §.) Járásbíróságoknál ez könnyen kivihető, de a törvényszékeknél nem. Különösen nagyobb forgalmú törvényszéknél ezen rendelkezés az apró-cseprő teendők egész özönével fogja elárasztani a jegyzőt, megakasztja előkészítő szolgálatát anélkül, hogy gyakorlati kiképzését jelentékenyen előmozdítaná. Én ezen inkább figyelmet és pontosságot, mint szakismeretet igénylő funkciót az irattárnokra vagy más kezelő-tisztviselőre bíznám. Az elnök, esetleg az előadó amugyis kénytelen lesz ellenőrizni, hogy a kézbesítés rendben van-e. A szükséges gyakorlati ismeretet az illető kezelő könnyebben elsajátítaná, mint ahogy most az iktató kénytelen magát kiismerni a büntető szaktanácsok változataiban s a bűnügy különböző fázisaiban, mert e nélkül nem tudná a beérkezett ügydarabokat kiosztani előadóiknak. A 151. §. sorolja fel a kézbesítő közegeket. Ezek a kir. pósta, a bírósági szolgák, a városi közegek, a bejelentési hivatal, a községi és körjegyző vagy ezeknek előre kijelölendő alkalmas helyettese, végül a bírósági végrehajtó. A bejelentési hivatal ritkaságánál, a végtehajtó költségességénél fogva csak kivételesen fog igénybe vétetni. A községi és körjegyzőket közigazgatási és igazságügyi törvényeink ezer teendővel boldogítják, ugy, hogy a kézbesítéseket előreláthatólag csak székhelyükön fogják teljesíteni, oly módon, hogy a feleket irodájukba idézik s jól megváratják. A bírósági szolgák, bár csak kivételesen, t. i. bírósági székhelyen alkalmazhatók, — nézetem szerint — jó kézbesítők, mert fennakadás esetén könnyen szerezhetnek a legilletékesebb helyen, a bíróságnál útbaigazítást. A kir. pósta nagyobb helyeken jól be fog válni, de kisebb falusi postahivataloknál, ahol gyakran egy-egy mezítlábas Mert minden oly jogpolitikai irány, mely a nők magánjogait (tehát nem közjogokat értünk) kevesbítené, határozott visszaesést képez a jog fejlődésében, s azért nem szabadna, mikor még az eszmék kialakulásban, forrongásban vannak, semmiféle reakcionárius szellemű támadást válasz nélkül hagyni! Mert ezek az állitások, hármennyire exotikusak legyenek is, válasz nélkül nem maradhatnak. A házassági vagyonjog, hagyományaiban egyike a magyar magánjog legnagyobbszerü és legnemzetibb intézményeinek. Hallja csak a tisztelt cikkező, mit mond Jancsó a mi házassági vagyonjogunkról (akit pedig, azt hiszem, mind a ketten első tekintélynek fogadunk el ezen a téren): «Sehol sem lép ugy előtérbe az egyén felfogása, életnézete, érzülete, fajának jellege szóval egész jelleme, mint a házassági vagyonjogban.)) «A házasfelek egymáshoz való visszonyát szabályozó tételek nem egyebek, mint kifejezői annak a módnak, amelylyel az erösebb nem a gyengébbel, a nővel bánik. » (dnnét van, hogy valamely nemzet házassági vagyonjoga egyike a népfaj humanizmusa mértékének.)) «... Nem ösmerek jogot, mely nemesebb s egyúttal észszerűbb volna a magyarnál.)) «S ez ma, a mindenütt uralgó nemzetiségi eszme korában kétszeresen fontos ránk nézve.» Íme tehát nem «őrült feminizmus», — nem a szerzett jogok könnyelmű feladása és átruházása az, ha a nőket az öröklési és a vagyonjog terén előnyökben részesítjük, hanem egyszerűen csak józan megfontolása és belátása a természet törvényeinek. Az özvegyi jogban nem láthatunk még feminizmust, mert suhanc hordja a leveleket a 2 -3 órányi távolban fekvő irtványokba, az ilyen póstaszolga nehezen fogja a 169. §-ban előirt kötelességét teljesíteni. , Legjobban tartok a városi és közsegt közegektől. Ezek eddig, amint már fentebb megemlítettem, megbízhatatlanoknak bizonyultak. Intelligenciájuk az írás- és olvasáson felül nem terjed, nemzetiségeklakta vidékeken nem értik meg a magyar végzést, nem tudják azt megértelmezni a fél előtt s igy az emiatt jogsérelmet szenvedő félben gyűlöletet ébresztenek a magyar nyelv, a magyar intézmények ellen s hálás thémát szolgáltatnak a nemzetiségi izgatók részére. Mindenesetre célszerűnek tartanám, ha a kibocsátandó miniszteri rendelet csak a kisebb fontosságú határozatok kézbesítését bízná a legutóbb említett közegekre. A kézbesítés foganatosítására vonatkozó szabályok kimerítők, de kissé bonyodalmasak. Még az intelligensebb kézbesítőnek is nagy fejtörésébe fog kerülni azok pontos betartása. A 163. § szerint az idézéssel ellátott keresetlevelet alperesnek saját kezéhez, vagy a 153. §-ban megjelölt személy, tehát a 102. § szerint általános meghatalmazással felruházott ügyvéd kezéhez is lehet kézbesíteni. Nem tűnik ki ezen rendelkezésből, hogy ki lesz hivatva a két mód közül választani, az elnök-e, aki az idéző végzést kibocsátja (140. §), a jegyző-e, aki a kézbesítést közvetíti, vagy pedig maga a kézbesítő. Az indokolásból az utóbbira lehet következtetni, de ez nézetem szerint nem helyes, mert a 102. § szerint készítendő jegyzék a bíróságnál, éspedig valószínűleg a kézbesítést közvetítő jegyző kezei között lesz, s igy legjobb, ha ő adja meg ez irányban az utasitást. A 167. § 9. p. azon rendelkezését, hogy a kézbesítési bizonyítványnak a jegyző hitelesítését is tartalmaznia kell, aláírásával és pecsétjével, feleslegesnek tartom. A jegyző úgysem tudhatja, hogy a kézbesítési bizonyítvány tartalma megfelel a valóságnak s igy hitelesítése legfeljebb a bizonyítvány alakszerű kiállítására vonatkozhatik. A 174. § szerint oly esetben, midőn a fél az iratot a jegyzőtől közvetlenül veszi át, «az átvétel elismerése az iratoknál történik*. Ez utóbbi rendelkezést határozatlannak tartom. Az átvételt, ha az illető irat beadvány, annak a bíróságnál visszamaradó első példányán, ha pedig birói határozat, akkor annak fogalmazványán ismertetném el. Ez által el volna kerülhető az elismerés keresgélése. A 180. §. negyedik bekezdése szerint a hírlapi hirdetményt a hivatalos lapban közzé kell tenni, de nem említi, hogy a közlést az ily kézbesítést kérelmező fél vagy a jegyző közvetiti-e. Azt hinném, hogy miután az első bekezdés szerint a hirdetményi kézbesítést a jegyző foganatosítja, ő lesz köteles a hirdetmény közzétételéről és a hirlappéldányok beszerzéséről is gondoskodni. ahol eddig azt megszüntették, ott mindenütt meg lehetett érezni káros szociális hatásait és hátrányait.2) Csak maradjunk meg elveinkben ami jó régi Werböczynknél, aki azt mondotta, hogy a fér] és a feleség közelebb állanak egymáshoz, mint a testvérek, mert az evangéliom tanítása szerint is a házasok nem két. hanem egy testet képeznek. (Hk. I r. 48. c. 1. §.) Amely örökösödési törvényt akkor az «evangéliommal» indokoltak, azt most a modern szociológia és statisztika tanulmányai erősitik meg! Legnagyobb magyar jogászaink fogadják el ezt az álláspontot, akik csak a magyar családi és örökösödési jognak szellemét tanulmányozták; a «családi kötelem erejét és a véiségi kegyeletet.) látja öröklési jogunknak sokféle törvényszabta biztositékában Tóth Lőrinc (A magyar öröklési jog szelleme. Akad. értesítő, I. k. 315. 1.) Ezt látja és a házastársak öröklési jogánál különösen kiemeli Jancsó legújabb müvében is.3) Kolozsvárynál olvashatjuk, hogy nemcsak mi magyarok vagyunk ilyen lovagiasak, hogy annyi jogot engedjünk át a nőnek; hanem ott vannak a német partikuláris jogokban a noi szabadságjogok^) példájául annak, hogy a praktikusan gondolkodó nemetek is mennyire belátják a szociális erőt amely a nő vagyonjogi fölényében rejlik. Az a kívánság, hogy a férjnek is legyen özvegyi joga bizonvo, (<tlZinÖ^fgyÍ Í0-g eltünt a trancia törvénykönyvből, s eltűnése pest. 190 9o/a"CSÓ: Magyar házassági és" házastársi öröklési jog. Budait ' B?.J V A r y i _Szerzeményi közösség a házassági rendszerében. Budapest, 1900., 290. í vagyonjog