A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 5. szám - Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetére. 10. [r.]

Huszonkettedik évfolyam. 5. szám. Budapest, 1903 február 1. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. HETILAP AZ Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) i MAGYAR ÜGYTÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGY Előfizetési arak: Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. , ^\_y^yHelyben, vagy vidékre bérV /7wuft / mentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egécue « _ 12 i Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen ooatautalványnyal küldendők. TARTALOM : Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a máptk. tervezetére. X. Irta P1 o p u György dr., nagyváradi Ítélőtáblai biró. — A bíróságok ügyforgalmi és tevékenységi kimutatásai. Irta R ó t h Kornél, csacai kir. albifó. — A kézbesítés a polg. perrendtartási javaslatban. Irta Pazár Zoltán dr., nyitrai tszéki biró.— Belföld (A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. — Értekezlet az ügyvédi körben). — Nyilt kérdések és feleletek iAmiről a törvény nem rendelkezett. Irta Alfa). — Irodalom (Bedő Mór dr : Adalék a magyar kereskedelmi törvény revíziójához. — H u f József: A magyar telekkönyvi rendtartás, gyakorlati használatra. — Herczegh Mihály dr: A párbaj keletkezése és csökkentése. — J á s z i Oszkár dr : A történelmi materializmus állambölcselete. — Horváth János dr: Az októberi diplomától a koronázásig). — Vegyesek. TÁRCA : A magyar nő magánjogi helyzete. Irta B u d a y Dezső dr., pécsi árvaszéki ülnök. MELLÉKLET • Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetére.*) Irta PLOPU GYÖRGY dr., biró a nagyváradi kir. Ítélőtáblánál. X. (Folytatás.) A Tervezetnek a méltányosság alapelvén felépített fontosabb intézkedései közül főleg a következőket tartom kiemelendőknek : A 646. szerint a kiszáradt tó, mocsár, láp, állóvíz medre a tulajdonosé. Ha több a tulajdonos, ezeké. Ha a tulajdon vagy az egyes részek határait nem lehet megállapítani, a tó birtoka az irányadó a tó tulajdonára, vagy felosztására is ; ha a birtok sem határozható meg, a meder a határos telkek parthossza arányában osztandó fel; ha pedig ez, a partvonal nagymérvű kanyarulatánál fogva, a méltányosság szempontjából el nem fogadható eredményre vezetne, a felosztást ugy kell foganatosítani, amint a körülmények figyelembevételével a méltányosságnak leginkább megfelel. íme a méltányosság szükségessége és terrénuma. Ott szerepel, ahol a jog teljesen felmondja a szolgálatot, ahol tehát már az embernek csak belső érzületei adhatják meg az érdek kiegyenlítésének megfelelő mértékét, az ügy pedig nem dönthető el a panasz elutasításával a bizonyítékok hiánya, vagy elégtelensége miatt. Ugyanez az elv van lefektetve a Tervezet 662. §-ában is, amely szerint: ha a szomszédos telkek közt a határvonal vitás, és a szolgáltatott bizonyítékok alapján a határ a tulajdon értelmében megnemállapitható, irányadó az egyévi békés birtok ; és ha ily birtok sem állapitható meg, a vitás terület a határos telkekhez egyenlő részekben csatolandó, ha pedig az ilyképp eszközölt felosztás sem vezetne a kellő eredményre : az elhatárolást ugy kell foganatosítani, amint az a körülmények figyelembevételével a méltányosságnak leginkább megfelel. A"693. §. szerint, ha ugyanazt a telket egyenlő ranggal több oly telki szolgalom terheli, amelyeket egymás mellett vagy éppen nem. vagy egész terjedelmükben nem lehet gyakorolni : mindegyik jogosult követelheti a szolgalmak gyakorlásának oly szabályozását, amely valamennyi érdeknek a méltányosság szerint leginkább megfelel. A 964—966. §§. szerint abban az esetben, ha szerződé*) Megelőző közleményt 1. a 3. számban. sileg ki van kötve, hogy a szolgáltatást az egyik fél, vagy egy harmadik személy jogosult meghatározni, ez nem történhetik önkényüleg, ezt a törvény nem engedi meg még kikötés esetében sem, hanem a meghatározás a méltányosság szerint eszközlendő. Az 1,049. §. azt rendeli, hogy pénztartozás nem-pontos fizetése esetére kötelezett birság tulmagas összege az adós kérelmére, a bíróság által a méltányosság szerint mérséklendő. Emellett az erkölcs védelmében még tovább is megy a Tervezet, mert sujt is, amennyiben kizárja a birság mérséklését abban az esetben, ha az adós a hitelező megkárosítására, vagy nyerészkedésre irányuló szándékból (turpis causa) szegte meg kötelezettségét. Méltányossági szempontok vezérlik a törvényhozót a Tervezet 1,606—1,610. §§-ban is, amidőn a munkaadót, a munkavállalót ért betegség, vagy véletlen baleset esetében gyógyításra és ellátásra, továbbá arra kötelezi, hogy pihenésre naponkint legalább annyi időt kell a munkavállalónak engedélyeznie, amennyi egészségének és munkaerejének fentartására szükséges. A méltányosság elvén épül fel a Tervezet 1.622. §-a is, amely azt rendeli, hogy ha a munkaadónak személyes vagy vagyoni viszonyai időközben saját hibáján kivül változtak, s ennek folytán, vagy más nyomós okokból a munkaadónak érdekei azt követelik, hogy a hosszabb időre szerződtetett munkavállalónak a szolgálatot felmondja: a munkaadó a nyomós okok fenforgása dacára is köteles a munkavállalónak a méltányosság szerint meghatározandó végkielégítési összeget fizetni. A Tervezet 1,692. §. szerint az, aki másnak életét menti meg, vagy egyéb súlyos veszélyt hárit el róla, maga pedig a mentésnél testi épségében, vagy egészségében kárt szenved : az összes körülményekre és a felek vagyoni viszonyaira tekintettel, a bíróság által a méltányosság szerint megállapítandó jutalmat követelhet. Ez a rövid vázolat is eléggé bizonyítja, hogy a méltányosság elve a jogban hézagpótló, és mint ilyenre ott feltétlenül szükség van. ad d) Szerény és igénytelen fejtegetésem befejezéséül még a jóhiszeműség és rosszhiszeműség elvével kell röviden foglalkoznom.1) Ez lényegileg nem két elv, hanem csak egy; éspedig olyan elv, amelynek jó és rossz oldala van, a szerint, amint rugói (causa) jók; vagy nem jók, erkölcsiek, vagy erkölcsellenesek. Ez okból, hogy a fogalom lényegét megállapítsam, elégséges az egyik iránynyal foglalkoznom, t. i. a jóhiszeműség karakterisztikumát bölcseletileg röviden taglalnom.2) A jóhiszeműség az ember három szellemi tehetsége közül szülöttje, produktuma az akaratnak, amely szellemi tehetség a jót törekszik megvalósítani, és amely ennélfogva az ethika, az erkölcstan törvényeit követi. Valamint az akarat, mint szellemi tehetség, belső, ugy annak produktuma, a jóhiszeműség is csak belső érzület; tehát nem külső tény, nem pozitívum, hanem csak akarati benső érzület, vagyis erkölcsi motívumokon nyugvó belső célzatosság. ') V, ö, A J o g 1899. évi 49., 52. és 53. számaiban megjelent: A jóhiszeműség és rosszhiszeműség elve az anyagi telelekkönyvi jogban, cimü fejtegetésemet. 2) Kant Emmanue! : Metaphysische Anfangsgründe der Rechtslehre. 1797. — Metaphysische Anfangsgründe der Tugendlehre. 1797.— (G. Hartenstein: Kants sámmtl. Werke. Leipzig 1867—69.) Kritik der reinen Vernunft. 1787. — Kritik der praktischen Vernufnt. 1788. — Kritik der Urtheilskraft. 1790. (u. ott). Herbart: Zur Lehre von der Freiheit des menschlichen Willens. Göttingen 1836. Romang: Über Willensfreiheit und Determinismus, Bern 1835. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.