A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 4. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. 4. [r.]

A JOG Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A kereseti váltón látható névaláírás a váltó szövege alatt fordul elő ; minthogy pedig a váltó szövege alatt bármily elhelyezésben előforduló névaláírás kibocsátói aláírásnak tekintendő, a kereseti váltó lényeges kellékhiányban nem szenved. A nszebeni kir. törvszek mint valtóbiróság (1902 június 26-án 4,058 SZ. a.) Leményi Livius dr. ügyv. által képv. R. S-nek, Bordán János dr. ügyv. által képv. T. P. Juon ellen 650 K. r. töke iránti perében következőleg ítélt: Az 1902 febr. 21-én 1,218. sz. a. sommás végzés hatályának fentartása mellett köteles alp. a kereseti 650 K-t, ennek 1901 dec. 1-től járó 6»;0 kamatát, stb. végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni, stb. Megokolás: Alperes a sommás végzés elleni kifogását a közte és felperes között létrejött ingatlani vételügyletből kifolyóan azon alapon helyezi követelésbe, hogy alperes felperesnek azon előadása alapján, hogy ez a néhai R. J. és nejének egyedüli örököse és hogy nevezett hagyatékához a Szt.-Jánoshegyi 167. és 168 sz. tjkvben foglalt összes ingatlanok tartoznak, melyek nevezetesen a 168. sz. tjkvben foglalt ingatlanok a tkvi helyszínelés alkalmával tévesen lettek a felperes nagyatyja és ennek, felperes kihagyásával, 3 gyermekére tkvileg felvéve, ezek alapján azon meggyőződésben, hogy ezen ingatlanok megvétele esetén azoknak tulajdonjogát sikeresen érvényesíthetni fogja, s annak idején annak birtokához is juthat, elhatározta magát a vételre és felperessel a kir. közjegyző előtt kötött örökrész iránti adás-vételi szerződés alapján, felperesnek a néhai hagyatékából reá jutandó szt.-jánoshegyi ingatlanokat 1,600 K vételáron megvásárolta, ezen vételárból 600 K-t azonnal kifizetett, 1,000 K-t pedig 1901 május havi lejárattal váltót adott, melyből a lejáratkor 400 K-t törlesztvén a fenmaradó 600 K és felperes által hozzá számított utazási költség tejében 50—50 K, összesen 650 K-ul a kereseti váltói fogadta el és adta át felperesnek. Előadja alperes, hogy felperes a néhai nagyszülői hagyatéka tárgyalásánál az azzal szemben a néh. szülői jogán öt megillető örökösödési igény érvényesítésénél oly örökösödési nyilatkozatot tett, melynek alapján a szt.-jánoshegyi 168. sz. tjkvben foglalt nem az egész ingatlanok, hanem azoknak csak V48 része lett örökrészül átruházva, ezáltal pedig felperes a vételi szerződésnek a maga részérőli teljesítését lehetetlenné vagy legalább is kétségessé tette, s minthogy felperes a vá tón alapuló vételárhátralékot a vétel tárgya teljes átadása nélkül most már követelni nem jogosult. A peres lelek egybehangzó előadásuk szerint kétségtelen, hogy a peres felek között létrejött vételügylet a felperes által becsatolt, a kir. közjegyző előtt felvett adásvételi szerződésben nyilvánul, mely szerint felperes a néhai szülői hagyatékából reá jutandó szt.-jánoshegyi ingatlanokat alperesnek eladta, tehát a szülői utáni örökrészét, mHynek tárgya az alperes előtt is ismeretes bonyolult tjkvi állapotok miatt bizonytalan lévén, s ehhez képest peres felek között vita tárgyát az képezi, hogy felperes ezen vételi szerződés alapján a szt.-jánoshegyi 167. és 168. sz. tjkvben foglalt összes ingatlanokat, mint néhai szülői után meghatározott öröklendő vagyont adta-e el alperesnek, vagy csakáltaiában az öröklendő ingatlan vagyont. Ezen a vétel tárgya tekintetében vitás kérdés azonban, hogy a felperes által eladott a néhai szülői után hagyatéki örökrész miből áll, a kereseti váltó ellenében érvényes kifogás tárgyává nem tehető, mert maga felperes is a vételi szerződéshez ragaszkodik, annak teljesítését a maga részéről szintén követelésbe helyezi, ennek eldöntése pedig a jelen per keretébe nem vonható, miértis a vétel tárgyának az alperes által állított terjedelemben való bizonyítására ajánlott tanubizonyitás mellőzendő volt. Ezekhez képest, amennyiben a vételügyletből kifolyóan a kereseti váltót azzal összefüggésbe is hozzuk, tekintve, hogy a vételi szerződésben kifejezésre jutott az alperes által teljesített fizetés ténye, a peres felek előadása alapján, az adott készpénz mellett a kereseti váltóban nyilvánul, ennek elfogadása által pedig alperes a váltó formális természeténél fogva a vt. 23. §. érteim, feltétlen fizetési kötelezettséget vállalt, mert ezzel szemben alperes az általa vitatott ellenérték meg nem kapására állapított kifogását sikeresen csak az esetben érvényesíthetné, amennyiben az ellenérték kapása a váltó-ügylet kikötött feltételét képezte, ezt azonban maga alperes sem állítja, de sőt ez ki is lévén zárva, mert alperes saját előadása szerint az ellenértéket a vételi szerződésen felperest terhelő szavatosság alapján helyezi követelésbe és mert szintén alperes saját előadása szerint, a midőn a megállapított vételárra né^ve fizetési módként a hátralékos vételárt illetően, a nyert további hitelezés folytán jelentkező kereseti váltótelfogadta, ezt a váltó tartalmával szemben, minden különös megállapodás nélkül tette, tehát azt feltétlenül fogadta el. stb. A kolozsvári kir ítélőtábla. (1902 aug. 19-én 3,046. sz. a.) Az elsőbiróság ítélete az azt megelőző eljárással együtt a váltóeljárás 4. § a alapján megsemmisíttetik és a sommás váltó kereset felperesnek visszaadatni rendeli, felperes köteleztetik alperesnek 134 K 60 f. per és 28 K 60 f. felebbezési költség végreh. terhe a. megfizetni, stb. Megokolás:A kereset tárgyává tett váltón nincs kibocsátó, miután az annak előlapján előforduló elfogadói névaláíráson kívül a fizetés hely a. levő S. R. másik névaláírás nem áll összefüggésben a váltó tartalmával és így kibocsátói névaláírásnak nem tekinthető. A váltótörv. 3. §. b) pontja érteim, a kibocsátó aláírása a váltó lényeges kellékét képezi és a váltó elj. 4. §. 2. bek. értelmében, ha a kereset alapját képező váltón annak valamelyes lényeges része hiányzik, a kereset hivatalból visszautasítandó, ennélfogva a kibocsátási névaláírás, és ugy lényeges kellék hiányában, a kereseti váltó alapján folyamatba tett váltóeljátás a hozott Ítélettel együtt megsemmisítendő, a váltókereset a felperesnek visszaadandó és felperes a kellék-hiányos váltó alapján folyamatba tett eljárással okozott perköltségek megfizetésére kötelezendő volt A m. kir. Kúria. (1902 évi okt. 23-án 1,282/V. sz. a.) A másodbíróság végzése megváltoztatik; az elsőbiróság ítélete és az azt megelőző eljárás megsemmisítésének helye nem találtatik s ennek folytán a másodbiróság utasittatik, hogy az elsőbiróságnak 1902. évi 4,058. sz. a. hozott ítéletét érdemileg vizsgálja meg s hozzon ennek megfelelő uj szabályszerű határozatot, stb. Megokolás: A kereseti váltón látható S. R. névaláírás a váltó szövege alatt fordul elő, minthogy pedig a váltó szövege alatt bármily elhelyezésben előforduló névaláírás kibocsátói aláírásnak tekintendő, a kereseti váltó lényeges kellékhiányban nem szenved, miért is a jelen esetben az eljárás megsemmisítésének a váltóeljárás 4 §. alapján nincsen helye. A másodbiróság végzését ezért megváltoztatni és ennek folytán ezt a bíróságot a jelen ügy érdemleges felülvizsgálatára utasítani kellett. Bűnügyekben. Minthogy az első fokban eljárt kir. tszék ítéletében a kir ügyész megnyugodott s az ellen csak a vádlott s csupán a büntetés enyhítése végett felebbezett, a kir. tszék Ítélete abban a részében, mely szerint kimondatott, hogy a vád alapjául szolgáló tett büntetendő cselekmény tényálladékát megállapítja, tekintettel a bp. 387. §. első bek.-ben foglalt rendelkezésre, jogerőre emelkedett, — ennélfogva a kir. ítélőtábla ítélete ellen sem a közvédő, sem a vádlott nem voltak jogosítottak a bp. 385. §. i .a) p. alapján semmiségi panasz használatára A betörésbtő. jogi fogalmának a btk. 336. §. 3. p.szerint az felel meg, hogy a tettes az épület, bekerített hely vagy a hajó biztosítására szolgáló elzárási készüléknek összefüggését áz elzarókészülék bármi módon való megsértésével erőszakosan megszünteti, miből az következik, hogy a betörésre olyan erő alkalmaztassék, mely a bezárt helyiség elzárasi készülékének ellenálló képességét megsemmisítse, vagy az erőmüvi összefüggést, mely ez elzárásnál létezett, erőszakosan megszüntesse s ha ilyen erő nem alkalmaztatik, hanem az elzáró készülék egyszerűen felemeléssel felnyittatik : az elzáró készülék erőmüvi összefüggése erőszakosan megszüntetettnek nem tekinthető. Az aradi kir. törvszék, mint btő bíróság (1902. évi július 25-én 6,665/B. sz a.) T. Jánosné K. Erzs. ellen lopás büntette miatti bűntettében következőleg itélt: Vádlott bűnösnek mondatik ki a btk. 333. §-ba ütköző és a .'S3(>. t;. 4. p. szerint minősülő lopás bűntettében, melyet az által követett el, hogy 1900. aug. 21-én J. L konyhaajtóját álkulcscsal kinyitván, onnan egy véka búzát jogtalan eltulajdonitási szándékkal elvitt, és ezért a btk. 340. §. alapján, a 92. §. alkal mazásával 6 hónapi börtönre, mint főbüntetés és a btk 341. §. alapján 3 évi hiv. vesztésre és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére ítéltetik, ezen m. büntetés a btk. 57. §. érteim, a büntetés kiállása, elévülés esetén ennek befejezésével kezdődik stb. Megokolás: Vádlott a főtárgyaláson a nyomozás adatával egybehangzóan beismerte, hogy 1900. aug 2l-én J. Lajos sértett konyhájába, mely oly módon volt bezárva, hogy az ajtóból a kilincs ki volt húzva és íz ajtó zárral bezárva nem volt, behatolt ugy, hogy az ajtóból kihúzott kilincs helyén egy vasvilla ágat benyújtott és azzal belül az ajtót felnyitotta és a konyhából egy véka búzát elvitt jogtalan eltulajdonitási szándékkal. J. L. sértett a főtárgyaláson szintén azt adta elő, hogy az ajtó nem volt zárral bezárva, a zár nyelve előre tolva nem volt, hanem az ajtó csak be volt húzva, azonban a kilincs kívülről ki volt belőle húzva ugy. n°gy ennek a helyén a vádlott, vagy bárki más, ha egy görbített vasdarabot, vagy vékony fát benyújtott, az ajtót azzal kinyithatta. Tekintve, hogy vádlott maga beismerte, hogy egy vasvilla ágával nyitotta fel sértettnek konyhaajtóját és hatéit be a konyhába és onnan egy véka búzát jogtalan eltulajdonitási szándékkal elvitt, tekintve, hogy vádlottnak ezen cselekménye a btk. 333 § ába ütk. és a 336. §. 4. p. szerint minősülő lopás bűntettének ismérveit magában foglalja, mert bár sértettnek konyhaajtója nem volt ugyan lakattal vagy zárral elzárva, mindazonáltal az erőszak alkalmazása nélkül ki nem volt nyitható, és bár nem kulcscsal nyitotta is ki azt vádlott, azonban mivel a btk. 336. §. 4. pontjában említett hamis kulcs alatt nemcsak a technikai értelemben vett kulcs értendő, hanem az olyan eszköz is, melyet jelen esetben vádlott használt sértett ajtójának kinyitására, ennélfogva vádlottat a btk. 336. §. 4. p. szerint minősülő lopás bűntettében kellett bűnösnek kimondani és őt az ítélet rendelkező részében meghatározott büntetéssel büntetni. Tekintettel a nagyszámmal fenforgó enyhítő körülményekre, ugy vádlott büntetlen előéletére a kár csekély értékére és teljes megtérültére, a büntetést a 92. § alkalmazásával szabta ki a bíróság stb. stb. A n.-váradi kir itelötabia (1902. január 8-án 27/B. sz. a.) a tényállásnak azzal a kiigazításával, hogy a vádlott a vasvilla ágának a kilincs helyére való bedugása által az ajtót felemelte s oda ily módon hatolt be, a kir. tszék. ítéletét a minősítés tekintetében megváltoztatja és a vádlottat a btkv. 333. §-ba ütk. s a 336. §. szerint minősülő lopás bűntettében nyilvánítja bűnösnek, egyebekben ugyanezt az Ítéletet helybenhagyja. Megokolás'. Minthogy a vádlott előadása szerint a vas-