A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 52. szám - A talált dolog jogtalan elsajátítása

378 A JO ugyanez a felelősség magából az üzlet átruházás tényéböl folyik és annak megállapításához semmi egyéb nem szükséges. Ez tehát az az elvi hasonlatosság, mely a javaslat védőit a javaslatban foglalt felelőssé:.; elfogadására ösztökélte. Aki ilyen tisztán lát a jogi elvek mezején, az könnyen szegődhetik egy oly igazságügyi politika csatlósának, mint amilyent ez a szerencsétlen javaslat inaugurál. Én azonban azt hiszem, hogy oiszággyülésünk mindkét házának jogász-tagjai tisztábban fogják látni ezt a jogi útvesztőt, ahová egy ilyen törvényes felelősségnek a megteremtése vezetne bennünket és azért el fognak vetni egy javaslatot, melynek rendelkezéseit az elmélet nem igazolja, a gyakorlat pedig eredményre nem vezetőknek fogja feltüntetnj_ A talált dolog jogtalan elsajátítása. Irta FINKEY FERENC, sárospataki ogtanár. A Jog f. é. 50. számában, Moskovitz Iván dr. albiró ur Jogtalan elsajátítás cimü érdekes és tanulságos cikkében szóvá tette a BTK. 365. §-ának törvényhozási módosítását. Gyakorlati esetekkel, állítólag eshetőségekkel illusztrálta, hogy a 365. §. mai szövege nem elégíti ki a gyakorlati élet igényeit s vagy a törvény kiterjesztő magyarázatára kényszeríti a birót, ami ellenkezik a büntetőtörvény alapelvével, a nullum crimen sine lege szabályával és veszedelmes lehet a közszabadságra, vagy pedig alaptalan felmentésekre vezet, ami meg ellenkezik az emberi igazság és a társadalmi rend védelmének eszméivel, melyek pedig szintén vezérelvei a büntető törvényeknek. Cikkíró ur fejtegetéseivel teljesen s következtetéseivel is nagyrészben egyetértve, legyen szabad nekem, mint elméleti embernek, a felvetett kérdés elméleti oldalára hivnom fel a figyelmet s a 365. §-nak de lege ferenda leendő módosításához ily szempontból hozzászólanom. Annál bátrabban tehetem azt, mert a 365. §. mai szövege iránt már az emiitett cikk olvasása előtt ugyanily véleménnyel voltam s módositása iránt is ugyanígy vélekedtem, mint cikkíró ur, sőt a reformot mélyebbnek és gyökeresebbnek óhajtottam és óhajtom, mint ő. A BTK. 365. §-a, mai szövegében, tiszta mulasztási cselekménynek látszik. Fayer (Kézikönyv II. 383. 1.) egyenesen annak is nevez'.. A tényálladék ugyanis abban áll, hogy valaki a talált idegen dolgot 8 nap alatt nem adja át a hatóságnak, vagy annak, aki azt elvesztette. Látszólag, a törvény emiitett szavai alapján, igaza van Fayernak és azoknak, akik a 365- §-t ugy magyarázzák, hogy ez a büntető cselekmény a találást követő 8 nap előtt meg nem állapitható, 8 nap elteltével pedig fel tétlenül megállapítandó. Maga az indokolás (L'ow T. : A BTK.anyaggyüjtménye II. k. 711. 1.) is támogatni látszik e felfogást, midőn azt mondja, hogy a felmerülhető ingadozáEz a korszak az, melyben Deák alakja a legkimagaslóbb, befolyása a nemzetre a legkétségbevonhatlanabb, politikai sikerei és alkotásai újból a gyakorlat terén mozognak. Rendithetlen igazságérzete, hazaszeretete és érett tapasztalata által vezéreltetve, neki sikerült a nemzet és trón között tátongó ürt betölteni, az országnak alkotmányát visszaadni és azon kiegyezés alapját megvetni, mely a dinasztia országlásának ma is biztos alapját képezi. Ha Kónyi ezen munkájával Deák emlékezetét a későbbi évszázadok részére az értelmiség körében megmentette, — ugy ugyanazt kell cselekedni a nemzet nagy zöme részére is. Deák alakját népszerűsíteni és nemzeti törekvéseit, minden nemes iránt lelkesülő, igazi liberalismustól áthatott beszédeit és kezdettől végig csakis a haza érdekeinek és a közjónak szentelt életét, a nép legszélesebb rétegeinek szánt népszerű munkával kell megörökíteni. Lesz alkalmunk egy második cikkben ezen beszédekből néhány szemelvényt olvasóinknak bemutatni. Addig is kijelentjük, hogy szebb, nemesebb ajándék az idei karácsonyi vásáron meg nem jelent. Nem a derék szerzőn és a kiadókon múlik, hogy a munka meglehetősen magas ára annak vevőit aránylag szűk körre és az ujabb kiadásokat lehető hosszú időközökre szorítja. Az ily munkának Tudományos Akadémiánk anyagi támogatásával kellene kiadatnia, — több elismerést szerezne ezzel, mint a vogul és cseremisz szótárak közzétételével, melyek a nyilvánosság teljes kizárásával megjelenve, csakis a sajtosnak jutnak osztályrészül. De talán kormányunkat és mindenekelőtt a szabadelvű pártot is terheli e részben némi mulasztás. r. I. sok elkerülése végett szükséges volt egy kulso ismerve* felállni amely irányadó legyen arra nézve, rmkor jogos es mikor jogtalan a talált dolog birtokbavétele. E nagy tekintélyű véleményekkel szemben azonban legyen szabad arra hivatkoznom, hogy a XXIX. fejezet címe ((Jogtalan elsajátítás^ valamint a 365. §. alta e cselekménynekadott elnevezés: a .talált dolog jogtalan f isának vétsége,világossá teheti előttünk a törvényhozó valód, szándékát t i azt hogy a törvényhozó akkor akarta büntetessél sújtani a talált dolog birtokba vételét, l a a találó azt jogtalanul elsajátította. . Úgyde mikor mondhatják azt, hogy valaki valamely idegen dolgot elsajátított? Általában akkor ha azzal mint sajátjával rendelkezett. A birtokbavétel azonban még nem jelenti ezt. Hiszen lehet, éppen magammal is megesett e nyáron, hogy csak azért vettem fel az uton talált pénztárcát, mert tartottam tőle, hogy ha más, kissé tágabb lelkiismeretű ember veszi fel azt, az esetleg nem viszi a hatósághoz, hanem eldobja a tárcát, a pénzt pedig elkölti s a tulajdonos ütheti bottal a nyomát a pénzének. Ha mármost az ily becsületes megtaláló, miután nincs közelében hatóság, pl. fürdőn, kiránduláson van, 8 nap múlva tér haza, vagy hamarabb er ugyan oly telepre, ahol hatóság van, de megfeledkezik a találásról s a 10—12-ik napon viszi fel a talált tárgyat a hatósághoz, vájjon mondható-e, hogy ő az illető tárgyat jogtalanul elsajátította f Ugy-e nem ? Pedig a 365. §. szavai ráillenek az esetre s igy ő büntetendő lenne. De akarhatta-e a törvény, hogy az ilyen becsületes megtaláló büntettessék, vagy például, más esetet hozva fel, büntettessék az, aki egy botot vagy gyűrűt talál s hogy a tulajdonosnak azt rögtön visszaadhassa,?, magával hordja e tárgyat, ismerőseinek mutogatja s kérdezgeti: nem tudják-e, ki vesztette el, eközben elmúlik a 8 nap s ő se a tulajdonost nem találta meg, se a hatóságnak nem jelentette fel az esetet, mert a BTK. parancsáról tényleg nemis tud semmit ? A biró. aki ily esetben el ítélné a vádlottat, bizonyára a BTK. igazi akarata ellenére cselekednék, mert ha a 365 §. tényálladéka látszólag beigazolható is, de nincs beigazolva a jogtalan elsajátítás, tehát a 365. §. esete valósággal nem forog fenn. A másik eset amire Moskovitz is hivatkozik, ha a tettes 8 nap előtt tényleg elkölti a talált pénzt vagy elzálogosítja a talált tárgyat, vagy eltagadja a kereső tulajdonos, vagy hatóság előtt. Oly esetben, ha a 8 nap még nem telt el, látszólag nem állapitható meg a 365. §. tényálladéka, pedig az valósággal fenforog. Ha tehát a biró a látszat, a 365. §. szavának felületes értelme után indul, tény, hogy igazságtalanságot követ el, sőt a törvény igazi értelme, a törvényhozó] valódi akarata ellenére cselekszik. A törvény csak a valódi jogtalan elsajátítást akarta büntetni, a 8 napi határidőt csupán egy általános praesumptio gyanánt állította fel, a praesumptio, a fictio pedig elesik, mihelyt az le van rontva, a valóság azzal szemben igazolva van. Szerinte tehát nagyon helyesen s a törvény igazi akarata szerint járnak el bíróságaink, midőn az idézett esetekben a 8 napi határidő letelte előtt is megállapítják a jogtalan elsajátítást. (L. Büntető Jog Tára: XIII. k. 45., XXI. 186., XXVII. 253., XXXI. 78.) Miután azonban a törvény szavai itt világosan ellentétben állanak a törvényhozónak a cselekmény elnevezésében kifejtett valódi akaratával s miután elméleti és gyakorlati jogászok ma is sokszor tiszta mulasztási cselekménynek tekintik a 365. §. tényálladékát s miután a 365. §. tényleg egy fikciót állit fel, a fikció pedig, amint Fayer is kiemeli (id. m). rendszerint igazságtalanságra vezet : részemről szükségesnek vélem, hogy a 365. §. a Novellába n uj szövegezést nyerjen. Az uj szövegre nézve azonban már nem fogadom el teljesen a cikkíró javaslatát. Miután ugyanis a törvény főhibája az, hogy fikciót állit fel, amit maga az Indokolás is beismer {L'ów. id. m.) ezt kell gyökeresen orvosolni, éspedig egyszerűen a fikció eltörlésével. A büntetőjogban, melynek célja az anyagi igazság keresése vagy megközelítése, fikcióknak, praesumptióknak absolute nincs is helyük. A 8 napi határidőt tehát az uj szövegből egyáltalán kihagynám, hanem e helyett a jogtalan elsajátítást, mint a valódi cselekvést venném be a tényálladékba. Az uj szövegre különben két kitűnő törvényhozási minta áll előttük : az 1843-iki magyar javaslat 315. és 316. és az 1889-iki olasz BTK. 420. §-a. Különösen a utóbbinak egyszerű, világos szövege nagyon megszívlelendő: «aki idegen dolgot talál és ezt a magánjogi törvénykönyvnek a talált dolog tulajdonának megszerzésére vonatkozó szabályai figyelmen kívül hagyásával elsajátitja». Azt hiszem, hogy éppen tekintettel mai magánjogi Törvénytervezetünkre, amelynek 598—615. §-ai részletesen szabályozzák a «találást», mint az