A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 51. szám - Uj váltótörvény Oroszországban

A JOG 373 Az országos letartóztató intézetekből, a kir. törvényszéki és kir. járásbirósági fogházakból szabadult egyénekről az 5,401/1899. I. M. E. számú rendelet értelmében beterjesztendő lapok az 1903. december 31-iek után szabadultakról már nem lesznek beküldendők. E rendelet életbelépte folytán az 1899. évi 5,401. I. M. E. számú, továbbá az 1900. évi 0>2,609. 1. M. számú és az 1901. évi 671. I. M. számú rendeletek 1904 január elejével hatályukat vesztik. Az ügylapokhoz csatolva vannak a megfelelő minták. Külföld. A francia judikaturából. 1. A festőnek általában véve nincsen joga a képről min denképpen rendelkezni, — annak a modellnek beleegyezése nélkül, ki után a képet festette ; mégis, ha a körülményekből világos, hogy a modell hallgatólagosan beleegyezett abba, miszerint a festő arcának reprodukálása és a képének értékesítése által anyagi előnyre tegyen szert, ugy a modellnek nincsen joga a festőnek a képe közzétételét eltiltani. Hallgatólagos beleegyezésnek tekintette a fölebbezési törvényszék azt a körülményt, hogy a modell és a festő közt igen intim viszony létezett és joggal feltehető, hogy a modellül szolgálás által a festőnek megélhetését, illetve művészi pályájának kezdetét akarta elősegiteni. A későbbi szakitás a fenti tény jogi következményein mit sem változtat. (Cour d'appil de Rennes. Droit: 7. és 8. dec ) 2. A baleset következményeképpen megitélt kártérítési összeg megállapításánál ugy a fizikai, mint morális szenvedé sek is tekintetbe veendők. (N. D.) A praxis némi ingadozás után — ugy látszik — ily irányban fog fennállani. (Tribunal civil de Perigueux.) 3. Nem adható hely olyan keresetnek, mellyel a férfi barátnéjától a törvénytelen viszony folyama alatt neki ajándékozott ékszereket visszaköveteli, miután a condictio ob turpem causam nem vezethet eredményre az esetben, ha mindkét fél részéről fenforog a turpis causa. (Cour d'appel de Paris. Droit: 6. dec.) 4. X. színésznő elment A. fényképészhez és különböző pózokban levétette magát; a képekért mit sem fizetett. A fényképész a képet eladta B. kiadónak, ki azt egy frivol tartalmú könyv címlapján reprodukálta. A színésznő rágalmazás okából feljelentést tesz a fényképész ellen, de a szajnai törvényszék utóbbit felmentette, mivel a rágalmazás bűntettének ismérveit csak a fénykép közzététele állapítja meg és semmivel sem lett bizonyítva a fényképész részessége a közzétételben ; majd kártérítési keresetet indít a fényképész ellen fenti törvényszéknél, mely következőképpen itélt: Döntés : A. fényképész X. színésznőnek a neki okozott sérelem (préjudice) ellenértékeképpen 1,000 frankot tartozik fizetni. Az indokolás érdekesebb részei a következők : Igaz ugyan, hogy mindazok, akik ingyen lefényképeztetik magukat, különösen pedig azok, akik valamely ok folytán népszerűek, hallgatag feljogosítják a fényképészt arra, hogy a képet sokszorosítsa és eladja, de ha elismerjük is, hogy a fényképész, aki a lemez tulajdonosa, jogával él, m'dőn azt értékesiti, mégis ezen jogával csak oly módon élhet, mely nem sérti a modell érdekeit. Hibát követett el tehát a fényképész, midőn a lemezt egy kiadónak eladta, stb. (állandó gyakorlat) (Tribunal de commerce de la Seine. Gazette des Tribunaux 30- nov. et 1. dec. 1903.) 5. Abban az esetben, amikor a málha, melyben oly ruhanemüek voltak, amelyeket az utas esküvő alkalmával kívánt használni, tévedésből hamis irányba szállíttatott és a rendeltetés helyére csak néhány nappal az esküvő után érkezett: a vasut-társaság nemcsak az utazás költségeit köteles megfizetni (így az utazás hiábavaló volt, mivel a társaság hibája folytán az utas az esküvőn részt nem vehetett), hanem ezenkívül még külön meghatározandó kártérítési összeget (indemnité ; ez esetben 500 frank), melynek meghatározásánál tekintettel kell lenni arra, hogy a ruháknak olyan rendeltetésük van, mely a mindennapi szükséglet határán kivül esik és tekintettel kell lenni arra a kellemetlenségre, amelyet a málha eltévedése felperesnek okozott. (Tribunal civil de Perigueux, Gazette des Tribunaux 3. dec.) 6 X. b'ztositó szövetkezet megbukott; a tömeggondnok keresetet indított azon szövetkezeti tagok ellen, kik életbiztosítási kötvényükre kölcsönt vettek fel a biztosító társaságnál. A per nagy port vert fel, mert a bíróságok ez alkalommal voltak először abban a helyzetben, hogy döntsenek az ilyfajta ügyletek jogi természete fölött. Ha az ügyletet kölcsönnek tekintjük, a keresetnek helyt kell adni (ily értelemben plaidirozott az államügyész), ha nem kölcsönnek, hanem előlegezett fizetésnek, ugy a kereset elutasítandó A bíróság az utóbbi nézethez csatlakozott. Az érdekes ítélet indokaiból a következő részleteket emelem ki: «Az életbiztosítási szerződés tulajdonképpeni természete szerint egy évről-évre kötött szerződés, mely szerződés szerint a biztosító kötelezi magát, hogy az előre fizetett dij ellenében, ha a biztosított a szerződés tartama alatt (tehát az évközben) meghal, ugy neki a kikötött összeget megfizeti; ezen kikötéshez szokott még járulni az a mellékes kikötés is, mely szerint a biztosító köteles bizonyos számú éven át a szerződést évről-évre megújítani. Az elhalálozás veszélye évről-évre emelkedvén, a dolog természetéből következik, hogy a prémiumnak is évről-évre kellene emelkednie ; de mégis a szerződő felek gyakran gyakorlati érdekekből egy változatlan prémiumban állapodnak meg, mely prémium a kezdetkor nagyobb, mint amilyennek a halandósági táblázat szerint lennie kellene, a végén azonban kisebb. Ebből következik, hogy az olcsó években fizetett dij két részre oszlik; az első rész megíelel a valóságos kockázatnak, a második rész pedig egyenlő azzal az összeggel, mellyel a dij a kockázatot meghaladja. Az első rész képezi a biztosító nyereségét, ha az esemény be nem áll évközben, mig a második rész a biztosító kezei közt lévő tartalék, tulajdonképpen letét, melynek '"tatása kiegészíteni az utolsó években fizetett prémiumot, mely a valódi veszélynek megfelelő dijnál kisebb. Szokásos, hogy a biztosítás tartama alatt a tartalékot a biztosító kezeli és a biztosítottnak csak a lejárat napján esedékessé váló joga van erre, azonban a biztosítási szerződésnek egy rendelkezésével sem áll ellentétben az, miszerint a biztosító átengedi a biztosítottnak ideiglenesen a tartalék egy részét, vagy az egész tartalékot; a biztosított ezen idő alatt csak a biztositónak azt tartozik megfizetni, amit az utóbbi elveszt az által, hogy a tőkét (melyet a tartalék alkot) nem használhatja (szóval a kamatokat). A biztosító által kiadott tartalék tekinthető jövendőben teljesítendő követelésre adott előlegnek. Miután tehát az ügylet kölcsönnek nem tekinthető, a kereset el volt utasítandó. (Tribunal civil de la Seine. Gazette des Tribunaux 19. nov. 3. és 10. dec.)* Közli Wittmann Ernő dr. (Páris.) Uj váltótörvény Oroszországban. Oroszországban 1903 kezdete óta uj váltótörvény van érvényben, mely az azelőtti váltótörvény több fontos határozmányát módosítja. A váltó eddigi kellékei közül az uj törvény elejti a valutazáradékot és a rendelet-záradékot. Azelőtt a váltó szövegében ki kellett tenni, hogy a kiállító készpénzt kapott. Ez most elmarad és ezzel együtt elesik egy más fontos határozmány is. Eddig az olyan váltó, amely bármely oknál fogva elvesztette a váltó jellegét, a tiz évi elévülési időn belül kötelezvény maradt. Az uj váltótörvényben ez a határozmány nincs meg. De egy cikk azt mondja, hogy a kibocsátó egy évig akkor is szavatol, ha a váltó nem lett elfogadva vagy óvatolva. A régi törvény szerint a váltó csak ugy volt forgatható, ha a rendelet-klauzula benne volt a váltó szövegében. Az uj váltótörvény szerint a forgathatóság magától értetődik; ha az a szándék, hogy a váltó ne legyen forgatható, ezt a szövegben ki kell fejezni. Uj az a határozmány is, hogy a váltó érvénytelen, ha a váltóösszeg nincs kiirva betűkben. Az a kifogás, hogy a váltó biankó-váltó gyanánt íratott alá, a kitöltött váltó ellen nem hozható fel. Az esedékesség napját illetőleg az uj váltó-törvény megszünteti az eddigi kiméleti napokat; a váltó azon a napon válik esedékessé, amely a szövegben ki van téve. Az elfogadás ugy töténik, hogy az elfogadó elől egyszerűen a nevét irja, vagy kifejezi, hogy a váltót elfogadja. Ha az elfogadás a váltó bemutatásától számított 24 órán belül nem történt, vagy csak részben történt, akkor óvás emelhető, az óvás után pedig a kibocsátótól és a forgatótól a váltóösszegnek, vagy a váltóösszeg el nem fogadott részének azonnali fizetése követelhető. (A régi törvény szerint csak biztosítást lehetett követelni.) De a fizető, a fizetési nap és az esedékesség napja közt való időre 6<y0 készfizetési engedményt levonhat. * A törvényszék érdekesen vezeti le a tartalék problémáját egy egységes biztosítási szerződésből, a nélkül, hogy a takarékpénztári szerződést segítségül venné. V. ö. Nagy Ferenc 411. 1. 19. jegyzet. Az a felfogás, mely szerint biztosítási szerződés évről-évre lesz megkötve, megfelel annak a jogi elvnek, mely szerint a biztosító a második, stb'. évi biztosítási dijakat nem követelheti. A tartaléknak olyatén felfogása, hogy az a jövendőben teljesítendő kockázatnak kisebb prémiumok kiegészítésére szolgáló összeg, megfelel annak az általános (francia) gyakorlatnak, mely szerint a biztosított a szerződés megnem-ujitása esetén ezt az összeget követelheti.