A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 4. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. 4. [r.]

A JOG 31 Vájjon a kötvénykibocsátás függővé tétessék-e állami engedélytől, vagy nem; a kötvénytulajdonosok biztosítására alkalmazott intézkedések, a kötvény és ennek biztosítására szolgáló részvénytöke közötti arány, a kötvénybirtokosok jogai és szervezete és ezeknek esetleges befolyása a társasági ügyek vezetésében: mindmegannyi kérdés, melynek helyes megoldását a jogi irodalom mindeddig még meg nem találta és a törvényhozás — egyes kivételeket nem tekintve — még meg sem kísérelte. Ezért már tárgyánál fogva figyelmet érdemel P a p p Dezső dr.-nak a kötvénykibocsátások biztosításáról irt füzete, mely e mellett még az anyag feldolgozásának alaposságával is kitűnik. Szerző tekintetbe veszi polgári törvénykönyvünk idevágó 1,366 §-át, a kereskedelmi törvénynek a kötvénytulajdonosok biztosítására vonatkozó intézkedéseit és különösen az 1876. évi XXXVI., 1899. évi XXX. és 1898. évi XXIII. törvénycikkeket. Szerinte törvényhozásunk hézaga, hogy csakis a tökeszükségletet közvetítő pénzintézetek tőkebeszerzését szabályozza, hogy nem terjed ki mindennemű és különösen nem az ipari kötvényekre és hogy a kötvénykibocsátás jogi természetének megítélésében nem áll megfelelő alapon Részletes bírálat tárgyává teszi szerző az értékpapírokra vonatkozólag az irodalomban immár túlnyomóan elfogadott i n e r t, Knotze, Legel, Grünhut, Nagy F., P 1 ó s z) egyoldalú Írásbeli igéret-elméletet (Kreations-Theorie), melyet a kötvénykibocsátásra nem vél alkalmazhatónak. n. tekintetben nem oszthatjuk mindenben szerző fejtegetéseit, igaz ugyan, hogy a kötvénykibocsátás nem adás-vétel, hanem alapjában véve kölcsön, ebből azonban csak az eredeti kötvénykibocsátásra, illetve a kötvénykibocsátó intézet és a kötvénytulajdonos közötti viszonyra lehet következtetést vonni, éppúgy, minta részvényjegyzése nem adásvétel, de a részvény továbbadása már határozottan az. Akötvény is a forgalomban értékpapír gyanánt szerepel, de azért kétségtelen, hogy a kötvényaláirók között van kapcsolat, melynek jogviszonyaik rendezésében is kifejezésre kell jutni. Behatóan foglalkozik szerző a hitelező helyzetével, az adóssal, illetőleg a részvénytársasággal szemben. Ebből a szempontból kereskedelmi törvényünk 157. §. 7. pont, 166. §. 208. és 209. §§-ait nem tartja kielégítőknek, mert a kötvénytulajdonosok között társasági kapcsolatot nem létesít. Már ennél messzebb mennek az emiitett 1876, 1897., 1898. évi törvények, melyek szerint a kötvénytulajdonosok jogai képviseletére a bíróság rendel, különösen csőd és végrehajtás, vagy a kötvénytulajdonosok veszélyeztetése esetén, gondnokot. De a szenő szerint még ez a szabályozás is csak fejlődési stádium, melyet az 1889. évi december hó I4-én kelt németbirodalmi törvény, az 1891. évi francia és 1896. évi belga törvényjavaslat messze túlhalad és nem volna szabad megelégedni a kötvénybirtokosok esetleges vagy szubszidiér ellenőrzési jogaival, hanem a kötvénytulajdonosoknak még a társas vállalatban való részvételt is biztosítani kívánja. Elsőbbségi részvény és kötvény kö:ött nincs is lényegbeli, hanem csak fokozati külömbség. Szerző ezen fejtegetésével szemben azonban nem tévesztendő szem elől az, hogy a kötvénytulajdonosok döntő befolyása a társaságot a szabad mozgásban gátolhatja és elvégre a társasági tag és kötvénybirtokos között már elvileg is nagy a külömbség: t. i. ami a társ és a hitelező között és igy teljesen azonos elbírálásuk nem kívánható. Mégis érdeméül rójuk fel a szerzőnek, hogy ezzel a radikális megoldási móddal is foglalkozott, amelynek megközelítése, illetőleg előkészítése mindenesetre megérdemli a megfontolást. Az az idő, melyben a törvényhozás a társasági jog terén a «laissez fairé, laissez aller» álláspontjára helyezkedeLt, már úgyis letünőben van és ennek emlékeit már csak épp ez okból hiányos és igy elavult törvényszakaszok őrzik meg. Szerző fejtégetésének eredményét a következőkben foglalja össze: 1. Lehetővé kell tenni a bankoknak, hogy ipari kötvények kibocsátásával is foglalkozzanak és intézkedni kell e célból a bankok ákal kibocsátott ipari kötvények biztosítása iránt. 2. A pénzintézetek által iparszerüleg kibocsátott kötvények biztosítása mellett intézkedni kell a magánvállalatok által esetenkint kibocsátott kötvények biztosítása iránt is. 3. A kötvénytulajdonosok jogainak megóvása végett, egyúttal azonban a kibocsátó vállalat érdekében is szervezni kell az egymásközötti és a kibocsátó vállalathoz való viszonyukat éspedig a társasági jogelvek alapján. 4. Kötelezővé kell tenni a legmesszebbmenő nyilvánosságot, éspedig ugy a kibocsátás előtt, mint az után. Habár nemis értünk mindenben egyet ezekkel a radikális kívánságokkal, még.s szívesen ajánljuk az érdekes tanulmányt az olsasóközönségnek, mégpedig ugy a jogászoknak, mint^ a nemzetgazdáknak figyelmét e. A külföldi jogélet ismertetése, a hazai törvényhozás kritikai feldolgozása, szerző meggyőző logikus érvelése es jó irálya müvének kétségbevonhatatlan érdemei. Baumgarten Nándor dr., budapesti ügyvéd. A Hármas könyv jogforrástana (a Hármaskönyv közjogának első fejezete) Irta S c h i 1 I e r Bódog dr. Budapest 1902. S i n g e r és W o 1 f n e r kiadása. Ára 80 fill. Ez a Balogh Jenő dr. által szerkesztett Jogi Értekezések 6-ik füzetét képezi. Mai napig nem lévén a jogforrások rendszerét tüzetesen szabályozó törvényünk, — iránytadó főleg a sok százados alkotmányos szokás, és azért köz- és magánjogi kézikönyveink ma is csak a Tripartitumot idézik. Az állami ar.yakönyv vezetés összes szabályainak rendszeres gyűjteménye. Összeállította Kampis János dr. budapesti anyakönyvi felügyelő. Kiadja az Orsz. közp. községi nyomda r. t. Ennek a kézikönyvnek most jelent meg a második kiadása, kibővítve az első kiadás óta megjelent uj rendeletekkel és tudnivalókkal. A szerző ezenkívül jóval megszaporította a gyakorlati példákat és elejétől .végig átdolgozta az egészet, a tapasztalatok és a változott igényekhez képest. A közel 600 oldalra terjedő vaskos könyv külső kiállítása feltűnően elegáns és tartós. Ára 10 korona. Beküldetett: Horvát- és Szlavonorszagok autonóm törvényeinek gyűjteménye, kiadja a horvát-szlavon-dalmátországi m. kir. miniszter IV. kötet 1887—1892. évi törvények. Budapest 1903. Vegyesek. A magyar kir. belügyminisztérium ügy- és személybeosztása. 1903. január 1-ével a belügyminisztériumban uj beosztás lépett életbe, melyet a következőkben ismertetünk: AzI. elnöki osztály), II. (vármegyei, városi és községi ügyek) és III. (rendőri ügyek) főosztály Sz éli Ignác és Gulner Gyula államtitkárok hatáskörei alá tartoznak, a IV. (közegészségügyi) főosztály csak Gulner Gyula, az V. (gyámügy, közjótékonyság, gyermekvédelem) osztály csak Széli Ignác vezetése alatt áll, a VI. (törvényelőkészitési ügyek) osztályt ismét a két államtitkár vezeti. Elnöki osztály: Osztályfőnök, osztályvezető: Hjo r v á t h Emil c. miniszteri tanácsos. Titkár: Nóvák Sándor dr. c. segédtitkárok: Pásztély István dr., Szem ere Lajos, Falk Ernő dr. c. Fogalmazó: Jekel Péter dr. I/a. Közjogi osztály, osztályfőnök Bezerédj Viktor dr. miniszteri tanácsos. Osztályvezető: Török Ferenc osztálytanácsos. Segédtitkárok: S c h r e i b e r Lajos dr., 11 o s v a y Bálint dr., Mészöly Kálmán, ifj. Torkos László dr. Fogalmazók: Mihályffy Vilmos, Erits Kálmán dr. Segédfogalmazó: Üchtritz Emil báró dr. f. n. Fogalmazó gyakornok: Ajtay Barna dr., Antal Iván dr. I/b Községi illetőségi osztály. Osztályfőnök: Bezerédj Viktor dr. miniszteri tanácsos. Osztályvezető: Saczelláry Mihály osztálytanácsos. Titkárok: Szabó Antal c. osztálytanácsos, Véghső László. Segédiilkár: Soós Zoltán dr. Fogalmazó: Fekete Pál dr. Segédfogalmazó: Martinovich József. Fogalmazó gyakornok: Zboray János dr. I/c. Állami anyakönyvi hivatal. Osztályfőnök Madarász Elemér osztálytanácsos. Osztályvezető: Pál ff y Elemér osztálytanácsos. Segédtitkár: Medve Zoltán dr. Fogalmazó: Csorba Béla. Segédfogalmazók: Pantl Kálmán, Tatits Árkád dr., Sánta Imre f. n. Fogalmazó gyakornokok: ifj. Viczián Antal, Szentgyörgyi Károly dr. Il/a. Vármegyei osztály. Osztályfőnök: S i m o n t s i t s Béla miniszteri tanácsos. Osztályvezető: Zeley Lajos c. osztálytanácsos. Segédtitkárok: M á r i á s s y Barna, Horváth Elek, R ö m e r Róbtrt, N i c k o 1 i c s Sándor dr. c. Fogalmazó: Viczián István dr., Cseörgeő Zoltán. Fogalmazó gyakornok: V a r g y a s Jenő. Il/b. Városi osztály. Osztályfőnök: Faschó Moys Sándor dr. miniszteri tanácsos. Osztályvezető: B u t h Károly osztálytanácsos. Titkárok: Hartl Sándor dr. c. osztálytanácsos, Ebergényi Sándor. Segédtitkár: Tersztyánszky Kálmán. Segédfogalmazó: ifj. W o j n a r o v i t s Sándor dr. Fogalmazó gyakornok: V e z s e n y i Jenő dr. II/c. Községi osztály. Osztályfőnök: Marék Ede miniszteri tanácsos. Osztályvezető: Kolossváry Miklós osztálytanácsos. Titkár G h y c z y Jenő dr. Fogalmazó: ifj. R e i s z i g Ede dr. Segédfogalmazó: M ári áss y Tibor báró dr. f. n. Fogalmazó gyakornok: Fischer Kálmán dr. Ill/a. Államrendőri és közbiztonsági osztály. Osztályfőnök: Sélley Sándor dr. miniszteri tanácsos. Osztályvezető: Szabó' László osztálytanácsos. Titkárok: Kégl Imre dr., Petróczy Lajos dr. c. osztálytanácsosok. Segédtitkár: Vásárhel yi Gyula. Segédfogalmazók: Áldássy József dr., Török István dr., Percei Miklós dr. f. n. Ill/b. Közrendészeti osztály. Osztályfőnök: Sélley Sándor dr. miniszteri tanácsos. Osztályvezető Bölcs Gyula osztálytanácsos. Titkárok: Bulyovszky Aladár, Adorján Antal c. Segédtitkár: ifj. Fest Lajos dr. Fogalmazó: Kovács Béla. Segédfogalmazó: Néppel Gyula f. n. Fogalmazó gyakornok: W. B a 11 a Mihály dr. III/c. Kihágási osztály. Osztályfőnök: Sélley Sándor dr. miniszteri tanácsos. Osztályvezető Jalsoviczky Sándor osztálytanácsos. Segédtitkár: ifj. Krajtsik Ferenc dr. Fogalmazó: V e c s e y József dr. Segédfogalmazók: T e m 1 e Rezső, M á r ff y István f. n. IV/a. Kórházi és elmebetegügyi osztály. Osztályfőnök: Chyzer Kornél dr. miniszteri tanácsos. Osztályvezető: Raisz Gedeon osztálytanácsos. Titkár: Nóvák Lsjos Egészségügyi