A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 4. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. 4. [r.]

$2 A JOG felügyelők: Frank Ödön dr., Hajós Béla dr., B é k és y Géza dr. Segédfogalmazó: Hajdú Imre dr. f. n. IV/b. Egészségügyi közigazgatási osztály. Osztályfőnök: Chyzer Kornél dr. miniszteri tanácsos. Osztályvezető: Téry Ödön dr. közegészségügyi felügyelő. Titkár: Rádinovics Iván dr. Egészségügyi felügyelők: Fáy Ahdár dr., Blum Ödön dr., Segédtitkár: P r e y s z Kornél dr. Fogalmazó: L i s z ny a y Endre dr. Fogalmazó gyakornokok :Hollaender Hugó dr. bakteriológiai szaksegéd, Somlyó Nándor dr. napidíjas orvos: IV/c. Betegápolási osztály. Osztályfőnök: Chyzer Kornél dr. miniszteri tanácsos. Osztályvezető: Liptai Lajos osztálytanácsos. Titkárok: Bóry Kálmán, Andriska Antal. Egészségügyi felügyelő: Kai ser Károly dr. a bakteriológiai intézet vezetője. V/a. Gyámügyi osztály. Osztályfőnök: Kaffka László. Osztályvezető: Madách László osztálytanácsos. Titkár: W a s s Antal c. osztálytanácsos, Bartók Géza dr. Segédtitkár: H é z s e r Kálmán, Szontágh Antal dr. Fogalmazó: Szécsey József dr. Segédfogalmazó: Kiss Aladár, Segesdy János f. n. Fogalmazó gyakornok: Sarlay Sámuel dr. V/b. Közjótékonysági osztály. Osztályfőnök: F o r a y Ferenc c. miniszteri tanácsos. Osztályvezető: Gárdony Zsigmond osztálytanácsos. Segédtitkár: Horváth Árpád dr. Fogalmazógyakornok: Kiss Dezső dr. V/c. Gyermekvédelmi osztály. Osztályfőnök: F o r ay Ferenc c. tanácsos. Osztályvezető: Bosnyák Zoltán dr. c. osztálytanácsos. Fogalmazó: Kársai Sándor dr., Bay Sándor. Fogalmazó-gyakornok: Pilaszanovich Antal dr., Gömöry Béla. dr. \VI m Ttatvényelőkészitői osztály. Osztályfőnök: Némethy Károly ^^^U^^niniszteri tanácsos. Titkár: Menny ey István c. Segédtitkár: S a m a s s a Adolf dr. Fogalmazó: Petrovics Elek dr. Segédfogalmazó: Harmatzy Lóránt. Földtehermentesitési pénzalap m. kir. igazgatósága. Elnök: Kovács Gyula dr. osztálytanácsos. Segédtitkár: Malcovich László c. titkár. A m. kir. belügyminisztériumban szervezett tanácsok: 1. A főnökök tanácsa. Elnök: a miniszter. Helyettes-elnök: G uln e r Gyula és Széli Ignác államtitkárok. Tagok: az osztályfőnökök. Előadó: az illetékes osztályfőnök. 2. Fegyelmi tanács. Elnök: Gulner Gyula államtitkár. Tagok: az illetékes osztályfőnök és az elnök által behívott másik osztályfőnök. Előadó: az illetékes osztályvezető. 3. Az elnöki fegyelmi ügyek tanácsa. Elnök: Gulner Gyula államtitkár. Tagok: a hét rangidősb osztályfőnök. Előadó: az elnöki osztály főnöke. 4. Kihágási tanács. Elnök: Széli Ignác államtitkár. Helyettes-elnök: Sélley Sándor dr. miniszteri tanácsos. Tagok: Bölcs Gyula és J a I s o v i c z k y Sándor osztálytanácsosok. Póttagok: Zeley Lajos és Kégl Imre dr. c. osztálytanácsosok. Előadók: az előadói teendőkkel megbízott tisztviselők. 5. Dijnokok elbocsátása ügyében eljáró bizottság. Elnök: az elnöki osztály főnöke. Tagok: B u t h Károly és M a d á c h László osztálytanácsosok. Póttagok: Kolossváry Miklós és Gárdony Zsigmond dr. osztálytanácsosok. Előadó: a bizottság egyik tagja. A vasutak szavatossága kiskorúakkal és beszámításra képtelen egyénekkel szemben. Nagy feltűnést keltett annak idején a bécsi legfőbb itélőszéknek 1899 december 28-án kelt 13,339. sz. ítélete, melylyel a kiskorú nevében emelt kártérítési igény a vasúttal szemben azért megállapittatott, mert vis maiorról az adott esetben nem lehet szó; a gyermek szüleinek kötelességszerű felügyeletének elhanyagolása harmadik személy részéről való elkerülhetlen ^cselekmény* indokolásául el nem fogadható; a károsultnak vétkessége pedig egy gyermeknél, aki eszét még nem képes használni, fenn nem foroghat. Ezen ítélet a vasutvállalatokat vigasztalan jövőbe engedte pillantani. Ha az «communis opinio judicis»-sé válik, akkor a vasút feltétlenül és minden megkülömböztetés nélkül felelős minden, a forgalom valamely eseménye folytán beszámítható állapotban nem lévő egyéneknél bekövetkezett halálos kimenetelű sérülésnél vagy testi sértés esetében. Ezen felfogás azonban ellenkezett volna a jogérzettel és a vasutak felelősségéről szóló törvénynyel is. És a legfőbb Ítélőszék tényleg el is tért ezen gyakorlatától. Az előbbihez teljesen analóg esetben a vasutat az 1902 január 28-ikán kelt 612. sz. Ítélettel kártérítési kötelezettsége alól feloldotta. ímhol az eset. Egy pályaőr szolgálatot végzett valamely állomáson. Mialatt az állomáson lévő motorral az egyik átjárónál a sorompókat elzárta, hozzájött l£ éves leánykája, ki a magaslaton lévő őrházból a vasúthoz vezető lépcsőn odakerült. Nemsokára eljött az ő 14 éves fia is, aki az apjának jelentette, hogy a szomszéd helységbe megy. Az őr megadta az engedélyt, de egyúttal utasította fiát, hogy a kis lánykát a vonat közeledtének okából anyjához az őrházba vigye, aki ekkor éppen mosással volt elfoglalva. A fiu a meghagyáshoz képest átadta a leánykát 10 éves nővérének és távozott. Nyomban elmenetele után a leánynak eszébe jutott, hogy fivérének valami kis megbízást kell még adnia és ezért utánasietett. A kis gyermek, magára hagyatva, lassan követte a testvéreit az általuk használt gyalog-ösvényen. Ezen ösvény az őrháztól a töltés szélén a vasutat átmetsző dülőuthoz vezet melybe az itt emelt sorompókon belül torkollik. A gyermek már lemenet közben magára vonta az étkező vonat gépészeinek figyelmét, de mert a töltés szélén nyugodtan a sorompó mellett megállt, a mozdonyvezető nem találta szükségesnek a vonatot megállítani. Midőn azonban a vonat már 40 méternyire közeledett, a gyermek egyszerre a vágány felé szahdt, mintha még hamar a vonat érkez e előtt át akarna szaladni; erre azonban közvetlenül a jobb vágány előtt megállt ás ezen,—arccal a vonatnak, — leült. Dacára, hogy a mozdonyvezető minden lehetőt elkövetett, hogy a vonatot megállíthassa, az már a rövid távolság folytán idejekorán nem sikerült,úgyhogy a mozdony, az első kocsi és a második kocsinak egy kereke a gyermeket elgázolta és ballábát lemetszette. Minthogya gyermek atyja szolgálatadója ellen pert indítani nem akart, a gyermek részére érdekösszeütközési gondnok (Collisions-Curaton rendeltetett, aki a vasút ellen kártérítési pert indított. Az első biró ennek heb't is adott, ellenben a másodbiró és a bécsi legfőbb ítélőszék felperest keresetével elutasították; utóbbi a következő indokolás alapján: Az adott esetben megvan adva az a törvényben előrelátott <elhárithatlan véletlen*, mely a vasutat minden mulasztás vagy vétkesség alól felmenti. A vonat nem ment gyorsabban a rendesnél; a személyzet részéről megtörtént minden, hogy a vonat megállíttassák, és csak ennek tulajdonítandó, hogy a gyermek teljesen el nem pusztult, hanem csak súlyosan megsérült. Nem volt előre látható, hogy egy teljesen őrizet nélkül álló gyermek közvetlenül a vonat megérkezése előtt fog a vágányon leülni. Ez tehát ^elháríthatatlan véletlen* esetét képezi. Ellenvethető volna ugyan, hogy annak lehetősége folytán, mert elmebetegek, bárgyuak vagy gyermekek a sorompók dacára is kerülhetnek a vágányokra, — az egész vasúti vonal kerités vagy falak által jobbra-balra jobban elzárható volna. De kérdéses, vájjon ezen korlátok az elmefogyottakra és gyermekekre nézve csakugyan akadályt képeznének-e; és a fennálló törvények sem követelik az ily szerfölött költséges óvóintézkedéseket, sőt csak kisebb mérvű, szokásos óvóintézkedéseket követelnek. Kiemelendő továbbá, hogy a jelenkor fokozott gőz- és villamosságszülte forgalma mellett, nemcsak a vasúti vállalatok, de a közönség részéről is, a fokozott forgalmi szükségletnek megfelelő nagyobb óvatosság joggal követelhető; és ez kiterjed a szülőkre és a többi felügyelettel megbízott egyénekre is, törvényes felügyeleti kötelességük gyakorlása közben. Figyelembeveendő végül az alsóbbrangu vasutakról hozott törvény, mely a különben elrendelt óvóintézkedések mellőzését engedi, ugy hogy ezeknél sem őr, sem sorompó nem létezik. Az • elkerülhetetlen véletlent- nem lehet a szélsőségig, minden lehető véletlen elhárításáig értelmezni, mert akkor a villamos vasút vagy gőztramway teljesen lehetetlenittetnének. Azéietnekésa vasutak rendesüzeménekmegfelelő értelmezéstkelltehát elfogadnunk és nem szabad a szülők vagy gondnokok hanyagsága miatt, a vasutakat rendkívüli biztonsági intézkedésekre kötelezni, vagy azokat ezek elmaradásáért kártérítéssel terhelni. A huszti kir. járásbíróság igo2. évi ügyforgalma. Sommás per 1417, egyességi ügy 14, fizetési meghagyás 485, fizetési meghagyás tárgyában megkeresés 49, örökösödési ügy 546, anyakönyvi ügy 22, végrehajtási ügy 500, polgári megkeresés 114, polgári vegyes ügy 281, vétség és kihágási ügy 1,237, vizsgálóbírói ügy 26, büntető megkeresés 196, büntető vegyes ügy 322, telekkönyvi ügy 6,118, összes ügyek száma: 11,327. Ebből az év végén folyamatban maradt összesen 657 ügy, éspedig: sommás per 139, örökösödési ügy 194, véghajtási ügy 159, polgári megkeresés 13, vétség és kihágási ügy 140, vizsgálóbírói ügy 3, büntető megkeresés 4, büntető vegyes 4, telekkönyvi ügy 1. 1901. év végén volt sommás per a szünetelőkkel együtt 1,165, érkezett 1902. évben 1,417, ebből befejeztetett 1,290, maradt folyamatban 139, szünetelésben 1,153. Sommás ügyekben tárgyalás tüzetett 2,184, nem tartatott meg 557, kontradikt. tárgy, száma 1,137, a tárgyalások határnapja 14—30 nap; részitélet 2, végitélet 229, megnemjelenés, lemondás és elismerés alapján ítélet 167, peregyesség 315. Pergátló kifogás tárgyában végzés 14, örökösödési ügy befejeztetett 499, anyakönyvi ügy befejeztetett 23, végrehajtási ügy befejeztetetf 529, polgári megkeresés befejeztetett 12], polgári vegyes ügy befejeztetett 281, vétség és kihágási ügy befejeztetett 1,263. e szakban tárgyalás tartatott 1,709, ítélet^ hozatott 274. — Telekkönyvi beadvány érkezett 7,603, elintéztetett valamennyi, a tkvi ügyből folyamaton maradt 1. Elnöki ügy érkezett 158, elintéztetett valamennyi. Telekkönyvi bevezetés foganatosíttatott 6,392, — 13,629 telekkönyvben — hátralék 28. Tkvi másolat kiadatott 1,262, hátralék nincs. Leírási hátralék maradt: polgári ügyekben 30 drb, büntető ügyekben 15 drb, tkvi ügyekben 35 drb, kiadmányozási hátralék nincs. A kir. járásbíróság személyzete áll: 4 biró, 2 segéd (aljegyző és joggy^ot^ol^^t^lekkönyvvezető, 4 irnok és 4 dijnokból. A szerkesztésért felelősek: Révai Lajos űr. Stiller Mór dr. V- Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3. VHXM RfoZvéNYT/tíHASÍO NYOMOjulA BUOWUTEI..