A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 50. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

364 A JOG Kérdés mármost, jogositott-e az ügyészség vagy a vizsgálóbíró a hozzá érkezett feljelentést a limine visszautasítani? Ami az ügyészséget illeti, az kétségtelenül jogositott bármily sajtófeljeientés tekintetében a bpts 42. §-a éltelmében a vád képviseletét megtagadni s ez esetben a felhatalmazás- és kivánatra üldözendő sajtóvétségeken kivül, hol a törvény a pótmagánvádat kizárja, a sértett átveheti a vád képviseletét.*) De ezen felfogás csakis ily speciális közjogi jellegű sajtóvétségnél foghat helyet, mig más esetben a sértett hivatalból üldözendő bűncselekményt is feljelenihet, sőt a vád képviseletét át is veheti, ha az ügyészség azt megtagadja. Felhatalmazás vagy kivánat alapján üldözendő cselekménynél természetesen az ügyészség a vád ura s ha a képviseletet az eljárás bármely szakában megtagadja, az eljárás beszüntetendő. A vizsgálóbírónak azonban szerény nézetem szerint nincs joga a feljelentést a limine elutasitani, mert azon körülmény, hogy a sajtóközlemény megjelent, kétségtelen ; annak felelős személyét tehát nyomozat és vizsgálat utján meg kell állapítani, azt pedig, hogy a tartalom sajtóbüncselekményt tartalmaz-e, az esküdtek hivatása eldönteni. Igaz, hogy a bpts 105. §-a értelmében csak akkor köteles a vizsgálóbíró a vizsgálatot elrendelni, ha a vád tárgyává tett cselekmény miatt bűnvádi eljárásnak helye van, ellenkező esetben elutasíthatja s igy minthogy a sajtóközleményből már megállapítható, van-e abban bűncselekmény s van-e bűnvádi eljárásnak helye, tehát ily joga volna a vizsgálóbírónak; ámde ez akkor ellenkeznék a sajtójog és sajtóeljárás intencióival és liberális felfogásával, miután a sajtódeliktumot a törvényben is ki akarta venni a hivatásos bitó hatásköre alól. A gyakorlati élet ugyan ritkán konstruál ily eseteket, de amennyiben előfordul, még ha nem teljesen kétségtelen is, hogy a nyomtatvány nem tartalmaz sajtóvétséget, elrendelendő a ryömozat és vizsgálat a felelős személy megállapítása s a feljelentés és védelem bizonyiiékainak beszerzése végett. Hogy teljesen alaptalan feljelentéseket nem tesznek, az iránt biztosítékot nyújt a sajtóeljárás nagyon nyilvános volta, annak nagy költségei és végű! a rágalmazás- és hamis vádtól való félelem. A lefoglalásra nézve a bpts XXX. fejezete azután kivételes intézkedést tartalmaz, mely szintén a sajtószabadság egyik biztositéka. Mig más bűncselekmény esetén lefoglalást bármily közigazgatási hatóság elrendelhet szükség esetén, addig a nyomtatványokra nézve egyedül az illetékes sajtóvizsgálóbiró bír hatáskörrel s csak ha a késedelem veszéllyel járna, jogositott erre más vizsgálóbíró vagy az illetékes járásbíróság. Tehát mindenkor független bíróság és soha sem a kormánytól függő rendőri hatóság. Továbbá fontos, hogy hivatalból nem lehet helye lefoglalásnak, hanem csak a vádló indítványára, akár köz-, akár magánvádló legyen az. Egy másik kérdés még, hogy van-e helye sajtókihágásnál lefoglalásnak. Zsitvay Leo, művében a kérdést igenlegesen oldja meg azon indokkal, hogy miután a bpts. XXX. fejezete a nyomtatvány utján való deliktumokban az eljárást szabályozza, ennek intézkedései a kihágásra is érvényesek. Ez utóbbi igaz, de azért szerény nézetem szerint e felfogás mégis téves, mert a büntetőtörvényeket kiterjesztőleg soha sem lehet magyarázni s miután a bpts. 567. §-a világosan azt mondja «valamely nyomtatvány, büntettet vagy vétséget megállapító tartalma » miatt van lefoglalásnak helye, ezt a kihágást tartalmazó nyomtatványra kiterjeszteni nem lehet. E felfogásokat támogatja a btkv. és bpts. több oly intézkedése, mely a kihágások tekintetében kivételt állapit meg. így a btkv. 174. §-a büntetni rendeli a bűntett vagy vétség feldicsérését, az azonban kétségtelen, hogy kihágás feldicsérése nem büntethető. Előzetes letartóztatás- és vizsgálati fogságra kihágás esetén kivételeket állapit meg a törvény s ha a vizsgálat alatt álló kihágást követ el, emiatt előzetes letartóztatásnak a bpts. 141. §-a értelmében nincs helye. Hogy mely nyomtatványok foglalhatók le, azt is részletesen előirja a törvény : «a forgalomba hozott, postának vagy szállítónak átadott, szerkesztő- és kiadónál levő készletre, miből kétségtelen, hogy csak a bárhol található készletre és nem az olvasóközönség körében már használatban levő példányokra. Magánembert tehát ezen lefoglalással zaklatni nem lehet. Külföldről behozott nyomtatvány ugyanezen indokból szintén nem foglalható le, hanem a postai szállítási jogot vonja meg a kereskedelmi miniszter ily nyomtatványtól, amihez minisztertanácsi *) Ezzel teljesen ellentétes álláspontot foglalt e! a budapesti kir. ítélőtábla: A büntetőtörvénykönyv 174. §-át magában foglaló VI. fejezetének címe mutatja, hogy az ezen fejezet keretén belül konstruált törvényes rendelkezések a közjogi |ellegü büntetendő cselekmények megtorlására irányulnak, amely bűncselekmények esetén magánegyén vádra jogosítottnak nem tekinthető. (A budapesti kir. törvényszék vizsgáló birája. A kir. büntető törvényszék vp'dtanácsa. A budapesti kir. Ítélőtábla mint büntető biróság 1901 június hó 16-án 3,588) határozat szükséges. (1892. évi XI. t.-cikk 16. cikk 5. pont.) Hogy ezután indokolatlanul ne lehessen lefoglalást elrendelni, a törvény intézkedik, hogy a vádló 8 nap alatt köteles a vizsgálatot indítványozni s ha a vizsgálat iránti kérelem elutasittatik vagy a vádló a vádat elejti, a lefoglalás azonnal megszűnik. A további nyomtatványok forgalombahozatalára is ad meg a törvény a vizsgálóbírónak a jogot praeventiv intézkedésre t. i. arra, hogy a kiszedett szöveg tetüit szétszedesse. Maga a törvény szövege a következő: 567. §. Valamely nyomtatvány, büntettet, vagy vétséget megállapító tartalma miatt, a feljelentés megtétele után vagy ezzel egyidejűleg csak a vádló indítványára foglalható le. A lefoglalás elrendelésére és foganatosittatására rendszerint az illetékes vizsgálóbíró (565. §.) vagy sajtóbiróság (562. §.), ha azonban a késedelem veszéllyel járna, bármely vizsgálóbíró vagy járásbíróság is jogosítva van. A lefoglalás kiterjed a nyomtatványnak mind forgalomba hozott, mind postának vagy száilitóintézetnek átadott, mind végre a szerkesztőnél, a kiadónál, a nyomdásznál vagy más egyénnél készletben levő példányaira. Kiterjeszthető továbbá a nyomtatvány előállítására szolgált mintára, metszetre és más sokszorosító készülékre. A minta lefoglalását a kiszedett szöveg betűinek szétszedése is pótolhatja. 568. §. A vádló a lefoglalástól számított nyolc nap alatt köteles a lefoglalt nyomtatványra vonatkozó vizsgálat elrendelése iránt indítványt tenni, a mennyiben ezt még meg nem tette volna. Ellenkező esetben a lefoglalás hatályát veszti és a lefoglalt nyomtatvány és sokszorosító készülék kiadandók. Ha a vádló elejti a vádat, a vizsgálóbíró a lefoglalást megszünteti. (Folytatása következik.) Belföld. Az ügyvédi kamara értekezlete. F. hó 9-én tartotta a budapesti ügyvédi kamara őszi értekezletét a kamara dísztermében. Szivák Imre dr. üdvözölvén a nagy számban megjelent kamarai tagokat, a választmány megbízásából megtartotta emiékbeszédét néhai Thuróczy György budapesti ügyvéd felett, aki Szentkirály-utcai bérházát a létesítendő ügyvédi nyugdíjintézetnek hagyományozta. A kamara azzal fejezte ki kegyeletét nagy jótevőjének emléke iránt, hogy tisztelgett Thuróczy özvegyénél és tolmácsolta előtte a kamara mély háláját, azonkívül a választmány határozatilag kimondta, hogy a boldogultnak arcképét a kamara palotájának ülésterme számára meg fogja festetni. Thuróczy György 1833. április 23-án Jászfelsőszentgyörgyön született jómódú gazdaszülöktöl. Gimnáziumi tanulmányait Jászberényben és Budapesten végezte. Ugyancsak a budapesti tudományegyetemen végezte a jogi tanfolyamot is. Ennek befejezése után s bírói pályára készült. Szolgabíró volt egyideig Gyöngyösön, majd 1865-ben ügyvédi oklevelet nyert, azután pedig Budapesten gyakorló ügyvéd lett. Nemsokára gyakorlatának megkezdése után az ügyvédi vizsgáló-bizottság tagjává, majd 1868ban váltójegyzővé neveztetett ki Közgazdasági tevékenységet is folytatott mint az Iparbank és a Magyar Általános Biztosító Társaság választmányi tagja. Most, amidőn emlékét felidézzük, előttünk áll az ö lelkének nagy elhatározása. Vájjon mi jutalmat adhatunk mi az ily nemes lelkeknek? Thuróczy György emléke t. uraim, a költő szerint könnyet érdemel. Mert könnyet érdemel az aki szeretett, akinek utolsó lehellete az elhagyottak iránt örök szeretet érzéséből fakad fel. Midőn Thuróczy György emlékétől önöket búcsúztatom, csak egyetlen méltó szót találok, melylyel ezt a megemlékezést bezárhatom és ez az, hogy kövessük őt pályánkon ! (Hosszantartó éljenzés.) A nagy hatást keltő emlékbeszéd után Pap József dr., a kamara titkára közölte az értekezlettel, hogy a választmány határozatából 1904. évi január havától kezdve a budapesti ügyvédi kamara Ügyvédi Kamarai Közlöny címen havonkint egyszer megjelenő hivatalos lapot fog kiadni, amely díjtalanul fog minden budapesti ügyvédnek megküldetni. Szerkesztésével a kamara titkára, Pap József dr. bízatott meg. A titkár előadta továbbá, hogy a tavaszi értekezlet óhajtá sához képest a kamara elnöke az igazságügymiriiszterrei érintkezésbe lépett a tömeggondnokságok egyenletesebb szétosztása tárgyában. Az igazságügyminiszter megígérte, hogy egy ankétet fog egybehívni ez ügyben. Az igazságügymtniszter megbízásából a választmány az Országos ügyvédi gyám-és nyugdíjintézetről törvényjavaslatot készített beható indokolással. Az igazságügyminiszter ezen javaslatot, mint saját előadói tervezetét, véleményezés végett most küldi ie a társkamaráknak. A választmány foglalkozott az ügyvédjelöltek és joggyakornokok részére kezelt alapítványok rendezésével és meghatározta azokat a feltételeket, amelyek mellett e tökének kamatjövedelme a joggyakornokok és illetve ügyvédjelöltek között felosztható. A titkár ezután még bejelentett az értekezletnek egypár előfordult sérelmi esetet és közölte azok orvoslása iránt a választmány intézkedéseit, valamint ismertette az igazságügyminiszternek és a budapesti kir. Ítélőtábla elnökének a kamara 1902. évről szóló véleményes jelentésére adott válaszait.