A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 50. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

A JOG 363 mas lehet arra, hogy az emberek könnyen határozzák el magukat ily súlyos bűncselekmény elkövetésére. A védő és a nagy közönség számol azzal, hogy mig az egyik szabadul a büntetéstől, a sértettek, kik ezen esetekben a legsúlyosabb sérelmet szenvedtek, megtorlatlanul kénytelenek nézni, hogy az, ki talán kedveseiket?gyilkolta meg, még csak büntetést sem kap. Igen jól emlékszünk arra, hogy midőn Bpesten, Szegeden, Nváradon egymásután szülő- s testvérgyilkosokat mentett fel az esküdtszék, megingott egyszerre az esküdtszék iránti bizalom s oly tekintélyes testületekben.mint a budapesti ügyvédi kamara választmánya s az Ügyvédi Kör, azonkívül az egész szaksajtóban nyilvánosan foglalkoztak a gyakori felmentésekkel. A védő dicsőségét és ambícióját ez esetekben igen kontrakamrozza az a tudat, hogy amidőn kötelességét teljesítette és kötelessége teljesítésében a legnagyobb sikert aratta, köziemüködött egyúttal, hogy a társadalom és annak tagjai ellen elkövetett legnagyobb bün megtorlatlanul maradjon. A sajtóbünperben a sajtószabadság magasztos eszméje lelkesíti a védőt ; a siker, e magasztos eszme sikere egyúttal, luelyért küzdeni, a szabad intézményekért lelkesülni mindig kész jogvédői karnak évszázados büszkesége, abban közreműködni kötelessége. Ily viszonyok között azután kétségtelen, hogy a lelkesedés és kötelességérzet párosulván, a bprts által megadott liberális intézkedések mellett, a védelemnek a sajtóbünperben igen fontos szerepe van. A bprts. V. fejezete a védő jogait és kötelességeit körülbelül a következőkben állapítja meg: A terhelt s helyette törv. képviselője, házastársa, fel- és lemenője a per bármely stádiumában választhat magának védőt s ezen jogára figyelmeztetendő (54. §.). A főtárgyaláson több védő is lehet jelen, de ezzel az indítványok és perbeszédek száma nem szaporítható. Védőül csak bejegyzett ügyvéd, jogakadémiai vagy egyetemi tanár választható. A kirendelt védő sem más ügyvéd, sem ügyvédjelöltje által nem helyettesitheti magát.*) A törvényhozásnak fent vázolt szempontjaiból azután igen természetes, hogy vannak esetek, amidőn a törvény gondoskodni kivánt a vádlott védelméről az esetben is, ha ő és hozzátartozója ezt elmulasztják. Ezek az úgynevezett kötelező védelem esetei, melyeket a bpts 56. §-a ad elő a következőkben. 56. §. A fó'tárgyalásra védő rendelendő: ha a vádat oly bűntett miatt emelik, amelyre a törvény öt évig terjedhető szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést állapit meg; 2. ha a vádlott, vagy törvényes képviselője, illetőleg házastársa, fel- vagy lemenő ágbeli rokona kívánják, bármely bűntett esetében; 3. ha a vádlott életének 16. évét még tul nem haladta, vagy ha siketnéma, vagy írni nem tudó néma; 4. ha a bíróság az ügy körülményeinél fogva célszerűnek találja. Vádlott-társak részére közös védő csak akkor rendelhető, ha érdekeik nem ellentétesek. Igen fontos, hogy csak a főtárgyalásra kötelező a védő rendelése, más esetben csak akkor rendel a bíróság védőt, ha jónak látja. A védelem Kirendelésének módozatai, inkompatibilitása, felmentése, stb. adminisztratív jellegű dolgok inkább s a sajtóeljárásban semmi különlegességet nem mutatnak A védelemnek fontos hivatását a bünperrtartás azzal ismerte el leginkább, hogy a védőnek szerepet juttat már a nyomozás folyamában. S főleg, hogy a letartóztatott védencével a védő hatósági ellenőrzés nélkül szabadon érintkezhetik. (63. §.) Az ügy iratait szabadon megtekintheti (64. §.) s mindezekben a nyomozó hatóság vagy vizsgálóbiróság által csak kivételestn akadályozható meg, s birói határozatot provokálhat esetleg e kérdésben, melyet a vádtanácshoz fellebbezhet. Végül fontos felemlíteni, hogy a védő különálló személyiség a bünperben, aki az eljárás minden szakában hozott bármely határozatot önállóan felebbezhet meg, védence beleegyezése vagy megkérdezése nélkül, s éppen azért minden határozat neki külön hirdetendő meg. XII. fejezet. A sajtobünvádi eljárás folyamatbatétele. (A feljelentés, annak formája, alkatrészei és kellékei s az azzal kapcsolatos intézkedések.) Az előadottakból kétségtelen, hogy sajtóeljárásban szintén 3 vád lehetséges : közvád, pótmagánvád és főmagánvád. A sajtó*) Főtárgyalási elnök által kirendelt védő helyett, ha őt az elnök fontos okból felmenti, ugy a kirendelt védő elmaradása vagy időelőtti távozása esetében csak az elnök és ez is csak ügyvédet rendelhet védőnek. Maga a kirendelt védő helyettesnek a kirendelésére (1874: t.-c. 63. §.) vagy önmagának ügyvédjelölt által az 1874. évi XXXIV. t.-c. 15., 16. §-ai értelmében való helyettesítésére, vagy az elnök az általa kirendelt védő mellett gyakorlaton lévő ügyvédjelöltnek helyettesül kirendelésére vagy elfogadására a bűnvádi perrendtartás szabályai szerint nincs jogosítva. A m. kir. Kúria (1902. január il-én 623/B. sz. a.) eljárás tényleges folyamatbatétele pedig az indítvány (feljelentés megtételével veszi kezdetét. Az első esetben az ügyészség tesz feljelentést a sajtótörvény értelmében neki beküldeni köteles úgynevezett: köteles példányban észlelt, vagy pedig egy feljelentés folytán tudomására hozott hivatalból üldözendő sajtóbüntett vagy vétség miatt.*) Magát a feljentés külalakját, és annak kellékeit a bprts nem írja elő, de egyrészt az 1867. évi május 17-én kelt rendelet és azon alapuló szokás; másrészt, miután a prts 566. §-a a vizsgálat elrendelése iránti indítványhoz is a lappéldány) csatolását vagy az incriminált közlemény leírását kívánja meg, ezt rendesen a feljelentéshez szokás már csatolni. A feljelentést — indítványt — tehát következőképen leiszerelve kell benyújtani. Első sorban részletesen körülírni a nyomtatványt, mely a sajtódeliktumot tartalmazza, csatolva esetleg a nyomtatványt magát is, és szórói-szóra megjelölni a nyomtatvány azon szavait, melyek sajtódelictumot tartalmaznak ; kivéve, ha az egész nyomtatvány inkriminálva lesz megjelölve egyúttal a btkv. azon §-ait, melyekbe ütközik a nyomtatványban elkövetett sajtóvétség vagy bűntett. Ezt követi a lefoglalás vagy elkobzás iránti kérelem, végül pedig annak kifejtése után : mely bíróság illetékes és bir majd hatáskörrel, végül a büntetés iránti indítvány és ez alapon kártérítés, közzététel iránti vagy egyéb kívánság. Felhatalmazás vagy kívánatra üldözhető sajtóvétség esetén, a felhatalmazást, vagy a kivonatot tartalmazó okiratot az ügyészség a feljelentéshez csatolja. Ha kétségtelen a felelős személy, az inditvány mindjárt az ellen teendő meg; ha pedig nem a sajtótörvény értelmében felelősségre vonható személyek, időszaki lapoknál a felelős szerkesztő s illetve a nyilatkozatban megjelölt felelős személy ellen. Ha hivatalból üldözendő sajtóbüntett vagy vétség miatt, magánszemély mint sértett fél teszi meg az indítványt, abba belefoglalandó az ügyészséghez intézett azon kérelem is, hogy az a vád képviseletét vegye át. Ha főmagánvádló teszi a feljelentést, az teljesen azonos az ügyészség által tett indítvánnyal a feljelentés külső kellékei tekintetében, s ha ily esetben az ügyészség átveszi a vád képviseletét, a főmagánvádlót csak kisegítő hatáskör illeti meg (pts. 41. §.). Előfordulhat ugyanis, hogy a magáninditványos cselekmény a közérdekbe ütközik, dacára, hogy közvádnak nincs helye, mert a társadalomban a cselekmény akár annak elkövetője, akár a sértett személye miatt az egyensúlyt zavarná meg. Nem tartalmaz azonban a bpts semmi intézkedést aziránt, hol teendő meg a feljelentés, akár mint főmagánvádló, akár mint sértett teszi meg a magánfél a feljelentést. A bpts. életbelépte előtt a sajtófeljelentést a kerületi sajtóvizsgálóbirónál kellett beadni s az ügyészség ma is kétségtelenül az illetékes sajtóbirónál köteles azt beadni, annál is inkább, mert az rögtön elrendelheti a lefoglalást is. A bpts 30. §-a külön intézkedést nem tartalmazván, a feljelentés a bpts 87. és 95. §-ai értelmében adandó be. Tehát az egyszerű feljelentés, hol a magánszemély sem mint sértett, sem mint főmagánvádló nem óhajt az eljárásba befolyni, a kir. ügyészségnél teendő meg, mely azután maga fogja az illetékes sajtóvizsgá'óbirónál az indítványt megtenni. Az ily feljelentésre a bpts 89. §-a értelmében bárki jogosult s azt a nem illetékes ügyészség, sőt a rendőri hatóságok és bíróságok is kötelesek elfogadni s az illetékes hatósághoz áttenni. De kötelesek a bpts 90 §-a értelmében a magáninditványt is elfogadni és az illetékes kir. ügyészséghez áttenni, sőt ha abban hiányok volnának, azt a panaszos kihallgatásával pótolni s így illetékes helyre juttatni. A bpts 90. §-ának utolsó bekezdéséből: <ia magáninditvány, melyet nem az illetékes kir. ügyészségnél tettek, ehhez haladék nélkül átteendó'n, az következtethető, hogy a magáninditvány az illetékes kir. ügyészségnél teendő meg. Ámde gyakorlati szempontból ez esetben is éppen az ellenkező a helyes, t. i. a nem inagánvádra üldözendő sajtóvétség miatt tenni meg a feljelentést az illetékes kir. ügyészségnél, mert az mindjárt nyilatkozhatik a vád átvétele tárgyában s illetve ha a vádat képviselni akarja, mindjárt át is veszi a képviseletet. Azonban általánosságban minden sajtófeljelentést leghelyesebb a sajtóvizsgálóbirónál megtenni, miután ő jogos'tott a netalán szükséges lefoglalás, elkobzás iránt is határozatot hozni. Igaz ugyan, hogy a bpts 95. §-a értelmében köteles ezt az ügyészséggel közölni. Azonban a halaszthatatlan nyomozási és biztonsági intézkedéseket is megteheti azonnal. *) A feljelentési kötelezettség némely államban minden polgárra kötelező ; a mi btkünk és bprtsunk szerint közhivatalnoknál s csupárTa törvény egyes eseteiben (btkv. 135. §-a) büntethető a feljelentés elmulasztása.