A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 50. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

meg (Bprts. 41. §. 2. pont) s természetesen, mint egyéb bűncselekmények esetén, a vád képviseletét ezekben is bármikor átveheti, kivéve, ha a magánvádló vagy pótmagánvádló közben elállott a vádtól.1) Ha a kir. ügyészség képviseli a vádat, ennek meghallgatása nélkül érdemleges határozat nem hozható (bpts. 33. §. 2. p.). Ezzel kapcsolatos, hogy miután a bpts a vádelvre van alapítva, ott, ahol főmagánvádló, vagy pótmagánvádló képviseli a vádat, ezek nélkül nem hozható határozat. Ha a kir. ügyészség az eljárás folyama alatt ejti el a vádat, ezt a sértett (magánfél, főmagánvádló, pótmagánvádló) átveheti, mire a bíróság által szóval vagy írásban felszólítandó ; előbbi esetben azonnal kell ennek megtörténnie, utóbbi esetben pedig 8 nap alatt írásban, ellenesetben az eljárás megszüntetendő, (bpts 32. §. 3. pont.) Bármily minőségben vette át a vádat : pótmagánvádló a neve, mig ha önállóan tette az eljárást folyamatba : főmagánvádló. Ha a sértett nem lett értesítve arról, hogy az ügyészség elállott a vád képviseletétől, 30 nap alatt veheti át a vád képviseletét. A pótmagánvádló jogai ezen esetekben a főmagánvádlóéval, vagy az ügyészségével — annak közhatósági jellegű jogaitól eltekintve, — azonosak, kivéve, hogy ujrafelvételt nem kérhet.(43. §. utolsó bek.2) Ha a vádra több magánszemély jogosult, az elsősorban jelentkező, vagy többek egyidőben való jelentkezése esetén : az első helyen jelentkező a pótmagánvádló s a többi csatlakozott, kik egyenlő jogkörrel bírnak, melyet a bpts. 45 és 46. §§-ai szabályoznak. A pts 45. és 46. §§-ai: 45. §. Ha magánvád emelésére sértett vanjogositva, az azok egyikének vádja alapján megindított vagy folytatott eljáráshoz a többiek is csatlakozhatnak. A csatlakozás után is az a sértett marad a magánvádló, akinek vádja alapján az eljárást megindították, illetőleg folytatták. A sértettek azonban közös megállapodással a vád képviseletére más sértettet jelölhetnek ki. A csatlakozóknak csak ellenőrző és kisegítő hatáskörük van, melynek érvényesítése céljából az ügy iratait megtekinthetik és indítványokat tehetnek. A minősítés és a büntetés kiszabása tekintetében azonban nincs joguk inditványtevésre. A csatlakozás folytán sem a vádiratok, sem a vádbeszédek száma nem szaporítható. A bíróság határozatait csak a magánvádlóval közli, külön idézést a csatlakozók csak a tőtárgyalásra kapnak. A bíróság a csatlakozókat az eljárás minden szakában közös meghatalmazottválasztásra utasíthatja. Ha a magánvádló a főtárgyalás előtt ejtette el a vádat, a csatlakozók a 42. §. szabályai szerint és jogkövetkezményei mellett szólitandók fel a vád képviseletének átvételére. Hogy melyikök fogja a vádat képviselni, arra nézve a 44. §. rendelkezései irányadók. 46. §. Az által, hogy a vád képviseletét más vádló vette át, illetőleg, hogy csatlakozó lépett fel, az előbb teljesített bírói cselekményeknek és a korábban eljárt vádló indítványainak és nyilatkozatainak hatálya nem változik. A magánvádló, illetőleg a csatlakozók a korábban hozott birói határozatokat, amennyiben azok ellen telebbezésre vagy felfolyamodásra joguk van, csak az alatt a határidő alatt támadhatják meg perorvoslattal, amely az előbb eljárt vádlónak nyitva állana. A perorvoslatok használásának joga mindegyik csatlakozót önállóan megilleti, tekintet nélkül arra, hogy a korábbi eljárás folyamán közös meghatalmazott által volt-e képviselve, vagy nem. Minden határozat, mely a terheltre nézve kedvező, valamennyi vádlóval és csatlakozóval szemben hatályos.3) Onképviseletre nem jogosultak tekintetében a magánvád, pótmagánvád és egyéb esetekben a btkv. 113. és 114. §-ai, egyébként pedig főkép rágalmazás és becsületsértés esetén a VI. fejezetben a rágalmazásnál és becsületsértésnél már előadott szabályok nyernek alkalmazást. Az összes felek (az ügyészség kivételével) ügyvéd által képviseltethetik magukat, s mind az állam hivatalos nyelvét kötelesek használni. Az ügyvéd nem lehet egyúttal tanú is ilyen ügyben. Fontos szabály, hogy a magánvádról való lemondás nem vonható vissza. A lemondással egyenlő, ha a magánvádló bármely tárgyaláson, melyre ezen következményre való figyelmeztetés mellett lett idézve nem jelenik meg, éspedig akár ő maga, akár meghatalmazottja vonta vissza a vádat vagy nem jelent meg.4) ') A magáninditványra üldözendő cselekmény miatt emelt vád fenntartására, annak a jogosított részéről történt visszavonása után, az ügyészség nem jogosult. (A m. kir. Kúria 1903 február hó 3-én 1,023. sz.' a.) -) Ujrafelvételnek uj terhelő bizonyítékok alapján csupán a kir. ügyész vagy a főmagánvádló indítványára lévén helye, ily indítványt pótmagánvádló nem tehet. A bpesti kir. ítélőtábla (1900 márc. 20-án 2,578. sz. a.j s) Tizenhatodik évét be nem töltött sértett fél helyett a btkv. 113. §-a értelmében csak törvényes képviselője tehet magáninditványt. Törvényes képviselő az 1887. évi XX. t.-c. 153. §-a értelmében, mindkét szülő életbenléte esetén az atya. nem pedig az anya. (Kúria 1900 február 14. 6,254/1899.) *j A sértett fél szabályszerűen meghatalmazott képviselője a tárgyaláson kijelentette, hogy vádlott megbüntetését nem kívánja. Egy későbbi tárgyaláson a sértett által tett kijelentés, hogy vádlott msgA magánfélre, kinek vagyonérdeke van sértve és a sértettre ugyanezen szabályok mérvadók.6) Ezek a bünper vádló felei, kikkel szemben ^ állanak a vádlott (terhelt, gyanúsított) és ezek képviselője a védő. XI. fejezet. A védelem. A védelem egykorú a formai bűnvádi eljárással s a római és görög klasszikusokból maradt reánk a cliens szó is. Jogosultsága pedig, hogy miután az államhatalom tudományos, nagytekintélyű bírákat állit a vádlott megbüntetésére, ő mint legtöbbször kevésbbé művelt és kisebb tekintélyű, ne legyen ily óriási hátrányban a váddal szemben. Hogy a vádlott hátrányban van a váddal szemben, már az ókori népek is belátták s azért a panaszos 2 órát kapott, a vádlott pedig 3 órát plaidoyer-ra. A modern törvényhozások mind belátták, hogy még védelem mellett is bizonyos hátrányban van a vádlott a vádlóval szemben. Éppen azért a vádlott érdekében a mi ptsunkban is több, ezen elvnek hódoló intézkedést és rendelkezést találunk. így a bpts 9. §-a értelmében a hatóságok kötelesek az enyhítő és mentő körülményeket is kinyomozni és figyelembe venni s a vádlott jogaira és a perorvoslatokra figyelmeztetendő.6) A bpts értelmében vádlott terhére használt jogorvoslat javára is elbírálandó; a vádlott javára szolgáló, a bpts 385. §-ban felsorolt semmisségi okok hivatalból figyelembe veendők, a bpts 386. §-a értelmében oly eljárási szabálysértés alapján, mely a vádlott javára szolgált, terhére felebbezés nem használható ; ha az esküdtek vádlott javára tévedtek, ez nem szolgálhat okul az ítélet megsemmisítésére :7) ha a vádlott felebbezett csupán enyhítés végett, bármily kis mértékre szállitatott le büntetése, ez ujabb jogorvoslat utján nem orvosolható.8) Ezek a min. indokolás szerint a materiális védelem esetei, melyet a törvény nyújt a vádlottnak, mig a védő adja meg a formális védelmet. Mindezen intézkedések igazolják, hogy a vádlottat a törvényhozás hátrányos helyzetben levönak tekintvén, jogainak hatályosabb védelmére, védőre van szüksége, ki ezen hátrányos helyzetét ellensúlyozza. A sajtóeljárásban, mely nem diffamáló, a vádlott nem áll ugyan legtöbbször ezen hátrányos helyzetben műveltsége, vagy az elkövetett tett gyalázatos volta miatt, hanem itt ismét egyéb politikai és más természetű oly okok foroghatnak fenn, melyek a védelem szükségét legnagyobb mérvben igazolják a per egész stádiumában. Ha pedig a védelem főstadiumát, a főtárgyalási védelmet, vesszük figyelembe, ugy elmondhatjuk, hogy ha valahol, ugy a sajtóbünperben van fontos szerepe a védőnek. Az esküdtek előtt sikert elérni minden védőnek ambíciója s a felmentő verdikt dicsfénnyel övezi körül működését. Ámde az esküdtbíróság elé utalt közönséges bűntetteknél a felmentő verdiktet nyomban követi a megtorlatlanul maradt társadalmi rend elégedetlensége. Az a félelem, hogy ily súlyos büntettek büntetlenül maradása rossz példát mutat mai, vallásos érzelemtől ugy sem áthatott korunkban s alkalbüntetéséhez ragaszkodik, figyelembe nem jöhet. (A m. kir. Kúria 1900. ápr. 27. 7,526. sz. a.) Sértett azáltal, hogy az elsőfokú bíróság ítélete ellen felebbezéssel élt, a BP. 52. §. I. bekezdése értelmében csak szándékát jelentette be annak, hogy a perben mint magánvádló fellépni kiván, de ezt a jogát nem érvényesítette s mert a kir. táblán megtartott felebbviteli tárgyaláson megnem jelent, jóllehet arról kellőleg értesíttetett és így a vádat a másodfokú bíróság ítéletének meghozása előtt nem képviselte: ennélfogva a sértett mint pótmagánvádló, a másodfokú bíróság ítélete ellen semmisségi panasz használatára nincs jogosítva. ÍA m. kir. Kúria 1902. december 16. 7,146/902. sz. a.) s) A Bpts. 556. §. 3. bekezdésében vannak' megjelölve azok a jogosultak, kik a Kúriához semmisségi panaszszal fordulhatnak, azok között a sértett fél nem fordul elő. (A m. kir. Kúria 1901 június 13-án 3,610. sz. a.) ') Tekintve, hogy az iratok szerint nincs nyoma annak, hogy a kir. it. táblai ítélet kézbesítése alkalmával vádlott a felebbezési jog mikénti használata iránt kitaníttatott volna, a mulasztás folytán a vádlott által az ítélet kézbesítése után a 7-ik napon benyújtott fölebbezés elkésettnek tekinthető nem lévén, vádlottnak fölebbezése elfogadtatik. A m. kir. Kúria 1900. szept. 3-án 8,744. sz. a. bünt. ügyéből. ') Bár az esküdtek abban, hogy a bűnösség kimondásához 7 szavazat elegendő, tévedtek, ez a felmentett vádlott hátrányára meg nem változtatható. (A m. kir. Kúria 1901. máj. 28. 2,626. sz.) 8) Minthogy az első fokban eljárt kir. tszék ítéletében a kir. ügyész megnyugodott s az ellen csak a vádlott, csupán a büntetés enyhítése végett felebbezett, a kir. tszék ítélete abban a részében, mely szerint kimondatott, hogy a vád alapjául szolgáló tett büntetendő cselekmény tényálladékát megállapítja s tekintettel a bp. 387. §. első bek.-ben foglalt rendelkezésre jogerőre emelkedett, ennélfogva a kir. ítélőtábla ítélete ellen sem a közvédő, sem a vádlott nem voltak jogosítottak a bp. 375. §. I. a.) p. alapján semmisségi panasz használatára A kir Kúria (1901. okt. 31-én 9,403,B. sz. a.j