A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 50. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

A JOG 361 kapzsi és irreális ügyletkötéscinéi, különösen azon esetekben, midőn a házközösségben élő egyén, pl. a gyermek az apja vagyonából, gazdasági eszközeiből vagy terményéből könnyelműsége pillanatában eltulajdonít, midőn a tettes a családi élet intimitása folytán rendszerint mentességet nyer, illetve ellene indítvány nem tétetik; ez a delictum magába ölelhetné mindazokat az ügyletkötéseket és szerzéseket, melyeket a civilis jog érvényteleníteni és büntetni nem képes, de amelyek tömérdek károkat okoznak. A Kbtk.. mint mondottam, egyike a gyakorlat mostoha gyermekeinek és dacára, hogy büntetőtörvénykönyvünk terjedelme nem mondható túlságos nagynak, mégis közel 24 éves fönnállása alatt több részében meg nem értett, illetve félremagyarázott, avagy mellőzött rendelkezései vannak, az előbbi hibákon a novella, az utóbbiakon pedig a mélyreható önálló és szabad analisis van hivatva segíteni. Sajtóelprásunk és annak fejlődése. Irta ÖDÖNFI MIKSA dr., budapesti ügyvéd. • (Folytatás.*) X. fejezet. Ügyészség, fömagánvadló és pótmagánvádló. A büntetőjog tulajdonképen a közjognak egy képe s jelenti az államhatalom azon jogát, melynélfogva a társadalmi rend ellen elkövetett jogsérelmet megtorolhatja. A cél tekintetében az elméleti jogtudomány külömböző, úgynevezett büntetési célelméleteket állított fel. A sajtójog azonban a büntetőjognak egy részét képezvén, a sajtóper vagy a bünper lefolyása analóg. Pernek neveztetik pedig jelenleg a bünper s igy sajtóper is igen helyesen, mert teljesen perbeli lefolyása van, amidőn az egyik fél: a vádló azt vitatja, hogy a társadalmi jogrend meg van sértve s a btkv. alapján megtorlást kér, — a másik fél : a vádlott viszont azt vitatja, hogy a társadalmi jogrend nincs megsértve s igy nincsen helye megtorlásnak. Ez a tulajdonképeni bünper, amidőn tisztán köz- vagy erkölcsi érdekből lesz az eljárás folyamatba téve. An:de igen gyakran ez a közérdek concurrál a magánérdekkel, ugy hogy a társadalmi rend megsértése s ennek megtorlása köz- s illetve erkölcsi érdek is, de első sorban egy magánszemély érdeke s ez a magáninditványos büntető eljárás. Gyakran azután a közérdekbői indított eljárás annyira érinti a magánérdeket is, hogy bárha közérdekből is üldözendő s megtorlandó a cselekmény, nem lehet elzárkózni attól, hogy ily esetben az érdekelt magánfél oly esetben is megtorlást kérjen, amidőn az. aki az államhatalom nevében kért megtorlást, akár formai okból, akár a közérzület kisebb mérvű megsértése miatt, a megtorlást nem látja már szükségesnek, — ez a pótmagánvád alapján lefolyó bünper. Mindezek a sajtóeljárás folyamán is előfordulhatnak. A magánfél által indított bünperben fordul elő azután gyakran az az eset. midőn a bűnügyi eljárás, akár egy magánjogi kérdéssel, akár pedig egy közigazgatási vagy fegyelmi kérdéssel kapcsolatos, amely esetben egy praejudiciális eljárás előzi meg a bűnvádi eljárást, azonban a bprts 7. §. 2-ik pontjában kifejezett azon fontos büntetőjogi elvvel, hogy ez a büntető bíróságnak semmi esetben sem praejudicál **) Végül rágalmazásnál és becsületsértésnél fordulhat elő egyedül azon eset, midőn a magánfél szenved ugyan sérelmet, de közvagy állami érdek, hogy*amennyiben ez megtorlandó, a magánfél kezében ne maradjon többé a megtorlás feletti rendelkezés, mert a közérdek túlnyomó, vagy pedig internationalis érdek kívánja a megtorlást. Ez a kívánat vagy felhatalmazás alapján való közvád esete. A fönt elősorolt esetek képezik egyúttal a sajtóeljárás folyamatbatételének fajait is. A birói eljárás megindithatásának szükségét sajtóügyben, igen könnyen döntheti el a vádhatóság, mert a sajtóközlemény már mutatja, hogy terhel-e valakit sajtóbüntett vagy vétség gyanúja s igy van-e a bprts. 1. §-a értelmében birói eljárásnak helye. Hogy ki ellen fog azután az eljárás vizsgálatig jutni, azt a nyomozat hivatott kideríteni, s hogy a vádemelés helyes volt-e, azt az esküdtek bírálják el. A vádat rendszerint a kir. ügyészség képviseli, miután tisztán magánvádas sajtóvétség, mely az ügyészségnek a vádra való előleges felhívása nélkül a bpts 41. §-a alapján is megindítható, csak 3 van: a btkv. 258. §-ába ütköző rágalmazás, a 261. §-ba ütköző becsületsértés és a 327. §-ba ütköző levéltitoksértés. A bpts. 42. §-a értelmében azonban a sértett *) Előző közlemény a 49. számban. **) Ha a bünpert közigazgatási vizsgálat előzte meg, a magáninditványi határidő annak befejezésétől számítandó. (A m. kir. Kúria 1900 jul. 25. 7,708. sz. a.j I ( átveheti a vád képviseletét épen ugy, mint más bűnvádi ügyi ben, az ügyészségnek a vád képviseletét megtagadó végzésének vételétől számított 8 nap alatt, vagy amennyiben ezen végzést a főügyészséghez felebbezte, a főügyészség határozatának vételétől számított 8 nap alatt.*) Az, aki egyszerűen tudomására juttat az ügyészségnek valamely bűncselekményt tartalmazó nyomtatványt, ha az őt egyáltalán nem érdekli, a vád képviseletének megtagadásáról nem értesítendő, miután az ilyen feljelentő nemis tekintetik oly személynek, ki az eljárást folyamatba tette, hanem ez alapon teszi az ügyészség a bpts. 34. §-a alapján az eljárást folyamatba. A kir. ügyészség illetékességére nézve az általános alapelvet a bpts. 36. §-a szabja meg, hogy azon bíróság határozza meg illetékességét, mely mellé van rendelve. Sürgős esetben azonban a nem illetékes kir. ügyész is köteles a közvádlói teendőket ellátni. Az 1897. évi XXXIV. t-c. 15. §-ának Il-ik része értelmében, sajtóbüntettek- és vétségekre csak a kir. Táblák székhelyén levő esküdtbíróság bírván hatáskörrel, ezen sajtódelictumokban a vád képviseletére illetékesnek szintén csak az ezen bíróság mellett működő ügyészség tekintendő. A bpts. 564. §-a e tekintetben igy intézkedik : A nyomtatvány utján elkövetett bűntettekre és vétségekre nézve, a közvádló teendő'it a sajtóbiróságnak egész területén az e bíróság székhelyén levő kir. ügyészség végzi A kir. ügyészségek között az illetékességre nézve felmerülő összeütközésekben a főügyész, — több főügyészség területén levő ügyészség, vagy több főügyészség közt felmerülő ily kérdésben pedig az igazságügyminiszter dönt (bpts. 37. §-a.) A kir. ügyészség érdekeltségi esetei azonosak a bírósági tagokéval és mellőzésük is ugyanazon alapon felettes hatóságuknál kérhető. A kir. ügyészség szervezetét és működését az 1871. évi XXXIII. t.-c. irja elő. Míg a birák teljesen függetlenek s felettes hatóságuk által ítélkezésükben semmi tekintetben sem befolyásolhatók, addig az ügyészség tagjai minden irányban kötve vannak felettes hatóságuk utasításához, az igazságügyminiszter utasítását pedig minden ügyészség követni tartozik. A kir. ügyészségre kettős feladatot ró a bűnvádi perrendtartás. Először: a tudomására jutott bűncselekményeket nyomoztatni, és másodszor a bünper egész stádiumában képviselni. Az első feladat teljesithetése végett a közigazgatási hatóságok kötelesek az ügyészség utasításait követni. A külföldi törvényhozások külön rendőrséget állítottak fel e célra: police judiciaire, vagy pedig az ügyészséget a rendőrség fölé helyezték. Nálunk azonban még a nyomozás teljesítése sem maradhatott az ügyészség kezében. Az eredeti törvényjavaslat szerint az ügyészség feladata lett volna a nyomozat teljesítése is. Ámde a sajtóban és képviselőházban erős támadásoknak volt kitéve a bprts. igy contemplált szövegezésű 43. §-a, miután a közvélemény félt, hogy a kormány direkt utasításának alávetett ügyészséget a kormány polititikai zaklatásokra találna felhasználni. Ennélfogva megszabadult az ügyészség a közvetlen nyomozási kötelezettségtől, de ő irányítja a nyomozást, mely egyes sajtóügyekben teljesen analóg lehet a közönséges bűnvádi nyomozással, főkép oly esetekben, midőn egy titkos helyen készült nyomtatvány, rajz, vagy metszet által lett a bűncselekmény elkövetve. Ez azonban kivételes eset s ily nyomozás a sajtóeljárásban a legritkább esetben fordul elő. Annál nagyobb szerepe van azonban az ügyészségnek a vád képviselete körül, sőt sokkal nagyobb, mint a közönséges bűnvádi ügyekben, mert itt állandóan törvényszék vagy esküdtbíróság előtt folyik a főtárgyalás. Az ügyészség értesítése nélkül az még a tisztán magánvádra üldözendő sajtóvétség esetén sem tartható 1 *) Sértett az, akinek bármely jogát sértette vagy veszélyeztette az elkövetett bűncselekmény. Sértett ennek törvényes képviselője, vagy á magánvádra jogosult is. (Bpts. 13. §.) A bpts. 383. §. III. 2. b) pontjának rendelkezéséből jogszerűen következik az, hogy az elsőfokban hozott felmentő itélet ellen a sértett a vádlott terhére felebbezhet abban az esetben,ha a vádnak vádló által utóbb bárminő okból történt visszavonása esetén sértettnek felebbezési joga feléled s á bp. 383. §. III. 2. b) pontjában biztositott felebbezési jogot hatályosan gyakorolhatja. A kir. törvényszék a bpts. 42. §-a rendelkezésének megfelelően járt el, amidőn határozatával a felebbezésnek a kir. főügyész által visszavonásáról azzal értesítette a sértettet, hogv jogában áll az értesítő végzés kézbesitésétől számitandó 8 nap alatt felebbezéssel élni • az ezen határidőn belül a sértett képviselője által beadott felebbezést elfogadta s annak folytán a bűnvádi pert további szabályszerű eljárásra a kir. ítélőtáblához terjesztette. (A m. kir. Kúria 1901 július 2-án 3,414. sz. a.) Azonban a btkv. 271. és 272. §-ai szerint csak felhatalmazás vagy kivánat alapján üldözhető bűncselekménynél a vád képviseletére csak az ügyészség jogosult s azt pótmagánvádló át nem veheti.