A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 49. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

196 A JOG Az, hogy tudomással bírt e már akkor felperes arról, hogy I. Lajos a megtartani kivánt dolgokat már lefoglaltatta ? felperesnek alpereshez való viszonya bírálatánál közömbös. Mert, hogy kihat-e, és miként hat ki felperes eljárása a perben álló 1. Lajos érdekeire — alperest nem érinti s mert 1. Lajosnak mint perenkivülálló személynek tényei és joga ennek a pernek keretében, — mely csak a felperes és alperes közt fennálló jogviszonyra terjedhet ki — birálat tárgyát egyáltalán nem képezhetik; megállapítható levén ekkép az, hogy felperest alperes ellen megillető 5,800 K. ír. váltókövetelése 1901 dec. 23-án, amikor felperes megtartási lovával élni kivánt, már lejárt s nem lévén vitás, hogy a takptári részvények az alperes igazgatói állásából eredhető' követelések biztosítása céljából kerültek felperes jogos birtokába: kétségtelen, hogy felperes az ítélet rendelkező részében megjelölt tkptári részvényekre e váltókövetelése erejéig megtartási jogát az 1876: XXVI. t.-c. 108. §. első bek. alapján jogosan gyakorolhatta. A vt. id. 108. §-a szerint ugyanis a váltóbirtokos adósának értékpapírjaira, melyek jogszerű uton a hitelező tényleges birtokába kerültek,— megtartási joggal élhet. Arra, hogy a papíroknak az volt a rendeltetése, hogy alperesnek, mint a felperes részvt. egyik igazgatójának, abbeli állásából eredhető tartozásai biztosítására szolgáljon, alperes sikerrel nem hivatkozhatik, s az id. törv. 108. §. 1. bek.-nek az a rendelkezése, hogy a megtartási jog nem gyakorolható akkor, ha a dolog meghatározott rendelkezés mellett került a hitelező birtokába ez esetben alkalmazást nem nyerhet: mert az a rendelkezés nyilvánvalólag csak az adós külön érdekének vagy idegen érdeknek fennforgása esetére, — és megóvására vonatkozik. Ez esetben idegen érdek — a rendelkezést illetően, fenn nem forog, s alperes nem mutatja ki azt sem, hogy a megtartási jog gyakorlása, — a tett rendelkezés szempontjából, valamely külön s jogos érdeket sértene. A fölhozott rendelkezés is csak felperes javára szolgál, s igy az ő tetszésétől függ, hogy az őt megillető megtartási jog és fedezeti jog közül melyiket vegye igénybe. Ami azonban az 1,500 K. igazgatói és megjelenési jutalékot illeti, ez irányban az elsőbiróság felperest keresetével helyesen utasította el, s a kir. ítélőtábla az elsőbiróságnak erre vonatkozó indokolását magáévá teszi, kiemelve azt, hogy az 1876: 27. t.-c. 108. §-nak világos rendelkezése szerint a hitelező megtartási joga már e jognak kézizálogszerűségéből kifolyóan, (109. §.) csakis meghatározott készpénzre, ingóra, vagy értékpapírra terjed ki, de nem a hitelezőnek az adós irányában fennálló tartozására, mely tartozás senkinek sincs tényleges birtoklásában. A megjelölt jutalék pedig kétségtelenül az adósnak olyan követelését képezi, amelylyel felperes tartozÍK alperesnek, stb A m. kir. Kúria (1903 okt. 29-én 1,280. sz. a.) A másodbiróság ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok: A V. T. 108. §. rendelkezése szerint a váltóbirtokos lejárt váltóbeli követelése tekintetében megtartási joggal élhet ugyan adósának ama pénzeire, ingóira és értékpapírjaira, melyek jogszerű uton tényleges birtokába vagy rendelkezése alá kerülnek; ez a jog azonban nem gyakorolható, ha az érintett tárgyak akár az adós, akár egy harmadik által az átadás előtt vagy az átadás alkalmával meghatározott rendelkezés mellett kerülnek a hitelező birtokába. A fennforgó esetben felperes ugy keresetében, valamint a tárgyalás folyamán maga adván elő, hogy alperes az öt drb. takptári részvényt mint a felperes tsaság egyik igazgatója ebbeli kötelességei biztosítására tette le a felperes pénzintézetnél, kétségtelen, hogy ezek a részvények az átadás alkalmával meghatározott rendelkezés mellett kerültek a felperes birtokába. Hogy ez a meghatározott rendelkezés elenyészszék, szükséges, hogy erre nézve vagy a felek egyező akarata fennforogjon, vagy pedig az az ok, mely a részvényeknek biztosítékul való letételét szükségessé tette, megszűnjék. Mert magában a puszta érték, a meghatározott rendelkezés elenyészésére nem elegendő. Ugy de felperes a perben azt, hogy alperes a részvényeket az Ő határozó :t rendelkezése alól feloldotta, avagy hogy alperes igazgatói állása a megtartási jog gyakorlása előtt megszűnvén, a részvények meghatározott rendelkezés nélkül marad :ak az ő birtokában, — nemis állította. Habár ezek szerint felperes a részvényekre ezen az alapon megtartási jogot nem gyakorolhat, mégis a II. bíróság Ítéletét a részvényekre vonatkozó részében helyben kellett hagyni a következő okokból. Az elsőbiróság által beszerzett s a jelen per irataihoz csatolt kielégítési végrehaj. jkv. szerint az I. Lajos javára 12,000 K. és j. erejéig elrendelt kielégítési végreh. foganatosítása alkalmával összesen csak 11,748 K. 2 f.-re becsült ingók foglaltatván le s igy ezek által a 12,000 K. tőkére és j.-ra rugó végren. összeg teljesen fedezve nem lévén, ezzel a jkvvel az alperes ellen pénzbeli tartozás miatt foganatosított végreh. sikertelensége annál inkább bizonyítva van, mert az érintett jkvben az is fel van említve, hogy az összeírásnál egyéb vagyon fel nem fedeztetett. Minthogy pedig a Vt. 108. §. 3. bek. szerint a váltóbirtokos még le nem járt követelésére nézve is megtartási joggal élhet, ha az adós ellen valamely pénzbeli tartozás miatt megkisérlett valamely végreh. sikertelen maradt s ez esetben a határozott rendelkezés sem zárja ki a megtartási jog gyakorlását, ha az érintett ténykörülmény a tárgyak átadása után következett be; minthogy a per adataiból megállapítható, hogy a végreh. a részvények átadása után foganatosíttatott; továbbá minthogy a váltón kötelezettként szereplő s igy különben is aggálytalannak nem tekinthető F. K. tanúnak egymagában álló vallomásával az, hogy a felperes kezénél levő váltó hasonösszegü | váltóval kicseréltetvén, a váltókövetelés már kifizettetett, bizonyítottnak nem tekinthető; az pedig, hogy felperesnek váltókövetelése van, amely követelés akkor, amikor felperes megtartási jogával élni kivánt, már lejárt, volt a II. bíróság által e tekintetben felhozott helyes indokok szerint megállapítható; végre minthogy az a kérdés, hogy felperes akkor, amikor alperest értesítette, hogy a megtartási jogot gyakorolni kívánja, tudomással birt-e arról, miszerint I. Lajos a megtartani kivánt részvényeket már lefoglaltatta, — a II. biróságnak e tekintetben felhozott, szintén helyes indoka szerint ebben a perben közömbös, az pedig, hogy a felperes eljárása a perben nem álló I. Lajos érdekeit mennyiben érinti, e jelen perben birálat tárgyát nem képezheti: a II. bíróság ítéletének a takptári részvényeket tárgyazó részét az itt felhozott, az 1,500 K. igazgatói és megjelenési jutalékot, valamint a perköltséget tárgyazó részét pedig a benne vonatkozóan felhozott és felhívott indokok alapján helyben kellett hagyni. Felperes az alperes részvt. 2. törzsrészvényét a «H. bank rt.» pénztáránál rendes közgyűlésen szavazati jogának gyakorolhatása végett letette, ezen letétel pedig a szóban forgó közgyűlésre vonatkozó meghivókban megjelölt pénztárnál eszközöltetvén, az arról szóló téritvény felperes részvényesi minőségét és ebből folyólag kereshetőségi jogát teljesen igazolja, annál is inkább, mivel annak tartalma szerint a szóban forgó részvények csakis a téritvény ellenében adatnak vissza és igy a téritvény birtoka azt is igazolja, hogy a letét még most is fennáll ; ez a körülmény pedig a vonatkozó részv.-nek a jelen perhez való csatolását gátolja. A budapesti kir. keresk. és váltótszék mint keresk. biróság (1900 dec. 14-én 130,688. sz. a.) Hajós J. dr. ügyvéd által képv. F. Adolfnak, Okolicsányi Z. dr. ügyv. ált. képv. Magyar é ny. hé. vasút rt. ellen közgyűlési határozatok megsemmisítése ir. perében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik, s köteleztetik, hogy a kiszabandó itélleti ileték viselése mellett 182 K. perköltséget alperesnek 15 nap végreh. terhe a. fizessen, stb. Indokok: A K. T. 174. §. szerint csak részvényest illet kereseti jog a közgyűlési határozatok ellen. Minthogy pedig felperes elismerte, hogy sem a kereset megindításakor, sem a per folyamán részvényesi minőségét részvény letétbe helyezése által nem igazolta; s minthogy az a körülmény, hogy felperes a peréhez két részvényről szóló téritvényt csatolt, nem igazolja azt, hogy felperes még jelenleg is részvényes, mert a téritvény nem szolgálhat akadályul a részvényeknek elismervény mellett való viszszavételére és igy felperesnek módjában állott volna részvényesi minőségét a részvények becsatolásával igazolni: felperest keresetével elutasítani stb. kellett. A bpesti kir. itélő tábla (1902 szept 2-án 1,419. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest kereshetőségi jog hiányából, kereseti követelésével elutasithatónak nem találja, és az elsőbiróságot utasítja, hogy a jelen Ítéletnek jogerőre emelkedése után a per érdemében hozzon határozatot, stb. Indokok: A peres felek között ugyancsak közgyűlésen hozott határozatok megsemmisiiéseiránt folyamatban lévő, a kir. ítélőtábla által a mai napon egyidejűleg 466. sz. a. elintézett perbeli iratokhoz a kir. Ítélőtáblának 4,051. sz. rendelvénye folytán beszerzett periratoknál A , a csatolt téritvény szerint felperes az alperes részvt. 2. törzsrészvényét a <H. bank rt.> pénztáránál az 1898. június 26-án megtartandó rendes közgyűlésen szavazati jogának gyakorolhatása végett letette, ezen letétel pedig a szóban forgó közgyűlésre vonatkozó meghívókon megjelölt pénztárnál eszközöltetvén, az arról szóló téritvény felperes részvényesi minőségét és ebből folyólag kereshetőségi jogát teljesen igazolja, annál is inkább, mivel annak tartalma szerint a szóban forgó részvények csakis a téritvény ellenében adatnak vissza és igy a téritvény birtoka azt is igazolja, hogy a letét még most is fennáll; ez a körülmény pedig a vonatkozó részv.-nek a jelen perhez való csatólását gátolja. A m. kir. Kúria (1903 okt. 21-én 1,367/v. sz. a.) Annak megjegyzése mellett, hogy a peres felek közt ugyancsak közgyűlési határozatok megsemmisítése iránt folyamatban levő és a mai napon 1,368/902. sz. a. elintézett perbeli iratokhoz csatolt percsomónál fekvő A) a. téritvény a kir. Kúria által megtekintetett, a másodbiróság ítélete indokaiból helybenhagyatik és alperesi képviselőnek felébb, munkadija és költsége saját fele irányában 69 K. 30 fill.-ben áliapittatik meg. Bűnügyekben. Nem képez csalást az a cselekmény, ha egy vagyontalan egyén egy más vagyonos egyén nevében tőzsdei ügyletet köt, annak nevét meghatalmazás nélkül a tőzsdei kötjegyre aláírja, az ügyletből felmerült differenciákat ellenben ki nem fizeti. A pestvidéki kir. tszék mint btő biróság (1901 március 8-an 2,998. sz. a.) csalás büntette miatt vádolt B. Samu elleni bűnvádi perében következőleg itélt: *A kir- tSzék B' Samu vádl°ttat bűnösnek mondja ki a btk. 379. §-ba ütköző, a 380. §. szerint minősülő és a 383; §. 2. bek. szerint büntetendő csalás bűntettében és azért a kir. tszék B. Samu vádlottat a btk. 383. §. 2. bek. és a 388. §. értelmében, de a WZ. §. alkalmazásával, az Ítélet foganatba vételétől számítandó 8 hónapi börtönre, az 1892: XXVII. t-c. 3. §-ában megjelölt célokra