A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 49. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

A JOG 197 fizetendő s behajthatatlanság esetén a btk. 53. §. alapján további 5 napi börtönre átváltoztatandó 50 K. pénzbüntetésre, 3 évi hiv. vesztésre és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére itéli, és kötelezi vádlottat, hogy H. és A. cégnek 4,150 K. kárösszeget 15 nap végreh. terhe alatt fizessen meg. stb. I n d o k ok: A főtárgyalás adatai szerint B. János keresk. utazó Erzsébetfalván ingatlant szerzett, azon szappan-gyárat állított tel és annak vezetésével testvérbátyját: B. Samut bizta meg, ki akkor minden kereset és foglalkozás nélkül volt s ki az üzletet B. János cége és neve alatt vezette. B. Samu 18 99 június havában megismerkedett E. F. tőzsdeiüg) nőkkel, kinek <B.» név alatt, mint erzsébetfalvi szappangyáros mutatta be magát s annak ajánlatára hajlandónak mutatkozott tőzsdei ügyletek kötésére, hangsúlyozván, hogy neki Erzsébetfalván telke és szappangyára van. E. ekkor H. és A. bankcég ügynökének, Sch. Lipót M.-nak ajánlotta B.-t, ki a tkvből és egyéb uton szerzett információkból meggyőződött az erzsébetfalvi szappangyáros B. János hitelképességéről és a H. és A. cégtől megbízást is nyert, hogy vele tőzsdei ügyletet kössön. Az ügynökök H. és A. cég nevében megkötötték vele a tőzsdei ügyletet 200 drb oszt. hitelrészv. eladására, 200 drb államvasutak részv. vételére és 200 drb m. hit. részv. eladására, B. Samu a kötjegyeket B.János néven aláirta és a B. János névre szóló ellenkötjegyet átvette. Midőn azonban a tőzsdeügyletből B.-re nézve veszteségek származtak és a H. és A. cég hiába irogatott fedezetért, E. F. ismét kiment Erzsébetfalvára és nz akkor jelen volt tulajdonostól B. Jánostól megtudta, hogy a tőzsdeügyletet nem ez, hanem csupán a gyár vezetésével megbízott, de különben vagyontalan és hitelképtelen B. Samu kötötte. 8. Samu tagadja, hogy ő csalást követett volna el, tagadja, hogy ő magát vagyonosnak és gyártulajdonosnak adta volna ki, ő csak «B» néven mutatta be magát az ügynökök előtt; azt ugyan beismeri, hogy a kötjegyeket mint B. János irta alá és hogy a B. János névre szóló ellenkötjegyeket átvette, de ezeket nem megtévesztés végett cselekedte, hanem jóhiszemben, mert az öcscse tulajdonát képező szappangyár összes ügyeit ő kezelte s ezért mindenütt az öcscse nevét mint céget használta, de különben is ezen tőzsdeügyletek megkötésére öcscsétől meg volt bizva. Ezzel szemben azonban E. F., Sch. Lipót M. és SCT. ZS. esküvel megerősisett vallomásaival teljes beigazolást nyert, hogy B. Samu magát mint a gyár és telek tulajdonosa tüntette fel, s így a gyárat mint annak berendezését tulajdonának állította dacára annak, hogy semmi vagyona nem volt. Kétségtelen tehát, hogy B. Samu az ügynököket és ezek utján a H. és A. céget is vagyoni viszonyai éshitelképessége iránt tévedésbe ejtette, illetőleg tévedésben tartotta, miután ezek az adott viszonyok között őt jóhiszemüleg gyártulajdonosnak tartották és őket a tényleges állapotról vagyis csupán üzletvezetői minőségéről B. Samu fel nem világosította. Ezen tévedésbeejtés illetőleg tévedésben tartás pedig elválaszthatlanul okozati összefüggésben van a rí. és A. cégnek differenciákból előállott 2,075 frf. kárával; mert elvitázhatlan tény, hogy a H. és A. cég a vagyontalan és hitelképtelen B. Samuval készpénzfedezet nélkül oly nagymérvű tőzsdeügyleti kötésbe bele nem bocsátkozott volna. Nem vehető figyelembe B. Samunak az a védekezése, hogy neki a károkozás szándékában nem állott, mert ő tőzsdeügyletekkez nem ért és hogy az ügynökök biztos nyereséget helyezvén kilátásba, reábeszéléseikkel még inkább őt ejtették tévedésbe, mert B. Samunál mint kereskedőnél fel nem tehető, hogy a tőzsde ügyletek természetét, a nyereség és veszteség kockázazatát nem tudta volna. Midőn pedig ennek ismerete mellett a tőzsde ügyleteket megkötötte, nem leheteti más célja, mint hogy az esetleges nyereséget a maga javára fordítja, az esetleges veszteség pedig H. és A. cég kárára fog esni annál is inkább, miután annak fedezésére semmi vagyonnal sem rendelkezik. B. János tanú esküvel megerősitatt vallomása szerint B. Samu az egész ügyletet az ő, t. i. B. János tudtán és akaratán kivül kötötte, B. János őt ilynemű ügyletek kötésével meg nem bizta. Ily körülmények között B. Samu ellenugy a tévedésbeejtés iránt a jogtalan vagyoni haszonszerzés célzata és az ezzel okozati összefüggésben levő károkozás is teljes beigazolást nyervén: őt a btk. 379. §-ába ütköző és a 380. §. szerint minősülő csalás bűntettében bűnösnek kimondani és az ítélet rendelkező része szerint megbüntetni kellett. A büntetés kiszabásánál figyelembe vette a kir. tszék vádlott büntetlen előéletét és hogy az okozott kár alig haladja tul a 2,000 frtot, mely nyomatékos enyhítő körülmények a btk. 92. §-nak alkalmazásba vételét kellően indokolják, stb. A bpesti kir. itélő tábla mint felebbviteli btő bíróság. (1902 szept. 26-án 5,812/b. sz. a.) a kir. tszék ítéletét helyben hagy/a. Indokok: Az első birói ítéletben helyesenkifejtett tényállás szerint a vádlott eljárása a csalás bűntettének minden ismérvét felöleli. Mert felhasználva azt a körülményt, hogy testvére János, a szapangyár tulajdonosa, egyéb elfoglaltsága miatt huzamos időkön át távol volt a gyártól, s annak vezetését minden irányban átengedte vádlottnak, sértettet vagyoni helyzete felől tévedésbe ejtette az által, hogy magát a gyár tulajdonosának B. Jánosnak nevezte, a gyárat tulajdonának állította, holott valóságban semmiféle vagyonnal nem rendelkezett s ez által elérte azt, hogy a sértett cég tőle minden előleges fedezet kérése nélkül megbízásokat fogadott el tőzsdei ügyletek megkötésére, a bekövetkezhető esetleges veszteségek fedezésére kellő alapot vélvén birni a vádlott ingatlanában. Vádlott tehát oly tevékenységre birta reá sértett fondorlatos megtévesztésével, melytől az a valódi helyzet ismerete mellett óvakodott volna. A vagyoni hasznot vádlott a reménylett játéknyereségből várta, mely haszna, minthogy vádlott teljes vagyontalansága mellett éppen semmit sem kockáztatott, ellenérték nélkül háramlandott reá, tehát jogtalan lett volna. A vádlott eljárása folytán 2,075 frtnyi kárt szenvedett sértett, mert azt az összeget, mint a vádlott ügyleteinek lebonyolításából származott veszteséget, sértett a tőzsdén kénytelen volt készpénzben kifizetni. Ezeknél fogva a kir. tszék helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét. A kiszabott büntetést a kir. it. tábla is megfelelőnek találta, ezért annak leszállítására ok nem volt. A m. kir. Kúria (1903 novemb. 18-án 9,317. sz. a.) A sem. panaszok alaposaknak találtatván: a bp. 385. §. 1. a) p -ban meghatározott azon az anyagi sem. okon, hogy a bíróság tévedett, midőn a vád alapjául szolgáló tettet bűncselekménynek állapította meg, mindkét alsóbirósag ítélete a bp. 437. §. 3. bek. szerint megsemmisíttetik, és B. Samu az ellene csalás büntette miatt emelt vád alól a bp. 326. §. 1. p.-ban meghatározott azon az alapon, hogy a vád tárgyává lett cselekmény nem bűncselekmény, felmentetik; a 34 K. ö4 fill. költség pedig a kincstár terhére állapittatik meg. Indokok: a Büntetőperrendtartás 426. §.4 pontjában meghatározott eset forogván fenn, minek folytán a 437. §. első bekezdése szerint a királyi Kúria köteles lévén határozatát a kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott tényekre alapítani: megállapitattik, hogy a bíróság valóknak a következő lényegesb tényeket fogadta el: A B. János erzsébetfalvi szappangyárának vezetésével foglalkozó B. Samu, 1899 július havában E. Frigyes tőzsdei ügynök ajánlatára mutatkozott hajlandónak tőzsdei ügyletek kötésére, magát akként tüntetve fel, hogy neki Erzsébetfalván telke és szappangyára van. E. Frigyes a H. és A. bankcég ügynökének Sch. Lipót M.-nak ajánlotta azután B.-t, Sch. pedig a B. János hitelképességéről meggyőződvén, a bankcégtő! megbízást kapott, hogy B.-vel tőzsdeügyletet kössön. Az ügynökök kötöttek aztán a H. és A. cég nevében B. Samuval tőzsdei ügyletet 200 drb. osztr. hitelrészv. eladására, 200 darab államvasutrészv. vételére és 200 magy. hit. részv. eladására akként, hogy B. Samu a kötjegyeket B. János néven irta alá és a B. János névre szóló ellenkötjegyeket átvette; a tőzsdei ügyletből azonban veszteség származott, differenciák cimén 2,075 frt készpénzzel a H. és A. cég egyenlített ki, mert a vagyontalan B. Samu fedezetet szolgáltatni nem tudott. Minthogy eme tények között, vagy a bíróság által elfogadott többi tények között egy sincs olyan, amelyből csak következtetni is lehetne, hogy a tőzsdei árkülönbözetre játszást magában foglaló jelzett ügylet a B. Samu eszméje szerint jött létre, vagy hogy akár közvetve az ügynökök utján, akár közvetlenül a H. és A. céget B. Samu vitte bele a jelzett tőzsdeügyletbe, vagy hogy B. Samunak a jelzett ügylet körül valami intéző szerep jutott: — minthogy elfogadhatlannak kell tekinteni a biróság ama jogi nézetét, hogy B. Samura nézve jogtalan lett volna a jelzett tőzsdei ügyletekből származhatott vagyoni haszon; ugyanis: természetes, hogy B. Samu a neki ajánlott ügyletből nyereségre, — nem pedig veszteségre számított; mert hiszen természetes az is, hogy neki az ügyletet nem veszteséggel, hanem nyereséggel kecsegtetőként ajánlották; ily körülmények között pedig az esetleg beállandott nyereség azért, mert veszteség esetére nem volt a különbözetet miből fedeznie, B. Samura nézve semmiképpen sem lett volna jogtalan, a tényekből tehát arra, hogy a vádlott a terhére rótt tettet jogtalan vagyoni haszonszerzés célzatából követte el, alapos következtetést vonni nem lehet; minthogy egyébiránt az is világosnak tekintendő, hogy az ügyletből származott veszteség és a differenciából előáll ott 2,075 frtnak a bankcég részéről történt kifizetése nem a B. Samu magatartásának, hanem a tőle teljesen független ama körülménynek volt az eredménye: hogy a tőzsdei ügylet tárgyát képezett értékpapírok árai nem ugy alakultak, hogy az árkülönbözetre való játékból nyereség származott vagy legalább veszteség ne származott volna; az ügylet természetéből kell tehát nyilvánvalónak tekinteni, hogy B. Samu a neki kinált tőzsdei ügylet megkötésébe belemenéskor, annak a bankcégnek, melylyel az ügyletet megkötötte, veszteséget okozni nem is szándékozhatott; ha ennek dacára az ügylet mégis veszteséggel járt és ennek folytán belőle fizetési kötelezettség származott, melynek a H. és A. bankcég volt kénytelen eleget tenni anélkül, hogy a maga részére az esetleges bekövetkezhető veszteségre B. Samutól előre fedezetett kivánt volna, vagy hogy ettől a differentiák cimén kifizetett összeget megkaphatná: ezekből a körülményekből B.Samu terhére a vagyoni kár okozásának btőjogi beszámítás alá eső szándékát annál kevésbé lehet megállapítani, mert még az is vitás kérdés lehet: vájjon a polgári jog szabályai szerint mi kimenetele volna annak a pernek, melyet a H. és A. cég tenne folyamatba B. Samu ellen a differentiák cimén kifizetett 2,075 frt. iránt. Minthogy a btk. 379. §. szerint meghatározott csalást az követi el, aki azon célból, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni haszont szerezzen, valakit ravasz fondorlattal tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ez által annak vagyoni kárt okoz; a biróság által valóknak elfogadott tényekből azonban az Itt fenforgó esetben a vádlott terhére sem a jogtalan vagyoni megkárosításának célzatát sőt általában még azt sem lehet megállapítani, hogy az árkülön-