A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 47. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

A JOG 339 mint szerzőt s igy előzőjét megnevezni, de csak annyiban, amennyiben azzal szemben a sajtóvétség akár a btkv. 113. §., akár a sajtótörv. 28. §-a értelmében el nem évült, miután általáros elv, hogy valakinek feltétlenül felelnie kell minden sajtóvétségért. E tekintetben a sajtófelelősség annyira megy, hogy mint már jeleztük, ha a felelős szerkesztő, nyomdász, kiadó stb. az előzőt, pl. szerzőt nevezett meg, ki a főtárgyaláson azért mentetett föl, mert nem szerző, az elévülési vagy magán- . inditványi határidőre való tekintet nélkül felelősségre vonható a felelős szerkesztő ismételten. Mint már jeleztük, a nyomozat és vizsgálatnak a sajlóeljárásban, amint a felelős-szerk. vagy pedig a szerző, mint ilyen jelentkezik s a felelősséget elvállalja, ez irányban nincs többé helye. A sajtótörv. ezt az elvet azért állította fel, hogy a sajtó szabadsága végképp minden zaklatás- ' sal szemben mtgóvassék. A gyakorlati élet azonban, mint minden téren, ugy itt is, visszaélésekre ad alkalmat. Éppen nálunk, Magyarországon, látjuk legtöbbször, hogy a nemzetiségi, vallási és szociális téren izgató lapok' oly felelős személyeket (Strohmannj jelölnek meg. kikről kétségtelen, hogy a közleménynek nem szerzői. Ámde a törvény törvény s a valódi szerzőt vizsgálni nem lehet s nem szabad, hanem csak az vonható felelősségre, aki a felelősséget elvállalja. A sajtótörvény 33. §-a szabályozza egyúttal azon felelősséget, mellyel azon személy tartozik, ki egy sajtóvétségei, vagy büntettet magában foglaló közleményt máshonnan vesz át. E tekintetben már eleve figyelnünk kell arra, hogy ezen 33. §. 2. részében foglalt felelősséget nem szabad összetévesztenünk a sajtótörvény 27. £-ában statuált külön sajtódeliktummal, mely ma is érvényben van azzal a külömbséggel, hogy annak 2-ik része «a szerzője ellen hozathatott legnagyobb büntetéssel fog illettetni)) az 1880: XXXVII. t. c. 7. §-a által szintén hatályon kivül helyeztetvén, ez esetben az a eljárás btkv. 62. §-a érteimében s a kir. törvényszék mint sajtóbiróság de nem esküdtbíróság előtt folyik.*) A sajtótörvény 27. § a értelmében tehát az büntettetik, aki a már egyszer büntetéssel sújtott nyomtatványt újból közhírré teszi, vagy árulja. Az életbeléptetési törvény 17. §-a e sajtó vétség feletti ítélkezést a kir. tövényszékekre ruházta, éspedig kettős szempontból; elsősorban, hogy maga az a kérdés, hogy a közleményben a sajtóvétség foglaltat'k, egyszersmindenkorra res judicatát képezzen, akár esküdtbíróság, akár az élet beléptetési törvény 16. §-a esetében törvényszék, mint sajtóbiróság ítélkezett ; másodsorban, hogy • az egyik esküdtbíróság verdiktje ne deszavuálja esetleg a másikat. Éppen azért a jelen esetben a törvényszék csak azt állapítja meg, hogy vajon az újra közölt vagy árult közlemény teljesen azonos-e a már büntetéssel sújtott közleménnyel. A felelősség tekintetében közzététel esetén természetesen a sajtótörvény felelősségi elve érvényesül; ha azonban a büntetéssel sújtott elmeművet árulja valaki, ezen tényért az elárusító maga felelős és ő lesz a sajtótörvény 27. §-ában körülirt sajtódeliktumban bűnösnek kimondandó. A sajtótörvény 33. §-ának 2. részében foglalt átvétel ettől teljesen eltérő, mert itt az előző közlemény nem inkrimináltatott, s csupán az átvétel után vonatik felelőstégre az átvevő Ez t. i. a sajtófelelősségnek ismét egy speciális esete, miután a törvény rnaga ugy rendelkezik, hogy az átvevő büntetése sokkai kisebb, mint a srerzőé és sohasem lehet a maximum. Magáért az átvett közleményért azonban a fokozatos felelősség elve a 13. és 33. § ok érteimében áll fenn s a terhelt ez alapon vonandó is felelősségre azzal, hogy a felelősségre vont személy tlőző gyanánt mindenkor az eredeti szerzőt nevezheti meg. A sajtófelelősséggel kapcsolatban kell megemlíteni, «hogy szerző gyanánt büntethető a fordító, ha az eredeti közlemény szerzője felelősségre nem vonható ; a korrektor, ha szándékosan, vagy gondatlanul is javítást tett a közleményen, s ez által a közlemény, mely előbb sajtóvétséget nem tartalmazott, ily jelleget öltött. Végül a szerkesztő, amennyiben a közleményt átdolgozta és sajtódeliktumot éppen az átdolgozott részek tartalmaznak. Az u. n. kőnyomatosok a felelősség szempontjából a sajtótörvény 33. §-a alá esnek és sajtódeliktum esetén a kőnyomatos közlemény szerzője lesz a tulajdonképpeni szerző, a többi lapok pedig, amelyek a közleményt közi k. mint átvevők büntettetnek. E kérdésben az eddigi állásponttól teljesen eltérő felfogásnak adott kifejezést a Kűria, melyet, tekintettel arra, hogy a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt semmisségi panaszát is elbírálta, egyidejűleg a jövőben irányadónak kell elfogadnunk. Az eset * következő : A D r a k u I i t s-!ányokról egy becsületsértő közlemény jelent *) A sajtótörvény 27. §-a : Ki az ekképpen elmarasztaló ítélet által sújtott elme-müvet sajtó j utján újra közzzéteszi vagy árulja, a szerzője ellen hozathatott legnagyobb I büntetéssel fog illettetni. meg a Magyar Híradóban,melyet néhány fővárosi napilap átvett. A bpesfi kir. tszék, mint sajtóbiróság ugy a kőnyomatosért, mint a napilapok közleményeiért felelősséget vállalókat a fenti fejtegetés alapján mind bűnösnek mondotta ki s elitélte. Semmisségi panaszok folytán az ügy a Kúria elé került, hol a koronaügyész ^ is semmisségi panasszal élt a jogegység érdekében, azt állitvan, hogy a Magyar Hiradó, mint kőnyomatos, nem nyomtatvány s a szerző: a kőnyomatos közlemény irója, ki egyedül felelős. A Kúria . azonban ezen álláspontot nem fogadta el, a semmisségi panaszokat elutasította, és a kőnyomatosban megjelent közlemény szerzőjét, mint szerzőt, a többi lapokban megjelent közlemények szerzőit pedig, mint átvevőket mondotta ki vétkeseknek. Tehát a kőnyomatos ez ítélet szerint ((nyomtatványnak» s illetve hirlapnak tekintendő, de az abban megjelent közlemények átvevői saját személyükben felelősek s nem tolhatják a kőnyomatos írójára, mint szerzőre a felelősséget. Külön kell felemlítenünk, hogy a felelős szerkesztő felelőssége lapoknál a lap teljes szövegére terjed ki, ugy, hogy a hirdetési vagy nyilttér-rovatban elkövetett sajtóvétségért is a felelős szerkesztő felelős s az ilyen közleményeknél szokásos azon kitétel, hogy «e rovatban foglalt közleményekért nem vállal felelősséget a szeikesztőség» a 13. és 33. §-ban foglalt felelősséget egyáltalán nem érinti s legfeljebb arra adnak útmutatást, hogy itt a szerző föltétlenül meg lesz a szerkesztőség által azonnal nevezve. A btkv. 248. § ában foglalt vétség esetén eitérő felelősségről már annak idején szólottunk. A btkv. 82. §-a pedig sajtóeljárásban is alkalmazást nyerhet, különösen a felhívás által elkövetett deliktumoknál olyképp, hogy azon körülmények, melyeket a felelősségre vont személy előre nem láthatott, az ő terhére be nem számíthatók. Territoriális szempontból a btkv. 2. §-ában foglalt általános szabályok a sajtóvétségekre vonatkozólag is érvényesek, azzal a külömbséggel, hogy amennyiben a sajtótörv. alapján felelősségre vonandó személy, annak hatálya területén nem üldözhető, maga a sajtótermék a btkv. 62. §-a értelmében üldöztetik, ha pedig maga a sajtódeliktum követtetik el külföldön, de a sajtótörvény értelmében felelősségre vonható személy van, az Magyarországon érvényes sajtótörvények szerint vonandó felelősségre a btkv. 1L, 12, és 16. §-ában foglalt rendelkezések figyelembe vételével, ez lévén felelős a sajtódeliktumért. A btkv. 11, 12. és 16. §-ai: 11. §. Külföjdön elkövetett bűntett vagy vétség miatt a 8. és 9. §. eseteiben, nem indittathatik meg a bűnvádi eljárás: ha a cselekmény az elkövetés helyén fennálló vagy a magyar törvény szerint nem büntethető, vagy azok egyike szerint megszűnt büntethető lenni, vagy ha a büntetést az illetékes külföldi hatóság elengedte. 12. §. Ha a 8. és 9. §. eseteiben a bűntett vagy vétség büntetése az elkövetés helyén enyhébb annál, amelyet ezen törvény megállapít, az előbbi alkalmazandó, 16. §/Ajelen törvénynek azon rendelkezései, melyek szerint az abban meghatározott bizonyos büntettek és vétségek miatt az eljárás csak a sértett fél indítványára kezdhető meg, akkor is alkalmazandók: ha azok akár magyar honos, akár külföldi által külföldön köveitettek el, vagy ha a kül löldön elkövetett cselekmény, az elkövetés helyén fennálló törvények szerint, csak a sértett fél indítványára üldözhető. Végül a sajtó utján elkövetett büntettek és vétségek anyagi vagy alaki halmazatban lehetnek és ez esetben a btkv. 95. és 96. §-ai mérvadók.*) E tekintetben a gyakorlatból a következő eseteket vélem szükségesnek felemlíteni: Ha rágalmazás és ugyanazon személy által ugyanazon alkalomrra! egy más gyalázó kifejezés használatával becsületsértés is követtetik el, ezen két cselekmény a B. T. K. 95. §-ában meghatározott eszmei bűnhalmazatot képezi és vádlott ezen szakasz alapján egyszerűen a rágalmazás, mint súlyosabb büntetéssel sújtandó cselekmény miatt lesz büntetendő. (Diár. I. lí.) Több rágalmazó, vagy becsületsértő állitásnak, vagy egy irás, vagy egy nyomlaivány folyamában való használata nem teszi eggyé vagy egységessé a külön elemei szerint meghatározott több külön cselekménvnyel való gyanúsítást, illetőleg vádolást. Ezen egység, vagy egységesség annál kevésbbá állapítható meg, ha avádlételck mindegyike magában véve és külön-külön elégséges lelt volna a bűnvádi e'járás megi ditására, tehát mindegyike önmagában cihatárolt és körü'irt rágalom. (Dtár. XXXlf. 93. 1. Kenedi). *) A btkv. 95. és 96. §-ai: 93. §. Ha valamely cselekmény a büntetőtörvény több rendeletét sérti, ezek közül az lesz alkalmazandó, mely a legsúlyosabb büntetést, illetőleg büntetési nemet állapítja meg. 96. §. Ha ugyanazon személy löbb büntetendő cselekményt több izben követte el, az egyes cselekményekre együttvéve egy összbüntetés szabandó ki. Az összbüntetés a bűnös által elkövetett cselekménvre í meghatározott legsúlyosabb büntetési nemben állapítandó meg. Ha az I határozott időtartamú szabadságvesztés büntetésben áll, ennek leghosszabb I tartama a következő §-okban megállapított megszorításokkal felébb emelhető.