A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 47. szám - A szövetkezetek ellenőrzéséről szóló osztrák törvény

340 A JOG Az egy és ugyanazon nyomtatványban, habár többszörösen elkövetett rágalmazás is, mint egy elhatározás kifolyása csak egyszer vétethetik beszámítás alá. (Dtár. VII. 266. 1. Kenedi). Ezeken kivül a gyakorlat, sajtóeljárás alá is tartozható ügyekben eszmei halmazatot állapított meg a következő esetekben : Becsületsértés több személy ellen egy kifejezésssel. Rágalmazás és becsületsértés egy személy ellen ugyanazon alkalomma] elkövetve. Vallás elleni vétség és becsületsértés. A sajtóeljárás terén tehát anyagi halmazatról akkor beszélhetünk nyomtatvány- vagy sajtóközleménnyel szemben, ha egy közleményben több büntetendő cselekmény követtetik el, vagy ugyanazon büntetendő cselekmény több ízben követtetik el ugyanazon személy által több sajtóközleményben, pl. vallás el'eni vétséget tartalmazó cikk jelenik meg több számban, szerző megnevezése nélkül ugyanazon lapban; vagy egy becsületsértő nyilttér több nap egymásután tétetik közzé, vagy ugyanazon nyomtatványban két vagy több személy van becsületében sértve, esetleg megrágalmazva. Ellenben eszmei halmazat: ha ugyanazon közleményben vallás elleni vétség és a lelkész ellen bscsületsértés foglaltatik, vagy egy nyomtatvány külömböző helyein felségsértésre felhívás foglaltatik, vagy egy közleményben ugyanazon személy ellen több oly ténybeli állítás foglaltatik, mely őt közmegvetésnek tenné ki. (Folytatása következik.) Külföld. A szövetkezetek ellenőrzéséről szóló osztrák törvény. Az osztrák hivatalos lap közli az uj törvényt. A törvénynek az a célja, hogy a felügyelet alá tartozó szövetkezetek keretén kívülálló szakemberek, a szövetkezetek berendezéseit, könyvvitelét és számadásait a tekintetben megvizsgálják, hogy ezek a törvény és alapszabályok rendelkezéseinek, valamint a kereskedelmi törvény rendelkezéseinek megfelelnek-e? Az uj törvény végrehajtására hivatva vannak: az ellenőrzési kötelékek elismerésére nézve a tartományi politikai hatóságok, illetve a belügyminisztérium, ha a szövetkezetek köteléke több tartományra terjed ki; a szövetkezeti ellenőrökre nézve az illetékes kereskedelmi (illetve kerületi) törvényszék, ha jegyzékbe vett szövetkezetekről van szó, ellenkező esetben (jegyzékbe nem vett szövetkezeteknél) a tartományi politikai hatóságok. Minden szövetkezet legalább kétévenkint egyezer megvizsgálandó. Mint felüvizsgálók szerepelnek: a szövetkezeti kötelék ellenőrei, az állami ellenőr, vagy a tartományi választmány ellenőre. A szövetkezeti ellenőr vizsgálja azon szövetkezeteket, melyek egy kötelékben egyesültek (legalább ötven szövetkezet, vagy egy tartomány összes szövetkezetei egyesülhetnek ily kötelékben); az állami ellenőr felügyelete alá esnek a szövetkezeti köteléken kivül álió szövetkezetek, melyek a tartományi választmánytól függetlenek. A tartományi ellenőrök teljesitik a vizsgálatot azon szövetkezeteknél, melyek tartományi törvény alapján a tartományi választmánynak vannak alárendelve, továbbá azon szövetkezeteknél, melyek tartományi pénzekből létesülnek vagy a tartományi választmány ellenőrzésének magokat önként alávetették. Az ellenőrnek, aki nem érdekelt személyekkel szemben, mindennemű tudomására jutott tényeket illetőleg titoktartásra köteles, leiadatában áll az általa tapasztalt dolgokat a megvizsgált szövetkezet elöljáróságának tudomására hozni, mely azt a közgyűlés elé terjeszti. Ha a szövetkezet a törvény és alapszabályok rendelkezéseit meg nem tartja, vagy egyéb rendetlenség tapasztalható, az ellenőr a tapasztalt szabálytalanságok orvoslása végett határidőt tüz ki, esetleg a hatóságnak (kereskedelmi törvényszék, tartományi választmány) arról jelentést tesz. Igen fontos rendelkezés foglaltatik a 2. §-ban. Itt authentikusan magyarázza a törvény a szövetkezetekről szóló törvény rendelkezéseit és megállapítja, hogy jogi személyek, nevezetesen községek, testületek és egyletek is lehetnek szövetkezetek tagjai. Nyilt kérdések és feleletek. Jogosult-e a hitelbiztosítási bekebelezést engedélyező okiratok leletezése a múltra nézve? (Felelet a Jog 46. számában megjelent nyilt kérdésre.) Mult évi július 1-én jelent meg az 53,482. számú p. ü. min. rendelet, mely e kérdést felszínre vetette. A rendelet, — hivatkozva a közigazgatási bíróság ujabb időben hozott Ítéleteire, melyek a volt pénzügyi közigazgatási biróság 1886. évi 635. számú elvi jelentőségű azon határozatával ellentétben, hogy a pénzintézetek részére kiállított biztosító okiratok 1 K. bélyeggel látandók el, — elrendeli, hogy jövőre a hitelbiztosítéki bekebelezést engedő okiratok II. íol.ozat szerint járó illeték alá esnek. Az 1 K-ás kedvezmény csupán azon okiratokra marad érvényben, melyeket az illető dij. 54. tétéle szerint, valamely pénzintézet kebelében fennálló hitelegylet tagjai állítanak ki. A rendelet keltét megelőző időből keletkező, hiányosan bélyegzett, ilynemű jelzáloglekötési iratokra felveendő leletek aiapján csak az egyszerű illeték irandó elő; a később keleíkezett ilynemű iratokra felvett leletek felülbírálása alkalmával is mindenkor tekintetbe veendő a bélyegkötelezettség kérdéseben kifejtett gyakorlat ingadozása s a felmerült illeték lehető legkisebb összegre lesz mérséklendö mindaddig, mig az ujabb gyakorlat teljesen meggyökeresedik, így szól a rendelet. Az ill. dij. 54. tétele szerint tehát a pénzintézet kebelében fennálló hitelegylet tagjai által kiállított ilyen okiratok állandó bélyegilletéke 1 korona. Ezen rendelkezés, ugy a fentebbi p. ü. min. rendelet, nem hitelegyleti tagok által kiállított okiratokat II. fokozat szerint rendelik bélyegezni. A rendelet tehát érvényben hagyta a fenti kivételt. Ha pedig érvényben van, ugy annak értelmének, s a gyakorlati életben alkalmazhatónak kell lenni. ^Pénzintézet kebelében lennálló hitelegylet» azonban ma nincsen. Létezett az ill. dijj. közreadása idejében fennállott osztrák rendszer mellett. Ma azonban nálunk ilyen nincsen. Nem ismeri sem az 1875. évi XXXVIII. Keresk. törvény, sem az 1898: XXIII. szövetkezeti törvény. Ugy de fenti kivételt a p. ü. min. rendelet is kifejezetten fenntartotta. Annak tehát találni kell alkalmazást. És talál is. Nézzük a kivétel célját, Az nyilván a kölcsönzéssel foglalkozó pénzintézeteket akarta kedvezményben részesíteni, keresk. törvényünk meghozatala előtt fennállott hitelintézetekre talált is e rendelkezés. Minthogy pedig az kifejezetten fenntartatott, alkalmazandó mostani pénzintézeteinkre is. Ha egy pénzintézetnél valaki hitelt vesz igénybe, azzal jogviszonyba lép. Az intézettel szemben kötelezettségeket vállal és jogokat nyer. Annak mintegy tagjává lesz. E kivétel tehát, célját tekintve, mai pénzintézeteinkre is föltétlenül alkalmazandó. Igaz, hogy a rendelet az ill. dijj. 54. tételének avult kifejezését fenntartva, félreértésekre ad alkalmat. Ügy de annak a kitételnek, ha érvényben tartatott, értelmének is kell lenni. Másként pedig mi érielme sincsen. Ezek szerint a leletezés jogtalan, az éppen az ill. dijj. 54. tétele és a hivatkozott p. ü. min. rendeletbe ütközik, ha valamely pénzintézet javára kiállított hitelbiztosítéki okiratra vételik fel. De jogtalan az akkor is, ha a múltban, akár pénzintézetek, akár pedig magánfelek javára kiállított okiratokra vétetik fel. A volt p. ü. közigazg. bíróságnak, a mai közigazgatási biróság által eddig szintén követett 1886. évi 635. sz. el vi jelentőségű határozata a dijj. 5i. tételét szintén a fentiek szerint magyarázza, sőt magánfelek részére kiállított okiratokra is kiterjeszti. Ez a magyarázat tehát, még ha megszorító értelemben vétetnék is, a rendelet megjelenése, vagyis 1902 július l-ig mindenesetre érvényben volt. Tehát legrosszabb esetben is, csupán az 1903. július 1-ső után kiállított okiratok képezhetik leletezés tárgyát. A rendelet ugyan megemlékezik a kelte előtt kiállított okiratok leletezéséről is, ez azonban nemcsak nem igazságos, de nemis jogos. Alkotmányunk azon sarkalatos elvébe ütközik, mely szerint kormányrendelet visszaható erővel föl nem ruházható. Másfelől pedig az elvi jelentőségű határozatok jogrendszerünkben törvénypótló szokás erejével bírnak, arra az időre tehát, mig más hasonlóerejü intézkedés (vagy ellenkező elvi jelentőségű határozat, vagy törvény) életbe nem lépett, azt egy későbbi kormányrendelettel nullifikálni nem lehet. A volt p. ü. könig. biróság 635/80. sz. elvi jelentőségű határozata pedig fenti rendelet hozataláig megváltoztatva nem lett. Nem menti e törvénytelenséget az sem, hogy a rendelet szerint ezek csupán egyszeresen leletezendó'k. Ilyen intézkedés helyt nem foghat, ez a legnagyobb mértékben törvény- és igazság-ellenes. A fenti rendelet tehát akkor, midőn magának visszaható erőt tulajdonit, semmi alappal nem bir. Ugyanazért ha már a pénzügyi közegek oly tulbuzgóan magyarázzák, provokálandó a közigazgatási biróság döntése. Nagy Sándor dr., ügyvédjeiölt Halmiban. Irodalom. Csemegi Károly művei. (Sajtó alá rendezték Edvi Illés Károly dr. és Gyomai Zsigmond. Kiadta a Franklin-Társulat.) Szobor nem dicsőíti emlékét; élte folyamán sem övezte körül babér. Igazi férfiú volt, nem kereste a hatalom kegyét és kerülte a népszerűséget. Pályatársai némán hajoltak meg tudása, tekintélye előtt, de rettegtek kíméletlen éles kritikájától. Az elismerés ama szerény mértékét, mely életében mégis érte, nagysága kikényszeritette; de hatalmas egyénisége előtt a tudásban és tehetségben kisebb, hajlékonyabb férfiak mindig elzárták az érvényesülés útját. A magyar büntető-törvény lángelméjü megalkotója, alig hogy nagy művét befejezte, kénytelen volt államtitkári állását elhagyni. Legnagyobb törvényalkotónkat, kit Vavrik Béla méltán mond a magyar tudomány mértföldmutatójának, örök időkre szóló hatalmas alkotása után eltávolították a törvényalkotás mezejéről, hol oly nagyra volt hivatva. A bűnvádi eljárásról készitett tervezetét sutba lökték. Lángelméje uj teret keresett és talált. Mint legfőbb biró-