A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 47. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

338 A JOG eljárásban nincsen más felelősség, mint az i848. évi XVIII, t.-c. 13. és 33. §-ából folyó és az 1880. évi XXXVII. t.-c. 7. §-a értelmében a btkv. vagy kik. btkv. valamely rendelkezésében foglalt ellenkező kitétel, csak ezen §-ok alapján bírálandó el. A sajtótörvénynek a sajtófelelősíéget megállapító ezen §-ai a következők : 13. §. Sajtóvétségért büntettetik a szerző; ha ez nem tudatnék, a kiadó ; ha ez sem tudatnék, a nyomda vagy metszde tulajdonosa. 33. §. Minden cikkekért, melyek valamely lapban megjelennek, ha a szerző felelősségre nem vonattathatnék, a nyilatkozatban kijelölt felelős személyek is felelet-teherrel tartoznak. E felelősség kiterjed azon cikkekre is, melyeket más lapból vagy könyvbő! kölcsönöznek ; ilyen átvételi esetben a büntetés a szerzőénél vagy első közlőénél mindig kisebb lévén s a maximumig sohasem terjedhetvén. 34. §. Minden más sajtóvétségek, melyek időszaki lapban követtetnek el, ugyanazon törvények szerint büntettetnek, mint egyéb sajtóvétségek. 14. §. Ki az országgyűlés, a törvényhatóságok, mindenféle törvényszékek és törvény által alkotott egyéb testületek iratait és azok nyilvános üléseit hiv szellemben és igazán közli, ellene a közlöttek tartalma miatt kereset nem inditatthatik. 28. Minden olyan sajtóvétség, mely ellen hivatalbóli megtorlásnak van helye, hat hónap múlva, amely ellen pedig csak magánkereset indítható, 2 év múlva idősül el. 27. §. Aki az ekképpen elmarasztaló ítélet által sújtott elmemüvet sajtó utján újra közzéteszi vagy árulja, a szerzője ellen hozathatott legnagyobb büntetéssel fog illettetni. A sajtótörvénynek külön elévülést megállapító rendelkezései, mint amelyek szintén a felelősség 'dőbeli határát állapítják meg, szintén ide tartoznak. E tekintetben meg kell jegyeznünk, hogy ezen elévülési szabályok csak a btkv. 106. §-ában foglalt és a bűnvádi eljárás megindítására vonatkozó elévülést szabályozzák külön.2 Ellenben a sajtóbiróság által jogérvényesen megállapított büntetés a btkv. 120. §-a szerint éppen ugy évül el, mint más büntetés.3 A magánvádas cselekményeknél a magánvád a tudomásul, vételtől számított 3 hó alatt évül el. E tekintetben általános szabály; hogy a sértett a közlemény megjelenése napján szerzett tudomást, s az ellenkezőt sértett tartozik igazolni. Végül ismét felemiitjük, hogy a btkv. 174. §. tekintetében a törvény 'í, havi elévülést állapított meg, mely tehát a sajtóeljárásban ezen deliktumra szintén fennáll. Ennyit a sajtódeliktumok elévüléséről, miután ezt mindég vizsgálnunk kell, akár panaszosi, akár. védői minőségben érdekel a kérdés oennünket. A sajtótörvénynek s az egész sajtóeljárásnak legfőbb biztosítékát a sajtótörvény 13. és 33. §-aiban foglalt speciális sajtófelelősség képezi. Ez pedig két irányban képez biztosítékot. Első sorban, hogy a sajtó szabadon mozoghasson, másodsorban, hogy a sajtóval büntetlenül visszaélni ne lehessen. A sajtó szabad mozgásának biztositékát a fokozatos felelősség elve képezi.4 Ezen fokozatos felelősség más a lapoknál és más egyéb nyomtatványnál. A 13. §. értelmében minden nyomtatványnál felelős az azáltal elkövetett sajtódelictumért, elsősorban a szerző, azután a kiadó, végül a nyomda vagy metszde tulajdonosa. Ez annyit jelent, hogyha egy névtelenül megjelenő nyomtatványban sajtódeliktum foglaltatik, miután a sajtórendőri szabályok 41. §-a értelmében a nyomdának feltétlenül ki kell tüntetve lennie, az vonandó érte felelősségre, — ha más nem tudatik — ki azonban ezen felelősséget a kiadóra, viszont ez a szerző megnevezésével a szerzőre tollhatja át. A lapoknál a kiadó és szerző közé egy 4-ik személy jön, a felelős szerkesztő (lehet: felelős kiadó, vagy felelős szerkesztők és kiadók), ki okvetlen felelős a közleményért, ha senki nem vonható felelősségre, s kire az előzők a felelősséget átháríthatják, ő azonban csakis a szerzőre háríthatja át. A sajtósza1 106. §. Az elévülés kizárja a bűnvádi eljátás megindítását : 1) husz év elteltével, ha az elkövetett bűntettre halál vagy életfogytig tartó fegyház ; 2/ tizenöt év elteltével, ha az elkövetett bűntettre tiz éven felüli szabadságvesztés-büntetés: 3) fiz év elteitével, ha az elkövetett bűntettre öt éven felüli szabadságvesztés-büntetés ; 4) öt év elteltével, ha az elkövetett bűntettre kisebb büntetés van megállapítva. Vétségekre nézve a bűnvádi eljáiás megindítása három év elteltével évül el. 3120. §. Kizárja a büntetés végrehajtását bűntetteknél az elévülés : J. huszonöt év elteltével, ha az ítélet halált vagy életfogytig tartó fegyházat; 2. husz év elteltével, ha az ítélet tiz évet felülhaladó határozott idejű [egyházat vagy állarafo>házat ; 3. tizenöt év elteltével, ha az ítélet öt év és tiz év közötti szabadságvesztés-büntetést; 4. tiz év elteltével, ha az ítélet a 3 pont alatti meghatározottnál kisebb büntetést állapított meg. Vétség miatti elitéltetés esetében a büntetés végrehajtása öt év elteltével évül el. * Ez a Szemere Bertalan javaslatából rraradt a sajtótörvényben, ki azt az 1831-iki belga sajtótörvényből vette át. badságnak biztositékát tehát az képezi, hogy ha valamely eiőző a felelősséget magára veszi oly időben és oly körülmények között, amidőn még felelősségre vonható az igazi szerző, ki esetleg politikai okokból névtelenségbeakart burkolózni, nem zaklatható. De ez képezi a sajtó tisztességének biztositékát is, és oltalmat nyújt a sajtó visszaélései ellen, miután a sajtódeliktumért valakinek feltétlenül felelni kell, éspedig annyira, hogy amennyiben a felelős személy olyan előzőt nevezne meg, aki akár kora, akár elmeállapota folytán, akár más okból felelősségre nem vonható s addig, mig ez ellen folyik az eljárás, akár a magáninditvány a btkv. 113. §-a értelmében, akár az elévülés a sajtótörvény 28. §-a értelmében bekövetkeznék, a sajtótörvény 13 és 33. §. értelmében felelős személlyel szemben ezen elévülés nem következik be. Ha pld. rágalmazás foglaltatik a körülményben s a felelős szerkesztő egy állítólagos szerzőt nevez meg, s mig ezen szerző ellen folyik a nyomozat, s megállapíttatik, hogy nem szerző : az inditványi határidő a felelős szerkesztővel szemben nem évül el, hanem a sértett jogosítva van a felelős szerkesztő ellen a 3 hónap után is fellépni. Egyetlen kivétel, ha felelősségre vonható a megnevezett személy, de ; felelősségrevonhatása a vád stádiumában szűnt meg, pld. a felelős szerkesztő megnevezi a szerzőt, ez ellen folyik a vizsgálat, de midőn vád alá he!yez;k, meghal vagy elmebeteg lesz. Ez esetben a felelős szerkesztő többé felelősségre nem vonható.*) Ha a terhelt a büntprf. 572. §-a értelmében a vádirat elleni kifogásokban nevezi meg azon személyt, kinek felelősségrevonása az ő felelősségét megszünteti, ezzel azon időpontig el nem késett és szabadul a vád alá helyezéstől. Ha tehát a felelős szerkesztő nem tudta megnevezni előzőjét, pl. egy ismeretlen levél folytán jelent meg egy sajtóvétséget magában foglaló közlemény s a beküldőt a nyomozás és vizsgálat egész során sem sikerült kinyomozni s igy természetesen a felelős szerkesztő vonatott felelősségre, és már ellene vádirat van beadva, mire a beküldőt, tehát a valódi szerzőt meg lehetett találni, a vádirat elleni kifogásokban ráér még a beküldőt, *) A fokozatos felelősségre vonatkozó judikatura. 1. Sajtóügyekben az 1848: XVIII. t.-c. 13. és 33 §-ai szerint az eljárás első sorban mindig a szerző ellen irányul; más személy ellen az eljárás csak akkor rendelhető el, ha a szerzőt kitudni, vagy felelősségre vonni nem lehet. A sajtótörvény értelmében fokozatosan perbevonbató személyek tehát oly értelmű egyetemlegességben állanak, hogy az egyiknek felelősségrevonása kizárja a többieknek perbefogását, de csak addig, mig az első fokban felelős személy megállapítva nincs. Ebből következik, hogy a felelősek egyike ellen folyamatba tett eljárás megszakítja az eljárást a szerző ellen is. Kitűnik ez az 1880 : XXXVII. t.-c. 7. §-ának 2. bekezdéséből is, mely szerint sajtóügyekben a btkv.-nek az egyéni felelősségre alapított rendszere nem alkalmazható, vagyis a btkv. 108. §-ának «a tettes vagy részeso üldözhetőségére vonatkozó szabálya alkalmazást nem nyerhet. (Kúria 1903. szept. 2-án 7.378. sz) 2. Az a körülmény, hogy a Magyar Híradóra közvetlenül a közönség köréből előfizetni nem lehet, épp oly kevéssé fosztja meg azt az önálló sajtótermék jellegétől, mint az a tény, hogy az említett lap jelenleg aránylag csekély számú példányban jelenik meg. Kétségtelen tehát, hogy a Magyar Hiradó a btk. 63. §-ában meghatározott nyomtatvány, illetve szerkesztésének és kiadásának módozatait tekintve, az 1848 : XVIII. t.-c. Ill-ik fejezetében tárgyalt időszaki lap minden tulajdonságával bir. A btő törvénykönyv általános határozatai, amennyiben külön rendelkezések kivételt nem állapítanak meg, a sajtójog teién is alkalmazandók. Alkalmazást nyernek tehát ezen általános határozatok a nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmények tényálladékának megállapítása, a cselekmény bevégzése, annak egysége vagy többsége körül leimerülhető kérdések elbírálásánál s csak a cselekményért felelős személyek kilétének meghatározása tekintetében zárja ki a törvény azok alkalmazását, amennyiben ez irányban a büntetőtörvénykönyvnek életbeléptetéséről szóló 1880. évi XXXVIU. t-c. 7. §. 2. bek. szerint nyomtatvány utján elkövetett büntettek és vétségek esetében, a bűntettekről és vétségekről szóló btk.-nek a felelősséget tárgyazó mindazon intézkedései, amelyek az 1848: XVIII. t.-c. 13 , 33. §-aiból folyó felelősséggel ellentétben állanak, nem alkalmazandók. A nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmény be van végezve, mihelyt a bűncselekmény tényálladé <át megvalósító közlemény sajtó utján közzététetett. Csak a mindegyik külön bűncselekményért felelős személy meghatározása körül lép hatályba a fokozatos felelősségnek az 1848: XVIII. t.-c. 13. és 33. §-aiban elfogadott elve. Az 1848 : XVIII. t.-c. 33 §. ugyanis kiterjeszti a büntetőjogi felelősséget arra az esetre, ha a bűncselekmény tényálladékát megvalósító közlemény más lapból vétetett át és ennek ujabb közzétételéért felelősekké teszi a fokozatban egymás után következő személyeket, tekintet nélkül arra. hogy az átvett eredeti közlemény megtorlás tárgyát képezte-e vagy nem. Kitűnik ez különösen az idézett szakasznak ama rendelkezéséből, mely szerint átvétel esetében az ujabb közzétételért felelős személy büntetése mindig kisebb a szerző, vagy az első közlő büntetésénél, ami határozottan ellene szól annak a magyarázatnak, mely szerint a törvény a más lapból átvett közlemény szerzőjének vagy első közlőjének felelősségrevonásával az ujabb közlőnek büntetlenséget biztosítani akart volna. (A m. kir. Kúria 1903. március 5-én, 5,125/B. sz. a.) 3. Az időszaki lapnak felelős szerkesztője a lapjában megjelent közleményért tartozó felelősség alól csupán a hírlapi cikk beküldőjének megnevezésével nem, hanem csakis a valódi szerző kilétének felfedezésével mentesül. (Kúria 1900. február 6. 949/1900.) 4. A sajtótörvény 33. §-a értelmében az átvett sajtóközlemény miatt akkor is van bűnvádi eljÍrásnak helye, ha az először történt közlés nem büntettetett. (A m. kir. Kúria 1U02. július 30. 7,170/902. sz. a.)