A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 47. szám - Perköltségek a járásbíróság előtti bűnvádi eljárásban

Huszonkettedik évfolyam. 47. szám. Budapest, 1903 november 22. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) B p J ír . ,o HKTlLiP AZ IGAZSAGfJGY ÉRDEKEIM KÉPVISELETÉRE. 1 MAGTAR CGTTÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR V., Kudolf-rakpart o. ez. 1 Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. Bfyrtdek. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ « « Egész * « _1* « Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen oostautalványajral küldendők. TARTALOM: Perköltségek a járásbíróság előtti bűnvádi eljárásban Irta Moscovitz Iván dr., újpesti kir. albiró. — A községi bíráskodás reformja. Irta Diószegi Győző dr., tenkei kir. aljegyző. — Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta Ödön fi Miksa dr., budapesti ügyvéd. — Külföld (A szövetkezetek ellenőrzéséről szóló osztrák törvényi — Nyílt kérdések és feleletek (Jogosult-e a hitelbiztosítási bekebelezést engedélyező okiratok leletezése a múltra nézve ? Felelet. Irta Nagy Sándor dr., halmi ügyyédjelölt) — Irodalom (C s e ni e g i Károly művei. Ösmerteti Oláh Dezső dr., budapesti ügyvéd. — Ma isi is Mór dr: Központi járásbíróság a város végén. — P a p p Antal dr : Dohányjövedék. — F a y e r Gyula dr : Jegyzéknapló) — Vegyesek. MELLEKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Perköltségek a járásbíróság előtti bűnvádi eljárásban. Irta MOSCOVITZ IVÁN dr.. újpesti kir. albiró. A laikus szemlélő elcsudálkozik rajta, ha véletlenül kezébe kerül egy olyan járásbirósági büntetőitélet, amely a vádlottat 10, 5 vagy éppen csak 3 korona pénzbüntetésre itéli és egyben kötelezi 20, 25 vagy 30 korona képviseleti költségnek a magánvádló vagy sértett részére leendő megfizetésére. Pedig ezt az anomáliát meglelhetjük a járásbirósági büntető ítéletek legnagyobb részében. A költség rendesen több az itéletbeli pénzbüntetésnél és még arra is van eset, hogy annak 5—6szoros összegét is felülmúlja. Ez mindenképpen egészségtelen, természetellenes dolog. Maga a közönség, kivált annak alacsonyabb műveltségű és szegényebb eleme, amely a fizetendő pénzösszeg nyomasztó súlyát érzi, azt az impressziót nyeri ebből, hogy a büntetés csak mellékes valami, a fő a költség, amelyet ő a magánvádló vagy sértett magánegyénnek tartozik megfizetni. Azt kell gondolnia, hogy az afféle kisebb bünpör csak a sértettnek, vagy a sértett ügyvédjének privát üzlete, amelyben az állam csak a közvetítő alárendelt szerepét viszi, az objektív igazság keresése pedig nem egyéb puszta dekorációnál. A sértett álláspontját respektálnunk és védenünk kell, — az kétségtelen ; — módot kell nyújtanunk arra, hogy mindenki védelemben részesüljön minden jogtalan akár testi, akár vagyoni, akár pusztán morális támadással szemben, tehát az oly támadások ellen is, amelyeket a substrátum kicsiny volta, vagy a támadásnak egyszerű, elemi jellege folytán a járásbirósági eljárás alá utalnak törvényeink. De a járásbirósági büntető eljárásnak egyik legfőbb, karakterisztikus sajátsága az egyszerűség, közvetetlenség, liivatása, hogy gyors és olcsó legyen. Meg azután fontos büntetőpolitikai érdek az is, hogy semmi téren, különösen pedig az ily kisebb, könnyebb deliktumok üldözésének terén, a terheltet a rá kiszabott, bűnösségével arányban álló büntetésen kivül, más valami ne sújtsa és óvakodnunk kell attól, hogy a büntetésen felül kirótt járulékos terhek nyomasztó nagyságával, a vádlottnak anyagi romlását okozzuk, amely romlás a bűnös egyénen kivül rendesen a büntetlen hozzátartozók exisztenciáját is tönkreteszi. Nagyobb ügyekben, komplikáltabb törvényszéki és esküdtbirósági eljárásban mgyonis szükséges és helyénvaló az ügyvédi közreműködés, a sértett képviseletében éppúgy, mint a vádlott védelmében. De a járásbíróság előtt ez a közvetítés az ügyfél s a bíróság között merőben fölösleges, A legtöbb ilyen bünpörben a magánvádlót képviselő ügyvédnek a szerepe tényleg elenyészően kicsiny. 2 — 3 szóval vádat emel a tárgyalás megnyitásakor, azután a tárgyalás végén kéri a terhelt megbüntetését és az eljárási költségekben való marasztalását. Ha pediglen az ügy közvádas, akkor a sértett képviselője igazán csak címzetes részt vesz a tárgyalásban. Aki valaha látott járásbirósági büntető-tárgyalást, az tudja, hogy mindazt, amit a sértett vagy magánvádló ügyvédje végez, el tudná végezni a fél maga is. Átlag véve ugyanezt látjuk a védelemre nézve is; itt mégis akadhatnak olyan esetek, ahol az ügyvédi közreműködés indokoltabb. Van eset, hogy terhelt értelmileg nem eléggé fejlett, kiskorú, vagy buta ember, aki nem tudja fölhozni mindazt, ami védelmére szükséges, előnyös lehet. De a praxis azt mutatja, hogy éppen az ilyen ügyefogyott terheltek ritkán választanak védőt, hivatalból pediglen a járásbirósági eljárásban védő kirendelésének nincs helye. így azután éppen azok a terheltek, akik legjobban rá volnának szorulva a szakértő istápolására, védő nélkül állanak a bíróság elé, — és mégis, ebből sem származik hátrányuk, mert ilyenkor a hivatását át érző biró, vagy akár maga az ügyészségi megbízott is ügyelnek rá, hogy a terheltet értelmi deficienciája miatt hátrány ne érhesse. A közérdek tehát sem a vád, sem a védelem képviseletében, ily ügyekben nem kívánja meg az ügyvédi beavatkozást. A védő alkalmazásáról azonban itt nem akarunk beszélni. A B. P. 479. §. 2. bekezdésének és a 482. §. 1. és 4. bekezdésének rendelkezései folytán a védelem költségeit rendszerint, — egyedül a 483. §-ban meghatározott alaptalan följelentés esetét véve ki, — maga a terhelt, tehát az viseli, aki a védőt választotta. Volenti non fit injuria. Aki, — akár szükséges volt, akár nem, — jónak látta, hogy magának védőt válasszon, legfölebb saját zsebét terhelte meg vele. Másként áll a magánvádló és a sértett képviseletének dolga. Ezeket a költségeket elitélés esetén a vádlott köteles viselni. Márpediglen ezekre nézve nem maradnak fönn azok az óvatossági intézkedések, amelyeket az anyagi büntetőtörvények és az 189 J : XLVIII. t-cikk a pénzbüntetés és az államkincstár által előlegezett bűnügyi költségek tárgyában megállapítanak. A sértett (vagy magánvádló) utánjárási költségét sem leülni, sem behajthatatlannak nyilvánítani nem lehet. Ezek a költségek sokszor nagyonis tetemesek. Az ügyvédi közbenjárást, de még az ügyvéd merő időmulasztását is tisztességesen kell • honorálni ; ezt megkivánja az ügyvédi kar exisztenciális érdeke, de megkivánja e kar tekintélye is, amely tekintélyt viszont, mint az igazságszolgáltatás egyik erkölcsi tényezőjét, a bírónak is respektálni kell. így azután, — amint föntebb emiitettük, — sokszor megtörtént, hogya terheltet a sértettnek fizetendő költség sújtja erősebben, mint a büntetés maga. Föltűnő ez az aránytalanság a kisebb, pénzbüntetéssel büntetendő deliktumoknál. Itt sokszor 3—4 tárgyalás után szab ki a biró 3—10 koronáig terjedő büntetést, 3—4 tárgyalásnak pedig a szerényen számított ügyvédi munkadija nem lehet kevesebb 30 koronánál. Sokan a büntetések szigorításában látják ennek az aránytalanságnak orvoslását. Mi ezt sem tartjuk helyesnek, kivált azért, mert éppen a büntetésen fölül még ilyen nagy költségösszeget is kell a terheltnek fizetnie ; ha azután a büntetés is nagy, a költség is nagy, — akkor a többnyire szegénysorsu vádlottra a pénzbüntetést kiszabó, — tehát legenyhébb fajta ítélet súlyosabban nehezedik, mint az ügyvédi közbejövetel nélkül kiszabott 1—2 napi fogház vagy elzárásbüntetés. Már pedig általánosságban az volna természetes, az volna kívánatos, hogy akit akár a törvény, akár a biró cogniciója csak pénzbüntetés elszenvedésére tart érdemesnek, ne viseljen több málumot, mint az, aki a sokkal súlyosabb jellegű fogházbüntetésre ítéltetett. És ime, a gyakorlatban ugy alakul, hogy az a szegény ember (pedig a legtöbb járásbíróság előtti vádlott szegény, keze munkája után élő exisztencia), akit 1, 2, 3 napi fogházra Ítélnek, éppen csak 1, 2, vagy 3 napig van elzárva a keresetétől. Az pedig, aki a minimumot megközelítő 10 kor. pénzbüntetéshez ráadásul még a magánvádlónak 30 korona Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.