A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 46. szám - Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdijintézet felállitásáról. Vége

A JOG 185 súlyosító körülmény-nyél szemben jelentkező oly számos és nyomatékos enyhítő körülményekre, — melyek fennforgása között a cselekedetere törvényileg előirt büntetési nemnek legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne, vádlott cselekménye a btk 92 g-a alapján és a btk. 20. §. értelmében vétséggé lefokoztatott, és ehhez képest büntetését a jelen Ítélet rendelkező részében megjelölt mérvben, bűnössége fokának arányában állapította meg. Ugyanöt bűnössége megállapításának jogi folyományaként, a btk. 311.§.alapján a vagyon-, személyi s különösen kereseti viszonyainak figyelembe vételével megállapított kártérítés öszszegének ugy nemkülönben a btk. 3^0. §! érteim, a bűnügyi költségeknek is megfizetésére kötelezni kellett, stb. A kassai kir. ítélőtábla (1903 febr. 5-én 352/B. 903. sz. a.) Tekintettel ama súlyosító körülményekre, hogy az eljárás adatai szerint özv. S. Jánosné sértett, a jobb szeme ez idő szerint megzavart látóképességét csakis orvosi műtét utján nyerheti vissza, de emellett is csak részben: T. Gábor vádlottnak a cselekménye nem oly enyhe beszámolásu, hogy büntetésének a kiszabásánál a btk. 92. §-nak az alkalmazása helyt foghatna. Ugyanezért a kir. ;télőtáb!a a kir. tszék ítéletének a büntetés kiszabására s ebből tolyóan a vádbeli cselekmény minősítésére vonatkozó részét is a Bp. 385. §. 3. p. alapján, megsemmisíti, a nevezett vádlottnak büntetését a btk. 30'2. §. alapján, a btk. 91. §. alkalmazásával 6 havi börtönben állapítja meg, ugyanannak a vádbeli cselekményét pedig, a tényállás adataihoz képest, súlyos testi sértés bűntettének minősíti. Egyebekben a kir. ítélőtábla a kir. tszék Ítéletét nem érinti. A m. kir. Kúria (1903 szept 15-én 7,657/903. sz. a.) a kir. főügyészi helyettes semmisségi panaszának hely adatik, mindkét alsóbiróság ítéletének a vádlott cselekményének minősítésére és a büntetési tétel jogalapjára vonatkozó része a bp. 385. §-ának 1. b.) p.-ra alapított semmisségi ok miatt a bp. 437. § 3. bek. érteim, megsemmissittetik, vádlottnak cselekménye a btk. 301. és 3U3. §-ai alá eső súlyos t. sértés bűntettének minősíttetik, vádlott ebben a bűntettben mondalik ki bűnösnek a kir. ítélőtábla által kiszabott 6 hónapi börtönbüntetés vádlott irányában a btk. 303. §. alapján, a 91. §. alkalmazásával megállapítottnak nyilvánittatik. stb. Indokok: A kir. Ítélőtábla Ítélete ellen ennek kihirdetésekor a kir. töügyészi helyettes a bp. 385. §. 1. pontja alapján azért, mert a bűncselekmény nem a btk. 303. §-a szerint minősíttetett, — a közvédö és a vádlott pedig a bp. 3t<5. § 3. p. alapján, a btk. 92. §. mellőzése miatt jelentettek be sem. panaszokat s a kir. főügyészi h. semmisségi panaszát Írásban indokolta. Minthogy a kir. Kúria határozatát, a bp. 437. §. első bek. szerint, a kir. it. tábla által valóknak elfogadott tén.ekre köteles alapítani; minthogy a kir. it. tábla azokat a tényeket fogadta el valóknak, hogy sértett a jobb szemét a vádlott cselekménye folytán beállott lencse-ficam következtében csupán műtét esetében fogja látásra használhatni; de orvosi műtét mellett is sértett a lobb szemének ez idő szerint megzavart látóképességét csak részben nyerheti vissza; s minthogy ezek szerint a sértett jobb szeme ez idő szerint használhatatlanná lett és ennélfogva a vádlott cselekménye a btk. 301. és 303. §-ainak meghatározása alá esik s következésképpen az alsóbiróságok a vádlott cselekményének minősítésénél a btő trv. rendelkezését tévesen alkalmazták: ézeknélfogva a kir. főügyészi helyettes semmisségi panaszának helyt adni, mindkét alsóbiróság Ítéletét a fenn megjelölt részében a bp. 3d5. §. 1. b) p.-ra alapított semmisségi ok miatt a bp. 437. §. 3. bek. érteim, megsemmisíteni és a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett. A közvédőnek és vádlottnak sem. panaszait azonban mint alaptalanokat a bp. 437. §. 4. bek. érteim, elutasítani kellett, mert a vádlott javára a kir. itéiőtábla által figyelembe vett enyhítő körülmények, sem oly nagy számúak, sem annyira nyomatékosak, hogy a cselekmény súlyosságával szemben a büntetés kiszabásánál a btk. 92. § ának alkalmazását indokolnák, s igy eme szakasz alkalmaztathatásának feltételei nem forognak fenn. Az 1897 : XLI. t.-c. 11 S. szerint a köteles-példányok záros határidő, alatt leendő beszolgáltatása iránt a mulasztással terhelt felhez intézett felhívás sikertelensége a 12. £-ban megállapított következményeket vonja maga után; a 12. §. szerint pedig kihágást követ el az, aki a 11. §-ban megszabott felszólításra, az abban kitűzött záros határidő alatt a köteles-példányt be nem s zolgáltatja. A m. kir Kúria (1903. október 8,2f'0/B. sz. a.) az 1898. évi XLI. t-c. 12. §-ában meghatározott kihágás miatt vádolt S. Adolf ellen, a szarvasi kir. jbiróság által 1902 B 149/7 sz. a. Ítélettel elintézett bűnvádi pert, a korcnaügyés/nek a jog-gység érdekében használt perorvosiata lolytán vizsgalat alá vévén, következő v é gzést ho zo 11: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik hogy a nyomdatermékek tudományos célokra szolgáló köteles-példányainak az 1897 : XLI. t.-c. 11. §-a szerint kitűzött záros határidőben való be nem szolgáitatása az ugyanazon törv.-cikk 12. §-ának 1-ső pontjában meg atározott kihágás tenyálladékái állapítja meg. Megsértette tehát az említett törvényt a szarvasi Kir. jbiror ság fennidézett keletű és számú ítéletével annyiban, amennyiben S. Adolf szarvasi nyomdászt az 1897. XLI. t.-c. 12. §-ában körülirt kihágás vádja alól felmentette, habár megállapította, hog^ a nevezett nyomdász a köteles-példányokat a M. Nem-eti Muíeumnak elkésetten szolgáltatta be. Jelen határozat a felekre nézve hat álylyal nem bir. Megokol ás A Magyar Nemzeti Múzeum képviseletében eljáró közalapítványi kir. ügyigazgatóság feljelentésére S. Adoll nyom dász ellen az 1897: XLI. t.-c. 12. §-ában körülirt kihágás miatt folyamatba tett bűnvádi ügyben megállapittatott, hogv a nevezett nyomdász a nála készült nyomdatermékekből a köteles-példányokat a hozzá intézett fel izó itásban kitűzött 30 nap záros határidő alatt a Magyar Nemzeti Múzeumnak nem szolgáltatta be. Ennek dacára a szarvasi kir. jbiróság 1902. juliu* 17-én lb02. B. 149 7. számú Ítéletével vádlottat az említett kihágás vádja alól büntetendő cselekmény hiányából a B. P. 320. íjának 1-ső pontja alapján abból az indokból mentelte fe!, mert vádlottnak az a védekezése, mely szerint a köteles-példányo <at a. M. Nemz. Múzeumnak, habár elkésetten, de mégis beküldeUe, alaposnak bizonyult. Ezzel az ítélettel, mely a közalapítványi kir. ügyigazgatóság részéről az ellen közbevetett íelebbezésnek a tszék által lett visszautasítása folytán jogerőssé vált, a szarvasi kir. jbiróság megsértette a törvényt, mert az 1897: XLI. t.-c. 11. §. szerint a köt.-példányok záros határidő alatt leendí beszolgáltatása iránt a mulasztással terhelt félhez intézett felhívás sikertelensége a 12. §-bit: megállapított következményeket vonja maga u án; a 12. §. szerint pedig kihágást követ el az, aki a 11. §-ban megszabott felszólításra, az abban kitűzött záros határidő alatt, a kötelespéldányt be nem szolgáltatja. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvosi itát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve hatálylyal nem bir, a Bp. 412. §-ának uto'só bekezdésén alapszik. Ügyvédi rendtartási ügyekben. A bíróságnak esetleg téves intézkedése nem menti fel az ügyvédet az alol a kötelessége alól, hogy a téves intézkedés ellen kelló tisztelettel és tárgyilagossággal keressen jogorvoslatot): továbbá minthogy a nehézményezett kifejezésekben a bíróságot sértő gyanúsítás és tiszteletlenség benfoglaltatik, közömbös az, hogy vádlott ezekkel a kifejezésekkel a bíróságot akarta-e sérteni vagy sem. Abból a körülményből, hogy az elsőfokban eljárt biró panasszal nem élt, hanem az ügy csakis a felsőbíróság rendelkezése folytán került a fegy. bíróság elé, egyáltalában nem következik az, hogy a sértő gyanúsításra és tiszteletlenségre az elscbiróság magatartása szolgáltatott okot. A temesvári ügyvédi kamara fegy. birósága (1903 május 18-án 619/fegy. sz. a.) B. Floris ügyvéd elleni fegyelmi ügyben következőleg itélt: B. Floris ügyvéd a terhére rótt vad és következményeinek terhe alól felmentetik; azonban az összes iratok az ügyvédi rendi. 73. §-ban foglalt netáni további elj. céljából a kamara választm.hoz áttétetni rendeltetnek. Indokok: Ámbár panaszlott beismerésével és az iratek melletteredetben elfekvő felülvizsg. kérelem szövegével kétségtelenül igazolva van az, hogy a karánsebesi kir. jbirósághoz 1901. Sp. II. 75/13 sz. lelülvizsg. kérelemben, mely panaszlott ügyvéd ellenjegyzésével van ellátva, az inkriminált kifejezések használtattak; minthogy azonban panaszlott ezen kifejezésekkel, saját kijelentése szerint sérteni nem akart s ezeket nem a bíróság elleni sértési szándék, gyűlölet vagy bosszúból, hanem ügyiele igazának megvédésében és afölötti elkeseredésében és íulingerültségében használta, hogy ügyfelének igazát az elsőbiróság előtt diadalra nem juttathatta es ezek használatára az ügyvédi szólásszabadság törvénybiztositotta jogánál fogva magát feljogosítottnak tartotta és ezek használata csakis erre vezethető vissza: ugyanezért panaszlottat a terhére rótt vád és stb. alól felmenteni annál is inkább kellett, mert az a körülmény, hogy maga az elsőfokú biró, kire az inkriminált kifejezések vonatkoztak, panasiszal nem élt és feljelentést nem tett, hanem az ügy csakis a felsőbb bíróság rendelkezése folytán került a fegy. bíróság elé, azt látszik mutatni, hogy az I. biró magatartása a kifogásokra okot szolgáltatott, ami panaszlott eljárását menti. Tekintettel azonban arra, hogy a használt kifejezések sokkal erősebbek, semhogy azokat egy ügyvéd a bírósággal szemben még ügyfele igazának megvédésében is teljesen megtorlatlanul használhassa s igy ezek használata joggal a kisebb kötelességszegés keretébe vonható, mint ilyen ptdig a választmány elbírálása alá esik. stb. A m. kir. Kúria kisebb fegy. tanácsa. (1903 okt. 24-én 412/fegy. sz. a.) Az ügyvédi kamara tegy. bíróságán k ítélete megváltoztattatik, vádlott B. Floris ügyvéd az 1887:XXVI1I. t.-c. 3. §-ba ütköző s az 1874: XXXIV. t.-c. 68. §. b) p. szerint minősülő vétségben vétkesnek kimondatik s ezért a vétségéért az utóbb érintett t.-c. 70. §. 1. p.-ban meghatározott Írásbeli feddéssel büntettetik. Indokok: Vádlott ügyvéd a ksebesi kir. jbirósághoz 1901