A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 4. szám - A közös és osztatlan ingatlanon való épitkezés - A nő állása a család körében (Vége)

26 A JOG küldettek a bíróságok részére, mely mintákban ezen fentebb emiitett rovatok összegei egyeztek. Nyilván azt kívánják a felettes felügyeleti hatóságok is, hogy a kimutatások ugy készíttessenek el, hogy ezek az öszszegek egyezzenek. Helyesnek találom, hogy a kimutatásban feltüntettessék, hogy végrehajtási jogbejegyzés, árverési kérvény,' sorrendi tárgyalás, vételár-felosztás és egyéb tkvi ügy hány volt, de az már nem lehet helyes, hogy ezeknek összege adja az ügyek számát, s hogy ezeknek a számadatoknak egyezniök kell. Ugyanazon ügyben lehet több árverési kérvény, sőt egyes helyeken az a kivétel, ha csak egy árverés rendeltetik el, lehet több sorrendi tárgyalás is. Aki a kimutatást helyesen akarja összeállítani, az az év folyamán jegyezni kénytelen, hogy hány ügye érkezett, s ügynek kell vennie minden régi végrehajtási ügyhöz tartozó árverési kérvényt is. De még így is a számszerű helyesség kedveért önkényesen kell összeadnia vagy kivonnia. Mert például folyamatban maradt 5 árverési ügye, melyeket a jövő évre irt át, s ezenkívül tkvi más beosztása nem volt. Mind az öt ügyben uj árverés lett kitűzve, s meg is tartatott bennük 5 sorrendi tárgyalás és öt vételári felosztás. íme elintézett 5 helyett 15 ügyet. Nem sok fáradsággal több példát is felhozhatnék arra, hogy a kimutatások hivatkozott rovatainak összeállítása ugy, ahogy most történik, nem helyes, de azt hiszem, hogy ez az egy is eléggé bizonyítja állitásom igazságát. Véleményem szerint, ha a kimutatások rovatai jövőben is megmaradnak, legalább figyelmeztetendők lennének a bíróságok, hogy a fentebb hivatkozott rovatok összegeinek egyezniök nem kell. A közös és osztatlan ingatlanon való építkezés. Irta STÉPÁN LÁSZLÓ, szobránci kir. jbiró. Altalános a panasz, hogy a sommás eljárásról alkotott 1893. évi 18. t.-c, mely tudvalevőleg peres ügyekben a kir. jbiróságok határozata ellen a megengedett felebbvitelt a kir. törvényszékekhez utalta s a kir. törvényszékeket felebbviteli bíróságnak deklarálta, a jogszolgáltatást ingadozóvá tette, egységét felzavarta. A baj nemcsak a rendszerben, de főleg személyi okokban rejlik, ezúttal azonban ennek bővebb bírálatába nem bocsátkozom. A kir. tszék mint fölebbviteli bíróság határozata ellen csak kevés esetben van további tölebbvitelnek helye s igy aztán a kir. tszék határozata véghatározat lévén, a kir. jbiróságot sok tekintetben köti, jóllehet egy másik kir. tszék hasonló esetben elvi jelentőségű kijelentést téve, egészen másként határoz. Nehogy tehát egyik kir. tszéknek mint felebbviteli biióságnak az alábbi esetben hozott határozata irányadóul vétessék s elfoglalt elvi álláspontja a jogszolgáltatás terén megszilárduljon, a tényállást, a bíróságok határozatát és véleményemet a következőkben leszek bátor ismertetni. A cs i 31. sz. tjkvben 42. hr. szám alatt foglalt házas belingatlan egészben P. I.-nak képezte tulajdonát, kinek halála után örököseire ment át, az örökösöktől aztán azt felés alperesek szerezték meg, éspedig felperesek {, alperesek pedig ->U rész arányában s osztatlan állapotban. Á belingatlanon volt 25. ö. i. számú lakház még a peres felek jogelődeinek idejében leégett s helyén máig sem épült fel más lakház, magát a belingatlant pedig csak alperesek birják és használják. A birtokon kivül levő felperesek az ingatlan \ részben való közös birtokba bocsátása és az iránt indítottak alperesek ellen keresetet, hogy alperesek nékik a régi közös ház helyén való építkezést is, amelyet megakadályoztak — megengedjék. Ez ügyben a kir. jbiróság következően itélt : v.A kir. jbiróság alpereseket arra kötelezi, hogy 15 nap alatt végrehajtás terhével felpereseknek a cs . . . i 31. sz. tjkvben 42. hr. sz. alatt foglalt belingatlannak a vázrajzon É. F. G. H.-val jelölt részén, tehát az egész régi házhelyen való szabad építkezést megengedjék, továbbá, hogy felpereseket a most nevezett belingatlan \ részben való közös birtokába bebocsássák stb.-a mert a várrajzon É F. G. H-val jelölt terület felek bemondása és a helyszíni megállapítás szerint közös, régi házhely, hol egykor P. I.-nak lakháza állott, amely ha ma is léteznék, egész terjedelmében képezné a peres felek közös tulajdonú és használatú házát, következésként a közös tulajdonostársak egyike s igy felperesek nem tilthatók el attól, hogy a régi helyen uj házat emeljenek, annyival inkább, mert viszont alpereseknek is jogukban álland az építkezési költségek aránylagos megtérítése mellett az uj lakháznak közös birtokukba való vételét kérni, stb. . . Alperesek a kir. jbiróság Ítélete ellen fölebbezéssel élvén, a kir. tszék mint fölebbezési bíróság a következő ítéletet hozta : «A kir. jbiróság Ítélete azon részében, melyben alpereseket annak tűrésére köíelezte, hogy cs . . . . 1 31. sz. tjkvben 42. hr. számú belsőségen, a vázrajzon E. F. G. H-val jelölt részen a régi házhelyen felperesek uj lakházat építhessenek — megváltoztatik s ebbeli keresetükkel felperes elutasittatnak, az első birói itélet azon részében pedig, melyben felperesek a kereseti ingatlan 1/4 részbeli közös birtoklásába helyeztetnek stb . . . helybenhagyatik.n mert a hiteltelekkönyv, ugy a peres felek előadásából megállapított elsőbirói ítéleti tényállás szerint, a tárgyalási jegyzőkönyvben beirt vázrajz szerinti E. F. G. H-val jelölt telekrész, amelyen felperesek alperesek kizárásával akarnak a régi háznak megfelelő házat építeni, felperesek jogelődje s TÁRCA. A no állasa a család köreben. (Vége.*) A római jog szerint minden jog, családi hatalom és vagyonjog csak egyet, mint individiumot illet. O a családvagyon egyetlen alanya ; az alieni juris személyek évszázadokon át nélkülözik a jogi jelentőségű egyéniséget. A fejlődés folyamata sürgeti ezen jogellenesség jóvátételét, de a páter familias magas állása nem kapható kompromisszumra ; szabadságából jottányit sem enged a családja javára. Csak egy módja volt az anya és gyermekeinek örökös jármukból való felszabadításának : a családtól való teljes különválasztásuk. A jus civile házihatalma a második fejlődési fok típusát mutatja : a személyek feletti abszolút hatalmat. Legrégibb neve : manus, szereztetik mancipáció által, tárgyai mancipia, összeszége a família. Ami nem tárgya a mancipációnak, az nem tartozik a famíliához. Igy történt, hogy a római: lovait és marháit nejével és gyermekeivel egy kategóriába (família) helyezi, melylyel szemben áll a pekunia, melyhez pl. a kecskéi és juhai tartoztak. A történelmi időben a jus vitae ac necis további fennállása, gyermekei eladásához való joga, a coempció és usus vagy anyagi házasság kötésének módozatai, és az alieni juris *) Megelőző közleményt I. a 3. számban. személyek vagyonképtelensége dacára a tulajdon és házi hatalom közti különbség élesen ki van fejlődve. Manus ezentúl csak a nővel szembeni hatalom, a gyermekek tekintetében annak potestas a neve. E két hatalom különbsége a római jogban ki nem fejtetett ; az in manu levő asszony jogilag egyenlő gyermekeivel, filiae loco a férjjel ? Képzelhetetlen tehát, hogy akármily hatalma legyen a gyermekei felett. A házi hatalom csak egynek jutott, annak megszorítása egy kollidáló jogkör által és az abban való részesedés teljesen ki volt zárva. Ezen rideg, abszolút invidualizmusnak fejlődése nem volt képzelhető. A családjog a non plus ultrához jutott. Teljesen kellett tehát szakítani. A manus nélküli házasság és a gyermekek emancipációjánakintézményeáltal az asszonynakésgyermekeknek mesterségesen adatott meg a jogalanyok egyénisége, melyet az atyai hatalom eddig abszorbeált. A nő a szabad házasságban teljesen önálló marad ; ő atyja családjához tartozik. Férjének csak családja továbbterjesztésé céljából van kölcsön adva. Tényleg ki van zárva férje és gyermekei iránti minden jogviszonyból. Atyja életében annak hatalma alatt marad; ennek hatalma még a férj házába is behatolt. De ha szabadult is a nő a férj manusa alatti szigorú alárendeltség alól, mégsem nyert sammit gyermekeivel szemben. A manus-házasságból folyó j jgállása megsemmisült, anélkül, hogy ezért más irányban kárpótoltatva volna. Ezen természetellenes állapot módosítására iránvult a családjog fejlődése a praetori ediktumtól egészen Justinianig. Az előbbi kizárólagos agnatio elvének helyébe lép a termesze-