A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 4. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. 4. [r.]

A JOG 27 alperesek, illetve jogelődjeik által közösen és osztatlan állapotban birtokoltatott s felperesek ezen házat, illetve annak helyét kizárólag soha nem használták, ebből folyólag felpereseknek arra nézve, hogy alperesek ki/árásával, kik 3jti részbeni tkvi tulajdonosok — ezen régi házhelyen ujabb házat építsenek — joguk nincs ; mert felpereseket csakis az őket illető l/4 részbeli közös birtoklás illeti meg, ugyanazért stb. . . . Azt ítélte tehát a kir. tszék, hogy felperesek a belingatlant alperesekkel közösen használhatják ugyan, de a sajátjukon lakóházat épiteniök nem szabad, — más szóval, ha a peres belingatlanon kívül más ingatlanuk nincs, lakjanak a szabad ég alatt. S én az ítélet vétele után a nálam útbaigazításért jelentkező felpereseknek tényleg nem mondhattam egyebet, mint azt. hogy lakházuk nem lévén, lakjanak a szabad ég alatt. Elképzelheti mindenki, hogy milyen gondolatokkal távoztak az egyszerű, szegény földmivelő felperesek az igazságszolgáltatás csarnokából! A kir. tszék mint felebbezési bíróság álláspontja véleményem szerint a jelen esetben helytelen és tat ihatatlan. mert a leégett közös lakóház helye a tüz után használatba senki által sem vétetett, felperesek tehát akkor, amikor a régi ház helyén uj lakházat óhajtottak emelni, alpereseket sem birtok-, sem tulajdoni jogukban nem sértették, sőt ellenkezően a közös és osztatlan ingatlan állagát az előbbeni állapotba hozni igyekeztek, ami közös érdek és amely intézkedést a magy. ált. polg. törvénykönyv tervezetének 1,736. §-a szerint a többi tulajdonostársak beleegyezése nélkül is megtehetik, mertezen tervezet 1,738. §-a értelmében az ilyen fentartási költség a részesek által illetményük arányában viselendő ; végül, mert a közös és osztatlan tulajdon jogi természete kizárja, hogy felperesek a régi házat, illetve annak helyét kizárólag használhatták volna. Ezek szerint tehát a kir. járásbíróságnak a méltányos és törvényes alapra fektetett ítéletét a kir. tszék mint felebbezési bíróság egész terjedelmében tartozott volna helybenhagyni. A bányajog-alkotás legíöbb problémái. Irta WAHLNER ALADÁR, m. kir. bányakapitány Budapesten. S (Folytatás.)*) IV. A kizárólagos kutatási jogintézményünk (zártkutatmány) reformjának irányelvei. Előbbi cikkemben kimutatni igyekeztem, hogy a szabadkutatási rendszer, vagyis a kutatás korlátlan szabadsága az első feltaláló jogával, ugy az elmélet, mint a gyakorlat szempontjából jobb. célszerűbb és ajánlatosabb a kizárólagos kuta*) Előző közleményt 1. 2. számunkban. tes rokonság: a cognatio. Újból kell alakulnia az intestat örökjognak, a kötelesrész és a tartásdíj jogának, a beneficium competentiae-nak. Karöltve ezzel jár a patria potestas tartós korlátozása, a gyermekek vagyonképességének lassankénti kibővítése. De ezen korlátozás kizárólag a gyermek, soha az anya javára nem történik. Még a személyes érintkezésben is az anya ki van zárva minden jogából a gyermek irányában. Későbbi időben némi haladást tapasztalunk: az anyára lesz gyakran a gyermek nevelése bízva, — de ez csak tényleges állapot, nem jog. Csak a keresztény császárok idejében 390 Kr. u. Valentinian, Theodosius és Arcadius alatt lesz az anya bizonyos előfeltételek mellett a tutelára bocsátva, mely előbb mint virile munus előtte elzárva volt. Ez az anyának utolsó és legjelentékenyebb vívmánya a római jogban. Ellenben családjogról az apai potestas mellett sohasem volt szó. A régi német jog a rómaival frappáns hasonlóságot mutat. Azon kívülről jövő hatalmas tényezők közt, melyek az ó-germán családjogra kihatással bírtak és annak fejlődését a középkorban erősen befolyásolták, első helyen áll a kereszténység. Lássuk azért a kereszténység családjogi tartalmának történelmi fejlődését. Az ótestamentom, különösen Mózes törvényének családjoga sokban hasonlít az óáriai családjoghoz. Első sorban szigorú patriarkális szervezetében. De vannak eltérései is, melyek közt legfeltűnőbb a korlátlan polygamia. Jellemző a családapának korlátlan hatalma neje és gyermekei felett; a házasságtörés fogalma, mely csak a hitvesen és általa elkövethető tási rendszernél. Tehát csak sajnálkoznunk lehet afelett, hogy ami bányászatunkra is kiterjesztett 1854-diki osztrák jogalkotás, a kutatás jogi szabályozásánál a jogfejlődésvágta útról letérve, a kizárólagos kutatás jogintézményét a «Freischurf» alakjában meghonosította, mert most bányajogunk kodifikálásánál ezen már erősen meggyökeresedett rendszerrel bajos volna szakítani. De annak is kifejezést adtam cikkem végén, hogy csak az idevonatkozó célirányos jogreform lehetőségének tudatában ajánlhatjuk a kizárólagos kutatási rendszer fentartását. Hogy milyen legyen a megalkotandó bányatörvény kizárólagos kutatási rendje, vagyis, hogy miként s mely irányelvek nyomán reformálandó a mai zártkutatmány, ez kétségkívül egyik legérdekesebb és legnehezebb problémája az egész bányajogalkotásnak. Cikksorozatomban tehát nem mellőzhetem ezen kérdés tárgyalását; ellenkezőleg nagy súlyt kell fektetnem annak okszerű megoldására. Értekezésemben adni fogom mindenekelőtt a mai kizárólagos kutatási rendszerünk rövid jellemzését, folytatólag rámutatok ezen rendszer árnyoldalaira és legfőbb fogyatkozásaira s végül kifejtem az e téren kívánatosnak és szükségesnek mutatkozó jogreform irányelveit, terjedelmét, az egyes főbb reformintézkedések indokolása kíséretében. A) A mi zártkutatmányunk és az osztrák «Freischurf» teljesen egy és ugyanaz ; nálunk csak az elnevezést változtatta meg a törvényhozás, a kutatási felügyeleti illetékről szóló 1885. évi XIV. t.-c. keretében, mely törvény azt, az intézmény lényegét és szerkezetét egyébként egyáltalán nem érintő eltérést hozta létre, hogy nálunk a kutatási illeték az egész évre előre fizetendő s a fizetés nem teljesítése vagy késedelmes teljesítése a jogosítvány megszűnését, illetve a bejelentés visszautasítását vonja maga után ; holott Ausztriában a szabadkutatási illeték, — ugy mint ezelőtt nálunk is történt, -— évnegyedenkint iratik elő s a közadók módjára lesz behajtva, s a fizetés körüli késedelem vagy mulasztás a jogosítvány fennállását nem érinti.1) A kizárólagos kutatást az ausztr. ált. btörv. 22—39., 174—175., 178—181., 251—252 §§-ai szabályozzák. Ezen jogi szabályozás elvei a következők : 1. A kizárólagos kutatási jog megszerzésére elégséges a kutatási szándék bejelentése, azon hely pontos megjelölésével ahol a kutató a vájást megkezdeni és a jelet felállítani akarja (22—23 §§.); ehhez járul minálunk az 1885. évi XIV. t.-c. alapján a kutatási illeték előzetes lefizetése. 2. A kizárólagos kutatás és a közönséges, vagy általános (nem kizárólagos) kutatás (14 —16. §§.) között olynemü szoros kapcsolat létezik, hogy kizárólagos kutatási jog csak általános kutatás; jog alapján szerezhető. A kutatásra való jogot az álta*) A kutatási illeték mint a meddő térfoglalások korlátozásának eszköze, eredetileg nem szerepelt az ausztriai ált. bányatörvény kizárólagos kutatási rendszerében, hanem csak utólag 1862-ben hozatott be, midőn a kutatási térfoglalásokkal űzött visszaélések (hegyelzárások) már nagy mértékben mutatkoztak. deliktum ; az elsőszülöttnek előjogai, a fiuknak a leányokkal szemben való előbbrevalósága; a leviratikus házasság. Ezen ősrégi intézmények mellett utat tör magának az asszony erkölcsi értékének felfogása is. A gyermekekkel szemben szigorú, önző apai hatalom már ősidőktől fogva létezik. De az anya is bir gyermekeivel szemben az autoritativ állás bizonyos nemével. A gyermekek főkötelezettségei tekintetében az apa mellett az anya is lesz említve. A tízparancsolat 4-ik parancsolatától kezdve az anya az apával erkölcsileg egyenállásunak elismertetik. Még bizonyos családjogokban is vesz részt. De emellett az asszony a zsidóknál mindig alantasabb értékű lény maradt és jogállása a gyermekekkel szemben korántsem volt oly jelentékeny, hogy az apáét csak távolról is megközelítette volna. Az ujtestamentom magasabb fokra emeli a családi élet értékét. Az embernek istenhez való viszonya gyermekségi viszony és elve nem Istennek az ember feletti önző hatalma, hanem az atya szeretete gyermekei iránt. Azért az emberi családban is a szeretet legyen a főelv a hatalom helyébe. Ezen ugy a római mint a germán állam jogintézményeivel ellentétes eszmék azonban nem nyertek gyakorlati befolyást a római jogra. Még a justiniani családjog sem foglal magában semmi specifikus keresztényi elvet. A német jogéletre viszont a biblia mély hatással volt ; a germán felfogás teljesen odasimult a keresztény eszmékhez. Viszont az egyház kebelében sajátszerű, nem haladásnak, hanem inkább visszafejlődésnek jellegezhető processzust tapasz-