A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 46. szám - A községi biráskodás reformja. Vonatkozással a polgári perrendtartás javaslatára

Huszonkettedik évfolyam. 46. szám. Budapest, 1903 november 15. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. az. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. ez. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÚGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP II IGAZSAGCGY ÉRDEKEIM KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÖGYTÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. flfyvédek. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 8 korona Fél c _ 6 « Égés* « 18 < Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmenteaoa DOBtautalvénynyal küldendők. TARTALOM : A községi bíráskodás reformja. Irta Diószegi Győző dr., tenkei kir. aljegyző. — A magyar nyelv a hadseregben. Irta ifj. M]ó d 1 y László, Szekszárdon. — A természetes apaság kérdése és a Tervezet. Irta Halmi Bódog, pápai joggyakornok. — Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta Ödön fi Miksa dr., budapesti ügyvéd. — Belföld (Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet felállításáról). — Külföld (A német tőzsdetörvény reformja). — Nyílt kérdések és feleletek (Jogosult-e a hitelhiztositék bekebelezést engedélyező okiratok a múltra nézve leletezése ? Irta Nagy József, halmi ügyvédi — Sérelem (Hogyan számolnak a kassai kir. Táblán?! Irta Róth Dezső dr., mezőkövesdi ügyvéd1.— Irodalom (G r ó s z Menyhért dr : A testi sértések minősítése >. — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Tudapesti Közlöny-böl. 1893. peres A községi bíráskodás reformja. Vonatkozassál a polgári perrendtartás javaslatára. Irta DIÓSZEGI GYŐZŐ dr., jb. aljegyző Tenkén. Községi bíráskodás alá tartozó ügyek alatt az évi XVIII. t.-c. értelmében mindazon 40 koronán aluli ügyeket értjük, melyekben per esetére a községi bíróságok eljárhatnak. Ezen ügyek büonyos tekintetben különleges elbánásban részesülnek még akkor is, ha a községi biróság tényleg nem járt el bennük, ha t. i. a hitelező fizetési meghagyást eszközölvén ki, ügyét a községi biróság megkerülésével egyenesen a járásbíróság elé vitte. így a községi bíráskodás alá tartozó ügyek jogrendszerül.kben bizonyos tekintetben külön jogvidéket képeznek. E tágabb értelemben kívánok a községi bíráskodási ügyekről beszélni. Aktuális e kérdés, mert az uj Polgári Peirendtartást majdan életbelépteteridő törvény fogja eldönteni azt a kérdést, az igazságszolgáltatás terén lesz-e szerepük jövőben a községi közegeknek és milyen ? De egyébként is ez ügyek megérdemlik a velük való foglalkozást, mert minden tekintetben elhanyagolt állapotban vannak, holott, mint a perrendtartás javaslatánál az Igazságügyi Bizottság jelentésében kifejezte, az ilyen apróbb ügyeknek nagy gazdasági jelentőségük van, és a perrendtartás miniszteri javaslata helyesen mondja: a szegényre nézve a kis értéképp oly, sőt sokszor nagyobb jelentőséggel bír, mint a gazdagra nézve a nagy érték. Éppen azért nagy baj, hogy ez ügyek ily elhanyagolt állapotban vannak. Ezen elhanyagoltságnak egyik oka az, hogy a törvényhozás évtizedek óta elsiklott e kérdés mellett, igy a községi bíráskodásról ma egy elavult és ujabb törvényekkel részben módosított, részben hatályon kívül helyezett törvény intézkedik. Az 1877. évi XXII. t.-c-et egy-kétszeri elolvasásra még a gyakorlottabb jogász se érti meg, ahhoz pedig, hogy belőle mi elavult és mi van hatályon kívül helyezve, alaposabb tanulmány kívántatik. Most hogy lehet ez eljárást alkalmazó és jórészt csekély qualificatióval bíró közegektől kívánni, hogy e törvényt értsék és helyesen alkalmazzák? A sommás eljárásról szóló törvény épp ugy mint a végrehajtási törvény gondosan elkerülték az igazságszolgáltatás ezen elhanyagolt mezejét; a S. E. részletes szabályozás helyett egyes oda vetett intézkedéseivel kihat a községi biráikodási ügyekre, ezáltal még komplikáltabbá tette a helyzetet. A.S E. miniszteri javaslata ugyan részletesen szabályozni kívánta a községi bíráskodást is, azonban az Igazságügyi Bizottság, bár elismerte, hogy e kérdés ujabb szabályozást igényel, azt mégis elhalasztotta azzal az indokolással, hogy a községi bíráskodás alá tartozó ügyeknél nem annyira az eljárási formák a döntő'.'.', mint inkább az eljárást alkalmazó közegek meghatározása, s egyúttal a jelenleg működő közegek megbízhatósága és szakértelme felett bizalmatlanságot nyilvánítva, a kérdés érdemi Lapunk mai száma szabályozását bizonytalan időkig, illetve a községi bírósági szervezet reformjáig elhalasztotta. A fizetési meghagyásról szóló 1893. évi XIX. t.-c, bár formailag nem érinti, éidemileg mégis leginkább befolyást gyakorolt a községi bíráskodásra, azáltal, hogy a feleknek módot ad arra, hogy a községi bíróságot elkerüljék, amennyiben a törvény 17. §-a kimondja, hogy az ellentmondás folytán perré alakult fizetési meghagyási ügy a járásbíróság előtt és a sommás eljárás szabályai szerint tárgyalandómég akkor is, ha különben per esetén a községi biróság hatáskörébe tartoznék. E törvényszakasz a községi bíráskodásnak azelőtt kötelező igénybe vétele helyett a facultativ községi bíráskodást honosította meg és a hitelező, illetve felperes önkényére bizta, kivánja-e igénybe venni a községi bíráskodást vagy nem. Ezen intézkedés eredménye legfényesebben bizonyítja a községi bíráskodás szükségességét; mert ha ez valami felesleges volna, ügyköre megszűnt volna, de ezen intézkedés nagyon kis mértékben csökkentette a községi bíráskodás ügyforgalmát és jórészt az eljáró közegeken múlik, hogy a községi bíróságok ügyforgalma nem jóval nagyobb, mert köztudomású, hogy az egész eljárás totum fac-jai a községi és körjegyzők, kik sokoldalú elfoglaltságuknál fogva mind; nt elkövetnek, hogy a különben is ingyenes községi bíráskodást magukról elhárítsák. Alaptalanul panaszkodik a perrendtartás miniszteri javaslatának indokolása, hogy a fizetési meghagyási intézmény nálunk nem vált be, mert nagyon sok az ellentmondás. E sok ellentmondásnak legfőbb oka a törvény 17. §-a, mely szerint a fizetési meghagyási eljárás csak eszközül szolgál arra, hogy a hitelező a reá nézve talán kényelmetlenebb községi bíróságot elkerülje. Statisztikai adatokkal nem szolgálhatok, de több évi gyakorlatból tudom, hogy a fizetési meghagyások 40—50%-a e célt szolgálja és a hitelező már a kéielem előterjesztésénél bizonyos benne, hogy adós ellent fog mondani és mégis fizetési meghagyást kér, hogy a reá nézve kényelmesebb birói fórumot eszközöljön ki. (Vidéki járásbiróságoknál legtöbb fiz. mh-t a szatócsok, kisiparosok adnak be, kik a járásbíróság székhelyén lakván, nem kedvelik a községi bíráskodást.) így ez intézmény eredeti jellegéből kivetkőztetve, éppen nem hquid követelésekre is alkalmazást nyer. Eltekintve attól, hogy perjogi absurdum, miszerint egyik fél, t. i. a hitelező egyoldalú akarata, állapítsa meg egy különben hatáskörrel nem bíró biróság hatáskörét, nagy hibában szenved az igazságszolgáltatás azáltal, hogy a 40 koronán aluli ügyekben a községi biróság megkerülése folytán egyetlen biróság, annak is egyetlen tagja végérvényesen dönt, akinek Ítélete ellen semmiféle felebbvitelnek nincs helye, akinek esetleges tévedése, elfogultsága, vagy felületessége helyrehozhatatlan Az uj perrendtartás miniszteri javaslata ugyanebbe a hibába esik, de ez anomáliát megszüntette az igazságügyi bizottság javaslata, mely törölte a min. jav. 480. §-ának azon intézkedését, hogy a járásbíróságoknak a községi bíráskodás alá tartozó ügyekben hozott Ítéletei ellen semmiféle felebbvitelnek nincsen helye. Mindenesetre nagy haladás az igazságügyi bizottság álláspontja, a miniszteri javaslathoz képest, nagy haladás azáltal, hogy a 40 koronán aluli ügyeknek nagy gazdasági jelentőségét felismerte. Megjegyiendő, hogy a javaslat a törvényszékhez való felebbvitelt ily kis ügyekben azon reményben engedi meg, hogy csekély összegű ügyekben a felebbezési költség magasságánál fogva ritkán fognak élni jogorvoslattal. A polgári perrendtartás jelenlegi javaslata a községi bíráskodást nem érinti, sőt a min. javaslat indokolása világosan kifejezi, hogy a javaslat csak a iendes bíróságokról szól, m;g a községi bíráskodás reformja az uj perrendtartást életbeléptető törvény részére van fentartva. Még a jövő titka, miként lesz e bíráskodás reformálva, de, ha az előjelekből következtetni lehet, ugy látszik, nagy az igyekezet arra nézve, hogy 12 oldalra terjed.