A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 46. szám - A magyar nyelv a hadseregben

328 A JOG a községi közegek szereplését az igazságszolgáltatás terén szűkebb korlátok közzé szorítsák. Mivel e kérdés még eldöntve nincs, tág tér nyilik az eszmecserének. A bagatell ügyek feletti bíráskodás reformálásánál a következő kérdések döntendök el: I. Általában szükség van-e a községi közegek bíráskodására, azaz arra, hogy a közegek az apróbb peres ügyek elbírálásánál közreműködjenek? II. A községi közegek mint ítélkező bíróságok, vagy mint békéltető közegek szerepeljenek- e ? III. Kötelező, vagy fakultatív legyen-e a községi közegek igénybevétele? IV. A községi közegek mily szervezet mellett bíráskodjanak? V. Milyen legyen az eljárás? Lássuk ezeket egyenkint. I. Azt hiszem, kevés bizonyításra szorul, hogy a községi közegek közreműködésére az apróbb peres ügyek lebonyolításánál feltétlenül szükség van Azok az érvek, melyek a községi bíráskodás ellen szólanak, hogy t i. az igazságszolgáltatás nem az autonómia körébe tartozik és hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatástól az 1869. évi IV. t.-c. által elkülönítetvén visszás, hogy az igazságszolgáltatást községi közegek végezzék, kiknek más a főhivatásúk és a bíráskodással mellékesen foglalkozván, azt nem oly alaposan végezik, mint a kizárólag e célt szolgáló kir. bírák — mind csekély súlyúak azon erős okok mellett, melyek a községi bíráskodást nélkülözhetetlenné teszik. Eltekintve ugyanis egyéb okoktól, a községi bíráskodásra szükség van a felek kimélése szempontjából, — ami első rendű érdek és kell hogy figyelembe jöjjön. Vidéki járásbíróságok többnyire oly nagy kiterjedésüek, hogy nem ritkán a községek fele a járásbíróság székhelyétől 30—50 km. távolságra fekszik. A szegény hegylakó már egy nappal elébb elindul — persze gyalog — hogy el ne késsék a felhívásról ; a tárgyalás megelőző nap estéjén érkezik a bíróság székhelyére, s ha ügye — amint tömeges tárgyalásoknál megeshetik — csak dél felé, vagy pláne a délutáni órákban nyer elintézést, csak harmadnap indulhat vissza, igy ügyének egyetlen tárgyalása 3 teljes napot vett igénybe. Pedig az ügyek kevés esetben nyernek végleges befejezést az I. tárgyaláson ; mily sokba kerül a feleknek és tanuknak 30—50 km. távolból több ízben bejövetele ! Bármily fontos is legyen a szegényre nézve a per tárgyát képező néhány korona, általában mégis az időveszteség a per tárgyával arányban nem áll. Pedig rendesen a szegény, gyér népességű hegyvidékeken fekszik a járásbíróság nagy területen es itt is többnyire a legszegényebb falvak esnek a székhelytől legtávolabb ; igy a legszegényebbek vannak legjobban sújtva. De a községi bíráskodás megszüntetése hihetetlen mértékben megszaporítaná a járásbíróságok ügyforgalmát. Mi lenne, ha a falusi ember minden 1—2 koronás ügyével egyenesen a járásbírósághoz menne. Már a községi bíróságtól a járásbíróság elé vitt ügyek száma is jelentékeny — átlag az összes ügyforgalomnak — de valószínű, hogy még nagyobb azon ügyek száma, melyekben a községi bíróság Ítéletébe a felek megnyugodtak, vagy egyességre léptek, s igy járásbíróság elé sem kerültek. El lehet képzelni, mily munkatorlódást idézne elő, ha minden apró ügy - a szegény embernek 1 — 2 koronás ügye is — közvetlenül a kir. járásbíróságok hatáskörébe utaltatnának. Azt csak nem lehet kívánni, hogy mivel a járásbíróság messze fekszik, a szegény ember mtndjon le pár koronát tevő követeléséről. Nem mindig perlekedési viszketegség az, hogy a havasi pásztor néhány korona követelése behajtása végett 50 km. távolból bemegy a járásbírósághoz, mert rá nézve az a nshány korona nagyon fontos, egész évi bére néhány koronát tesz ki. II. Ha tény az, hogy a községi közegek közreműködése az apróbb perek lebonyolításánál nem nélkülözhető, második kérdés az, mily szerepük legyen a községi közegeknek a bíráskodás terén, hozzanak-'e ügydöntő határozatokat, Ítéleteket, avagy csak mint békéltető közegek szerepeljenek ? A községi bíróságok jelen állapotukban kivételes bíróságok, ítéleteket hoznak, melyek — ha a felek benne megnyugodtak — végrehajthatókká válnak. Mindamellett a községi bíróságok ma is csak mint békebiróságok működnek. Ez kitűnik abból, hogy a községi bíróság előtt esküvel való bizonyításnak helye nincs, sőt a tanuk is csak «kézadással* erősitik meg vallomásaikat, ami csak a bizonyíték mérlegelése tekintetében egyenlő hatályú a letett esküvel ; hogy ítéleteik ellen nem felebbvitelnek van helye, hanem «a meg nem elégedő fél ügyét a járásbíróság elé viheti» ; nyilvánvaló tehát, hogy a jelenlegi községi bíráskodás sem egyéb békebiráskodásnál. A községi bíráskodással teljesen azonos hatáskörrel bírnak mostmár a községi bíráskodással felruházott békebiták, mert az 1893. évi XVIII. t.-c. 224. §-a az 1877. évi XXII. t.-c. mindazon intézkedéseit, melyek nem a községi bíráskodásra vonatkoznak, hatályon kivül helyezte, tehát törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokban az 1877. évi XXII. t.-c. 3. §-a értelmében kinevezett békebirák már csakis a községi bíráskodás alá tartozó ügyekben járnak el, a kisebb polgári peres ügyekben nem. Mint már fentebb emiitettem, a S. E. ig. biz. javaslatának indokolása kilátásba helyezte, hogy a községi közegek jövőben csak mint békéltető közegek vétetnek igénybe ; s igy, ha figyelembe veszszük, hogy a polgári perrendtartás jelenlegi (ig. biz.) javaslata a községi bíróságok hatáskörébe tartozó ügyekben s felebbezésnek adott helyt: ezen előjelekből arra lehetne következtetni, mintha az irányzat az volna, hogy a községi közegek az igazságszolgáltatás terén jövőben igénybe ne vétessenek, vagy legfeljebb mint békéltető közegek szerepeljenek, kik előtt egyességet lehet kötni. Véleményünk szerint határozottan káros volna a községi közegek bíráskodását megszüntetni, vagy a jelenleginél szűkebb korlátok közé vonni is. Azon intézkedés, hogy a községi közegek a feleket egyességi kísérletre maguk elé hívják, és szereplésük ne terjedjen tovább az egyesség megkísérlésénél, egyenlő volna működési körük teljes megszüntetésével ; hisz tudjuk, hogy az egyességi kísérletre való idézés a járásbirósági eljárásban sem vált be, az Eg. lajstromok üresen állanak. Most mily befolyással lehet a felekre az oly közegsk egyeztető kísérlete, kik az ügyben döntő határozatot nem hozhatnak, mikor az egyesség-kötések a per birája előtt sem valami számosak ? ! Ha már a járásbíróságoknak is méltán terhökre van az 1 —2 koronás ügyekben való ítélkezés, mennyivel inkább terhükre lesz a kir. törvényszéknek? A javaslat indokolása abban bizakodik, hogy a felebbezési költség magas voltánál fogva az ily kisebb ügyekben úgyis ritkán élnek majd a felek felebbezéssel. Pedig, ha a községi bíráskodást megszüntetik, igenis gyakran kerül a néhány koronás ügy is a törvényszék elé, mert máris tapasztalhatjuk, hogy a felek gyakrabban akarnak jogorvoslattal élni a fizetési meghagyásból perré alakult ügyekben, t. i. melyekben a községi bíróság megkerültetett, mint a községi bíróságtól járásbíróság elé vitt ügyekben. Ez természetes is, cseppet sem csodálkoznak azon, hogy amely ügyben már 4 fórum döntött (ha az egyik a községi bíróság is) nincs helye további jogorvoslatnak, ellenben méltán megütköznek azon, hogy a fizetési meghagyásból perré alakult 40 koronás ügyben nincs helye jogorvoslatnak. (Vége következik.) VA magyar nyelv a hadseregben. Irta ifj. MÓDLY LÁSZLÓ, Szekszárdon. Az 1867: XII. t.-c. 11. szakaszában foglalt hadügyi felségjogok eredetéről és terjedelméről folyó heves vitában a vitatkozók két táborra oszlanak. Az egyik rész azt állítja, hogy O Felségének jogában áll a vezényleti és szolgálati nyelvet a fent idézett törvényben elismert alkotmányos fejedelmi jogai alapján megállapítani, a másik rész azt vallja, hogy a nyelv meghatározása nem felségjog, hanem a törvényhozás joga. Nem vonják le azonban határozottan azon következtetést, hogy bármelyik értelmezést fogadjuk el, csak azon végeredményre juthatunk: a magyar hadsereg vezényleti és szolgálati nyelve csak magyar lehet. Lássuk az 1867 : XII. t.-c. 11. szakaszát. «0 Felségének a hadügy körébe vágó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, ami az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezényletére, vezérletére és belszervezetére vonatkozik, O Felsége által intézendőnek ismertetik el». Ezen szakasznak fent ismertetett kétféle értelmet lehet ugyan adni, de abból, hogy a nyelv meghatározása alkotmányos fejedelmi jogot képez, semmiesetre sem lehet azt a következtetést vonni, hogy O Felsége korlátlanul, tetszése szerint határozza meg a nemzet azon igen tekintélyes szervének nyelvét. Tehát német, cseh, olasz, horvát vagy bármely tetszés szerinti nyelvet állapithat meg a magyar hadsereg vezényleti és szolgálati nyelvéül. Alkotmányos monarchia uralkodójának minden egyes uralkodói tényének az alkotmány és a törvények keretében kell mozognia és az alkotmány szelleme által kell áthatva lenni. Tehát ha már, helytelenül, azon álláspontra helyezkedünk, hogy a nyelv meghatározása fejedelmi jogot képez, ez is csak alkotmányos jog lehet s nem absolut. Egészen másképp áll a dolog Ausztriában, ott a hadügyre vonatkozó felségjogok nem alkotmányos, hanem korlátlan jogok. A magyar állam alkotmányának szálai egészen a vér-