A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 45. szám - Az ügyvédek nyugdíjintézete

A JOG 325 nyugdíjjárulékát az illető adózási ével követő egy év lefolyása alatt sem fizeti meg, ha a kamara ezek fizetése alól fel nem mentette (8. §.), a kamara választmánya által az ügyvédi kamara lajstromából törlendő. Ezen határozat ellen ugy a kamara ügyésze, mint a törölt tag felebbezési joggal bir a kir. Kúriához. A kamara ügyésze köteles ezen szakasz pontos alkalmazására felügyelni és az illető hátralékosok ellen a törlési indítványt megtenni. Ha az ügyvéd a kitörlést kimondó határozat jogerőre-emelkedése előtt összes hátralékát befizeti, a kamara választmánya az illető ellen a kizárási eljárást megszüntetheti. 8. §. Az ügyvédi kamara választmánya egyes fizetésképtelen tagjait különös méltánylást érdemlő esetekben az évi Uamarai illetmény és nyugdíjjárulék megfizetése alól egészben, vagy részben felmentheti (7. §.), amely esetben az ezek után járó nyudijjárulék fedezéséről és beszolgáltatásáról a kamara évi költségvetésében tartozik gondoskodni. 9. §. Az intézet teendőit 1. a közgyűlés, 2. az igazgatóság, 3. a felüg\elő-bizottság, í. az intézet tisztviselői és 5. az ügyvédi kamarák látják el. 10. §. Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet közgyűlésének tagjiit az ügyvédi kamarák választmányai (közgyűlései*! három évre választják. Az illető kamara minden 75 tagja után egy-egy közgyűlési tag választandó. A 75-nél kevesebb taggal biró kamara egy közgyűlési tagot választ. Az intézet tisztviselői a közgyűlésnek hivataluknál fogva szavazati joggal biró tagjai. A közgyűlés hatáskörébe tartozik: 1. az intézet alapszabályainak megalkotása és módosítása; 2 az intézet igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagjainak és tisztviselőir.ek megválasztása; 3. az évi számadások jóváhagyása, vagy ennek megtagadása felett va!ó határozathozatal; 4. az évi költségvetés, az évi mérleg és ötévenkint a mathematikai mérleg megállapítása; 5. a felebbezett igazgatósági határozatok felett való döntés. 11. § Minden évben rendes közgyűlés tartandó. Rendkívüli közgyűlés hivandó össze az igazgatóság, vagy a felügyelő-bizottság határozata folytán vagy, ha ezt 20 közgyűlési tag a tárgy megnevezésével az elnökhöz intézett írásbeli beadványában indítványozta. A közgyűlés határozatképességéhez 20 tag jelenléte szükséges. 12. §. Az igazgatóság a közgyűlés által, saját kebeléből vagy azon kívül álló intézeti tagok közül három évre választott 10 rendes tagból, négy póttagból és az intézet tisztviselőiből áll. Póttag csak akkor hívható be működő rendes tagul, ha az utóbbiak sorában időközben üresedés áll be. A választás viszonylagos szótöbbséggel történik. Az igazgatóság hatáskörébe tartozik: 1. az intézeti folyó teendők ellátása, amennyiben azok az egyes tisztviselők hatáskörébe nincsenek utalva; 2. a közgyűlés határozatainak végrehajtása; 3. az egyes esetekben az ellenállás bekövetkezte és összege felett való határozathozatal; 4. a törzskönyv vezetése; 5. az intézeti vagyon kezelése; 6. javaslattétel a közgyűléshez, az évi mérleg és ötévenkint a mathematikai mérleg megállapítása tárgyában; 7. az ügyrend megállapítása; 8. az irodai személyzet kinevezése és elbocsátása. 13. §. A felügyelő bizottság öt rendes és két póttagból áll, akiket a közgyűlés rajta kivül álló tagokból három évre választ. Póttag csak akkor hivandó be tényleges működő tagul, ha valamely rendes tagsági hely megüresedik. A felügyelő bizottság saját kebeléből választ magának elnököt és jegyzőt. A felügyelő bizottság hatáskörébe tartozik: 1. az igazgatóság működésének és vagyonkezelésének ellenőrzése. 2. az évi mérlegnek, a mathematikai mérlegnek és a könyvelésnek megvizsgálása és e tekintetben a közgyűlés elé terjesztendő határozati javaslatok megtétele; 3. határozati javaslat tétele a közgyűléshez az igazgatóság részére való felmentvény megadása vagy megtagadása tárgyában; 4. mindazon teendők ellátása, a melyeket a fentieken kivül a törvény, vagy az alapszabályok hozzá utasítanak. A felügyelő-bizottság tagjai a közgyűlésen részt vesznek, ott a hatáskörükbe utalt ügyekről szükséges felvilágosításokat megadják, de szavazati joggal nem bírnak. 14. §. A tisztviselői kar tagjai, akik három évre választatnak: az elnök, a helyettes elnök, titkár, ügyész és pénztárnok. *; Alternatív javaslat a tekintetben, hogy a közgyűlési tagokat a kamara választmánya, vagy amennyiben megfelelőnek találtatnék, a kamara közgyűlése választja. Az elnök hivja össze a közgyűlést és az igazgatóság üléseit, amelyeknek tárgyalásait vezeti, szavazategyenlőség esetén dönt, határozataiknak végrehajtásáról gondoskodik és az intézetet kifelé harmadik személyekkel szemben, továbbá a kormány, a hatóságok és bíróságok előtt képviseli. Az elnök akadályoztatása esetén teendőit a helyettes elnök s amennyiben ez is akadályozva volna, az igazgatóság legidősebb tagja látja el. A titkár vezeti az igazgatóság és közgyűlés üléseinek jegyzőkönyveit, ő az intézeti iroda főnöke, ellenjegyzi a határozatokat és azok kiadványait. Az ügyész látja el az intézet peres és perenkivüli jogügyeit, a közgyűlés és az igazgatóság határozataihoz és az elnök utasításához képest. A pénztárnok az intézet vagyonát és pénzét kezeli, a törvényben és az alapszabályokban meghatározott módozatok mellett és korlátok közt. 15. § Az intézethez befolyt pénz pénztári kezelése az igazgatóság által kijelölt hazai pénzintézetre bízandó. Áz intézet tőkevagyonának elhelyezési módjáról az alapszabályok intézkednek. 16. §. Az egyes ügyvédi kamarák hatáskörébe tartoznak: 1. Az illető ügyvédi kamara tagjai után járó és a 4. §. értplnjében az intézethez beszolgáltatandó évi nyugdíjjárulék egyénenkénti kivetése, behajtása és általában az ezek fedezéséről való gondoskodás, valamint ezeknek az intézet igazgatóságához való beszolgáltatása; 2. az intézet megalakulásánál az ügyvédi kamarai tagok névjegyzékének összeállítása, amelyben kitünietendő az egyes kamarai tagok kora és családi állapota; 3. a tagok sorában és azok családi állapotában történt változásokról minden évben pontos kimutatás készítése és annak az intézet igazgatóságához való beküldése. 17. §, Ellátásra az alapszabályok által megállapított mathematikai táblázat mérve szerint igényt tarthatnak: 1. maguk a tagok munkaképtelenségük esetén (rokkantsági ellátás); 2. az intézet tagjainak a) özvegyei, b) árvái. (Vége következik.) "Külföld. A részvénytársasági mérlegek egyöntetűsége. Az a mindenképpen kívánatos állapot, inely a részvénytársasági mérlegek egyöntetűségében s ezzel a kellő összehasonlítási, sőt ellenőrzési alap megteremtésében jelentkeznék, először is a pénzintézetekre nézve nyert konkrét megvalósulást. A pénzintézeti reform szószólói a könyvelés és mérlegezés lehető azonos formájára elejétől fogva nagy súlyt fektettek s csakugyan vannak íőleg a takarékpénztárakra vonatkozólag intézkedések, sőt törvényes rendelkezések, melyek, ha nem is mindenben, de legalább az üzleti helyzet főbb alkatelemeinek feltüntetésére nézve lehetőleg uniformis elveket juttattak érvényre. Legmesszebb mennek e tekintetben a jegybankokra vonatkozó törvények. Hogy e nagyfontosságú kérdés ujabban ismét napirendre került, sőt mint látszik, jóval szélesebb keretben, tehát a pénzintézetek körén túl is keresik megoldását, az kétségkívül a statisztikai tudomány bajnokainak érdeme. Különös elismerés illeti meg Kőrösy Józsefet, a budapesti fő- és székvárosi statisztikai hivatal igazgatóját, aki a részvénytársulati statisztika reformjára vonatkozó tanulmányaival ráirányította az ügyre nemcsak ezen ország, hanem a külföld szakembereinek figyelmét. A nemzetközi statisztikai intézet budapesti ülésszaka helyeslőleg vette tudomásul azt a törekvést, mely a részvénytársaságok mérlegszerkesztésének a nemzetközi statisztika szempontjából legalkalmasabb módjának megállapítására irányul s Kőrösyn kivül megbízta az ügy tanulmányozásával és a megoldás előkészítésével Neymarck ismert francia statisztikust. A budapesti kongresszus határozatát követőleg nevezetes lépés történt a jelzett irányban Franciaországban. A francia igazságügyminiszter 1902. június 21-én szakértő bizottságot hivott össze azzal a megbízatással, hogy a fönnálló francia részvényjog reformját tegye beható tanácskozás tárgyává. Ez a bizottság a részvénytársaságok publicitására nézve több rendbeli ujitást hozott javaslatba; kiterjesztette az ellenőrző biztosok jogkörét, tágított a lészvényeseknek jogain, főleg a közgyűlésekben s megállapított szabályokat, melyek az alapítók, a kötvénytulajdonosok jogkörére vonatkoznak és biztosítják azt, hogy a társasági ügyvitel iránt a legmesszebb menő felvilágosítás legyen beszerezhető. De a bizottság ugy vélte, hogy egy lépéssel még tovább kellene menni, nevezetesen a leltárak és mérlegek összeállítására nézve az 1902. december 27-iki ülésében kimondta, hogy törvénynek kell megállapítani azon szabályokat, melyek irányadókul szolgáljanak a részvénytársasági leltár és mérleg szerkesztésénél; kimondta továbbá, hogy ez külön törvénynek lenne föladata. A bizottság abból indult ki, hogy a részvénytársaság üzleti életének nincs fontosabb momentuma a leltárnál és a mérlegnél. A leltár a társaság helyzetének helyes kivonata, melynek magában kell foglalnia az activum és passivum összes részletes elemeit, mely alapját képezi az ellenőrzésnek, és a mérleg készítésének. Viszont