A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 45. szám - Az ügyvédek nyugdíjintézete

326 A JOG a mérleg tükre a leltárnak, melynek igaznak kell lennie s mint a leltár összfoglalatja a közgyűlés elé terjesztendő és közzéteendő. A leltárnak és mérlegnek szabatosnak és őszintének kell lennie: ezen föltételek nélkül a részvénytársaság működése nem egyéb csaléteknél. A bizottság elismeri ugyan, hogy oly általános, határozott szabály, mely a leltár és mérleg különféle elemeinek fölbecsülhetését minden vállalatra nézve lehetővé tenné, nem létezik. Ahány részvénytársaság, annyiféle a rendszer és szabály. Másképp állítja össze mérlegét egy bank és másképp egy ipari, közlekedési stb. vállalat. Mindazonáltal a bizottság meglepetéssel constatálta, hogy mennyire eltérőn és mennyire hiányosan járnak el a részvénytársaságok a leltár és a mérleg készítésnél s fölvetette a kérdést, vájjon nem kellene-e az e részben élvezett szabadságot, melyet a gyakorlati szükség indokolhat, fölváltani egy törvényes rendelkezéssel, mely közérvényü és közkötelező. A bizottság többsége az 1902. december 27-én tartott ülésben ez utóbbi felfogás mellett nyilatkozott, nem zárkózva el azon nehézségek elől, melyek a törvényes reglementirozás elé tornyosulnak s melyek annál nagyobbak, mert ez idő szerint francia törvény, mely a mérlegek szerkesztési módját imperative előirná, nincsen. A bizottság megbízta Neymarckot, hogy igyekezzék minden részletre kiterjedő kérdőpontokat szövegezni, melyek a részvénytársasági leltárak és mérlegek, szerkesztésénél figyelembe veendő összes főbb momentumokat felölelik. N e ym a r c k e megbízatásnak meg is felelt s munkálata, mely egyszersmind a belföld és külföld idevágó joganyagának fölhasználásával készült, a bizottság 1903 május 10-én tartott ülésében került tárgyalás alá. A bizottság a kérdőpontok láttára, ugy látszik, meghökkent és kétséget táplált az iránt, vájjon a törvényhozásnak lehetséges lesz-e az azokban foglalt apró részletekbe belebocsátkozni és ezeket fölvenni egy törvénynek szabatos szövegébe. A megkülönböztetésnek annyifélének kellene lennie, mint ahányféle társaság van. A mérlegszerkeszté- is más-más, a vállalat természete szerint, épp ugy, mint az anyag értékelése. Az egyik társaság minden veszély nélkül teheti közzé ingó értékeit vagy sorolhatja föl áruit, az önköltségeket stb., mig egy másik vállalat nem nyújthatja ugyanazon fölvilágositásokat a nélkül, hogy ne ártana hitelének s meg ne sértené az üzleti titkot. Fölhozták a bizottságban, hogy ezzel a föladattal egy szomszédos államban külön bizottság foglalkozott és egy minta készült, mely a leltár és mérleg, a nyereség-és veszteség-számla szerkesztésénél irányadóul szolgált volna. A megkérdezett könyvszakértők véleménye nem volt kedvező és a bizottság belátta, hogy az ajánlott rendszer megvalósítása lehetetlen s a tervezet célttévesztett volna. Mindezek számbavételéve) a francia bizottság egyhangúlag azon megállapodásra jutott, hogy nem volna helyén oly törVtnyes rendelkezés, mely szerint a leltárak és mérlegek szerkesztésének módjára nézve határozott utasítások veendők föl az alapszabályokba. Nem kell tehát külön törvény sem, miután ez minden esetet amúgy sem ölelhetne föl s miután azt annál könnyebben ki lehetne játszani, mert abból a törvényes sanctiót tartalmazó záradék hiányzanék. Az ügy eddigi fejlődéséről beszámol Neymarck azon jelentésben, melyet a budapesti ülésszakon nyeri megbízatásból kifolyólag a statisztikai Institut legutóbbi berlini ülésszaka elé terjesztett. Bemutatta egyidejűleg Léantey a párisi Institut Comptable igazgatójának véleményét, melyben arra az eredményre jut, hogy a részvénytársasági mérlegek unificatiójának kérdése nem éppen megoldhatatlan, föltéve, hogy a számlák megfelelő classificatiója keresztülvitetik, mire nézve részletes javaslatot is tett. A berlini ülésszak kellő érdeklődést tanúsított a kérdés iránt. A kifejlődött vita során Böckh tanár általános helyeslés közt hangoztatta, hogy az utóbbi évek nagy szenvedései és veszteségei elkerülhetők lettek volna, ha a részvénytársaságok mérlegei világosabb és jobb szerkesztésben kerültek volna a nyilvánosság elé. Az egységes mérlegséma Böckh szerint nem tekinthető utópiának. Hogy keresztülvihető, arra nézve Németország két példát is mutathat föl: először a birodalmi jelzálog-törvényben, mely a mérlegre nézve határozott szabályokat tartalmaz és másodszor a magán-biztositó társaságokban, melyek mérlegei most már könnyen áttekinthetők és érthetők, mig azelőtt csak nehezen voltak magyarázhatók. Egységes mérlegsémáról, mely minden vállalatra egyaránt alkalmazható volna, természetesen ezután sem lehet szó, de igenis sémákról, melyek a részvénytársaságok egyes fajai szerint csoportosítva, a vállalatok egy-egy nagy körét ölelhetnék föl. Ezzel a megszorítással a probléma nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi alapon is megoldható s javára válnék az összességnek. Attól azonban el kell tekinteni, hogy a föladat törvényhozási uton oldassék meg, mert a vállalkozás mozgási és fejlődési szabadságát korlátozni alig volna ajánlatos. Oly közeget kellene megteremteni, melynek tanácsa és tekintélye előtt az érdekeltek meghajolnának, mely a gyakorlati élettel állandó kapcsolatban állana és a fejlődést nem akasztaná meg. Hasonló reform alá veendők az üzleti jelentések, melyek amugysem egyebek, mint a mérlegek commentárjai, mert a számadástétel valóságos orgánuma ma már nem többé a közgyűlés, hanem az üzleti jelentés. Az Institut a fölvetett kérdésben nem mondta ki az utolsó szót. Berlini ülésszakában ugy határozott, hogy a kérdést továbbra is napirenden tartja s megbízta újból Kőrösyt és Neymarckot, hogy folytassák tanulmányaikat. Ezek szerint remélhető, hogy a Londonban tartandó 1905. évi ülésszak ujabb adatokkal fogja gazdagítani a máris dus szakirodalmat és esetleg pozitivabb eredményekre is fog vezetni. Irodalom. Esküdtek tudnivalói a büntetőjogból. Irta Alföldy Ede kir. járásbiró. Nagybecskerek, Pleitz F. kiadása, 1903. Ára 3 K. Az esküdtszék által való igazságszolgáltatás, hogy céljának megfeleljen, feltételez az esküdteknél nemcsak egy bizonyos magasabb fokú értelmiséget, de megköveteli azt is, hogy a büntetőjog- és eljárásnak legalább alapfogalmaiban járatosak legyenek annyira, hogy verdiktjüknek jelentőségét, értelmét és következményeit mérlegelni tudják. Minden tudákosság mellőzésével ezen ismeret kell, hogy megüsse azon mértéket, melyet minden általános műveltségű embertől megkövetelhetni. Minden oly kísérletet tehát, mely ezen ismeret terjesztését könnyen érthető és laikusnak szánt modorban célozza, csak melegen üdvözölni lehet. Szerzőnek ez a célja, azt munkája, által — tekintve tömör és mégis könnyen érthető előadási modorát, az anyagnak áttekinthető feldolgozását, — bizonyára el is fogja érni. st m Az 1848. évi XX. törvénycikk a történelem világánál. Irta B a 11 a g i Géza orsz. képv. Bpest, P o 1 i t z e r Z*. és fia kiadása, 1903. Igen érdekesen vázolja szerző e kis füzetben — mely különlenyomata a Prot. Szemlében megjelent cikksorozatának — azon előzményeket, melyek ezen törvénycikk megalkotására vezettek és igen meggyőzően vitatja annak életbeléptetésének szükségét az egész vonalon. st. m. A felségjog. Irta H e i m a n n Jsn ödr. Budapest, Politzer Zsigmond és fia kiadása, 1903. Nehéz 22 oldalon kimerítően ismertetni a magyar király felségjogait. Szerző ezt megkísérli kis füzetében. Ismerteti futólag a régi jogunkat, mely szerint a királyok felségjoga, eredetileg a vallás, igazságszolgáltatás és a hadügy terén miként nyilvánult. A füzetke a jelen politikai viszonyok közt bizonyos aktuálitással bír. st. m. Az osztrák vasutak visszaváltása es háromlása (Rücklösung und Heimfall der österr. Eisenbahnen). Irta Rei n i tz Miksa dr , bécsi ügyvéd. Wien, 1903. M a n z-féle könyvkereskedés. Ámbátor a címben foglalt kérdések, ezen tanulmányban az osztrák jog szempontjából tárgyaltatnak, éspedig igen szakavatott módon, mindazonáltal felette érdekesek a hazai jognak szempontjából is, miután tudvalévőleg ez utóbbi fejlődése sok tekintetben egy nyomon haladt az előbbenivel. Szerző a füzetke előszavában szerényen csak buzdítást kiván kelteni a vasúti jog ezen részének elmélyedésébe. Azonban sok tekintetben maguk az ő érvelései is elmélyedések és igazán sok érdekes és megfigyelendő tételt tartalmaznak, st. m. Közigazgatási végrehajtás. Irta Sig mond Andor dr. főispáni titkár. Athenaeum irodalmi társulat kiadása 1903. Az 56 oldalra terjedő kis füzet a közigazgatási végrehajtásnak elméleti tételeit törekszik megvilágítani, az'jkat gyakorlati példákkal illusztrálva. Az elhagyott gyermekek védelme. Az elhagyott gyermekek védelméről szóló 1901: VIII. és XXI. t.-cikkek, valamint az ezek végrehajtása tárgyában kiadott 1903. évi 1. sz. B. M. szabályrendelet gyakorlati magyarázata. Irta Kársai Sándor dr. belügyminiszteri fogalmazó. Az előszót irta Bosnyák Zoltán dr. osztálytanácsos, a gyermekvédelmi osztály vezetője a kir. belügyminisztériumban. Budipest, 1903. AKözigazgatási Könyvtár egyik füzetét képezi e mü, mely épp kapóra jött, mert éppen most foglalkoznak annak az intézménynek az életbeléptetésével, amelynél fontosabbat a törvényhozás évek óta nem alkotott. A 228 lapra terjedő vaskos könyv ára 2 kor. 40 fillér. Vegyesek. Helyreigazítás. Diószegi Győző dr. úrtól kaptuk a követ kező sorokat: Tekintetes szerkesztőség ! A J o g f. é. 30. számában, Apró végrehajtások c. cikkembe, a végrehajtó fuvardijairól szólva elvétésből irtam azt, hogy a végrehajtó fuvardija 45 km. távolságnál 54 korona, mert éppen annak fele, t. i. 27 korona. Ez azonban az ügy érdemén mitse változtat, mert ha egy 10 koronás végrehajtásnál a költség, közbejövetel nélkül, nemis rug fel 90 koronára, közbejövetel mellett esetleg felrúghat, mert ily távoli községbe utazásnál a közbenjáró ügyvéd legalább 30 korona napidíjra tarthat igényt. E rektifikáció közzétételét csak azért kérem, nehogy valaki számításomat esetleg rosszhiszemű nagyitásnak vegye. MUAI RtíZvÍNV TÍMM*3 NYOMOAl* 1UOAPMTBI. A szerkesztésért felelősek: Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3.