A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 45. szám - Az ügyvédek nyugdíjintézete

324 A JOG pénzügyigazgatóság kívánatára történt és annak eredménye az illetékkötelezett fél által bevallott összeget 1272 százaléknál többel nem haladta meg; egyéb esetekben ellenben az illetékkötelezett fél tartozott azt viselni, éspedig a bélyegilletékszabályck 72. §-a alapján az ingóságok értékét is tartozott az illetékkötelezett fél lelkiösmeretesen bevallani, amennyiben azok iránt birói becslés nem eszközöltetik, de ha ezen értékbevallás nem felelt meg a valóságnak, a pénzügyigazgatóság itten is birói becslést követelhetett. Miután az 1887. évi XL. t.-c. 2. §-a által a fenti rendelkezés : a birói becsük alapján való megállapítása, hatályon kivül helyeztetett, kérdés tárgyát képezte számtalanszor az, hogy az ingóságokra nézve szükség esetében biró becslés követelhető-e ? László Pál bélyeg- és jogilleték-szaktekintélyünk szerint igen, mert az 1887. évi XLV. t.-c. 2. §-a a birói becslés tekintetében az illetékszabályoknak csak az ingatlanok becslésére vonatkozó 68. §-át és a becsű költségének viselésére vonatkozó 74. § át helyezte kifejezetten hatályon kivül, mig a 72. §-t nem érintette, a hivatkozott törvénycikknek a hatályon kivül helyezett §§-ok helyett hozott 3. és 4. §-ai pedig szintén csak az ingatlanok értékelésére állapítanak meg ujabb rendelkezéseket. Mindezekből tehát az következik, hogy az illetékszabályok 72. §-a most is teljes érvényben van s csakis a becsű költségeinek ki által leendő viselésére nem alkalmazható többé a hatályon kivül helyezett 74. §-a. Egy felmerült esetből kifolyólag ugy egy kir. törvényszék, mint szintén a kassai kir. Ítélőtábla ezen álláspontot magáévá is tette; miértis rendkivüliségénél fogva, a hasonló ügyekben esetlegesen követendő eljárás, ugy a magán, mint a hivatalos körökben, elég érdekességgel bír annak pertraktálása, éspedig: Egy pénzügyigazgatósághoz feljelentés történt, hogy egy örökhagyó hagyatékát képező és több ezreket érő egyes bányarészek (kuxok) az illeték megrövidítése céljából igen csekély értékű összegekre lettek a hagyatéki leltárba felvéve. A megindított nyomozásokból, ugy a bányakapitányságok által adott becslésből kifolyólag, megállapítást nyert a feljelentés valósága, miértis az örökösök ellen a jövedéki vizsgálat megejtetvén, az örökösök ugy a megrövidített egyszeres, mint megfelelő bírság-összeg lefizetésére magukat egyességileg kötelezték. Ezen ügyben hozott és az egyességet, ugy a rendes eljárás mellőzését jóváhagyó pénzügyigazgatósági határozatot azonban felek időközben megfölebbezték és a pénzügyminisztérium a jövedéki eljárás beszüntetését rendelte el, éspedig azon indokokból, mert hagyatékoknál az ingóságok értékének kisebb ősszegben való bevallása a bélyeg- és illetékszabályok ii2. §-a értelmében, a jövedéki kihágás tényét nem képezi, mivel olyan esetekben, midőn az illeték kiszabásával megbízott közeg s illetőleg a pénzügyigazgatóság azt véli, hogy az illetékkiszabás tárgyát képező bevallott ingóságoknak a felek által bevallott értéke a tényleges értékénél csekélyebb, azoknak forgalmi értekét a hivatkozott szabályok 69—72. %-aiban jelzett módon állapithatja meg. Ezen kijelentésből kifolyólag, a kir. kincstár képviseletében a kir. törvényszéknél, mint bányabiróságnál, a hagyatéki ingóknak, illetve bányarészeknek birói becsű alapján való értékelése, illetve peren kívüli becslése kéretett és a pénzügyigazgatóság részéről a birói becslés foganatosítása előtt a szakértői alkalmazandók száma és személye tekintetében, a feleknek meghallgatására határidő kitűzését kérte. A kir. törvényszék helyt adva a keresetnek, a birói becsüt elrendelte és a szakértők megállapítására a határidőt ki is tűzte. Ezen határozat ellen az örökösök részéről beadott fölebbezés folytán a kassai kir. ítélőtábla a fölebbezésnek helyt nem adott és a törvényszék e tárgyban hozott ítéletét hagyta jóvá, mivel a bélyeg- és illetékszabályok 72. §-<? által engedett birói becslés ingó-vagyonra nézve korlátlanul helyt fog, az általános bányatörvény 140. §-« szerint pedig a bányatársulati részvény ingó vagyont képez annak birói becslése tehát szorgalmazható, annál is inkább, mert az idézett törv. szab. 47—49. §§-ai a bányavagyon perenkivüli felbecslését különlegesen is szabályozzák. Nem sértett azért jogszabályt a kir. törvényszék, mint bányabiróság, akkor, amikor a pénzügyi kincstár részéről szorgalmazott birói becslés iránti eljárást folyamatba tette, következőképpen a felebbezésnek elfogadható alapja nincsen és az ingóknak birói becsű alapján felbecslése a kincstár részéről jogosan kérelmezhető. Belföld. Az ügyvédek nyugdíjintézete. A budapesti ügyvédi kamara két évtized óta fáradozik azon, hogyan lehetne az ügyvédek részére nyugdíjintézetet létesíteni. Az elvi vita azon folyt, vájjon csak egyes segélyalapok alakittassanak-e a szükségben levő kartársak és azok családjai számára az esetenkénti gyámolitás céljából, avagy pedig valóságos nyugdíjintézet létesitessék-e amely az ügyvédeknek mint az intézet tagjainak jogot ad munkaképtelenségük esetén a nyugdíjra és haláluk után a hátrahagyottak ellátására. Az 1893. évi szegedi és 1896. és 1901. évi budapesti általános ügyvédgyülések ritka egyértelműséggel kimondották, hogy a segélykérdés elkülönitendö a nyugdijkérdéstől. Tehát általános nyugdíjintézet szervezendő, melyben kötelező legyen a tagság minden ügyvédre nézve s az azzal járó kényszer. A budapesti ügyvédi kamara, hogy mentől előbb valósuljon meg a nyugdíjintézmény, a hosszabb időt igénylő törvényhozási ut mellőzésével még 1899. évi jun. hó 29. és 30-án tartott rendkívüli közgyűlésen alapszabályokat dolgozott ki, mely szerint az 1874. évi XXXIV. t.-c. keretén belül, tehát önkormányzati uton, vagyis kamaránkint külön-külön ugyan, de csatlakozás utján egyesítve akarta megoldani az országos ügyvédi gyám-és nyugdíjintézetet. Plósz Sándor igazságügyi miniszter azonban a gyám- és nyugdíjintézet ekkénti létesítése ügyében hozott határozatot jóváhagyólag tudomásul nem vette. Az igazságügyi miniszter felfogása szerint az ügyvédi rendtartás alapján az ügyvédi kamarák csak oly kiadások fedezésére vethetnek ki tagjaikra évi illetményt, mely kiadásokat az ügyvédi rendtartásban megszabott kamarai teendők ellátása igényel. Újonnan alakítandó törvény nélkül a nyugdíjintézmény tehát fel nem állitható. Hosszas vajúdások és erős küzdelmek után, amelyekben részt vett Magyarország egész ügyvédi kara, nemcsak a szaksajtóban, de a Budapesten tartott ügyvédi kamarák küldöttségeiből alakult értekezleten és miután ezen kérdés a parlamentben is a mult évi budget alkalmával beható eszmecsere tárgyát képezte,— Plósz Sándor igazságügyi miniszter kijelentette, hogy hajlandó a kényszerbelépés elvét alapul véve, törvényhozásilag szabályozni a kérdést, s azon óhajának adott kifejezést, hogy a budapesti ügyvédi kamara ily értelemben dolgozzon ki ujabb javaslatot. A budapesti ügyvédi kamara választmánya által kiküldött bizottság Szivák Imre dr. kamarai elnök előlülése mellett mtgállápitotta ezen uj javaslatnak irányelveit. A törvényjavaslat szövegezésével N a g y Dezső dr. ügyvédet bi/ta meg. A törvényjavaslat, mely 35 §-ból áll, elkészült. A kimerítő indokolást, amely foglalkozik a létesítendő intézményre vonatkozólag történeti előzményekkel, az évi kamarai tagilletmények, illetve nyugdíjjárulékok behajtásával, a nyugdíjjárulékok jogi természetével, az intézet által nyújtandó különféle e'látási módozatokkal, ismerteti a mathematikai táblázatot, P ap p József dr. kamarai titkár készítette. Szivák Imre dr. kamarai elnök a napokban nyújtotta át a törvényjavaslatot az indokolással az igazságügyi miniszternek. Ezen törvényjavaslat most véleményezés végett a vidéki kamaráknak fog megküldetni. A törvényjavaslat a következő. Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám és nyugdíjintézet felállításáról. 1. §. Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet alkottatik, amelynek minden kamarailag bejegyzett ügyvéd kötelezőleg lagJa2. §. Az intézet cime: Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet. Székhelye: Budapest. 3. §. Az ügyvéd az ország bármely ügyvédi kamarájának ügyvédi lajstromába történt jogerős bejegyeztetése által tagjává válik az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnek, viseli annak a törvény és alapszabályok által megállapított terheit s részesül az ugyanazok által megállapított előnyeiben. Az ügyvéd ügyvédi kamarai tagságának megszűnésével, megszűnik az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet tagja lenni. 4. §. Az intézet javára az ügyvédi kamara által egyes tagjai után beszolgáltatandó évi nyugdíjjárulék összegének magasságát az intézeti alapszabályok állapítják meg. Ezen évi járulék 60 koronánál kisebb és 120 koronánál magasabb nem lehet. 5. §. Az évi nyugdíjjárulékot az évi kamarai tagilletménynyel (1874 : XXXIV. t.-c. 18. §.) együtt az ügyvédi kamarák vetik ki egyénenkint tagjaikra és hajtják be rajtuk. A kamarák a tagjaik után beszolgáltatandó évi nyugdíjjárulékot az egyéni kimutatás kapcsán az Országos Ügyvédi Gyámés Nyugdíjintézet igazgatóságának küldik be. Az illető évre szóló nyugdíjjárulék beszolgáltatásának végső határnapja ugyanazon év december hó 31-ike. Az ezen határidőig be nem küldött évi nyugdíjjárulék után az illető kamara 5°,'o-os késedelmi kamatot tartozik beszolgáltatni, amelyet jogosítva van késedelmes tagjain behajtani. 6. §. Az ügyvédi kamaráknak a kamarai évi illetményekre (1874: XXXIV. t.-c. 18. §) és nyugdíjjárulékokra vonatkozó kimutatásai végrehajtható közokiratot képeznek. A végrehajtást elrendelő birói határozat ellen az 1874. XXXV. t.-c. X. fejezetében foglalt anyagi és alaki jogszabályok megfelelő alkalmazásával, kifogásnak van helye. 7. §. Az az ügyvéd, ki ügyvédi, kamarai évi illetményét és