A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 45. szám - A nemzetállam. Politikai tanulmány. Vége

A JOG 321 könyvi ingatlan-részt osztály alá bocsátják s ily módon a különjegyzőkönyvben foglalt megosztásnak megfelően készítendő vázrajz. Az első esetben az 1894. évi XVI. t-c. 59. §-ának d) pontja és 55. §-ának 6. pontja egybevetéséből kétségtelenül megállapítható, hogy ha az osztálymegtétel szempontjából egyes ingatlanok szétdarabolása szükséges, a tárgyalást vezető közjegyző által az eidarabolási vázlat a telekkönyvi szabályoknak megfelelően kiállítandó és a jegyzőkönyvhöz csatolandó, természetesen az 55. §-ban szabályozott tárgyalás keretében. A körjegyzői dijakra nézve elfogadott általánydijazás természetéből mármost önként foly, hogy az tgyes hagyatékoknak a* 1894. évi XVI. t-c. 6-ik fejezete értelmében való letárgyalásáért csakis a 117. §-ban megállapított dijak számithatók fel, vagyis az elől jelzett első esetben a kir. közjegyzők a törvény határozott rendelkezése ellen élnek felszámítással és a törvény világos intézkedése ellenére nyerik, sok esetben, a felszámított dijak megállapítását. A méltányosság azonban azt követeli, hogy a királyi közjegyző ez esetben is legalább a távozási diját megkapja azért, hogy a hagyaték tárgyalása ren Jén elmegy a telekkönyvi hatósághoz és a szétdaraboláshoz szükséges telekkönyvi vázlatrajzot beszerzi. A második esetben már ellenkező eredményre jutottam. Ugyanis itt nem a hagyaték tárgyát képező ingatlanok tekintetében létrejött osztályra, hanem élők között létrejött és a 60. §. értelmében külön jegyzőkönyvbe foglalt osztályra vonatkozó és annak kiegészítő részét képező vázlatról van szó. Éppen ezért a 60. §-sal kapcsolatban készített vázrajzért is megfelelő dij állapítandó meg. Itt még az a kéidés merülhet föl, hogy ebben az ese'ben is — mivel a vázrajz a 60. §. értelmében fölvett jegyzőkönyv kiegészítő részét képezi — nem volna-e köteles a kir. közjegyző a 119. §. utolsó bekezdésében meghatározott átalányért a vázrajzot is elkésziteni. Én határozottan nem-mel felelek, vagyis a 119. § ban meghatározott dijak mellett a vázrajzért külön felszámítással élhet. Erre ugyanis az 1880: LI. t-c. 26. §-a szolgáltat jogi alapot. E törvényszakasz szőrint «Vételár-felosztásért gondnoksági és zárlati esetekben teljesített összeírásokért és általában j birói vagy gyámhatósági megbízásból teljesített minden más j cse'ekményekért a közjegyző dijait — időre és munkára való [ bizonytalan arányú összefércelése. hanem egy és ugyanazon elv, csakhogy különbözcoldalról, s absolut minden oldalról.)) (19. §.) Egoismus és altruismus, az ember e két alapsajátsága: szervezője és fenntartója a társadalomnak és az államnak. Az államnak természetesen az altruismus: itt az egyén semmi. Itt egy személy van — ha szabad e hasonlattal élnem : egy súlyponttal — s ez a nemzet. A társadalom az egészen más valami, az esetleg lehet a maga szervezetében részvénytársaság is, annak egysége úgyis csak fikció; a valóságban egyének halmaza az, millió és millió súlyponttal, milliók tomboló egoismusának terrénuma. Az állami organizmus öncél, amelynek feladata, hogy világtörténeti ku'.turalany legyen : azaz, hogy az emberiség civilizációját előbbre vigye. Az államnak ezen úgynevezett abstract célja, a metapolitika szempontjából egyedül tekintetbe vehető, elárulja az államnak isteni eredetét ; — az államnak úgynevezett konkrét célja és az egyének érdekében követett cél reá mutat az államnak emberi eredetére. A nemzetállam rendszere éppen azért, mert hiszen e szerint az állam magának az e-kölcsi eszmének a megtestesülése, nemhogy útját állaná az emberiségi állam kifejlődésének, mint ezt esetleg elnevezéséből helytelenül következtethetnők, ellenkezőleg : a civitas Dei a nemzetállamnak ideálja — és azt segíti a kifejlésben. Természetesen: mert hiszen az emberiség is egy nagy ethikai organizmus, persze még a fejlődés alacsony fokán; még hallani a nemzetközi téren az ágyuk bömbölését és a Grotius megálmodta jus belli etpacis, mint külső jogi kapocs is alig létezik még a nemzetközi téren. Hogy mi ezek után az állam, azt igen jól tudhatjuk: minden szépnek, jónak összefoglalata. És ha az államhatalomról azt mondjuk, hogy az halhatatlan, egységes, legfőbb, absolut, — ugy tulajdonképpen felsorolást kíséreltünk meg ott, ahol a felsorolás soha sem lehet kimerítő. Igen röviden, igen vázlatosan, mondhatni hiányosan előadva: ez a nemzetállam rendszerének a gerince. Mondanom sem kell, hogy a műben részletesen ki van fejtve ennek az ethikai organizmusnak az életműködése minden téren : a nemzet a törvényhozó hatalomban, a birói hatalomban és a kormányhatalomban. Mindenütt az egész nemzet, az egész ethikai lény tekintettel — esetenkint a megbizó hatóság állapítja meg. Én azt hiszem, hogy ennek a törvényszakasznak a jelen esetre való alkalmazása egészen indokolt. Ezek után mindig van még egy további kérdés. Megtörténik, hogy egy közjegyző illetékességi területe két járásbíróság területére terjed ki és mind a két járásbíróság el van látva telekkönyvi hatósággal. Mind a két esettel kapcsolatban felmerül az az eset is, hogy a tárgyalást vezető közjegyző nem lakik és nemis tárgyalja a hagyatékot azon a helyen (járásbirósági székhelyén), ahol az illető község telekkönyvi hatósága van. Ha mármost a nem-székhelyén lévő járásbíróságtól, szétdarabolási vázrajzhoz, telekkönyvi vázrajzra van szüksége : mi módon szerzi be és — a beszerzés dijait mi módon kapja meg a közjegyző ? E tekintetben azt hiszem, hogy kiterjesztő magyarázat mellett jogosan talál alkalmazást a 117. §. utolsóelőtti bekezdése — mert bár ez meg is jelöli, hogy a díjátalányon felül még miért és még mit számithat fel a közjegyző, de nem magyarázható ez annyira szigorúan, hogy a vázlatért fizetendő dijak meg ne téríttessenek. Ily módon azt hiszem, hogy a felek nem fi étnek többet a közjegyzőnek, mint amily összeg ezt méltán megilleti és viszont a közjegyző se jut hivatalos likvidálás köpenye alatt jogtalan dijakhoz. Az 1894: XVI. t.-c. 60. §-a értelmében készített s különjegyzőkönyvre vett osztályos egyesség vázrajzának dijaztatása pedig az 1880: LI. t.-c. 26. §-ával indokolható. C) Végül a Zagyva Lajos kir. közjegyző által nyilvánosságra hozott esetre vonatkozólag, a következőket jegyzem meg. Az ügy nem lévén ismertetve, nem tudhatom, hogy vájjon indokolt volt-e 6 drb. külön jegyzökönyvet felvenni, de föltéve, hogy szükséges volt: ugy mind a 6 drb. külön jegyzőkönyv külön-külön díjazás alá esik. Ezt az 1894: XVI. t-c. 119. §-a csakis ily értelemben célozhatta szabályozni, habár az indokolásból ki nem tűnik, mert a közjegyző tevékenysége az eltöltött időre való tekintettel díjazandó, márpedig a 60., 67., 70., §-ok fenforgása esetében, ami összeesketik egy hagyaték tárgyalásával, nem vehető csak a hagyaték állaga figyelembe. Sőt a külön jegyzőkönyvekért a minimális tételt akkor is törvényesitendőnek tartom, ha a hagyaték tárgyalása különben díjmentes. van jelen. A nemzet hozza a törvényeket, a nemzet bíráskodik, a nemzet kormányoz. Abban is különbözik az ethikai organizmus a fizikai organizmustol, hogy amannak minden funkcióját az egész organizmus végzi: mintha p. o. a fizikai világban az egész ember hallana, látna stb, ami ezen a téren abszurdum, de az ethikai organizmusnál éppen ez a természetes. Épp ezért a nemzetállam szempontjából elképzelhetetlen, hogy más hozzon törvényt, más bíráskodjék és más kormányozzon. De hát ki is legyen az a más!1 Az államban nincs senki és semmi más, — csak a nemzet. A nemzet az aktiv államalany, gondolatban, akaratban és tettben?) 1) Jól esik konstatálnom, hogy Kuncz tanárnak finom megfigyelései mennyire kongruálnak koránk legnagyobb pszichológusának állításai v al. A nemzetállam theoriája W u n d t Vilmos lélektanában és néplélektanában hatalmas támaszra talált. Mondanom sem kell, hogy a két gondolkozó egymástól tel|esen függetlenül, más uton jutott az igazságra.; Kuncz gondolkozásának tartalmát főképp a politika és a filozófia képezi, s módszere jobbára a dedukció; W undtnak tana alig áttekinthető természettudományi bázison nyugszik; gondolkozása exakt. szigorúan természettudományi és mathematikai; mint ilyen természetesen szintén nem nélkülözi a dedukciót De mint emiitettem, ennek a dedukciónak alapját rendkívül gazdag, induktív uton nyert tapasztalatok képezik. - K u n c z hangsúlyozza, hogy az embernek épp olyan eredeti, elidegeníthetetlen, tovább nem elemezhető alaptulajdonsága az altruistikus érzés, mint az egoismus, s szerinte . az emberi altruismusban van ?z államnak legmélyebben fekvő gyökere. — W u n d t, a nagy pszichológus bölcsész igen jól ismeri az ember egoistikus törekvéseit s ismeri azt a tudományos törekvést is, amely az úgynevezett közérdekű, altruistikus érzületet is vissza akarja vezetni eeoistikus motívumokra; ismeri ezt a theoriát, de tanítását absurdumnak tartja : «Wie das individuelle Bewusstsein sich sofőrt in einem Gesammtbevvusstsein, der Individualwille in einem Gesammtwillen eingeschlossen findet, mit dem er die wesentlichen Antriebe theilt, so ist auch das Mitgefühl ebenso ursprüng Iich wie das Selbstgefühln. — «Aber dass dieser Kampf der Interessen der einzige oder auch nur der hauptíáchtlichste Motor gewesen sei, der schliesslich eincn solchen Erfolg herbeigeführt, diese Hypothese ist ps\chologisch unmöglich. Der Satz : «Aus Nichts wird Nichts» gilt auf geistigem so gut wie auf physischem Gebiete. Der Egoismus kann so wenig den Gemeinsinn gebiiren, wie der Hass die Liebe» (Wundt: Ethik.). — S ha Kuncz azt mondja: «Emberiségi szempontból az államfejlődés ott kezdődik, ahol az ember. Az állam nem ugy készül, mint az épület, hanem az ember lelkében és lelkéből folyik. Természeti állapot nincs, sohasem volt, és nem lehet, mert mindnyájan az emberiség személyes egységének, vagyis a világállamnak, nagy fejlődései folyamában vagyunk», nem kevesebb határozottsággal állítja a lipcsei bölcsész