A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 45. szám - A személyazonosság igazolása a büntetőeljárásban

322 A JOG A 117. §-ban meghatáiózott értékhatárok tehát csak abból a szempontból lényegesek, hogy az egyes külön jegyzőkönyvek díjazása biztos alapokra legyen fektetve, de ettől eltekintve a külön jegyzőkönyvek, mint önálló ténykedések eredményei birálandók el. Szigorú elbírálás alá vonandó azonban az, hogy a 67. vagy 70 §. esetében szükség feletti számban ne készíttessenek jegyzőkönyvek. E helyen azonban még azt is fölvetem, hogy a kir. közjegyzők az 1894: XVI. t. c. 60. §-a értelmében szerkesztendő külön jegyzőkönyvekben nemcsupán a hagyaték értékét ütő vagyonra], hanem a hagyaték és osztály alá bocsátott vagyonlutalék összesített értékét képviselő vagyonról szerkesztenek osztályegyességet s igy azt se tartanám méltányl alánnak, ha az 1894: XVI. t.-c. 119. § ának tételei az osztály tárgyát képező vagyon értéke alapján nyernének megállapítást. Ezek által azonban nem volt az a célom, hogy a közjegyzők «fizetésrendezése» olyformán üssön ki, mint a biráké, de másfelől a törvény szigorú magyarázása még akkor is kötelesség, ha az a testületnek kárával járna Ennek elhárítása a törvény módosításában lelné helyes orvoslását. A személyazonosság igazolása a büntetőeljárásban. Irta NAGY ZOLTÁN, hajdúszoboszlói kir. járásbirósági alhiro. Nem kell bővebben indokolni, mily fontossággal bír a büntető-eljárásban a személy-azonosság igazolása. Ott, ahol a legvitálisabb emberi jogról: a szabadságról van szó (nem említem külön az erkölcsi kihatást) eminens jelentőségű az, hogy aki félként szerepel, valóban, személyileg is az legyen. Ezért fektet súlyt ez eljárási szabály arra, hogy a személy azonossága hivatalból megállapittassék, amire szolgál az idéző végzés, felhívás, értesítés, határozat felmutatása, egyes birói cselekményeknél (hullaboncolás, szemle stb.) az alkalmazott tanuk. Mindaddig, míg csak a megállapításról van szó, minden nehézség nélkül megy a dolog; némi nehézség csak ott merül fel, mikor a személyazonosságot igazolni is kell. Két felmerült eset ad erre alkalmat nekem, hogy rcvi- j den evvel a tárggyal foglalkozzam s a levont tapasztalatot, akikre vonatkozik, tanácsként alkalmazzam. Az egyik : hatósági orvos által kiállított orvosi látlelettel s erre alapított véleménnyel jelent meg a panaszos s ez alapon vádat emelt súlyos testi sértés vétsége miatt. Az ügyészségi megbízott indítványa folytán megindult az eljárás. A tárgyalás során kihallgatott tanuk a gyógyulási időtartam tekintetében egyáltalán nem bizonyítottak, a sérülésre nézve sem volt vallomásuk közvetlen szemléleten alapuló. Pótmagánvádlónak tanukénti kihallgatására kerülvén a sor, ez nemcsak hogy azt tagadta le, hogy őt vádlott megsérelme^te s ebből kifolyólag, hogy sérülése 14 nap alatt gyógyult, hanem rem akart arról sem tudni, hogy orvosilag megvizsgáltatta volna magát és hogy a látlelettel a bírósághoz panasszal fordult volna. Az sem természetesebb, hogy megvolt ennek a meglepő vallomásnak az oka : kiegyezett a vádlottal. A biró, ki a panaszt felvette, nem ismerte személyesen a sértettet s csak annyit jegyzett be a jegyzőkönyvbe, hogyX. Y., aki magát annak nevezte s az orvosi látleletet felmutatta. Az előhívott és a látleletet kiállító hatósági orvos — nagy praxisa mellett — szintén nem tudott már az esetre visszaemlékezni, bár kétségen kivüli volt, hogy a látleletet s véleményt sértett kívánságára s az ő megvizsgálása után ő állította ki. A sérülések a fejen okoztattak s a fejet vállig erős sürü hajzat borította be. Lehetetlen volt külsőleg bármit is felismerni. Mármár arra került a sor, hogy a sérülés megtörténte a sértett újbóli megvizsgálása után szakértőileg megállapittassék, amely vizsgálatnak előfeltétele volt a hajzat lenyirása ; mikor a sértett még gondolatban sem viselhetvén el a megszégyenítő hajlevágását : minden tagadását visszavonta; a sérülés megtörténtét, a látlelet kiállítását, a panasz megtételét beismerte. Ez az egyik. A másik már körülményesebb, s a tényállás csak az orvos ellen a btkv. 408. §-ába ütköző orvosi hamis bizonyítvány kiállítása miatt folyamatba tett bűnügyi tárgyalás adatai alapján volt megállapítható. Ezek szerint a székhelyétől távolabb eső községben egy polgártársunk, kit személyesen ismert az orvos s lakását is ismerte, felkérte az ambuláns vádlottat, hogy idült szívbajban szenvedő feleségét vizsgálja meg s állítson ki a leletről részére bizonyítványt. Azt is megmondta, hogy miért kell ez az orvosi bizonyítvány neki. Egyetlen fiu A nemzetállam eszméjének következetes átgondolása, a nemzetnek, mint államalanyiságnak aktivitása, véglegesen megszüntette a politikusoknak azon kérdését, hogy vájjon melyik a legjobb státusalkat. A nemzetállam szempontjából az alkotmány konstitucionális, éspedig csakis teljesen konstitucionális lehet. A státusalkat pedig vagy respublika, vagy pedig monarchia. De az államforma valóban csak formája az államnak, az állam lényegét nem érinti: respublikában és monarchiában egyaránt is: «Der Mensch ist Einzelwesen, und er ist nicht minder von Anfanuan Glied einer Gesammtheit» (W u n d t: System der Philosophie.). K u n c z nem merül ki, rendszerének minden mondatában, magával ragadó retorikával, tanítani az állam ethikai személyiségét s organikus létét: ez a gondolat vonul át az egész rendszeren. — Ugyanilyen eredményekre jut a nagy természettudományi filozófus is. íme, igy szól az állam személyiségéről és organikus valóságáról : «Der Begriff der Gesammtpersönlichkeit in seiner realen ethischen Bedeutung, hat daher mit dem von der Rechtswissenschaft angewandten Begriff der juristischen Person gar nichts gémein. Letztei er hat an sich keine reale, sondern eine formaié Bedeutung». — «Die staatliche Gemeinschaft ist die einzige organische Einheit, wplcher die Eigeuschaften des Gesammtorganismus und der Gesammtpersönlichkeit im eigentiicheri Sinne zukommen» (System der Philosophie). — «Darum ist der Staat der grösste Lehrmeister zweckbewusster sittlicher Pflichterfüllung. In jedem Strafgesetz redct die Stimme des objektív gewordenen sittlichen Gewissens ; die Normen des Privatrechts mahnen emdringlich an die Übung der Gerechtigkeit und Vertra^streue ; die Gesetze, die den Schutz der Rechtsordnung selber verbürgen, bringen jedem Einzelnen seine Plicht gegen das Ganzé zum Be\vusstsein;>. ccWille und Vorstellungsinhalt des Bewustseins sind i n d iv i d u e 1 1, insoweit sie der individuellen Persönlichkeit specifisch eigenthümlich sind ; sie gehören zu einem Gesammtwillen, insoweit sie einer Gesellschaft von Individuen gemeinsam sind. Besteht die individuelle Seele immer nur in der actuellen seelischen Thátigkeit, nicht in einem davon verschiedenen, für sich existirenden Substrat, so ist damit von selbst die Berechtigung gégében, jenem Gesammtwillen keinen geringeren Grad von, Realititt zuzuschreiben. a!s dem Individualwillen (Ethikj etc. ect. W u n d t is kifogyhatatlan olyan argumentumokban, amelyek az állam organikus mivoltát, ethikai személyiségét és valódi reálitását bizonyítják. Érvelésének alapját jobbára pszichológiai kutatásainak eredményei képezik s nagyon jól tudjuk, hogy ezidőszerint \V u n d t lélektani kutatásaira az egész tudományos világ mint megdönthetetlen, tapasztalati igazságokra esküszik. Felhozhatók a Kuncz theoriája ellen (C o n c h a), hogy az ethikai realitás nincs bebizonyítva. Ez az ellenvetés többé-kevésbé okadatolt volt ; a Wundt néplélektani theoriája szilárd tapasztalati és mégis tudományos alapra helyezi a nemzetállam rendszerét. a nemzet az aktiv államalany. A respublika nem egyéb, mint a nemzet a maga republikanikus szervezetében, a nemzet a maga közvetetlenségében ; a monarchia nem egyéb, minta nemzet a maga monarchikus szervezetében, a maga közvetettségében. Köztársaság és monarchia, ezek a nemzetállamnak logikai kategóriái. A történet nem követi a logika útját: a történet folyamán találunk olyan statusalkatot is, amely a fentebbi kategorizálásnak nem felel meg, ilyen a demokrácia és az aristokrácia; ezek a statusalkatok a nemzetállamnak egy-egy oldalát domborítják ki, egy-egy elemét teszik az állam lényegévé ; ezek a statusalkatok már a hellén gondolkozásban megvannak : állítólag már Sokrates is ismerte, Platón fel is említi s Aristoteles révén egész a legújabb korig, mint megdönthetetlen kategóriák szerepelnek.1) A nemzetállam szempontjából az aristokrácia és demokrácia nem statusalkat, hanem elv. A nemzetállamban érvényesülnie kell mind a demokratikus, mind pedig az aristokratikus elvnek. A demokrácia mint elv jelenti az egyéni érdemet és annak elismerését; az aristokrácia mint elv jelenti a családi tradíción nyugvó ősi erényt. «A demokrácia mindenütt van, ahol személyes érdem s kitűnőség van és állami és társadalmi elismerésben részesül. A demokrácia a legkisebb kitűnőséget is arányos tekintetbe veszi, de azért a demokrácia nem a legkisebb kitűnőség. A demokrácia lényegéhez az sem tartozik, hogy a személyes kitűnőség alsóbb rétegekből származzék.)) «A demokrácia éppen nem az a sivatagszerü egyenlőség ; éppen nem Ecov ápi&uov ; éppen nem az észnek és tudatlanságnak, éppen nem a jellemnek és alávalóságnak egyenlő uralkodása. A demokrácia a személyes érdem aránya szerint szervezett állam s társadalom : t<jov x.xt' iíjxv. Semmi sem nagyobb mértékben demokrácia, mint az u. n. ész-arisztokrácia: mert semmi sem nagyobb mértékben személyes érdem, mint a tudomány.)) Az a demokrácia, ha a természet adományozta tehetségeimet : a fizikai, intellektuális és ethikai sajátságaimat J) "0"av jiév o EÍ; \ oi ÖXtyot rj o! TCOAXCA lípoq T'O xoiv'ov JUjjLCpípov KpYWHj Tr-ha; \i.vi opfri; ocvayxácov EÍvat t«; 7coXf:eiaq, Ta; ok K^OS T'O ioiov r, TOÜ IVO- r -6Sv O),ÍY<Í)V ?j TOÜ xhfoous T:«O=/.|5Í3C!;. (Aristoteles: Polit. III. 7.) ' ' Az opftai formák: (ianXEÍa, SplaroxpaTioi és jraXiTefa; — a ic6ó>éxMtat; • Tupavvi;, oXiyap/í* és végül a Sr^o/pa-ía.