A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 44. szám - Németbirodalmi törvényszéki határozat a tisztességtelen versenyt illetőleg - Magyar alkotmány- és jogtörténet. Tekintettel a nyugati államok jogi fejlődésre. Irta Timon Ákos. Budapest, 1903 [könyvismertetés] Vége

315 adni, a végrehajtás utján való behajtásnál pedig minden adóstárs jutalékán csupán 300 korona sorozható, éspedig tekintet nélkül arra, vájjon a követelés a társak egyikének vagy másikának jutalékán kitelik-e? Egyébként szívesen veszek egy indokolt ellennézetet. Külföld. Nemetbirodatmi törvényszéki határozat a tisztességtelen versenyt illetőleg. A hatodik polgári tanács itéletileg kimondotta, hogy az ipari tekintetben a tisztességtelen verseny elnyomására szolgák) törvény 1 endelkezésein kivül a polgári törvénykönyv 826. g-a is az illojális üzleti eljárással szemben alkalmazandó. A polgári törvénykönyv 826. §. igy szól: «Aki valamely, a tisztességbe ütköző módon előre megfontoltan másnak kárt okoz, az a károsultnak kártérítéssel tartozik.> Ezt támogatja a 823. §., mely azt mondja: «Ki másnak szándékosan vagy mulasztásból kifolyólag életeben, testén, egészségén, szabadságában, vagyonában vagy egyébként jogtalan módon kárt okoz, a megsértettnek az abból keletkező kára megtérítésére kötelezendő. Hasonló kötelezettséggel tartozik az, aki másvalakinek védelmét célzó törvény ellen vét » A birodalmi törvényszék a fentemiitett határozatban kifejti, hogy a tisztességtelen verseny elleni törvény semmi esetre sem foglalja magában a versenykinövések összes eseteit, hanem e részben a polgári törvénykönyv szabályai és különösen a 286. §. által nyer kiegészítést, mely hivatott arra, hogy az iparszabadság elleni, mások haszonleső kihasználása vagy erőszakoskodása által okozott visszaélésnek gátat vessen. Még a mások rendes vevőinek olyan betolyásolása is, mely az üzleti viszony megszakítására vonatkozik, szintén ilyen megkárosításnak tekinthető. Továbbá valamely formális jognak gyakoriását is a 826. §. védi meg, ha azáltal másnak a tisztességbe ütköző módon elkövetett cselekedete által más valaki szenved. Az, hogy a kereskedelemben általánosan bevett üzleti gyakorlatról van szó, a dolgon mit sem változtat. Mert hisz ez erkölcstelen is lehet. A Berliner Konfektionár, mely ezen ítéletet megbeszélés tárgyává teszi, azon véleményben van, hogy ezen ítélet és indokai szerint azok, akik még föltétlenebb speciális büntetőjogi rendelkezéseket kívántak a tisztességtelen verseny minden lehetséges formái ellen, teljesen meg lehetnek elégedve, mert az a körülmény, hogy illojális cselekményért kártérítés Ítélhető meg, a tisztességtelen kereskedőkre ugy hat, mint a legszigorúbb büntetés. Az alsó bíróságok, melyek eddig a polg. törvénykönyv 826. g-át a legritkább esetekben alkalmazták és inkább valamely dísznek tekintették, nem fogják elmulasztani azt most gyakrabban alkalmazni. Sok ravasz fondorlat, — milyenek a csalárd végeladások, megvásárolt csődtömegek és egyéb áruk elkótyavetyélése, az alkalmazottak íondor módon elszegődtetése stb. — ezen szakasz segélyével meggátoltatnak. A kártérítési és abbanhagyási panaszok által ezen szakasz alapján a tisztességtelen verseny minden formája tényleg meg fog szüntettetni. A Berliner Konfectionár különösen a tisztességtelen verseny megszüntetése iránti törvénynek a kereskedői körökben sokszorosan megvitatott kiegészítése ellen kel ki, ' mely azt célozza, hogy a végeladási csalás hatásos legyőzése | lehetővé tétessék. A birodalmi törvényszék tudvalevőleg megengedte, hogy a végeladásnál ujabb áru beszerezhető legyen. Gróf Posadowsky belügyi államtitkár ezt az interpretációt a birodalmi gyűlésen tarthatatlannak nevezte és az 1896. évi május hó 27-iki törvényhez esetleg póttörvény hozatalát helyezte kilátásba Erről azonban a hivatkozott lap mit sem akar tudni, azt hozván fel, hogy «a tisztességtelen kereskedői elemek, melyek az emiitett törvény szakaszai által cselekvésükben magukat nem zavartatják, módot fognak találni arra is, hogy annak következményei alól kibújjanak, még ha a hurkot — szűkebbre veszik is, mig a rendes és tisztességes kereskedőd a végeledásnak további korlátozása által a legérzékenyebben fognak sújtatni és a végeladások megtartásában, melyek a legtisztességesebb üzletekre nézve is szükségesek, (mint pl. évszaki eladások stb.) akadályoztatni fognak. A KölnischeVolks zeitung azt hiszi, hogy a Konfektionár agg dalma teljesen alaptalan. A tisztességtelen verseny elnyomására irányuló törvényt eddigi kezelésénél igen j gyakran fölötte szűken értelmezték, soha elegendő tág fejtegetés annál nem volt észlelhető. Hogy pedig tényleges évszaki eladások a törvény alá esőknek tekinthetők volnának, teljesen ki van zárva. Mindenesetre elvárható, hogy a fentemiitett birodalmi törvényszéki ítélet a tisztességtelen verseny elleni ítélkezést hathatósan befolyásolni fogja. A legfelsőbb törvényszék a polg. törv.kÖnyv 826. §ának alkamazására vonatkozólag oly elveket fejt ki, milyeneket a francia jogtudomány a Code civil 1,382. cikke alapján hosszú éveken át, a franciaországi üzleti forgalom legnagyobb áldására, kifejtett. Megvalósulni látszik az, ami a tisztességtelen verseny elleni törvényheza Bache m-R o er e n-féle kommentár harmadik kiadásához irt előszó végén áll: « A német polg. törvkönyv 824-., 826. stb. §§-aiban a tisztességtelen verseny legyőzésére alkalmas általános jogi alaptételeket tartalmaz. Remélhető, hogy azok az L896, évi május 27-iki törvény alkalmazására kedvező hatást fognak gyakorolni.* Irodalom. Magyar alkotmány- és jogtörténet. Tekintettel a nyugati államok jogi fejlődésére. Irta Timon Ákos. Második bővített kiadás. Budapest, 1903. | X (Vége.*) A királyi hatalom fázisait letárgyalva, szerzőnk a honlakosok jogviszonyait taglalja, elsősorban a nemességet. Lépésről lépésre vezet reá, hogy Werbőczy I.—IX. címében foglalt tételek előzményei a jogozatok és kötelességek tekintetében már az első Árpádházi királyok korában levannak rakva. A nemesség közti jogegyenlőség különösen ezen korszakban érvényesül. Haliam Létele, hogy: «An equal distribution cf civil rights to al! classts of freemen, forms the peculiar beaulhy of the charter> sok tekintetben nálunk is alkalmazást nyerhet. Szerzőnk ezután nemcsak a közjogilag szabadokkal, de ez ország minden lakosának viszonyaival, ide értve még a rabszolgákat is, foglalkozik. E résznek egy igen becses fejezete a városok és a polgári rend eredetéről szól. (147—154.) Igen behatóan s finom vonásokban ismerteti a királyi *) Előző közlemény a 43. számban. Az emberek olyan könnyen szoktak elbánni az állammal. Tudják, hogy vannak annak hivatalnokai, akiket jól-roszszui fizet; tudják, hogy az állam megvédelmez minket, de aztán meg is adóztat ám bennünket: vérben, pénzben követeli tőlünk ez a Moloch az áldozatot. Egy szóval: ha nemis szidjuk minden szavunkkal az államot, annyit többé-kevésbé öntudatosan és világosan tudni szoktunk az államról, hogy az valami szükséges rossz. Vagy ha ennyire nemis megyünk, de arról már meg vagyunk győződve, hogy az állam nem egyéb, mint egy szuverénné lett részvénytársaság. Mi teremtettük az államot, áldozatot is hoztunk neki, de természetesen csak a mi érdekünkben : és követeljük a dividendát. Az emberek elfelejtették Aristotclcsnek tanítását, hogy az állam előbbre való, mint az egyén, az állam megelőzi az egyént, valamint az egész előbb van, mint annak része. A XVlI-ik és XVlII-ik szazad bölcsészeinek kedvenc thémája volt az államnak konstrukciója az egyes individuumokból; a tudósoknak ezen konstruáló játéka a szerződés-elmélethez vezetett. Egyedüli valóságnak a teljes izoláltságban nagyra nőtt, kifejlett egyént ismerték el s az egyéneknek egymással való öss/etalálkozásából, sokszor : összeütközéséből konstruálták meg az államot; a szerződés dcus ex machina szerepét játszotta: a szubstanciális léttel biró individuumokat a szerződés fog'alta egységbe. A modern tudományra maradt az a feladat, hogy ezt a divatos tévtant megtámadja és kimutassa annak tarthatatlanságát. Ma már senki sem hisz a szerződés elméletében, -s a szerződés elméletnek kizárólag tudomány-históriai jelentősége van. Vissza értünk Aristotelesnek tanításához : az állam előbb létezik, mint az egyén. A minden szociális vonatkozástól elszigetelt egyén soha sem létezett — és sehol sem létezik; erre tanit a történet és erre tanit a vadtörzsek tanulmányozása. Csakis fejlődöttebb civilizációban láthatunk egyes embereket, akik száműzik magukat a gyűlöletessé vált civilizációból — és anakoréta-életet élnek; — de ennek az anakoréta, magányos, minden emberi vonatkozástól elszigetelt életnek előfeltételét, mindenkor egy fennálló s relatív magas civilizációval biró emberi szocietás képezi, amelynek tagja volt, benne élt az is, aki később a civilizáció átkai előí elmenekülendő, remeteéletet él. Az elszigetelt, teljesen a maga lábán álló individuum merő abstrakció és éppen olyan téves felfogás, mint az a régebbi nyelvészeti theoria, amely azt tanította, hogy a szó előbb létezett mint a gondolat (mondat). Valójában c-ak a gondolatnak van igazi léte, a magában álló szó pedig csak abstrakció, mint amilyen Hasznavehetetlen abstrakció az izolált individuum Ha elejtjük az izolált individuumnak a fikcióját, magától összedől az egész, szerződés által készített államnak a theoriája. Ebből a romboló munkából megkapjuk azt a negat'v igazságot, hogy az állam nem az egyének által saját érdekükben készített c-inálmány. A most vázolt és bővebb fejtegetésre nem érdemes theoriák nemcsak a közemberek gondolkozásában élnek, ezeknek a theoriáknak érvényesülését tapaszt Íjuk a politikai praxisban, sőt a tudomány is lándsát tör mellettük. Mindezekkel ellenlétben Kuncz, a tőle megszokott világossággal, logikával, szenvedéllyel, nem győzi eléggé ostorozni a léha, felszínen mozgó irányokat és egész nagy tehetségével