A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 44. szám - Telekkönyvi kivonatok kiegészítésének bélyegilletéke - A nemzetállam. Politikai tanulmány - Praejudicium és elévülés a házasságtörés vétségénél

A JOG 313 bitóság, mivel az eljárást alaki okokból meg kellett szüntetni. Pedig ezen vétség elbírálásánál if^en érdekes jogi kérdések merülhetnek fel. Nem lesz talán hálátlan feladat, ha ezen kérdések egyikét-másikát (ejtegetés tárgyává tesszük. A Btkv. 246. §. szerint : »A házasságtörés, ha a miatt házasságfelbontás vagy az elválás jogerejü Ítélet által kimondatott : három hónapig terjedő fogházzal büntetendő)). A törvény szerint bűnvádi eljárás csak akkor indítható, ha előzetesen a házasság házasságtörés miatt a polgári bíróság által jogerejü Ítélettel felbontatott. íme az első fogas-kérdés : minő álláspontot tartozik a büntetőbíróság, a polgári bíróságnak a házasságot felbontó Ítéletében megállapított tényekkel szemben elfoglalni? Praejudiciumnak tekintendő-e az előzetes polgári perben hozott jogerős itélet, helyesebben kifejezve res iudicatat képez-e a bontó-itélet által megállapított tényállás a büntetőperben ? A közelmúlt napokban lefolyt egy házasságtörési per, melyhez ugy az elsőbiróság, mint a fölebbezési bíróság (a budapesti büntető-törvényszék), azt mondották ki, hogy a házasságtörés vétségének tényálladékát már a bontóperben hozott jogerős itelet megállapítja, a büntetőbíróság ezen kérdés vizsgálatába többé nem bocsátkozhatik, hanem csak azt bírálhatja el, hogy forog-e fenn olyan ok, mely a büntethető: séget vagy a bűnvádi eljárás megindítását kizárja. Ezentúl hatásköre csakis az enyhítő vagy súlyosító körülmények megállapítására és mérlegelésére terjed ki. Szerény nézetünk szerint ez a döntés nemcsak helytelen, hanem egyenes ellentétben áll a BP. 7. §-ával, mely szetint: «Ha annak megállapítása, hogy forog-e fenn bűncselekmény és milyen, valamely Köz- vagy magánjogi kérdések előleges eldöntésétől függ : a büntetőbiróság e kérdésben a jelen eljárás szerint határoz. A bíróságnak, vagy bármely más hatóságnak ily előleges, magánjogi vonatkozó határozata a büntetőbíróságra a büntethetőség kérdésében nem kötelező». A törvény szövege világos, félremagyarázást nem tür ; de mégis el kell ösmernünk, hogy a büntetőtörvény ama rendelkezése, — mellyel a bűnvádi eljárás megindithatásának előfeltételévé teszi a házasságnak házasságtörés címén való jogerős felbontását — szinte kényszeríti a büntetőbirót, hogy az előzetes már jogerős polgári itélet ténymegállapításait respektálja, mert ha ezt nem teszi, előáll azon inkonveniencia. hogy egyazon kérdés külömböző bírói hatáskörökben külömbözőképp döntetik el. Ámde éppen házassági perekben, ezen inkonvenienciánál sokkal veszélyesebb volna az, ha a büntetőbiróság kötve volna a polgári bíróság által megállapított tényálláshoz. «A büntetőjogszolgáltatás az anyagi valóság megállapítását tartja szem előtt, mig a polgári törvénykezés beéri az u. n. alaki igazsággal. Lehetetlen tehát az utóbbinak határozatait az előbbire nézve kötelező erővel felruházni. A polgári biró Ítélete esetleg oly alapokon épülhet fel, melyek a büntetőitélet eleme* gyanánt nem szolgálhatnak : vélelmekre, hallgatag elismerésekre a felek mulasztásaira támaszkodhatik. Az ilyképp megállapított tények gyakran nem vágnak össze az anyagi valóssággal (pl. az ellenfél j hallgatása következtében polgári uton valódinak elfogadott ! okirat tényleg hamis lehet). Ha tehát a polgári eljárás ered) ményét a büntető ítéletre kötelezővé tesszük, kö/.vetve oly | processuális elveket vennénk a bünterő-törvénykezésbe, melyek j ennek rendszerével homlokegyenest ellenkeznek)). (BP. miniszt. indok.) Házassági perekben a köteléki kérdésben nincs perújításnak helye. Magában véve ez is elegendő ok volna arra, hogy a büntetőbiróság a házasságtörés tényállását a bontóperbeli ítélettől teljesen függetlenül tartozzék megállapítani. Hiszen a bíróságok sem csalhatatlanok, egy jogerős itélet is lehet helytelen, alapulhat hamis tanúvallomáson vagy egyéb i hamis bizonyítékon. És így ha a házasságtöréssel vádolt egyén \ hiába bizonyítaná be a napnál is fényesebben ártatlanságát, a büntetőbiró kénytelen lenne őt elitélni. Egy másik fontos érv, mely kizárja a polgári bíróság ítéletének alapulvételét, hogy a házasságtörés vétségét két egyén követi el, akik közül azonban csak az egyik alanya a hontópernek , a másik a bontóperbe be nem folyhat, abban tényeket nem állithat, bizonyítékokra nem nyilatkozhatik s igy reája nézve sem tényeket, sem ebből kifolyólag büntetőjogi konzekvenciákat a bontóitélet meg nem állapíthat. A praejudicium kérdéséhez tehát konklúziónk az, hogy a büntetőbiró a házasságtörés elbírálás mái a bontóperben hozott jogerős itélet tényállását tekintetbe venni nem tartozik, sőt erre ítéletét alapítani nemis szabad. A másik érdekes kérdés, mely a házasságtörés vétségénél számtalan változatban felmerülhet, az elévülés kérdése. A Btkv. 246. §. a házasságtörés vétségének praejudiciális kérdésévé teszi a bontóper lefolytatását, illetve a házasságnak házasságtörés okából való, jogerős ítélettel történt felbontását. A bűnvádi eljárás tehát a bontó-pernek jogerős ítélettel való befejezéséig meg nem indítható. Mármost megtörténhetik, hogy valaki házasságtörést követ el; e cselekménye azonban megtorlatlanul marad hosszabb ideig ugy, hogy az elkövetési idő — három év — elmúlik anékül, hogy ellene a sértett házastárs a bontópert megindította volna ; bünpert nemis indíthatott, mert ennek a bontóper perjogi előfeltétele. Később más okból a sértett házastárs megindítja a bontópert és ennek folyamán a házassági törvény 94. §-a alapján a házasságtörést is érvényesiti, mint bontó-okot és a házasság ennek alapján fel is bontatik. Vájjon üldözhető-e ekkor a házasságtörés vétsége, melynek perjogi előfeltétele: a jogerős bontóitélet, csak az elévülés befejezte után következett be ? Nézetünk szerint nem, mert a btkv. 246. §. szerint a házasság felbontása iránt benyújtott kereset félbeszakítja az elévülést, amiből a contrario az következik, hogy a kereset benyújtásáig az elévülés folyik és ha a kereset a házasságtörő cselekmény elkövetése után három évvel adatik csak be, be is fejeztetik. A német Reichsgericht, valamint az auktorok legnagyobb része ellenkező véleményen van és azt vitatják, hogy az elévülés megindul ugyan az elkövetés napján, de a házasságnak a polgári eljárás Az ethikai közönyösség közvéleménnyé lett. Ebben a közvéleményben vált divatos filozófussá Nietzsche Frigyes, aki szecessziós filozófiájával kíméletlen dühvel támad minden ellen, amit eddig szentnek tartottunk. Az államot sem kiméli. Bóditó aforizma-stilusával nekiront az államnak is : — Staat ? Was ist das ? Wohlan! Jetzt thut mir die Ohren auf, denn jetzt sage ich euch mein Wort vom Tode der Völker. Staat heisst das kálteste aller kalten Ungeheuer. Kait lügt es euch ; und diese Lüge kriecht aus seinem Munde : Ich, der Staat, bin das Volk. Lügs íst's ! Schaffende waren es, die schufen die Völker und hangten einen Glauben und eine Liebe über sie hin: alsó dienten sie dem Lében. Vernichter sind es, die stellen Fallen auf für Viele und heissen sie Staat : sie hangén ein Schwert und hundert Begierden über sie hin. Wo es noch Volk giebt, da versteht es den Staat nicht, und hasst ihn als bősen Blick und Sünde an Sitten und Rechten. Dieses Zeichen gebe ich euch : jedes Volk spricht seine Zunge des Guten und Bősen : die versteht der Nachbar nicht. Seine Sprache erfand es sich in Sitten und Rechten. Aber der Staat lügt in allén Zungen des Guten und Bősen ; und was er auch redet, er lügt — und was er auch hat, gestohlen hat er's. Falsch ist Alles an ihm ; mit gestohlenen Zahnen beisst er, der Bissige. Falsch sind selbst seine Eingeweide. Sprachwirrung des Guten und Bősen : dieses Zeichen gebe ich euch als Zeichen des Staates. Viel zu Viele werden geboren : für die Überflüssigen ward der Staat erfunden! Seht mir doch, wie er sie an sich lockt, die Viel-zuVielen ! Wie er sie schlingt und kaut und wiederkáut! — Auf der Erde ist nichts grösseres als ich : der ordnende Finger bin ich Gottes, — alsó brüllt das Unthier. Und nicht nur Langgeohrte und Kurzgeáugte sinken auf die Kniee! Staat nenne ich's, wo Alle Giftmischer sind, Gute und Schlimme: Staat, wo Alle sich selber verlieren, Gute und Schlimtne : Staat, wo der langsame Selbstmord Aller — «das Lében» heisst. Seht mir doch diese Überflüssigen ! Sie stehlen sich die Werke der Erfinder und die Schatze der Weisen: Bildung nennen sie ihren Diebstahl — und alles wird ihnen zu Krankheit und Ungemach. Dott, wo der Staat aufhört, da beginnt erst der Mensch, der nicht überflmsig ist: da beginnt das Lied der Nothwendigen, die einmalige und unersetzliche Weise. Dort, wo der Staat authört, — so seht mir doch hin meine Brüder I Seht ihr ihn nicht, den Regenbogen und die Brücken des Übermenschen ? {Nietzsche: Alsó sprach Zarathustra, I. Theil: Vom neuen G'ótzen) Az ilyen és ehhez hasonló, az őrülettel határos támadásokkal szemben nem mélyedhetünk el eléggé a világtörténetbe, hogy onnan merítsünk tanulságot s onnan ismerjük meg az államnak és társadalomnak lényegét és fejlődésének törvényeit. Ezt a feladatot teljesiti Kuncz. Az emberiség történelmének tanulmányozása felfegyverezte, le nem tagadható tapasztalatból merített argumentumokkal, rendszerét; — mélyen járó filozófiai